A spanyol parlamentben még egy liberális középpárt szerint is bőven lennének fontosabb dolgok az országban, a kormány mégis olyan gyorsasággal gyalázta meg Franco emlékét (és az Elesettek Völgyét), mintha nem lenne holnap. A gondolkodó ember számára egyértelműen úgy tűnhet, mintha mind a mai napig félnének az emlékétől. Régi, bevett baloldali szokás az emelkedettebb emberek „földre rántása”, a valódi hősök deheroizálása, amely az „egyenlőség” hamis égisze alatt kíván „esélyegyenlőséget” teremteni ember és ember között. Az egykori tábornok még ma is akkora kultusznak örvend saját hazájában, hogy a baloldali kormánynak valósággal szúrta a szemét. De mégis hogyan lehet deheroizálni egy olyan embert, aki már évtizedek óta halott? Jelenkori tettei úgymond már nincsenek, tehát a mindennapi politikában nem lehet lejáratni. Az idegenlelkű történetírás, az abba ölt végtelen mennyiségű állami pénz (itthon is) pedig láthatóan kevés ahhoz, hogy megtörjék egy-egy hasonló kaliberű, „gonosz fasiszta” történelmi alak népszerűségét. Logikus volt tehát, hogy azt a helyet fogják célba venni, amely egyfajta zarándokhelyként őrzi az illető emlékét (ezen a ponton jusson eszünkbe Adolf Hitler braunaui szülőháza is!). Amikor pedig olyan dolgokkal érvelünk, hogy ez kegyeletsértő és eretnek döntés, akkor elfelejtjük, hogy ez esetünkben olyan, mintha a falnak beszélnénk, ergo a baloldallal szemben nem számít érvnek. Őket valószínűleg az utolsók között érdekli az, mi kegyeletsértő, s mi nem, mi az, ami keresztényi szempontból elfogadható vagy nem fogadható el.

Deheroizálni tehát többféle módon lehet, s ha a fősodratú történetírás, a NatGeo színvonalú „történelmi” műsorok már nem segítenek, mindig ki lehet találni új módszereket. Franco exhumálása mellett kevesebb szó esett magáról az Elesettek Völgyéről, amelyet teljesen más kontextusban kívánnak a „közönség” elé tárni. Mivel eddig maga a völgy is egy „fasiszta zarándokhelynek” volt kikiáltva, átalakítják, hogy „valami nagyon mást” szimbolizáljon, mint eddig. Sejthetjük, hogy ez dióhéjban mi lehet: „a fasiszták miatt ártatlan emberek haltak meg, a háború pedig amúgy is rossz dolog, kivéve persze, ha baloldaliak gerjesztik a feszültséget, mert gonosz nácik ellen harcolni tök oké, és minden eszköz megengedett.” Ezzel persze már nem csak magát Francisco Francót, de azokat a polgárháborúban harcolt hősöket is deheroizálásnak vetik alá, akik életük árán is szembeszálltak a baloldali felforgatókkal, az internacionalizmussal. Ha az „Elesettek Völgyéből” hirtelen „polgárháborús emlékhely” lesz, azzal elveszíti a terület mind a szakrális értékét, mind pedig az eszmeiségét, ami mentén létrejött és őrzi az ott nyugvó harcosokat.

Most pedig ugorjunk egy nagyot hazai frontra. Stummer János Jobbik-alelnök a múlt héten keresetlen szavakkal gyalázott hősöket, minden bizonnyal kifejezetten Pongrátz Gergely emlékét. Jó publicista módjára a beszédet én is többször visszahallgattam, a helyzet kimagyarázhatatlan, bármennyire is erőlködtek ezen. Stummer és vele együtt a Jobbik is lényegében megüzente, hogyan és miként gondolkodnak olyan emberekről, akik mindenüket feláldozva harcoltak az elnyomó vörös hatalom ellen. A deheroizálás itt a Lenin-fiúk magaslatát érte el, magyarul, „forogjanak a sírjukban” azok, akik nem értenek egyet a Jobbik „szent céljaival”. Ezen a ponton pedig már lényegtelen nekik, hogy az illető szovjet tankokkal nézett-e farkasszemet kezében egy Molotov-koktéllal, avagy sem, lényeg, hogy „velük nem ért egyet”, tehát „megvetendő” alak. Ez a fajta hozzáállás messzire vezet, kíváncsi vagyok, mikor lesz a következő hasonló szintű jobbikos kirohanás.

Az „egyenlőség” teljes kivívása örök baloldali mánia. Ehhez a mániához keresnek mindig egy társadalmi csoportot, akiket átverhetnek, megvezethetnek, elhitetve velük, hogy ha őket követik, akkor itt márpedig minden áron egyenlőség lesz. Persze gondolkodó emberként mi tisztában vagyunk vele, hogy teljes egyenlőség nem létezik, és soha nem is fog létezni, amíg világ a világ, mert teljességgel szembemegy minden természeti törvénnyel. Attól, hogy egy magas embernek levágom mindkét lábát, hogy egyenlő magasságba kerüljön alacsonyabb társával, a két illető még nem lesz egyenlő. Ugyanilyen szisztéma mentén, attól, hogy világszerte magasabb értékekkel rendelkező személyeket (legyen az élő vagy holt) próbálnak lerántani, eltüntetni, összemosni, egyszóval deheroizálni, az igazság még igazság marad. A pesti srácok nem fognak forogni a sírjukban, csak mert „nem értik meg” egy minden fronton megbukott párt hisztijét, mint ahogy Franco személye sem lesz kevésbé tiszteltre méltó az által, hogy exhumálják és más helyre szállítják a holttestét. Abban viszont már nem vagyok olyan biztos, hogy a kegyeletsértést elkövető illetékeseknek egy szép napon nem lesz-e valami büntetésük gyalázatos cselekedeteikért. Elvégre nem csak földi igazságszolgáltatás létezik.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info