A Drezda városát 65 esztendővel ezelőtt sújtott népirtó terrorbombázás évfordulóján Magyarországon és sajnos Németországban is éppen azokat támadják, akik az állami méltóságok helyett is megemlékeztek az ártatlanul elpusztított több százezer német polgári személy tragédiájára. A Drezda elleni barbár támadással egy napon esett el Budapest, s a Vörös Hadsereg itteni győzelméről árulóink a magyar fővárosban is megemlékeztek. A cionista propaganda közben a palesztinok elleni irtóhadjáratok igazolására kívánja fölhasználni Drezda, más német városok és Budapest polgári lakosságának tervszerű lemészárlását.
Drezda német város polgári lakossága ellen a történelem egyik legelvetemültebb, s az áldozatok számát tekintve méreteiben is legnagyobb bűncselekményét hajtották végre 1945. február 13-án és 14-én éjjel az angol és az amerikai légierő bombázói. A tragédia előtt „Elba-parti Firenzének” is nevezett szász fővárosra ledobott romboló-, majd gyújtóbombák leírhatatlan pusztítást okoztak a menekültekkel együtt közel másfél milliós polgári lakosság körében. A legóvatosabb becslések szerint is a halálos áldozatok száma közel százezer lehetett, míg a sebesülteké ennek a többszöröse.
Drezdára a két éjszaka folyamán háromezer tonna, összesen 650 ezer (!) darab gyújtóbombát dobtak le a gyilkosok.
A Drezdában, illetve korábban Königsbergben, Darmstadtban, Bremerhavenben, Heilbronnban és két héttel később Berlinben az előre kitervelt népirtó akciók folyamán elpusztított 650 ezer német polgári áldozatra még ma sem illik emlékezni (mert a csecsemők is megátalkodott nácik voltak...), miközben a bombázásokat elrendelő korabeli állami és katonai vezetők emlékét utcák, terek és szobrok örökítik meg világszerte. (Lásd Budapesten például a Roosevelt teret és a Churchill-szobrot - a szerk.)
A Drezda és a más német városok ellen végrehajtott bombázásokkor a polgári lakosság által sűrűn lakott részekben a gyújtóbombák szabadabb behatolási útját előzőleg rombolóbombákkal tették könnyebbé. A gyújtóbombák 250-280 km/óra sebességű tűzorkánt idéztek elő, amelynek következtében Drezda például a légitámadás után is még nyolc napon keresztül lángolt.
A szövetségesek népirtó terrorbombázásainak áldozatul esett 650 ezer német polgári mártírról tehát nem szokás és nem illik méltóan megemlékezni. Sajnos nem teszi ezt meg állami keretek között az egyébként állandóan holokausztozó berlini kormány sem, mert félnek a nemzetközi zsidóság rosszallásától. A tisztességes és méltó keretek között megejtendő kegyelettel a német kormány sem maradhat sokáig adósa a saját népének.
A Kuruc.info nemrégiben megjelentette egy Mose Gánán nevű, budapesti születésű, betegesen magyargyűlölő azon óhaját, hogy „égjen el minden magyar” – s köztük e sorok írója is pusztuljon ki a földről –, mert a második világháború végén Budapesten gettóba zárták a zsidókat. Nem véletlenül említettük meg a jeruzsálemi gyűlölködő esetét, hiszen a drezdai és más német városok bombázását is egyértelműen ez az ószövetségi bosszú és vérszomj írta elő az angol és az amerikai vezetésnek.
Nézzük meg, miként használja föl aljas célokra Drezda elpusztítását a hatvanöt évvel későbbi cionista propaganda. A mai Izrael és a világ zsidóságának bizonyos tudatformálói semmibe veszik, eltagadják más népek tragédiáit, holokausztjait, sőt, még a rájuk való emlékezést is tiltják, amint tették-teszik ezt Magyarországon Révai Józseftől kezdve, Aczél Györgyön keresztül egészen napjainkig. Ez a cionista propaganda a németek, a magyarok és más népek második világháborús tragédiáját is az Izrael által kivitelezett népirtások igazolására igyekszik fölhasználni.
