Milyen kitörő örömmel fogadták bizonyos értelmiségi csoportok, a kommunista uralom alá vetett társadalmak széles rétegei (bár korántsem mindenki) a kommunizmus bukását 1989/90-ben! Ugyan sokan tudták, látták, hogy talán nem lesz könnyű a „demokratikus átmenet”, az „út a szabadság világába”. Voltak, akik már a rendszerváltás idején figyelmeztettek a függetlenségünket fenyegető veszélyekre, sőt az új, „szociális piacgazdaságra épülő” „liberális, demokrácia” hiányosságaira is. Azonban – talán egy-két, többnyire szélsőjobboldalinak bélyegzett gondolkodó kivételével – szinte senki sem akadt, aki feltételezte volna: a kommunizmus bizony nem szűnik meg, csupán csak átalakul! És messze nem csupán arról van szó, hogy a volt kommunista nomenklatúra átmenekíti a hatalmát az új rendszerbe, és belőlük kerülnek ki a legelső hazai nagytőkések. Ugyanis a kommunizmus céljait továbbra is meg kívánja valósítani a Földgolyó fölötti uralmát örök időkre biztosítani kívánó „államok feletti hatalom”.
 Montázs: 24.hu |
A felfedezés talán sokak számára új lehet, azonban meg kell állapítanunk: Csurka István már a rendszerváltásnak elkeresztelt „nagy átverés” idején figyelmeztetett arra, hogy a „demokratikus kapitalizmus”, valamint a kommunizmus megalkotói ugyanazok, és megdöbbentő összefonódásokat találhat a figyelmes szemlélő a hidegháború idején oly élesen szemben álló két világrendszer uralmi csoportjai között. Napjainkban Borvendég Zsuzsanna történész kutatásai nyomán számos olyan döbbenetes információ lát napvilágot, melyek teljes mértékben megerősítik Csurka István korábbi állításait a kapitalizmus és szocializmus „közös gyökérzetéről”. Ha pedig kommunizmus és liberális kapitalizmus valóban egy tőről fakad, akkor ugyan miért is lepődünk meg azon, hogy azokat az emberiség jólétére és szabadságára nézve végzetes terveket, amelyeket a kommunizmus révén a „nemlétezők” meg kívántak valósítani, továbbra is napirenden tartják?
Nézzük meg ugyanis pontokba szedve a kommunizmus legfőbb – soha nem is titkolt – célkitűzéseit:
- A magántulajdon megszüntetése – amely a kommunista ideológusok szerint „nélkülözhetetlen az „osztálytársadalmak” felszámolásához, az emberek közötti „egyenlőség” megteremtéséhez, a „mindenki szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból” utópikus elvének gyakorlatba történő átültetéséhez.
- A nemzetek megszüntetése – mert hiszen a „proletárnak nincs hazája”, és ezért az „internacionalizmus” jegyében kellett minden kommunistának gondolkodnia és cselekednie. Ugyanis – mint Marx, Engels és Lenin hirdették – a munkásság csakis széles körű, a nemzeti kereteken átnyúló összefogás eredményeképpen győzheti le a szintén globális szinten együttműködő kapitalistákat.
- A kereszténység és általánosságban mindenféle vallás felszámolása – végtére is a „vallás a nép ópiuma”, amelyet a mindenkori uralkodó osztályok a „dolgozó nép” elnyomása érdekében” használtak föl mindig, félrevezetve, butítva, sorsukba történő belenyugvásra kényszerítve az „elnyomottakat” – hirdették a marxisták, leninisták. A „klerikális reakció” ellen pedig minden kommunistának lankadatlan harcot kellett folytatnia.
- „A múltat végképp eltörölni” – a „bűnös múlt”, az „emberiség előtörténete”, az „osztálytársadalmak kora”, melynek emlékét is el kell felejteni, hogy az emberiség átléphessen a szocializmus, majd a kommunizmus „boldog korszakába”. Ahol mindenki egyenlő, nincsenek gazdagok és szegények, megszűnnek a háborúk, nem lesz bűnözés, és előbb „mindenki képességei”, majd később már „szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból”.
