Sokáig fog még újra és újra előkerülni az iskolákban fertőző bűnös és rasszista szegregáció kérdése, foglalkozni mégsem lehet eleget a témával. Nem egyszerűen a fősodratú sajtót behálózó balliberális-jogvédői őrületről van szó vagy az Orbán által a valódi jobboldaliaknak dobott retorikai csontokról, hanem a magyar oktatási rendszerre és rosszabb környékre ítélt jövő nemzedékekről, a fenyegető új, „etnikai-szellemi Trianonról”.
Egy igazi „független baloldali értelmiségi” mindig szívesen hivatkozik tanulmányokra, amelyekből levonhatja a tanulságot, hogy mennyire üdvös az integráció és mennyire ártalmas a – valójában nem is tisztán etnikai alapokon álló – szegregáció. Vagy már erre sincs szükség, olyan szinten axióma a köreikben az elkülönítés démonian gonosz jellege.
 Kirekesztett gyermekeik tanulmányaiért aggódó patai cigányok a bíróságon 2016-ban (fotó: Hajdú D. András / Abcúg) |
Érdemes felidézni – mert a balliberális sajtó is ezt teszi, és kezeli így „mértékadó” hangként – a 2016-os tárgyalásokról az előző év végével kimúlt Abcúg cigánysajnáltatásait. Mert erről van szó, a másik oldal álláspontja valamiért nem igazán jelenik meg. Például az, hogy fenyegetésekkel, erőszakos cselekményekkel sem maradnak adósak az integrálandó nebulók. De nézzük, milyen rettenetes rasszista megnyilvánulásokat hoznak fel! Többek között olyanokat, hogy nem engedik be a magyarok illemhelyiségébe a cigánygyerekeket, illetve azt mondják a tanárok róluk, hogy büdösek, mert nem fürdenek. Ugye mennyire elképzelhetetlen! És egyúttal szándéka ellenére megmagyarázza az Abcúg, hogy nem csak a barnább bőr kiváltotta vizuális ingerek lehetnek a távolságtartásnak az okai. Ráadásul az is kiderül, hogy volt olyan Rikárdó, aki nemcsak átkerült a nívósabb osztályba, de már osztálykirándulásra is mehetett – míg másokat az integrált osztályon belül szegregáltak, ami progresszív szemmel nyilván csak ok nélkül, pontosabban nyilván az ártatlan cigánygyerekekkel együttélni nem képes magyarok rasszista indulatai miatt, történhetett.
Vagy itt van ez az éppen ma közölt Index-videó:
Ahogy a riporter mondja: gyomorforgató volt a cigányok WC-je. A megkérdezett, rendőri pályáról álmodozó legény szerint nem lehetett lehúzni, és „mindenhova izé volt kenve”. Látom a lelki szemeim előtt, a rasszista igazgató minden reggel lement összekenni „izével” a helyiséget... De még az is lehet, hogy az Index riportjában véletlenül keverik az okot és az okozatot...
De aki jóhiszeműségre és nem manipulációra gyanakszik, azt már a címlapos a lead megcáfolja:
A miniszterelnök nem érti, miért jár 100 millió forint a gyöngyöspatai cigányoknak. Elmentünk a városba, ahol reményvesztett cigány fiatalokkal és dühös magyarokkal találkoztunk.
Igen, a szegény cigány fiatalok reményvesztettek, a magyarok dühösek. Utóbbiak is megszólalnak, és kiderül, hogy „bakancsosok” látogatása annak idején talán mégsem volt rossz ötlet. A videóban van furulyázva érzékenyítő cigány kislány is, amit egy értetlenkedés követ, hogy miért félnek a magyarok, a gyerekektől nem kell félni, de a magyarok erre nevelik az övéiket. A végszó csodálatosan közhelyes: a magyarok és a cigányok között is vannak jó és rossz emberek. (Vagyis ami minket illet: „normális és nem normálatlan magyarok”.)
A kedvencem mégis az a szörnyűség, hogy a cigányok nem kaptak házi feladatot. Képzelem, ahogy a kis Kolompár Vanessza hazaérve amiatt panaszkodik, hogy nincs semmi leckéje... Érzek némi inkoherenciát, ha eszembe jut, hogy a tavaly elhunyt, a baloldali média által lépten-nyomon büszkén interjúvolt Vekerdy Tamás gyermekpszichológus mennyire ellenezte a házi feladat intézményét. Persze ha valaki tényleg szorgalmasan megcsinálta a feladatot, de a tanár nem foglalkozott vele, az probléma. De hogy ez lenne az általános, és ne lennének tapasztalatokon alapuló indokok a cigányok lelkesedését illetően, az nehezen elképzelhető.
A célom azonban nem a meghurcolt gyöngyöspatai volt igazgató és pedagógus kollégáinak mentegetése, ez nem is tisztem, és az embert próbáló helyzetben borítékolhatók a hibák, kivéve a szegény elnyomottak részéről... Az eset jól megmutatja a média haladóbb felének a hozzáállását, és akinek volt „szerencséje” tanárként, diákként vagy szülőként „aktívan integrálódó” cigánygyerekekhez az iskolában, annak lehetnek elképzelései arról, amiről liberális fellegeken ülve kevésbé. (Egyébként léteznek az általuk is elismert szegregációs sikerek, lásd a pécsi Gandhi Gimnáziumot, vagy hejőkeresztúri „csodaiskolát”, ahol hangsúlyozzák a közeg heterogenitását, de 70% fölötti a „gyér szókincsű” halmozottan hátrányos helyzetűek aránya. Megfelelő szakértelem, anyagi lehetőségek nélkül vagy kezelhetetlenül randalírozó szülőkkel persze ez már nem menne. A 16-17 éves cigánylányok pedig végül a sokat dicsért alapok ellenére ott is gyakran inkább szülni mennek.)
