A szörnyű esetre természetesen a NER is rögtön reagált, erre kiváló alkalmat teremtett szombaton az év utolsó Kormányinfója, melyet Orbán Viktor tartott személyesen – az ilyenkor szokásos orbáni poénparádéval tarkítva.

Noha a miniszterelnök azt mondta, hogy „úgy illendő, ha egy-két napot még várnak a politikai következtetések levonásával”, azért ez alapszinten egy ilyen horderejű ügynél nem várható el teljes mértékben, ezt pedig ő is tudja, hiszen ugyanezen Kormányinfó keretein belül – pár egyéb témával később – már ismét erről értekezett.

Tette mindezt azért, mert a felszín alatt ők is tisztában vannak vele, hogy bizony most tényleg bajban vannak. Ez sokkal kevésbé a Tisza érdeme, semmint azt gondolnánk, inkább különböző, más-más tőről fakadó együtthatók végeredménye a gazdasági krízistől kezdve a közbiztonság romlásán át a belpolitikai átrendeződésig, amihez természetesen már a Tiszának is köze van.

Így jutottunk el odáig, hogy Orbán az ominózus Kormányinfón „minden indulatot mellőzve” arról vizionál, hogy „Magyarország a magyaroké”, illetve „nem akar vendégmunkásországot látni a hazájából és migránsországot sem”. A szokásos szemfényvesztés.

Nos, utóbbi kettő azért vicces, mert a NER egyiknek sem szab(ott) gátat, sőt, a vendégmunkásokat ők hívták. Az pedig, hogy Magyarország ma mennyire a magyaroké, a cigánytengerben, meg a filoszemita narratíván keresztül az ember nem igazán érzi ezt, habár, ha az orbáni zsargonban a „magyarok” a NER-kegyelteket jelentik, akkor máris más a leányzó fekvése.

Mindezt persze nyakon is öntik egy Brüsszel elleni „szabadságharccal”, ami nem is szabadságharc, meg nem is Brüsszel-ellenes. A Kormányinfó végén mindenesetre már odáig jutottunk, hogy az EU, így Brüsszel a menekültpolitikájával „Magdeburgot akar csinálni Magyarországból”. (Ennyit arról, hogy vár egy-két napot a politikai következtetések levonásával…).

Egyrészt a szaúdi mészáros indítékai finoman szólva is ködösek, de az látszik, hogy eltér az eddigi „trendektől”, szóval ez a „meccs még messze nem lefutott”, de az alaphang abból a szempontból megegyezik, hogy itt sem európai, hanem egy bevándorló az elkövető, tehát legyen ez a kiindulópont, ahogy a miniszterelnöknél is.

Ezen a ponton a NER szokás szerint előhozakodik a „káoszba fulladt Nyugat”, illetve, „Magyarország, a béke szigete” ellentétpárral, ami azért hamis, mert egyszerűen és velősen kimondva: nem kell ide Brüsszel, hogy káoszba süllyedjünk.

Lehet, hogy itt nincs Magdeburg (ha a kormány tovább folytatja Izrael-barát politikáját, még lehet…), de van helyette szép számmal vidéki gettó, sok-sok „színes” Wolt-futár Budapesten, egyre növekvő zsidó diaszpóra, vagy éppen feketék a Népszínház utcában és környékén.

Nyilván az egész országnak „nagy öröm”, hogy a miniszterelnök úrnak „rendes munkája van, és megfizetik” érte, de ha ezt tréfának szánta, akkor eléggé ízetlen volt. Egyrészt azért, mert a gazdasági helyzet nem a legmegfelelőbb az ilyen irányultságú poénokra, másrészt jól ismerjük, milyen jó pénzek forognak a NER háza táján, szóval legalább ne viccelődjön, ha már jót dőzsöl a „jó melóból”, miközben „nem vagyunk Magdeburg”.

Magdeburg egy újabb katasztrófa, egy újabb folt a nyitott Európa renoméján. Azonban ahhoz is pofa kell, hogy mindezt a NER saját politikai céljaira használja fel – ráadásul úgy, hogy közben nálunk is süllyed az a bizonyos hajó.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Ui.: Ha szeretne az olvasó nevetni is, akkor ragadjuk meg, hogy a kormány keresi a kiutat, hogyan legyen stabil a forint és értékálló az euróval szemben. Jelenleg 413,5 forint ér egy eurót. Jobb lenne, ha inkább nem keresnék a megoldást.