- Egy új, kommunista embertípus megteremtése – „Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk, különös anyagból vagyunk mi gyúrva” – jelentette ki Sztálin Lenin koporsójánál tartott gyászbeszédében. Mint ahogy a számos tekintetben a szocialista-kommunista eszme előfutárának tekinthető J.J. Rousseau megfogalmazta: az „ember jónak születik, csak a világ teszi rosszá”, a világnak pedig szerinte az alapvető baja a magántulajdon létezése. („Az első ember, aki bekerített egy földdarabot, és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!” – J.J. Rousseau: Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség alapjairól, 1755.) Az 1930 után megjelenő úgynevezett frankfurti iskola ideológusai (Theodor Adorno, Max Horkheimer, Jürgen Habermas, Herbert Marcuse, Walter Benjamin nevei fémjelzik ezt a pusztító marxista szellemi irányzatot) azután rájöttek arra is, nem jó a sorrend: nem csak a megvalósult kommunista rendszerek fogják kinevelni a „különös anyagból gyúrt” új embertípust, ugyanis a szocialista-kommunista világforradalom sikeres megvívásához nélkülözhetetlen lesz sok-sok „kommunista ember” munkálkodása. Vagyis már a kapitalizmus szörnyű körülményei között el kell kezdeni az „érzékenyítést”, amit a „férfiak, az apák elnyomó rendszerére” alapozott „hagyományos családban” lehetetlen megvalósítani. Tehát a „hagyományos családból” ki kell „menekíteni” a gyerekeket, majd a kommunizmus diadala után (mint ahogyan Madách is megírta a Tragédia falanszterszínében) kicsi koruktól fogva a közösségnek, a „nép államának” intézményeiben kell nevelni és okítani őket. Idővel pedig az „elnyomó családot” is meg kell szüntetni a „hagyományos férfi és női szerepek felszámolásával” – hirdették és hirdetik a mai napig a frankfurti iskola ideológusai. A feminizmus ugyan már a 20. század elején megjelent, szoros összefüggésben a szocialista mozgalmakkal, de a frankfurti iskola tovább egyengette a feminizmus útját.
- A pénz eltörlése – Marx, Engels és Lenin jövendölései szerint a kommunizmusban már nem lesz szükség pénzre. Nos, ezen a téren a kommunisták nem sok sikert értek el, habár volt rá mentségük: ők még a Szovjetunióban is csak a „fejlett szocializmus” építéséig jutottak el. (Habár Hruscsov nem sokkal leváltása előtt már a „kommunizmus útján” kívánta vezetni országát.)
 Fotó: Nagy László Bálint / pestbuda.hu) |
1989/90-ben megbukott volna a kommunizmus? Aligha. Legfeljebb az első kommunista kísérlet szenvedett részleges kudarcot. Vegyük most sorra a Klaus Schwab-féle „great reset” terv nyilvánosságra került elképzeléseit:
- „Nem lesz semmid, és boldog leszel” – A kommunisták szerint a tulajdon „közös” lesz, vagy, ahogy másképpen – a valóságnak inkább megfelelően – is megfogalmazták: minden „államosítva” lesz….Az állam pedig, a „proletárdiktatúra” jegyében, a kommunista párt irányítása alatt áll, melyből értelemszerűen következik, hogy a párt vezetői rendelkeznek a javak fölött. Manapság sem Klaus Schwab, sem kiszolgálóinak és hasznos idiótáinak hatalmas serege nem beszél köztulajdonról, államosításról, de persze arról sem, kiknek a kezébe is kívánja átjátszani sok millió ember értékeit. A tapasztalatok azonban azt mutatják, a legnagyobb multinacionális cégek, a BlackRockhoz hasonló „vagyonkezelők” tulajdonába kerülnek a „boldogságunk érdekében” tőlünk elkobzott javak, cégek, vállalkozások, és egyre inkább a földek is. (A „kollektivizálás”, „téeszesítés” helyett.)
- A minél szorosabb európai együttműködés, az „Európai Egyesült Államok” megvalósítása a baloldali pártok nyíltan hirdetett programja – de a gyakorlatban is rohamléptekben halad a megvalósítás felé, miképp a WHO-t épp napjainkban ruházzák fel egészen rendkívüli, az egész világra kiterjedő hatalommal. Hogy a Davosban évente összegyűlő, szupergazdagokból és csicskáikból összeverbuvált banda lenne a világkormány, az persze kérdéses. Az viszont nem kérdéses, hogy a nemzetállamok erőteljes támadás alatt állnak, és manapság már a kóserkonzervatív elemzők, újságírók, sőt politikusok szótárába is belekerült a „deep state”, a „háttérhatalom” kifejezés. Mint ahogy egykor a proletároknak, úgy napjaink „digitális proletárjainak” sincs immár hazája!