Máti Dávid, a magát holokauszt-túlélőnek nevező izraeli publicista korábban az izraeli hadsereg parancsnoka és hírszerzője volt. Később az állami alkalmazottak szakszervezetének országos titkára, s, ami a legfontosabb: az első Élők menetének egyik megszervezője. Egyéb tisztségei mellett jelenleg az Izraeli Sajtótanács Etikai Bíróságának tagja.
Máti Dávid holokauszt-túlélő a drezdai bombaholokauszt évfordulóján így ír a Máhláká Risona (חדשות מחלקה ראשונה - Első Osztály Hírei) című héber nyelvű napilapban:
Ha a második világháború idején is lettek volna a manapság köreinkben szabadon és erőteljesen tevékenykedő, az iszlám- és a palesztin terrorellenes háborúnkat bíráló különféle „békéért” és „emberi jogokért” küzdő szervezetek, akkor Hitler győzött volna.
Ha a második világháború idején is működtek volna a „háborús bűnöket” kivizsgáló, a Goldstone-éhoz hasonló bizottságok a Berlint elpusztító Vörös Hadsereg és a Drezdát elpusztító angolok, vagy a Hirosimát és Nagaszakit megsemmisítő amerikaiak ellen, akkor Hitler győzött volna.
Ha a második világháború idején is létezett volna a nácik ellen harcoló szövetséges hadsereg tábornokainak háborús bűneit elítélő nemzetközi bíróság, akkor Hitler győzött volna.
Ha a világ kizárólag humánus elveken és idealista értékeken alapulna, akkor sosem lennének háborúk, és egy virtuális, nem reális Édenkertben élnénk.
Ha mindezt megértenék a köreinkben tevékenykedő naiv, dogmatikus és virtuális béke hívei, akkor lenne esély arra, hogy felülkerekedjünk az ellenségeinken, s megmaradjunk a térségünkben és a világban. A majdaneki megsemmisítőtáborban olvasható a következő fölirat: Sorsunk figyelmeztetés számotokra. A holokauszt, a nemzeti föltámadásunk, a belső egység és a katonai erőnk az, amellyel szembe lehet szállni az iszlám front támasztotta létveszéllyel – írja Máti Dávid izraeli publicista.
Hering József – Kuruc.info
 A bombaholokausztra emlékeztetnek |
Drezda német város polgári lakossága ellen a történelem egyik legelvetemültebb, s az áldozatok számát tekintve méreteiben is legnagyobb bűncselekményét hajtották végre 1945. február 13-án és 14-én éjjel az angol és az amerikai légierő bombázói. A tragédia előtt „Elba-parti Firenzének” is nevezett szász fővárosra ledobott romboló-, majd gyújtóbombák leírhatatlan pusztítást okoztak a menekültekkel együtt közel másfél milliós polgári lakosság körében. A legóvatosabb becslések szerint is a halálos áldozatok száma közel százezer lehetett, míg a sebesülteké ennek a többszöröse.
Drezdára a két éjszaka folyamán háromezer tonna, összesen 650 ezer (!) darab gyújtóbombát dobtak le a gyilkosok.
 A drezdai Frauenkirche templom bombázás után |
A Drezdában, illetve korábban Königsbergben, Darmstadtban, Bremerhavenben, Heilbronnban és két héttel később Berlinben az előre kitervelt népirtó akciók folyamán elpusztított 650 ezer német polgári áldozatra még ma sem illik emlékezni (mert a csecsemők is megátalkodott nácik voltak...), miközben a bombázásokat elrendelő korabeli állami és katonai vezetők emlékét utcák, terek és szobrok örökítik meg világszerte. (Lásd Budapesten például a Roosevelt teret és a Churchill-szobrot - a szerk.)
A Drezda és a más német városok ellen végrehajtott bombázásokkor a polgári lakosság által sűrűn lakott részekben a gyújtóbombák szabadabb behatolási útját előzőleg rombolóbombákkal tették könnyebbé. A gyújtóbombák 250-280 km/óra sebességű tűzorkánt idéztek elő, amelynek következtében Drezda például a légitámadás után is még nyolc napon keresztül lángolt.
