2017. november 23., csütörtök, Kelemen napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:00 Diplomáciai mentességgel rendelkező orosz oligarchát vettek őrizetbe Nizzában21:44 Felmentették a békési pedofil tanár iskolájának igazgatóját, aki korábban "magánügyről" beszélt21:30 Fejbe lőtte magát egy rákos beteg a nyíregyházi kórházban 21:20 Wilders magyar pálinkával ajándékozta meg a holland királyt21:08 Alkotmányellenesnek minősítették Izraelben a palesztinok földjeinek törvénnyel "legalizált" elrablását20:36 AfD-bemutatkozás a Bundestagban: ideje felvenni a kapcsolatot Aszadékkal, hogy a szíriaiak hazatéréséről tárgyaljunk20:30 Putyin Erdogannal és Róhánival tárgyalt a szíriai helyzet megoldásáról20:20 Az óceánba zuhant az amerikai haditengerészet egyik gépe20:10 Megsértődött és kilépett az MSZP-ből egy országgyűlési képviselő19:40 A DK, az MSZP, a Momentum, az Együtt, a PM és a Jobbik bevezetné az eurót19:22 Erőműve még úgysem volt a gázszerelőnek, de ez hamarosan megváltozhat18:56 Ez most a németek legnagyobb baja: "náci harangokra" vadászik az evangélikus egyház18:41 Balog sem bírja a kritikát18:02 A Fidesz duplájára emelheti a parlamenti dolgozók fizetését17:44 Döntött az Ab: fölösleges Hunvald hisztije, politikusbűnözőket is szabad bilincsben fényképezni
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika, Sport :: :: Hozzászólások

