Úgy tűnik, Törökország felgyorsítja abbéli törekvését, hogy létrehozzon egy oszmán stílusú iszlám kormányzatot, amely több muzulmán nemzetet foglalna magában. Egy erre irányuló törekvést láthattunk 2018 november elején az Isztambulban megrendezett második Nemzetközi Iszlám Uniós Kongresszuson. A konferenciát nagyrészt a Recep Tayyip Erdogan török elnök fő katonai tanácsadója, Adnan Tanriverdi – nyugdíjas iszlamista altábornagy – által vezetett Igazságügyi Védők Stratégiai Kutatóközpontja (ASSAM) finanszírozta.

Ez a hír nem igazán járta körbe a NER sajtóját, de azért érdemes jobban szemügyre vennünk, milyen terveket is szövögetnek.
Amint azt az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Iszlám Uniós Kongresszus mutatja, Recep Tayyip Erdogan török elnök, úgy tűnik, eltökélt abbéli törekvésében, hogy visszaállítsa az oszmán birodalmat, egy saría irányította kalifátust. A kongresszust egyébként jövő év decemberében is meg fogják rendezni. A kongresszus önmaga által meghatározott célja, hogy „tudományos és politikai alapon döntést hozzon a világpolitika jelenlegi problémáival kapcsolatban, különösen az iszlám világföldrajzban, és megoldásokat kínáljon a döntéshozók számára.”
„Van-e, kinek hatalma elegendő, hogy legyőzze azt, aki Allahra támaszkodik?” – kérdezte szónokian Nurettin Nebati török pénzügyminiszter-helyettes.
Juszuf al-Karadavi egyiptomi teológus, a Muzulmán Testvériséghez kötődő Muzulmán Tudósok Nemzetközi Egyesületének (IUMS) elnöke – aki tudvalevőleg támogatja az öngyilkos-merényleteket – hasonló nézeteket fejtett ki az IUMS 2018 novemberi közgyűlésén Isztambulban.
Különös figyelmet érdemel Erdogan azon gondolata is, amit egykori Oszmán Birodalomról mondott:
Igen, egy évszázad telt el azóta, hogy elhagytuk ezeket a földeket, de a várakozás és az ott élő emberek reménysége soha nem ért véget. Tegnap államként voltunk ott. Ma a jótékonyságunkkal, oktatási és egészségügyi szervezeteinkkel, valamint a fejlesztési terveinkkel vagyunk jelen. Tudják, azt mondom: „ A világ nagyobb, mint öt” [utalva az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagországának vétójogára]. És Törökország nagyobb, mint Törökország. Nem lehet minket bekorlátozni egy 780 000 kilométeres körzetbe [Törökország teljes kerülete], mert fizikai határaink különböznek a szívünk határaitól. Testvéreink – Moszulban, Kirkukban [Irakban], Haszakában, Aleppóban, Homszban [Szíriában] , Miszrátában [Líbiában], Szkopjében [a Makedón Köztársaságban], a Krímben [az Orosz Föderációban] és a Kaukázusban – a fizikai határainkon kívül lehetnek, de mindannyian a szívünk határain belül vannak. Közvetlenül a szívünkben vannak.
A fenti kijelentések hitelességéről bárki meggyőződhet itt és itt, de nekünk már csak egy kérdésünk van.
Zoom
Vajon valóban megéri-e kormányunknak olyan nagy barátként tekinteni Erdoganra? Mint látjuk, a céljaik világosak, és nem tudom elfogadni, hogy reálpolitikára hivatkozva tegyen Orbán Viktor olyan kijelentéseket, melyek történelemhamisító módon sértik a török hódoltság áldozatainak emlékezetét. Aki nem emlékszik, annak kedvéért, a magyar miniszterelnök daliák nagyszabású összecsapásának, népeink nagy és közös történelmi időszakának nevezte azt az időszakot, aminek következménye tulajdonképpen – az elnéptelenedett vidékek miatt – Trianon lett…
Apropó; miért ne lehetne akkor a jelenleg hatályos jogszabályt, mely tiltja a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek tagadását, relativizálását, kiegészíteni azzal, a török hódoltság áldozatait se lehessen semmibe venni?
Lantos János – Kuruc.info