Egy bizonytalankodó nyomozókutya szagmintája és egy pszichiátriai kezelés alatt álló öregasszony vallomása alapján a bíróság rablógyilkosság elkövetése miatt hosszú börtönbüntetésre ítélte a mindvégig tagadó, halk szavú, cigány származású vádlottat. Évekkel később előkerült a bűncselekmény valódi elkövetője, így az ártatlanul börtönbe zárt embert szabadlábra helyezték. De már nem talált vissza az életbe, ezért nem sokkal később öngyilkos lett. Amikor a nagy önbizalommal rendelkező vidéki bírónőtől megkérdezték, hogy mit szól a történtekhez, ezt válaszolta: ma is ugyanezt az ítéletet hozná…

Egy tanyáról állatmentők hozták el az elpusztulás szélére sodródott szerencsétlen lovakat. A leírhatatlan körülmények között élő állatok láttán egy sokat látott segítő sírva fakadt. Több hónapos gondozás után meggyógyították az állatokat, de első fokon a derék magyar bíróság úgy döntött, hogy az állatvédőknek vissza kell adniuk a lovakat annak a tulajdonosnak, aki hetekig éheztette őket, és akit állatkínzás miatt börtönbe kellene zárni. Minden épeszű és erkölcsi érzékű ember igazságérzete ezt diktálja. Hol van itt jogállam? Magyarországon ezt nevezik igazságszolgáltatásnak?

Egy jogkövető életet folytató vendéglátósra rászállt egy cigányokból – hogy a PC követői is értsék: romákból – álló maffia. Miután a helyzete ellehetetlenült, és már a családját is fenyegették, egy konfliktus során önvédelemből agyonlőtte az egyik bűnözőt. (Valódi jogállamokban heteken belül felmentették volna a gyilkosság vádja alól.) A magyar bíróság ezzel szemben hosszú börtönbüntetést szabott ki a vádlottra, rá­adásul egy cellába zárták a cigány maffia több, börtönben lévő tagjával. Az ezután történteket az olvasó fantáziájára bízom. Annyit azonban megjegyeznék, hogy elég furcsa „humorérzéke” van néhány – a büntetés-végrehajtásban dolgozó – vezetőnek. Közben folytatódott a jogi csűrés-csavarás, aminek eredményeképpen a már tönkrement egészségű ártatlan honfitársunkat felmentették, és szabadlábra helyezték. De ennek a családnak az életét már senki sem hozhatja rendbe.

Hasonló eset játszódott le a Muki becenévre hallgató cigány származású bűnöző fogva tartásakor. A Pénzes Henriettát brutális kegyetlenséggel meggyilkoló alakot közös cellába rakták egy jelentéktelen ügyben letartóztatott fiatalemberrel, akit az életfogytiglanra ítélt gyilkos összevert és megerőszakolt. Sajnos, nem tudunk róla, hogy a hasonló esetekért kiket terhel(t) felelősség, és milyen büntetésben részesültek. A büntetés-végrehajtás sem mentesülhet az általános erkölcsi normák betartásának kötelezettsége alól. Egy gyilkos mellé nem zárunk egy kiszolgáltatott fiatalt. Ezt a börtönök túlzsúfoltsága sem indokolhatja.

De nézzünk néhány ismertebb esetet. A móri mészárlás ügyé­ben lefolytatott első tárgyalás után a bíró életfogytiglanra ítélt egy olyan személyt, aki ott sem volt a bűncselekmény helyszínén. Amikor véletlenül előkerültek a valódi gyilkosok, a bírótól elvették az ügyet, és magasabb beosztásba helyezték. Ugyanilyen rossz a helyzet a politikai szálakkal is átszőtt gazdasági bűncselekmények esetében. A politikai osztály tagjainak az elszámoltatásokra vonatkozó ígéretei évekig tartó bírósági eljárások után beváltatlanok maradnak. A többség nem érti, mi zajlik Kulcsár Attila, Hunvald György, Hagyó Miklós vagy a Mal Zrt. esetében. De a történelmi igazságtétellel kapcsolatos ügyeket (Biszku Béla) is nehéz elfogadtatni a társadalom igazságérzetével.

Biztosítani kell a törvények uralmát, amit Montesquieu a mérsékelt kormányzás biztosítékának tartott. Az általa megkülönböztetett három államhatalmi ág – a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói – megfelelő működése önmagában is elengedhetetlen feltétele a legitim jogállam létezésének. A jogszolgáltatásban jelentkező szakmai hiányosságok, a bírói függetlenség mindenekfelettiségébe vetett hit és az erkölcsi kategóriák relativizálása miatt Magyarországon megszűnőben van a jogbiztonság, és egyre többen kérdőjelezik meg a jogállam igaz­ságosságát. Ennek sürgősen véget kell vetni. Ez nemzeti ügy. Éppen ezért nem ártana megfontolni az ügyészség állami felügyelet alá vonása mellett a bírói függetlenség intézményének valamilyen társadalmi kontroll alá helyezését.