Jól látható tehát, hogy hosszú életet élt, és ennyi idő alatt sok folyamatot láthatott, hazája és Európa honnan hová jutott. Nem egy gyógyíthatatlan betegség miatt választotta az önkéntes halált. Sokkal inkább úgy látta, nemzete és Európa szenved gyógyíthatatlan betegségben, és így kívánta erre felhívni a figyelmet.

Több szakaszra bontható pályafutása, folytatott nacionalista politikai aktivizmust, börtönben is ült, majd élete vége felé mint történész működött. Látta tehát, milyen problémákkal küzd Franciaország és a teljes európai kultúrkör.

Úgy tűnik, egyre mélyebb pesszimizmusba süllyedt, a végső lökést az adta neki, amikor Franciaországban bevezették a homoszexuálisok legális házasságát. Öngyilkossága előtt levelében azt írta, halála a "hagyományos család védelmében" történik, és az illegális migráció ellen kíván tiltakozni. Kritizálta az ún. francia szélsőjobboldalt is, akikről úgy tartotta, túl puha, ugyanis kiegyeznek az azonos neműek házasságának elfogadásával, és a békés tüntetések már nem elegendők.

Számos műve jelent meg, eddig én sajnos magyar fordításról nem tudok, de reméljük, egyszer ennek is eljön az ideje.

Bár gondoljunk bármit arról, ha valaki önként dobja el az életét, én mint katolikus ezt elvi okokból ellenzem, viszont a belsőbe csak az Isteni Bíró lát, így az ítélkezés sem az én dolgom, és ezen a napon hajtsunk fejet munkássága és emléke előtt, imádkozzunk lelki üdvéért.

És higgyünk és küzdjünk egy olyan új Európáért, amelyet ha nem mi, akkor gyermekeink, unokáink fognak megélni, amely boldogsággal tölthetné el Dominique Vennert is.

Lantos János - Kuruc.info