Nemrégiben a Kárpátia Stúdió gondozásában megjelent magyar nyelven is egyik műve, az Eurázsiai küldetés, melyet minden szellemi ember számára bátran ajánlhatok. Még akkor is, ha esetenként a mi sajátosan magyar érdekű szemüvegünkön át látni olyan téziseket, melyek vagy nem alkalmazhatóak magyar viszonylatban, vagy pedig egyenesen ellenkeznek speciel az én világnézetemmel. De ettől még inspiráló azon sorait is olvasni, melyekkel vitába tudnék szállni. Hogy mi a világban zajló problémák fő forrása, azt tökéletesen leírja.

Erősen egyet lehet érteni azzal a törekvésével, hogy fel kell lépni az amerikai egypólusú világrend ellen, mert ehhez eszmei vonatkozásban hozzákapcsolódik a globális kapitalista liberalizmus, mely a civilizációk és kultúrák eltörlésére szövetkezett. Azonban az már utópisztikus gondolatként hatott, hogy ennek érdekében nyugodtan összefoghatnak a nacionalisták, kommunisták, keresztények, zsidók, ateisták, materialisták, dzsihadisták, mert bár "papíron" tényleg olybá’ tűnhet, hogy akinek gondja akad az amerikaiak által dominált világgal, azok fogjanak össze.

De e gondolatból többek között olyan útmutatásokat fogalmazott meg, hogy a fehér nacionalisták amennyiben támadják a migránsokat Európában, akkor valójában az Egyesült Államok érdekeit szolgálják - mert hát az iszlám is szemben áll velük, ők is, mi volna itt a nézeteltérés? S nem létezhet semmiféle etnikai tudat, nem ez a döntő. Az lehet, hogy nem abszolutizálható, de hogy nem hagyható figyelmen kívül, az is bizonyos.

Természetesen e rövid írás keretein belül nem tárgyalható ki valamennyi állítása, ez amolyan ízelítő volt csupán, de hangsúlyozom újra, a számomra pozitív és még negatív gondolatokat is belengi egy olyasféle szellemi klíma, amely miatt érdemes olvasni.

De nem ezért ragadtam tollat, önmagában ezeket nem írtam volna, ha nem látom a Mandineren megjelent "A Nyugat elősegítette Ukrajna elnácisodását" c. cikket.

Alekszandr Dugin az RT televíziónak adott interjút, amelyet az Index szemlézett. A filozófus a beszélgetés során olyan kijelentéseket tett, miszerint a Nyugat elősegítette Ukrajna "elnácisodását", és a nyugati befolyásos vezetők különböző megnyilvánulásaikkal elérték azt is, hogy az emberek jelentős része ellenségessé vált Oroszországgal szemben.

Adekvát lehet a kritika és az ellenérzett a nyugati befolyás alá került Ukrajnával szemben orosz szempontból, de fájdalmas és kiábrándító látni, hogy Dugin is olyan hangokat üt meg, amelyek fárasztóan kommerszek. Nem unalmas és kontraproduktív már ez az örökös nácizás?

Persze, ismerem jól, Magyarországon a nemzeti radikális oldalon ilyenkor sokan azzal veszik védelmükbe, hogy "az ott nem azt jelenti". Ahogy a sorra újra felállított Lenin- és Sztálin-szobrok "sem azt jelentik nyilván". Vagy az, hogy az orosz emlékezetpolitika munkájának révén Sztálin ma már talán a legnépszerűbb történelmi személyiség az orosz társadalomban. Ez azért nem a földből nőtt ki. És igazuk van azoknak, kik Oroszországban inkább látják a normalitást, főként azért, mert ez Nyugaton minimális szinten sincs meg, de nem lehetne differenciáltabbnak látni a valóságot és nem úgy, hogy a nekünk nem tetsző tényekről egyszerűen nem veszünk tudomást?

Ukrajnában semmiféle "elnácisítás" nem történt, ahogy Dugin nevezi, "egy náci paradicsom van ott", hanem egy zsidó bohóc (Zelenszkij) által vezetett korrupt banánköztársaságról van szó, azt pedig hadd ne kelljen már elmagyarázni, hogy a nemzetiszocializmus és a sovinizmus nem ugyanazon kategóriák. Az, hogy léteznek nemzetiszocialista csoportok (de ezek sok esetben inkább sovinisztának tekinthetőek), s azok között olyanok is akadhatnak, amelyek valóban azok, attól az még nagyjából semmifajta befolyást nem gyakorol Ukrajna egészére.

Értem én, hogy Dugin is igyekszik felmelegíteni a második világháborús "nagy honvédő háború" hangulatát (amelynek győzelmes befejezése egyébként beláthatatlan időre kivéreztette Európát nemcsak fizikailag, hanem máig hatóan szellemileg), de ez nevetséges és hazug, már amennyiban "nácikat" vízionálnak nyugati ellenségeikben. Valójában a mai nyugati politikai gondokodásmód olyan távol van a nemzetiszocializmustól, hogy az összehasonlítás is sértő.

(Munkatársunktól)