Szoros a verseny, ami az úgynevezett amerikai félidős választásokat illeti. Noha a képviselőházban minden jel szerint republikánus többség lesz, a szenátus szempontjából még egyáltalán nem dőlt el a kiélezett verseny. Ahogy az egy kétpólusú rendszertől elvárható, a műsor persze ugyanaz volt, mint két évvel ezelőtt. A helyenként kissé kaotikus választásokat számos visszaélés tarkította, kb. olyanok, amelyek, ha máshol történnének, a "szabadság hazája" lenne az első, amely nemtetszését fejezné ki a "demokrácia sérülése" miatt.
 Hát igen... mások szemében a szálkát is, odahaza a gerendát sem(forrás: Dispropaganda Facebook-oldal) |
Az rejtély, hogy Joe Biden vajon tudja-e, éppen mi történik körülötte, de az egészen biztos, hogy Donald Trump, aki 2024-ben is szeretné megmérettetni magát az elnöki székért, erősen elszámította magát, így a terv, hogy a republikánusok által letarolt választás után jelenti be hivatalosan is az indulását, megdőlni látszik. Nem a képviselőházi eredményekkel van probléma, hanem a túl szoros versennyel. A demokraták ugyanis nem rontottak annyit, mint amire a republikánusok számítottak, ebből kifolyólag ők pedig nem nyertek olyan fölényesen (a szenátusban még a szoros diadal is kétséges), amivel nyugodtan fordulhatnak rá a "második félidőre".
A várt csoda tehát elmaradt, a hazai liberális média ujjong, Donald Trump meg állítólag "őrjöng", amiért az általa kiemelten támogatott jelöltek gyengén szerepeltek. Utóbbi valóban erőteljesen gyengíti a volt elnök pozícióit, habár ezt a médiában terjengő "őrjöngés" kifejezést eléggé óvatosan kell kezelni (ne feledjük, eme "áldásos tevékenységnek" köszönhetően még ma is milliók hiszik azt, hogy Adolf Hitler vezér és kancellár a SZŐNYEGET RÁGTA, ha dühös volt), még akkor is, ha történetesen a világ egyik legkomolyan vehetetlenebb politikai szereplőjéről, egyik legnagyobb showmanjéről van szó, Donald Trumpról.
 - Mindent elvettél tőlem! - Azt sem tudom, hol vagyok... |
Azért meg kell hagyni, hogy a rendkívül szoros eredmény kissé azért engem is meglepett. Természetesen nem azért, mert a republikánusoktól Amerika felvirágoztatását várnám, pusztán azt hittem, hogy a lakosság többsége szerint Biden alatt romlottak a viszonyok belföldön is. Nincs kétségem afelől, hogy a demokraták elviselhetetlen irányba terelik az országot, de ez a jelek szerint vagy nem zavar elég embert, vagy hozzám hasonlóan ők sem látnak túlságosan nagy perspektívát a másik oldalban, legalábbis amíg az Trump vezetése alatt áll, biztosan nem. Egyszerűbben fogalmazva, nem demokrata szavazóból lett érezhetően kevesebb, hanem a nem elköteleződött demokraták nem elég lelkesek (hasonlót egyébként már két évvel ezelőtt is megfigyelhettünk, Trump szavazóbázisából akkor pont a fehér férfiak hiányoztak leginkább, amely egy patrióta, ám kritikus réteget feltételez), még úgy sem, hogy a republikánusok győzelmük esetén belengették – elviekben – hogy nem ölnek több pénzt és fegyvert Ukrajnába.
Egyébként, ha már republikánusok, akkor nem valószínűtlen, hogy egyre többen gondolják majd úgy, többet érnek el Trump nélkül, mint vele. Ezzel persze nem azt akarom belengetni, hogy ez feltétlenül jót jelent, vagy, hogy a Republikánus Párt potenciálisan egy, a jobboldali elvekhez minduntalan igazodó, patrióta, a zsidósággal kritikus (vagy legalábbis nem filoszemita), a fehér rasszvédelmet előtérbe helyező tömegpárt lesz, de eljuthatnak a felismerésig, hogy Donald Trump nélkül is van élet. Így például, szemben a legtöbbször nagyotmondó, populista Trumppal, Ron DeSantis kormányzó és Florida állami vezetése sikeresen szívatja a Disney-t ott, ahol tudja, erről májusban itt írtam bővebben. Utóbbi megmutatta tehát, hogy a woke-elmevírus ellen még akkor is lehet győzelmeket aratni, ha az történetesen az egyik legnagyobb fertő, a Disney elleni hadjáratban testesül meg.
Összességében érdemes lesz figyelni a végeredményt, amely a sorozatos választási hibák és a sajátos rendszer miatt bőven elhúzódhat még, mint ahogy azt is, Trump miként kezeli a nem várt rosszabb szereplést. Lesznek-e komolyan vehető vetélytársai párton belül, hogyan vélekednek az eredményről a demokraták, mit tanul a csatából a két oldal? Persze a jelszót sose feledjük: a kétpólusú politikai rendszer valójában, a háttérben mindig egy és ugyanaz.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