- A kereszténység és a vallások felszámolása – az iszlámba ugyan beletört napjaink kommunistáinak bicskája (bár saját céljaik megvalósítása érdekében felhasználják a radikális muzulmánokat, jó példa erre a nyugati titkosszolgálatok irányítása alatt álló ISIS működése), azonban a kereszténység a legjobb úton halad a teljes megsemmisülés felé. Jézus megmaradt hívei – vagy azok, akik annak hazudják magukat – a legcsekélyebb mértékben sem jelentenek akadályt a Klaus Schwab-féle új világrend megvalósításának útjában. Mi több, a kereszténységen belül teret nyert a Hit Gyülekezetéhez hasonló „neoprotestáns” irányzatok kifejezetten a neokommunista világuralmi törekvések szolgálatában állnak: hiszen tanításaik szerint Jézus második eljövetele akkor következik be, amikor Izrael diadalmaskodik összes ellensége felett. Egyesek azt is rebesgetik, hogy a háttérhatalom köreiben egy új, a nagy világvallásokból összegyúrt „szinkretista világvallással” akarják kielégíteni a szakralitás iránt továbbra is fogékonynak mutatkozó emberek Isten utáni vágyakozását.
- A woke és a clearing culture mozgalom térnyerése a nyugati világban – ugyan mi más ezeknek az irányzatoknak a legfőbb célkitűzése, mint „a múltat végképp eltörölni”? Szobordöntések, irodalmi alkotások betiltása és átírása, történelemhamisítás, a hagyományok mellett nyíltan lándzsát törő személyek üldözése fémjelzi a pusztító – de a globális pénzoligarchia hálózatainak és médiájának teljes támogatását élvező – woke és clearing culture névvel fémjelezhető zavaros ideológia ámokfutását.
- Az új embertípus kinevelése – a kommunisták a hagyományos családmodell felszámolása és a kommunista embertípus megteremtése terén legfeljebb részsikereket értek el. Ezzel szemben napjaink feministái, LMBTQ-mozgalmai lényegesen hatékonyabban működnek. Igaz, a technika is sokat fejlődött: a szingliség, a gyerektelenség népszerűsítése teljes gőzzel zajlik a fősodratú globális médiában, és a fiatalokat leginkább befolyásoló „közösségi terekben”. A „digitális bennszülöttek”, de a mobiltelefonjukon csüngő idősebbek jó eséllyel lesznek már „különös anyagból gyúrva”: nem csupán az Isten, Haza, Család fogalmai lesznek számukra idegenek, de könyvek, komolyabb tanulmányok elolvasására, színvonalas műalkotások megértésére és élvezésére, kicsit is elvontabb gondolkodásra sem lesznek képesek. Így a világ mélyebb összefüggéseit sem tudják megérteni – valóságnak képzelik a média révén köréjük varázsolt „mátrixot”. Ugyan mi lehetne kényelmesebb az „új világrend” oligarchiája számára, mint az elbutított, a média pórázán vezetgetett engedelmes rabszolgatömegek hada?
- Digitális fizető eszköz bevezetése – a kommunisták a pénz megszüntetése terén semmiféle eredményt nem értek el, ellentétben utódaikkal, akik legalábbis a készpénztől mindenképpen megszabadítanák az egész világot. Az emberiség totális szolgaságát eredményező digitális pénz bevezetésének folyamata sajnos öles léptekkel halad előre, és egyelőre senki sem képes megállítani.
A 20. században az emberiség jelentős részének gondolkodását meghatározó szocialista-kommunista eszme és a Föld számos országában felépített kommunista rendszerek csak részben bizonyultak sikeresnek. (A globális kapitalizmus útjában álló parasztság felszámolása az egyik legfőbb kommunista „siker”.) A kommunizmus nem szűnt meg, csak átalakult: más, korszerűbb eszközökkel, de ismét megkísérlik az emberiség jelentős részét teljes szolgasorba dönteni. A „kommunizmus kísértete”, ha más köntösben is, de ismét köztünk jár…
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
