Mondanom sem kell, teljes mértékben helyeslem, hogy a Kuruc.infón tabudöntögető viták folynak, és örülök annak is, hogy a leginkább tiltott téma – a zsidókérdés – van éppen napirenden. A véleményem az első csörte után a következő.
Kapcsolódó anyagok: - Tabudöntögető vita a Kuruc.infón – Zsidók és hazafiak, merre és hogyan tovább?
Siklósi András finoman szólva túlzásokba esik, amikor a sumér-káldeus-pártus-óegyiptomi-hixosz-magyar rokonságról értekezik, miképp aligha lehetséges tudományos érvekkel alátámasztani azt a feltételezést, mely szerint Jézus Krisztus is magyar nyelven beszélt. Semmiféle vitának nem tesz jót továbbá az a fajta mértéktelenül gúnyos, sértő, már-már gyűlölködő hangvétel, ami Siklósi András írását jellemzi.
Elvégre mégis csak egy történelmi-politikai kérdésről vitázunk, a mi véleményünk csak az egyik a lehetséges álláspontok közül, ezért tanácsos némi önmérséklet és óvatosság. Álláspontom szerint egyébként is egész népcsoportokról nem lehetséges ilyen hangnemben beszélni, még akkor sem, ha a minket leigázó, számtalan bajunkért okolható népről van szó. (Végtére is abban a népben vannak gyerekek, asszonyok, és bizony olyanok is, akiknek egyáltalán nem tetszik, mit művelnek a vezetőik.)
Az egyik legizgalmasabb kérdés kétségkívül az, hogy létezik-e valamiféle jól körülírható zsidó identitás, van-e valamiféle „zsidó agy”, amely hosszú távon gondolkodik, és világosan elhatározott stratégia mentén cselekszik? Nos, Sasvári Péter joggal mutat rá arra, hogy a zsidók nagyon is különbözők, különféle eszméket, ideológiákat, életformákat követnek, és a „a hazátlan”/Izraelhez hű, pénzéhes, tisztességtelenül harácsoló, nagyszakállú, „sábeszdekli-tetűhintás”, kaftános haszid zsidó” típusa „még Izraelben is elenyésző kisebbséget alkot”. Így van, a zsidók, miképpen mi magyarok, vagy bármely más nép, sokfélék. Egyvalamiben azonban egységesek: éspedig abban, hogy soha többé nem történhet meg velük az, amit ők holokausztnak neveznek.
De úgy is mondhatnám: minden különbözőségük dacára teljesen egyetértenek abban, hogy nem hajlandók visszatérni a gettóba, és soha többé nem akarnak elnyomott, üldözött kisebbséggé válni. Mármost ebben az akaratban rejlik a zsidókérdés megoldhatatlanságának legfőbb oka: a zsidók ugyanis meg vannak győződve arról, hogy amennyiben nem ők uralják a gójokat, akkor őket a gázkamrákba küldik. De ha oda nem is, a gettóba feltétlenül. Ahhoz kétség sem fér, hogy a zsidók uralják Amerikát és az egész nyugati világot, amennyiben azonban elveszítenék hatalmukat, rögvest küldenék őket a „gázba” – gondolják a zsidók teljesen egyöntetűen.
A zsidók szerint tehát vagy ők uralkodnak, vagy üldözést kell elszenvedniük – más megoldás nincs a számukra. Mármost viszont a gójoknak miért kellene eltűrniük azt, hogy uralkodjanak fölöttük? Ez valóban egy gordiuszi csomó, amit nem lehetséges egy huszárvágással megoldani. De miért állhat elő egy ilyen helyzet, hogy egy adott népcsoport képtelen egyenlő feltételek alapján együtt élni a többi néppel? Nos, ha ezt a kérdést feltennénk egy őszinte zsidónak, akkor a következő választ adná: a zsidók sokkal okosabbak és tehetségesebbek, mint más embercsoportok, ezért aztán ha „egyenlő feltételeket” teremtünk, akkor a zsidók kezébe kerül a pénz és a hatalom, és mindenütt ők lesznek a csúcsokon, ami aztán kiváltja a nem zsidók haragját és gyűlöletét. A gójok az „élet nagy csatájában” „törvényes eszközökkel” nem bírnak elbánni a náluk sokkal eszesebb és tehetségesebb zsidókkal, ezért aztán gettóba zárják, üldözik, végső esetben akár le is gyilkolják őket – vallják teljesen egyöntetűen a „választott nép” tagjai.