 Füstölgő hullahegy Drezdában |
A szövetségesek népirtó terrorbombázásainak áldozatul esett 650 ezer német polgári mártírról tehát nem szokás és nem illik méltóan megemlékezni. Sajnos nem teszi ezt meg állami keretek között az egyébként állandóan holokausztozó berlini kormány sem, mert félnek a nemzetközi zsidóság rosszallásától. A tisztességes és méltó keretek között megejtendő kegyelettel a német kormány sem maradhat sokáig adósa a saját népének.
 Drezda, 1945. február 14. |
A Kuruc.info nemrégiben megjelentette egy Mose Gánán nevű, budapesti születésű, betegesen magyargyűlölő azon óhaját, hogy „égjen el minden magyar” – s köztük e sorok írója is pusztuljon ki a földről –, mert a második világháború végén Budapesten gettóba zárták a zsidókat. Nem véletlenül említettük meg a jeruzsálemi gyűlölködő esetét, hiszen a drezdai és más német városok bombázását is egyértelműen ez az ószövetségi bosszú és vérszomj írta elő az angol és az amerikai vezetésnek.
Nézzük meg, miként használja föl aljas célokra Drezda elpusztítását a hatvanöt évvel későbbi cionista propaganda. A mai Izrael és a világ zsidóságának bizonyos tudatformálói semmibe veszik, eltagadják más népek tragédiáit, holokausztjait, sőt, még a rájuk való emlékezést is tiltják, amint tették-teszik ezt Magyarországon Révai Józseftől kezdve, Aczél Györgyön keresztül egészen napjainkig. Ez a cionista propaganda a németek, a magyarok és más népek második világháborús tragédiáját is az Izrael által kivitelezett népirtások igazolására igyekszik fölhasználni.
 Hozzátartozóikat kereső drezdaiak |
Máti Dávid, a magát holokauszt-túlélőnek nevező izraeli publicista korábban az izraeli hadsereg parancsnoka és hírszerzője volt. Később az állami alkalmazottak szakszervezetének országos titkára, s, ami a legfontosabb: az első Élők menetének egyik megszervezője. Egyéb tisztségei mellett jelenleg az Izraeli Sajtótanács Etikai Bíróságának tagja.
Máti Dávid holokauszt-túlélő a drezdai bombaholokauszt évfordulóján így ír a Máhláká Risona (חדשות מחלקה ראשונה - Első Osztály Hírei) című héber nyelvű napilapban:
Ha a második világháború idején is lettek volna a manapság köreinkben szabadon és erőteljesen tevékenykedő, az iszlám- és a palesztin terrorellenes háborúnkat bíráló különféle „békéért” és „emberi jogokért” küzdő szervezetek, akkor Hitler győzött volna.
Ha a második világháború idején is működtek volna a „háborús bűnöket” kivizsgáló, a Goldstone-éhoz hasonló bizottságok a Berlint elpusztító Vörös Hadsereg és a Drezdát elpusztító angolok, vagy a Hirosimát és Nagaszakit megsemmisítő amerikaiak ellen, akkor Hitler győzött volna.
Ha a második világháború idején is létezett volna a nácik ellen harcoló szövetséges hadsereg tábornokainak háborús bűneit elítélő nemzetközi bíróság, akkor Hitler győzött volna.
Ha a világ kizárólag humánus elveken és idealista értékeken alapulna, akkor sosem lennének háborúk, és egy virtuális, nem reális Édenkertben élnénk.
Ha mindezt megértenék a köreinkben tevékenykedő naiv, dogmatikus és virtuális béke hívei, akkor lenne esély arra, hogy felülkerekedjünk az ellenségeinken, s megmaradjunk a térségünkben és a világban. A majdaneki megsemmisítőtáborban olvasható a következő fölirat: Sorsunk figyelmeztetés számotokra. A holokauszt, a nemzeti föltámadásunk, a belső egység és a katonai erőnk az, amellyel szembe lehet szállni az iszlám front támasztotta létveszéllyel – írja Máti Dávid izraeli publicista.
Hering József – Kuruc.info
Kapcsolódó:
