A fenti idézet Ady Endrétől származik, és Niedermüller Péter idézte egyetértőleg a napokban annak a programsorozatnak a megnyitóján, amely a „Zsidó Budapest 150 éve” elnevezésre hallgat. A program hét hónapon át fog tartani, így lesz „szerencsénk” hallani még ehhez hasonló iránymutatásokat, csak, hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat.
 Kép: https://erzsebetvaros.hu/ |
De már így is sok „bölcsességgel” gazdagodhatott az, aki nyomon követte a zsidó portálok híradásait.
Természetesen Karácsony Gergely főpolgármester is ott volt a nyitóeseményen, amelyet az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár épületében tartottak. Ő is leszögezte, az, amit „budapestiség” alatt értünk, nem elválasztható a zsidóságtól.
Jakov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete, a rendezvény fővédnöke elmondta, hogy az országban és Budapesten nagy, élő zsidó közösség található, ezt bizonyítja, hogy húsz működő zsinagógával büszkélkedik a város és sok más kulturális intézmény is ehhez a közösséghez kapcsolódik. Kiemelte azt is, hogy nemcsak Buda és Pest összeolvadásának 150. évfordulóját ünnepeljük, hanem Izrael állam születésének 75. évfordulóját is. Nyilván fontosnak tartották kidomborítani, hogy a kettőnek köze van egymáshoz.
Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke elmondta, hogy Budapest olyan jelentős magyar zsidó személyek munkásságára lehet büszke, akik örökre beírták magukat Budapest és az ország történelmébe: ezek magyar zsidó származású tudósok, építészek, írók, költők, festők, zeneszerzők, iparmágnások – sorolta.
Egyébként arra érdemes némileg reagálni, hogy valóban a zsidóknak köszönhető-e (nem), hogy Budapest európai nagyváros lett. Nincs nehéz dolgunk, ugyanis a történelmi tények azt mutatják, hogy a 15. század második felében, Mátyás király alatt Buda az ország fővárosa lett, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ugyanakkor a Duna bal partján fekvő Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött.
A Karácsony által emlegetett „budapestiség” pedig kissé más jelentéssel bír, ahogyan ők használják, az valóban a zsidóság sajátos „hozzáadott értéke” volt a város számára. Ez pedig a zsidó kozmopolita szellem, a népi és urbánus vita mesterséges gerjesztése, Budapest szembeállítása a magyar vidékkel, a pesti „kulturális életben” megjelenő, a magyar paraszti életformát gúnyoló, nemzeti jelképeinket gyalázó „entellektüelek” ámokfutása, és valójában nyílt hadüzenet a magyarság ellen. Ebből nem igen profitált nemhogy Budapest, hanem az egész ország sem, ez vezetett a kiegyezést követően ahhoz, hogy a sajtó és a kulturális élet teljes mértékben zsidó kézbe került, megerősödött a dekadens liberalizmus, ez a környezet megágyazott a zsidó vezetésű bolsevizmusnak, az pedig Tanácsköztársaságba, majd pedig a trianoni tragédiába torkollott.
(Munkatársunktól)