Mármost a „zsidók felsőbbrendűség tudata” természetesen éles ellentétben áll az általuk hangoztatott liberalizmussal, melynek egyik alaptétele, hogy nem csupán az emberek, de az emberi fajok is egyenlők. Én is úgy gondolom egyébként, a „zsidó ész és tehetség” nem genetikai eredetű, hanem történelmi okokra vezethető vissza: arra nevezetesen, hogy ők már államot alkottak, és kultúrát teremtettek sok ezer évvel ezelőtt, akkor, amikor még a legtöbb ma is létező nép az erdőkben vagy a pusztákban bolyongott. (Más a helyzet persze, ha mi magyarok a sumerek, valamint az egyiptomiak-pártusok-galileaiak-filiszteusok leszármazottai vagyunk, mert akkor mi is egy ma is létező ókori nép volnánk, amelynek a kultúrája régebbi, mint a zsidóké. Szép lenne, kérdés, tudományosan igazolható-e sumér-egyiptomi-káldeus-stb.-magyar rokonság tézise?)
A zsidóság uralmába belenyugodni nem tudó „antiszemiták” persze mindig is azt hangoztatták, hogy a „választott nép” fiai nem kiváló képességeiknek köszönhetik sikereiket, hanem annak a ténynek, hogy egész egyszerűen nem tartják magukra nézve kötelezőnek a környezetükben élő népek számára szent erkölcsi előírásokat. Vagyis gátlástalanul lopnak, csalnak, hazudnak, mert őket nem nevelik a morális alapelvek betartására – ellentétben a gójokkal. Sőt, kicsi koruktól fogva arra nevelik a gyerekeiket, hogy „ők mások, mint a többiek”, sőt mindenki „rosszat akar nekik”, és ebben az ellenséges környezetben „csakis akkor maradhatnak életben, és csakis akkor lehetnek sikeresek, ha időnként áthágnak minden szabályt”.
Mármost a kétféle állítás igaz: a zsidók között – az évezredes kultúrának köszönhetően – valóban nagyon sok az okos, tehetséges, kiváló képességű ember, másrészt tényleg nem tartanak magukra nézve kötelezőnek semmiféle erkölcsi törvényt. (Kivételek persze szép számmal vannak.) Íme tehát a „zsidó siker” titka: az eszük és a gátlástalanságuk. Megjegyzem, a zsidóság amoralitása erősen befolyásolja a környezetüket, ezért aztán ha egy társadalomban kulcsszerephez jutnak, netán kizárólagos hatalmi helyzetbe kerülnek – mint manapság –, akkor ők határozzák meg az uralkodó „értékeket”, ezért sokan utánozzák hát őket, melynek nyomán látványos erkölcsi hanyatlás következik be. A morális romlás pedig elkerülhetetlenül az egyes társadalmak, illetve civilizációk hanyatlásához vezet. Siklósi András utal rá írásában, hogy az „élősdi” zsidóság számos birodalom (Sumer Birodalom, Egyiptom, Kazár Birodalom, stb.) pusztulását okozta. Lehetséges, bár azért tegyük hozzá: egyértelmű bizonyítékaink azért nincsenek arra nézve, hogy miért is tűntek el ezek a hatalmas államok.
Ráadásul ne feledjük: olyan államok és társadalmak is elpusztultak már a történelem során, amelynek a közelében sem jártak a zsidók. Mert azt remélhetően talán mégsem állítja senki, hogy például az ókori kínai, indiai birodalmak, vagy éppen Nagy Sándor Makedóniája, netán Attila király Hun Birodalma a zsidók cselszövése és „élősködése” következtében esett szét darabjaira. Magyarán: a zsidók kulcsszerepet játszanak a nyugati világ történetében, és manapság uralják is Amerikát, az EU-t, és a Közel-Kelet államainak nagy részét, de hát az Isten szerelmére, ők sem mindenhatók, és nem minden történelmi esemény az ő munkálkodásuk vagy összeesküvésük eredménye! Népek, államok meggyengülnek, birodalmak szétesnek, van kommunizmus, elnyomás, korrupció, élősködés, nyomor és szenvedés a világnak azon a tájain is, ahol közel és távol nincsenek zsidók! Az meg aztán végképp nem megy, hogy nemzetünk hanyatlásáért a felelősséget teljesen elhárítjuk magunktól, és mindenért őket okoljuk.
Mint arra Adolf Hitler – és Darwin óta sokan mások – rámutatott Mein Kampf című művében: az emberi történelem folyamán szakadatlan küzdelem folyik az egyes fajok és népek között. Ez az élet törvénye. Abban lehet csupán reménykedni, hogy ebben a harcban nemzetünk helytáll, és meg tudja őrizni hazáját, továbbá nem kerül sor soha többé olyan borzalmas katasztrófára, mint amilyen a második világháború idején magyarokat, zsidókat és más népeket sújtott.
Perge Ottó - Kuruc.info
A témával kapcsolatos véleményét ITT tudja bővebben kifejteni. A hozzászóláshoz regisztráció szükséges, melyet ITT tud megtenni. (Jobboldalt, a "Belépés" ablak alatti "Regisztráció" című hivatkozásra kell kattintani!)