De azon talán még nem gondolkoztak el sokan, hogy közülük melyik a legcionistább médium? Vagy a legcionistább firkász. A Hetek című hetilap? A szintén hitgyülis ATV? Bógárúr? Révész Sándor?

Vegyük először a zsurnacionistákat. Persze, persze, nem fogják elhinni. Mármint hogy a klubrádiós Bógár urat überelni lehet cionista elkötelezettségben. Őt, akinek majdnem mindenről az jut az eszébe. Kampec Podolszk, a Szabadság téri német megszállási emlékmű, a szélsőségek, a Jobbik, az antiszemitizmus, a fasizmus. Állandó témái. Hogyne, tudjuk. Ő nem úgy csinál műsort, mint azok az újságírók, akik legalább annak, azaz újságíróknak igyekeznek álcázni magukat. Hanem mint egy zsidó toposzkufár. És persze mindenben attól függően foglal állást, hogy az jó-e a zsidajának vagy nem.

Érdemes egyszer lecsekkolnia ezt annak, aki eddig nem tette. Kapcsolja be Megbeszéljük című műsorát, amely délután 4 óra és 6 óra között hangzik el a Klubrádión. Tuti, hogy nem kell hangjára várni. Véletlenül éppen ő fog pofázni és nem beszélgetőalanya.

Műsorában sok mindent észreveszünk. Például azt, hogy ellentétben egy igazi talkshow hosttal (pedig a vén trotty Ámerikából importálta a műfajt annak idején a zsidóhízlaló közszolgálati rádióban elkezdve), a műsora 70 százalékát ő pofázza szét. Jellemzően a két óra alatt csupán 6-7 betelefonálót enged be. Az első órában erre 2-3 jut. Mert többre nem jut idő. Aminek nem csak betegesen kényszeres beszélőkéje az oka. Hanem az is, hogy előre lefixált interjúalanyaival beszéli szét a megszólalásra alig váró Pozsonyi úti slemileknek egyre fogyó időt, idegesítve őket, lejár a műsoridő és nem mondhatják el, miért rettegnek, miért „vándorolnának ki”, ha nem lennének 170 évesek, és nem tehetik fel azt a nagy kérdést bógárúrnak, hogy „lehet-e ez még ennél is szörnyűbb?”. Miközben Bógár minden mondatában ugyanarra a fogalomra több szinonimát mond, csakhogy minél hosszabban magánál tartsa a szót. A kérdőjelet alig ismerve, a monológot imádva szeret kifutni az időből, nehogy pontban órakor mondhassák el a híreket és így ne kelljen hazudnia még a hírolvasónak is, amikor 5 óra 2 perckor 5 órát füllent. A lényeg, hogy megmutassa, ki az úr a belga B’nai Brit zsidó páholy által fenntartott háznál. Ő, és nem a hírolvasó cseléd.

De nem ő a szuperzsidó újságírás versenyének nyertese. És még a népszabadságos Révész Sándor sem, akiből olykor kicsúszik egy-egy figyelmeztető cikk a zsidó olvasóknak. Mint nemrégiben, amikor arra figyelmeztette őket, hogy ne "magyarozzanak", mert az ciki. Igaz, azt nem merte odaírni, hogy magyarozni csak a zsidók szoktak, de hát azt mindenki tudja.

Hát akkor ki közülük a szuperzsidó zsurnó?

Most jön a homlokra csapás: bizony, bizony, az nem más, mint Dési János, akinél tudásban középszerűbb, unalmasabb visszataszítóbb férget nem szült a hazai újságírás. Ő nagyjából olyan, mintha Zoltai Gusztáv félállást vállalna a médiában amellett, hogy Lázár János kabinetminiszter tanácsadója havi mintegy másfél millióért. Akár hiszik, akár nem, a népszavás-klubrádiós Dési még a szintén klubos Zentai Péternél is hányingerkeltőbb alak. Nincs olyan mondata, amely ne lenne fajtája legrosszabb zsigeri mélyrétegeiből feltörő turha. Egy olyan lótetű, akinél a drágabógárúr csak azért hasznosabb a jobboldalnak arra emlékeztetve mindenkit, hogy csak ne ezek jöjjenek vissza, mert rá, az unalmas Désire alig figyelnek.

Na igen, és akkor most térjünk rá, hogy melyik a legcionistább médium a veszett versenyben?

A Hetek nem érdekes, mert náluk még az ATV-nél is kevésbé jön belülről a dolog. Ordít róluk, hogy egy zsidóimádatért pénzelt szekta fizetett heti harsonája, amelyet épp ezért senki nem vásárol meg a hiteseken kívül és ezért nem is idézik.

A HVG? Igen, igen, de azért ott is megjelennek cikkek, amelyek még nem az első mondatánál vágja fejbe az olvasót a cionérdek.

A Magyar Narancs? Jó, jó, de egy szűk rétegen kívül kit érdekel e fiataloskodó hücpe- és froclilap még annyira is, hogy versenyben tartsuk?

A némileg még nagyobb olvasótáborral futó 168 Tóra napjai is súlyosan alkonyulnak. Kliséi (Horthy, 1944 stb.) és egyéb, zsidóul tajt píszi témái már annyira untatják a Dunába önbelövésre is hajlamos sóletfalókat, hogy e korábban befolyásos hetilapnak is már vége mint hírhordozó.

Az internetes 444? Az Index? Ők hírük ellenére nem száz százalékosak a cionista toposzfetrengésben. Sőt olykor meglepő csavarral, szinte bizonygatva, hogy ők nem csak Cion jegyzőkönyvét maszatolják a világhálón, olykor kifejezetten Cion-ellenes cikkeket eresztenek meg. Ami persze nem téveszt meg senkit.

De van egy orgánum, amelyet már az elején említettünk. A Klubrádió. Ez az a médium, amelyért nincs zsidó szervezet a világon, az Antarktiszitól Indonézián át Mexikóig, mely ne állna azonnal csatasorba, ha ezt a judeofészket bántanák. És ne mennének neki annak, aki nemhogy kezet, de ujjat mer emelni rájuk.

Ez az a rádió, amelynek vezetője, Arató András, a teljes stábja, Váradi Júliától, a Padödőtől és Rangos Katalintól Rózsa Péteren és Szénási Sándoron át a médiabűnöző Zentai Péterig és Neuman Gáborig következetesen csak és csak zsidót idéz, klezmerre simogatja nemi szervét, flódnit ajánl zabálni, csak zsidót interjúvol és úgy gyűlöli a magyarokat, mint annak rendje és mószere. Itt nincs félrevezetésnek még kísérlet sem. Ez az a legortodoxabb zsidó médium, amely még a harangszó déli kihagyását is naponta ünnepli a rohadtmagyarok elleni hőstettként és ahol naponta visszatérően szólalnak meg olyan férgek, mint Ungvári Tamás és kóserül bűzös társai.

Ne feledjük viszont: ők kellenek nekünk, mert ha nem lennének, az antiszemitizmus iránt szükségszerűen jelentkező igény egy picivel nehezebben lenne kielégíthető.

Mazel tov!

Szalonna János - Kuruc.info

Kapcsolódó: Drágabolgárúr és a Klubrádió fennállásának legkínosabb beszélgetése