Egy iránya van a kritkának, amelyben részlegesen egyet lehet érteni a baloldali véleményformálókkal, ami a politikai szereplőkre vonatkoztatva inkább mindenkori – és nem szivárványos – ellenzéki álláspont: a kormány felelőssége, az oktatás színvonalának romlása és a tanárhiány. De elmúlt 10 év ide vagy oda, a baloldali kormányoknak is komoly e téren az adóssága. Hivatásból – sokak szemében – lesajnált szakmává nem most kezdett válni a tanárlét. És éppen ebből is következik a nyakló nélküli integrációs propaganda gyengesége. Hogyan lehetne integrálni a városka vagy falu iskolájában, ha kevés a tanár, és nincsenek felkészítve az eltérő kultúrára? Elvárható a leterhelt, nem ritkán fizikailag fenyegetett, fegyelmező eszközökkel nem rendelkező tanerőtől, hogy „integráljanak”? Ki integrálódik és hova azokban az állami iskolákban, ahol az osztály felét vagy akár többségét a cigánysorról érkezők teszik ki?
Összevonni, vegyes osztályokat lehet csinálni parancsra aránylag könnyen és gyorsan, ahogy egy WC-be terelni a különböző higiénés szintű diákokat, de a feltételeket megteremteni arra, hogy legalább papíron működhessen, amit a vérző szívű, baloldali szociológusok elképzelnek, az sokkal nehezebb és időigényesebb. A Donáth Anna-félék mégis az előbbivel kezdenék, és ünnepelnek, ha a bíróság az ő narratívájukba illeszkedően dönt.
De mi a helyzet azokkal a családokkal, akiknek az okoz anyagi terhet, hogy normálisabb iskolába hordják a gyereket? Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akikre rákényszerítenék „halmozottan hátrányos helyzetű” társaikat? Ők perelhetnek, ha az ő továbbtanulásuk megy füstbe a lerontott oktatás miatt? Cikksorozatban ír majd a következő Abcúg az elvett uzsonnákról, zsebpénzről? Hány belpesti gondolatvilágú széplélek fog hangosan aggódni értük? És azokért a cigányokért, akik éppen a létező lemaradásuk miatt nyűglődnek lefelé kilógva a „jobbik osztályból”? Mert a valósághoz ezek a jelenségek is éppúgy hozzátartoznak, mint a leckeholokauszt áldozatai.
Az összeg recepciója is érdekes. Az egyik oldal sokallja a 100 milliót, a másik szerint a cigánygyerekek jövőjét visszaadni nem képes. Meglepően hangozhat, ha a mindkettővel könnyű egyetérteni. Ugyanis valóban az a helyzet, hogy az írni-olvasni alig tudó cigányok nem a zsebbe adott forintoktól lesznek agysebészek és atommérnökök. Közhely, hogy a lakosság náluk képzettebb részének sem erőssége a pénzügyek kezelése, csodát várni ettől nem lehet. És még az sem elképzelhetetlen, hogy kannásbor vagy herbál lesz belőle az apának vagy a négy-öt bátynak. Az ítélet demonstrációnak jó (persze csak a baloldali elhajlók szemszögével), megoldásnak nem. Legalábbis éppen a fentebbi videóban közölte egy érintett, hogy „elbaszták az egész életünket”.
(Valójában mindannyiunk elemi érdeke lenne, hogy valamilyen végzettséget szerezzenek és dolgozzanak, mert jellemzően éppen ott van 8-10 gyerek, ahol a legkevésbé kéne, azoknál, akik a pulyákból akarnak megélni, és éppen ők adják át a legrosszabb mintát a nagyobb számú utódoknak. Látjuk, rengetegen vannak. Ahogy azt is, hová vezet ez a spirál, és mennyit értek az eddig cigány útra terelt közpénzmilliárdok.)
Csak egy kósza gondolatkísérlet: ha a szándék az állítólagos „szegregációbűnözés” elszenvedőinek megsegítése, akkor éppen hogy ingyenes képzéssel, szakmai gyakorlattal, és az ehhez tartozó ellátással (bentlakást is beleértve) valósulhatna meg az igazi kárpótlás. Elvégre a gyereket csak jegyzői nyomásra iskolába beirató jó érzésű szülők és jogvédők bizonyára ugyanolyan lelkesen perelnének ezért is, mint a milliókért...
Persze az is igaz, hogy ha előbb járna nekik a testhezálló oktatás, az többet érne. Ehhez sokakat éppen a pénzecskét váró népes családjukról és agresszív közegükről kellene leválasztani, a saját érdekükben is. De ennek kimondása akkora szélsőség, hogy 10 év után nem jutott el eddig Orbán sem. A jövőben sem érdemes a Fidesztől várni a tetteket.
Menyhért Ágoston – Kuruc.info
Kapcsolódó:
