Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az Echo televízióban arról beszélt, hogy a nemzeti oldal győzelme nem biztos. Akkor pedig különösen nem, ha nem egységes. Ha nem lesz polgári egység és megoszlanak a szavazatok, akkor elmaradhat a kormányváltás.
Nézzük akkor.
1990 óta eddig a „nemzeti oldal” (legyünk kegyesek és nevezzük nemzetinek a rendszerváltó mandátumával nem élt Antall-Boross-kormányt, majd pedig az Orbán-kormányt, amely nem hozott létre egyetlen olyan intézményt sem, amely túlélte volna bukását: még a Hír TV is a vereség után indult meg 2003 januárjában) két alkalommal nyert választásokat.
Mindkétszer úgy, hogy „a polgári egység” nem jött létre, és „megoszlottak” a szavazatok. Mindkét alkalommal jobboldali koalíció jött létre.
Sőt, 1998-ban a választások második fordulójában a Kisgazdapárt önfeladó politikája mentette meg a Fideszt a vereségtől, amire a hálás Fidesz később elpusztította a parasztságot a legnagyobb számban magához vonzó pártot.
A Fidesz még soha nem volt olyan könnyű helyzetben a választás megnyeréséhez, mint most. Az ország népének nagy része annyira gyűlöli a Gyurcsány-kormányt, hogy vagy más pártra szavaz, vagy egyszerűen el se megy szavazni.
Ha a Fidesz a választásokig eltelő nyolc év alatt valóban olyan párt lett volna, amelyiknek forró leheletét a kormánypártok, majd egyedül az MSZP valóban a tarkóján érezte volna, mint ahogyan azt Orbán Viktor ígérte a 2002-es választások elvesztése után, akkor a pártelnöknek ma nem kellene rettegnie, hogy a nemzeti oldal szavazatai megoszlanak a Fidesz és a Jobbik között.
A Fideszt és Orbán Viktort szinte halálfélelem kerítette hatalmába a Jobbik sikere láttán. Mert Orbán nem Fico, Orbán nem is Netanjahu, hogy egy radikális pártnak koalíciós szerepet merne ajánlani.
Vagyis a Jobbik ellenzéki szerepre készül a Parlamentben, és Orbán a kétharmados törvényeknél a Jobbik jóindulatára lenne utalva.
Azon kívül lenne egy olyan erő, amely kívülről ellenőrizné a Fideszt, hogy az nem akarná újra elsinkófálni a rendszerváltást.
Orbán ettől halálosan retteg.
A közeljövőt pedig sejtjük.
A suttogópropagandától kezdve a nyílt dezavuálásig és rágalmazásig a kocsmai beszéd, a nyomtatott és elektronikus sajtó folyik majd attól a Fidesz-vádtól és -propagandától, hogy a Jobbikot a „másik oldal” finanszírozza.
Gyurcsány, az SZDSZ, Soros, a cionisták.
Az „istenadta” népet pedig ismerjük.
Egy része beveszi a maszlagot.
A Jobbik pedig, ha nem mazochista, visszavág.
Amitől a politikából eddig is kiábrándult rétegek mellé újabbak sorakoznak.
Kinek jó ez?
Csak nem Gyurcsánynak, az SZDSZ-nek, Sorosnak és a cionistáknak?
Academicus - Neményi.net
Nézzük akkor.
1990 óta eddig a „nemzeti oldal” (legyünk kegyesek és nevezzük nemzetinek a rendszerváltó mandátumával nem élt Antall-Boross-kormányt, majd pedig az Orbán-kormányt, amely nem hozott létre egyetlen olyan intézményt sem, amely túlélte volna bukását: még a Hír TV is a vereség után indult meg 2003 januárjában) két alkalommal nyert választásokat.
Mindkétszer úgy, hogy „a polgári egység” nem jött létre, és „megoszlottak” a szavazatok. Mindkét alkalommal jobboldali koalíció jött létre.
Sőt, 1998-ban a választások második fordulójában a Kisgazdapárt önfeladó politikája mentette meg a Fideszt a vereségtől, amire a hálás Fidesz később elpusztította a parasztságot a legnagyobb számban magához vonzó pártot.
A Fidesz még soha nem volt olyan könnyű helyzetben a választás megnyeréséhez, mint most. Az ország népének nagy része annyira gyűlöli a Gyurcsány-kormányt, hogy vagy más pártra szavaz, vagy egyszerűen el se megy szavazni.
Ha a Fidesz a választásokig eltelő nyolc év alatt valóban olyan párt lett volna, amelyiknek forró leheletét a kormánypártok, majd egyedül az MSZP valóban a tarkóján érezte volna, mint ahogyan azt Orbán Viktor ígérte a 2002-es választások elvesztése után, akkor a pártelnöknek ma nem kellene rettegnie, hogy a nemzeti oldal szavazatai megoszlanak a Fidesz és a Jobbik között.
A Fideszt és Orbán Viktort szinte halálfélelem kerítette hatalmába a Jobbik sikere láttán. Mert Orbán nem Fico, Orbán nem is Netanjahu, hogy egy radikális pártnak koalíciós szerepet merne ajánlani.
Vagyis a Jobbik ellenzéki szerepre készül a Parlamentben, és Orbán a kétharmados törvényeknél a Jobbik jóindulatára lenne utalva.
Azon kívül lenne egy olyan erő, amely kívülről ellenőrizné a Fideszt, hogy az nem akarná újra elsinkófálni a rendszerváltást.
Orbán ettől halálosan retteg.
A közeljövőt pedig sejtjük.
A suttogópropagandától kezdve a nyílt dezavuálásig és rágalmazásig a kocsmai beszéd, a nyomtatott és elektronikus sajtó folyik majd attól a Fidesz-vádtól és -propagandától, hogy a Jobbikot a „másik oldal” finanszírozza.
Gyurcsány, az SZDSZ, Soros, a cionisták.
Az „istenadta” népet pedig ismerjük.
Egy része beveszi a maszlagot.
A Jobbik pedig, ha nem mazochista, visszavág.
Amitől a politikából eddig is kiábrándult rétegek mellé újabbak sorakoznak.
Kinek jó ez?
Csak nem Gyurcsánynak, az SZDSZ-nek, Sorosnak és a cionistáknak?
Academicus - Neményi.net
