A ferencvárosi utcanevek megváltoztatása alapjáraton egyáltalán nem volt rossz ötlet, tekintve, hogy Kína valóban élen jár mind a kereszténység elleni fellépésben, mind pedig a marxizmussal szembehelyezkedő személyek üldözésében, Hongkong helyzetéről nem is beszélve (az ujgurok ügyét én nem feltétlenül keverném ide, de ez messzire vezet). Az, hogy ezt egy igazi tőrőlmetszett liberális vezetés lépte meg, több érdekes kérdést felvet, de erről majd később.

Ami ebben az egész történetben inkább aggasztó, az az egyre népesebb, Budapesten élő kínai kisebbség hozzáállása egy magyarországi belügyhöz (mert ugye az, hogy szeretnénk-e kínai egyetemet Magyarországon, vagy sem, a külpolitikai érintettség ellenére is a mi saját dolgunk, a mi belügyünk). Vulgárisan feltéve a kérdést: mégis hogy a fenébe jönnek ők ahhoz, hogy nemhogy beleszólnak Magyarország belügyeibe, de azt az első perctől kezdve agresszívan, festéköntéssel fenyegetve teszik meg? Leírni is felesleges, de játsszunk el a gondolati szinten is röhejes szituációval, hogy ezt bárki fordítva megteheti Kínában, akár csak cselekvést nélkülöző, fenyegetési célzattal? Hadd ne ecseteljük, mi lenne az érintett csoport/szervezet/kisebbség vagy akármi sorsa.

Természetesen a nemzeti szuverenitás fontossága a baloldal számára ismeretlen fogalom, de ne feledjük, hogy a jelenlegi kormánypárt is hasonló elven politizál, csak a liberális Nyugat helyett elsősorban az európai kultúrkörtől és mentalitástól fényévekre másfelé helyezkedő Keletnek udvarol. Legalábbis most.

Mindezek fényében, a "két pólus valójában egy" alapfogalom oltárán jegyezzük fel, miért is nettó képmutatás a baloldal részéről a Fudan-ügy "felkarolása".

Egyrészt már önmagában is nevetséges, hogy pont azok tiltakoznak a legjobban a kínai térnyerés ellen, akik szintén marxista alapokon politizálnak, csak annak nem a "direkt elnyomó" keleti válfaját követik, hanem az alattomosabb, fondorlatosabb, lassabb eróziót eredményező kultúrmarxista vonalát, amely végső soron a politikai korrektség melegágya is egyben. Gyurcsány Ferenc 2008-as hozzáállásából (Kína természetesen akkor is olyan ideológiai alapokon nyugodott, mint manapság) pedig könnyen kikövetkeztethető, hogy a szabadságharcos hozzáállás az első zsíros politikai üzletig tartana. Így szólt akkoriban: „Kína az Európai Unióval közösen minél átfogóbb kapcsolatokra törekszik, és Magyarország az unión belül azon országok közé tartozik, amelyek az átlagnál jobban értik Kínát. A kínaiak egyfajta kulturális és gazdasági hídfőállásként tekintenek ránk.”

Másrészt pedig szép dolog a Kínában élő üldözöttekért való kiállás, de ha már ennyire megy ez a műfaj, akkor néha a határon túli magyarok érdekében is bevethetnék ezt a képességet. Apropó! Én sem szeretnék egy marxista világnézetű egyetemet Budapesten, a mi adóforintjainkból meg végképp nem, de ugyanúgy nem szeretnék CEU-t sem, amivel a baloldalnak láthatóan semmi problémája nincsen, sőt, teljes mellszélességgel támogatják.

Amíg a CEU kipaterolását sem tudták megoldani, és évekig ment a jobboldali szavazók hülyítése, addig Kínának olyan mélyen igyekszünk benyalni, amennyire csak lehetséges. A hétvégi baloldali tüntetésre a szokásos semmitmondó szinten sikerült reagálni a fideszes holdudvarnak: "Kevés vagy, mint baloldali tüntetésen a nemzeti zászló". Hogy miért jó vagy nem jó nekünk az, hogy vélhetően egy előretolt marxista helyőrséget fogunk közpénzen pátyolgatni? Semmi érv.

Egyszer és mindenkorra világossá tesszük, hogy nem kérünk se a CEU-ból, sem a Fudanból, se Orbánból, sem pedig Gyurcsányból! Mindenkor a magyar és az őshonos európai civilizáció érdekeit tartjuk szem előtt, mely ellenpólust képez mind a nyugati liberalizmus, mind pedig az Európától idegen keleti mentalitással szemben!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info