A labdarúgó-válogatott újabb gyalázatos eredményének margójára

Reklám

Emlékszem, Hidegkuti Nándor (a sváb család eredeti neve: Kaltenbrunner) az Óbudától Firenzéig című önéletrajzi könyvében a gyermekkori élményeiről szólva leírja, hogy az édesanyja nejlonharisnyáját is föláldozva rongylabdát készített, amit a többiekkel együtt szakadásig rúgott a lakóhelyükhöz közeli Újlaki Téglagyár melletti grundokon. Mert akkoriban, a múlt század ’20-as, ’30-as éveiben nem volt szükség ilyen-olyan futballakadémiákra, hanem Óbudán, Kispesten, Angyalföldön és másutt, a gyerkőcök rongyból összeeszkábáltak maguknak egy-egy „labdát”, persze a módosabbaknak azért fűzős bőrlasztijuk is volt.
Zoom
Luxemburg-Magyarország - a halódás újabb stációja (fotó: MTI)
A rongy- vagy a fűzős labdákat aztán a grundon látástól mikulásig rúgták. Végül tudtak is vele bánni, a vérükbe ívódott a labdakezelés, a pontos továbbítás képessége. Akadémia sem kellett hozzá. Sokszor ugyan a kelleténél tovább cseleztek az ellenfél rögtönzött kapuja előtt, ám akkoriban, de még Hidegkuti gyermekéveinél egy kicsit korábban is, a labdarúgás szerelmesei olyan ördöngős, a labdát megtartani képes cselezőket láthattak a pályán, mint például Cseh Matyi, Orth Gyuri vagy a karikalábú, szintén óbudai Schlosser Imre, a híres Slózi, akinek emlékét ma még a lebontásra szánt hajdani vendéglője is őrzi a Bécsi úton. De hol vannak már ők, s a későbbi, az Aranycsapat korabeli labdazsonglőrök?
Zoom
Schlosser (Slózi) Imre válogatott csatár (fotó: archív)
A magyar labdarúgás halódása valójában már Détári Lajos és játékostársai visszavonulása után megkezdődött, habár csapat szinten már ők és csapataik is csak árnyékai voltak, na, nem Puskásnak, Hidegkutinak vagy Grosicsnak, hanem „csak” a Farkas Jancsival büszkélkedő Vasasnak, a Tichy Lajossal brillírozó Budapesti Honvédnak vagy az Albert Flórival, azaz a Császárral Vásárvárosok Kupáját is nyert Fradinak. S akkor még nem is beszéltünk az MTK és a válogatott legendás jobbszélsőjéről, Sándor Csikarról, vagy a Vasas és a válogatott Mészöly Kálmánjáról, aki irgalmatlanul bevágta a 11-est a nagy braziloknak az 1966-os londoni világbajnokságon. Meg az újpesti Bene Ferencről és a ferencvárosi Varga Zoliról. Az említettek, Détári Lajos és Mészöly Kálmán kivételével, már mind eltávoztak közülünk.
Zoom
Puskás Öcsi még az 1946 előtti válogatott mezében (fotó: archív)
De mi történt a magyar labdarúgás halódásának kezdete óta? Megnyíltak a határok (ami önmagában természetesen áldásos dolog), aminek következtében a tehetségesebb labdarúgóink elmentek idegenlégiósnak Kínába, Dagesztánba, Izraelbe, Németországba az Amerikai Egyesült Államokba és máshová, miközben klubcsapatainkat, de sokszor még a nemzeti válogatottat is a reklámmegrendelésekre éhes tulajdonosok időről-időre föltöltik mindenféle délszláv, néger és más, a magyar világba egyáltalán nem beleillő zsoldos játékosokkal. Merthogy a világ nagy és a nemzetközi porondon sikeres klubcsapainál is sok a légiós, mondják válaszként a klubjainkat elszínező lelketlen pénzharácsolók. Igen, ez így van, de például az FC Bayern München vagy Manchester United a négereivel és a délszlávjaival feltöltve nemzetközi szinten is kupákat nyer, míg a mi klubcsapataink – akárcsak a válogatottunk – egyik szégyent a másik után hozzák a fejünkre.
Zoom
Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor és Kocsis Sándor az NSZK elleni győztes mérkőzésen (8:3) 1954-ben (fotó: MTI)
A mostani magyar kormány, de főleg annak feje, úgy gondolta, hogy stadionépítési lázzal, futballakadémiával és jól felszerelt edzőtáborral, illetve az idehaza nem nagy tehetséget eláruló labdarúgók juttatásainak megsokszorozásával majd ismét naggyá lesz a hazai foci. De nem lett naggyá, hanem, ha lehet, még inkább lesüllyedt, még a korábbiaknál is szégyenletesebb eredményeket ér el, úgy válogatott-, mint klubszinten. Valljuk be őszintén, hogy nem is lehet sikeres az a nemzeti tizenegy, amelynek játékosai egy-egy válogatott mérkőzés előtt néhány nappal az Amerikai Egyesült Államokból, Kínából, Németországból, Izraelből és még ki tudja, hogy milyen távoli országokból repülnek haza az edzőtáborba, miközben mindvégig azon jár az eszük, hogy vajon mi történik a jól fizető külföldi csapatuk berkeiben. A régi világból ismert, a jobb siker érdekében huzamosabb ideig tartó összetartásról az ilyen világvándor játékosok esetében szó sem lehet. Válogatottunk délszláv játékosa nem is olyan régen a bűnbaknak kikiáltott és menesztett Bernd Storck szövetségi kapitánynak megüzente Amerikából, hogy nem jön haza, mert inkább az ottani klubcsapatának mérkőzéseire kíván összpontosítani…
Zoom
Albert Flórián és Tichy Lajos a franciák elleni mérkőzésen 1964-ben (fotó: MTI)
Így, ilyen körülmények között ez nem megy, a válogatott sem most, sem a jövőben nem ér majd jó, vagy a mostaniaknál tisztességesebb eredményeket. A nemzeti válogatott „jóvoltából” a labdarúgást szeretők egyébként egyre fogyatkozó táborának a nemzetközi porondon továbbra is a szégyen és a gyalázat lesz az állandó élménye. Andorra és Lichtenstein után most Luxemburg törpeállamtól is megalázó vereséget szenvedtünk. Pedig közben a „mindenért hibás” szövetségi kapitányt és segítőgárdáját is menesztették. Mi jöhet még ezután?
Zoom
Andorra győztes gólja 2017 nyarán (fotó: M4)
S itt le kell írnunk még néhány szót a Svájc elleni 5:2-es vereség után menesztett Bernd Storck szövetségi kapitány védelmében is. Nem a német kapitány és segítőinek alkalmatlansága volt az oka a nemzeti válogatottunk sorozatos és szégyenletes kudarcainak, hanem elsősorban a játékosok gyökértelensége, kétlakisága, de leginkább a hazafiatlan hozzáállása. Mert ahogyan egykor a falumban, Bobán mondták: Egy valaggal nem lehet két lovat megülni. Legalábbis egyszerre.
Hering J. – Kuruc.info



 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2017 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready