Bezár!
2020. augusztus 14., péntek, Marcell napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:38 Összeborultak Gyurcsány körül a ballibek: minden körzetben egy jelöltet indítanak22:14 London 2012 - eddig 139 doppingesetre derült fény21:42 Az Egyesült Arab Emírségek békemegállapodást kötött Izraellel - azt hazudják, ez menti meg Palesztinát21:23 WHO-szakértő: a lazább magatartásnak is köszönhető a járvány újabb előretörése21:05 Vicces jenkik: ők mindenhol beavatkoznak, de ha más teszi, akkor "aggódni" kezdenek19:44 Bejrút: az FBI is részt vesz a nyomozásban19:14 Letartóztatták Azerbajdzsán szerbiai nagykövetét18:52 Moszkva: külső erők próbálják destabilizálni Fehéroroszországot18:31 Horvátországban új rekordot döntött a fertőzöttek száma17:50 Raktárba került jobboldaliság: anarcho-kommunistákat pénzel a kormány17:22 Egymillió alá csökkent az első alkalommal munkanélküli segélyt kérők száma az Egyesült Államokban16:56 Romániában ismét csúcsot döntött a napi megbetegedések és elhalálozások száma16:35 Szükségállapotot vezettek be a libanoni fővárosban16:07 Mindenki megnyugodhat: Biden alelnöke ugyan színes, de a családja zsidó, és támogatja Izrael telepespolitikáját is15:47 Netanjahu: az Egyesült Államok állította le az annektálást
24 óra legolvasottabbjai

Extra, Holokamu ::

Tabudöntögető vita a Kuruc.infón – Zsidók és hazafiak, merre és hogyan tovább?

Reklám


A Kuruc.info a Kompország-vita lezárása után új értelmiségi csörtét indít. Szerkesztőségünket Siklósi András és Sasvári Péter tisztelte meg azzal, hogy a hazai zsidóság szerepével, jellemével kapcsolatos levélváltásukat megosztották velünk.
A téma már régóta izgatja fantáziám: hogyan látnak minket és saját magukat a zsidók? Egyáltalán: tényleg ildomos a „mi” és az „ők” fogalmának ily mértékű kiterjesztése? Jó ez így, hogy az élet semmilyen területén nincs meg a „csak mi”, a mi, magyarok – akár csak egy olyan szinten, hogy mindannyian ennek az államnak vagyunk a lakói? Miért nem hallunk a zsidóság részéről saját magukkal szemben megfogalmazott kritikákat, miért nem tapasztalunk némi szégyenérzetet részükről a Tanácsköztársaság, a Rákos-Gerő-Péter trió, vagy éppenséggel a munkásőr Zoltai miatt?
Kérdések, melyek csak újabb kérdéseket szülhetnek – legyen hát vita ebből is!
Természetesen várjuk, sőt, elvárjuk, hogy a hazai zsidóság képviselői is megszólaljanak a kérdésben.
Kérjük, amennyiben hazai zsidóink csatlakoznak a vitához, igyekezzünk betartani a lovagiasság szabályait, a személyeskedéstől lehetőleg tartózkodjunk és törekedjünk a mondanivaló lényeges elemeinek a megcáfolására.
Alább pedig közzétesszük az említett két úriember teljes levelezését (a terjedelem ne szegje kedvüket), amelyhez várjuk olvasóink hozzászólásait is. A leveleket változtatás nélkül tesszük közzé.
(Kuruc.info, Florian Geyer)
Figyelmeztető levél a magyarországi zsidóságnak: Ördögtől való, egyáltalán nem tisztelt Parazitáink!
Előrebocsájtom, hogy nem akarok senkit provokálni, sértegetni vagy fenyegetni, ugyanakkor fölöslegesen udvariaskodni sem. Levelemre nem várok választ, sem méltatlan gyalázkodást, de megadom a lehetőséget, hogy a benne foglaltakat (érvekkel!!) cáfolja meg, aki képes rá. Nem érdekel, ha leantiszemitáztok, lenyilasoztok, lerasszistáztok, vagy egyéb fantáziátlan bélyegeket süttök a homlokomra (elfér a többi mellett), ha nem tetszik, amit írtam. Vállalom minden szavát, gondolatát, s nem félek azoktól, akik legszívesebben megfojtanának egy pohár sörben, hasonló elkötelezettségű honfitársaimmal egyetemben. Egy dolog számít csak, hogy az igazságot, az évszázados magyar sérelmeket és követeléseket (elvárásokat?) határozottan, félreérthetetlenül tolmácsoljam.
Kedvenc (csoda)rabbitok nemzeti körökben nagy vihart kavart „elszólása” némileg kifordítva így hangzik: „Ha a zsidó kultúrából kivonnánk a magyar szellemiséget, nem maradna más, csupán az Aranyborjú (fő-fő Istenetek!), a Talmud (furcsa szokásaitok, vállalhatatlan viselkedési normáitok s a gójokkal szembeni becstelen mohóságotok hű tükre), valamint a maceszgombóc, a fekete kaftán, a klezmer-zene és a körülmetéléskor levágott fityma.” (No, erre varrjatok gombot, ha tudtok!)
Egyébként, ha itt nálunk olyan szörnyű rossz nektek, akkor mi a fészkes fenének jöttök ide annyian, sajnos nem csupán turistaként? Vajon miért költöztök kies hazánkba százezerszám, ha őslakóit megvetitek, sőt gyűlölitek, országunkat pedig barbár üzelmeitek telephelyének, meghódítandó földdarabnak, profitszerző üzletközpontnak tekintitek? Normális ember nem megy oda, ahol nem érzi jól magát, ahol folyamatosan rettegnie kell a „primitív, szélsőséges, fasiszta” stb. sumér-szkíta-hun (nem finnugor!) származékoktól, s félszemmel mindig a menekülés útját lesi, míg becsomagolt bőröndjét állandó készenlétben az ágya alatt tartja. Higgyétek el, nekünk is milliószor örömtelibb, gondtalanabb lenne az életünk nélkületek, s azt is, hogy hosszú és viszontagságos történelmünk során soha egyetlen népséggel se gyűlt meg annyiszor a bajunk, mint éppen veletek. Gondoljatok csak bele, mi magyarok miért nem kívánkozunk hozzátok Izraelbe? (Az innen alijázó néhány zsidó családot leszámítva.) Rengeteg oka van annak, de hadd említsek meg néhányat. Először is azért, mert a tietek a világ legfajvédőbb (legkirekesztőbb) állama, ahova be se engedtek másokat az igazolt zsidókon kívül; aztán mi nem vagyunk bolondok, hogy olyan szekér után fussunk, ami nem vesz fel; végül mi szeretünk a Kárpát-medencében élni, hisz nekünk ez az egyetlen hazánk (s nem úgy raboltuk másoktól, mint ti!), amit a földkerekség összes kincséért sem cserélnénk el soha. De nem is adjuk át senki emberfiának, jöjjön bár mézes, hízelgő szavakkal, avagy pusztító fegyverekkel. Nálunk az idegen legföljebb vendég lehet, ha megbecsüli magát, ám ti már számtalanszor bizonyítottátok, hogy mifélék vagytok, ezért semmilyen formában sem látunk szívesen benneteket, pedig messze tájakon híresek vagyunk toleranciánkról és jóindulatunkról (amit éppen a ti „liberális” sajtótok próbál lehazudni).
Nagy a világ, s ha jelenlegi hazátok nem megfelelő számotokra, keressetek magatoknak újat, de ne éppen nálunk. [Javasolhatom pl. az Északi-sarkot, ahol hóból és jégből egészen kiváló iglukat építhettek, melyekben ellakhattok, sőt egyiket-másikat banknak, tőzsdének, sajtószékháznak, zsinagógának is átalakíthatjátok. Meghitt társaitok lehetnének a jegesmedvék, „akik” készséggel meghallgatnák holo-meséiteket, legendáitokat, évezredes „üldöztetésetek” szomorú históriáját; s ha netán őket is antiszemitának minősítenétek, vagy épp rasszistának (fehér bundájuk miatt!), néhány morgáson, esetleg mackós pofonon túl aligha bántanának benneteket. Persze, ha megkísérelnétek elorozni tőlük a betevő fókahúst, már nem biztos, hogy ilyen békésen fogadnák. – Ám, ha fáztok északon, mehettek délebbre is. Mondjuk, Madagaszkár szigetére. Ez elég terjedelmes, viszonylag kevesen lakják, bőven jutna hely egész fajtátoknak. A dzsungelben az állatvilág is változatosabb, köztük sokféle majom és kígyó is tenyészik, velük a jellemetek is inkább egyezik. Az ottani dús pálmalevelekkel könnyedén befedhetitek hajlékotokat, s a kellemes éghajlat miatt télen sem kell fűtenetek. Vadászhattok, halászhattok, ide-oda vándorolgathattok (de azért ne fussatok el, mint hajdan Egyiptomból), hódolhattok isteneiteknek (Él, Elochim, Jahve, Mammon stb., hány is van belőlük tulajdonképpen, ti „egyistenhitűek”?), de a bennszülötteket ne fosztogassátok, ne „ritkítsátok”, mint a gázai palesztinokat, s lehetőleg rabszolgának se adjátok el őket, mint tették azt oly vehemensen egész Amerikát négerekkel benépesítő elődeitek.]
Ha azonban e ragyogó lehetőségek dacára, amolyan mazochistaként, mégis nálunk, „ellenségeiteknél” óhajtotok maradni, akkor bizony néhány dolgot nem árt a lelketekbe (már ha van ilyen?) vésni.
1.) Magyarország (értsd: a Kárpát-medence!) a magyaroké. A legfőbb hatalom a Szent Koronáé (nem svájcisapka!), mely megoszlik a nemzet és uralkodója között (aki csak a mi vérünkből származhat). Államformánk alkotmányos királyság, nem pedig parlamentáris (vagy bármilyen egyéb) demo(cso)krácia. Társadalmunk felépítése hierarchikus, azaz a vezető posztokat kizárólag tisztességes, rátermett és nemzethű hazafiak tölthetik be, s tevékenységükért vagyonukkal, szabadságukkal, sőt életükkel felelnek. (Ha csak ezt az egy tételt nézzük, közületek már hírmondó sem akadna!) Nálunk mindenki a képességeinek és szorgalmának megfelelő magasságba emelkedhet a tekintélyelvű rendszerben. Valamennyi munkaképes polgárnak dolgoznia kell, tehát az ingyenélőket, bűnözőket, spekulánsokat s a nemzetrontókat kiközösítjük, ill. kitoloncoljuk. (Még mindig itt akartok szerencsét próbálni?)
2.) Az államalapító nemzet a magyar. Államalkotó népek mindazok, melyeket történelmünk során a szárnyaink alá vettünk, s ezt ők önkéntes beilleszkedéssel (nem beolvadással!), becsületes életvitellel hálálták meg. (Ti és a cigányok nem tartoztok közéjük!) Az említett nemzetiségeknek velünk mindenben azonos jogai és kötelességei vannak; megbecsült tagjai társadalmunknak, amennyiben elfogadják a Szent Korona fennhatóságát, értékrendjét és ősi Alkotmányunkat, ill. betartják törvényeinket, s tisztelik szokásainkat, hagyományainkat. Azonban a nemzet s az ország sorsát közvetlenül meghatározó kulcspozíciókat (pl. miniszterelnök, a Magyar Nemzeti Bank elnöke stb.) kizárólag törzsökös magyarok tölthetik be, akiket minden téren átvilágítanak és „lekádereznek”. (Hm, nem tetszik tán, hogy nincs többé zavarosban turkálás; nem „kóser”, hogy nem lehettek egyszerre zsidók is, meg magyarok is, miként érdekeitek éppen diktálják? Képzeljétek el, micsoda abszurditás volna az, ha mondjuk Izraelben fajmagyar, esetleg bantu néger köztársasági elnököt neveznének ki. Ugye, kész röhej?!)
3.) Magyarországon mindenki köteles lesz (iskolában, munkahelyen stb.) bevallani és személyi okmányaiba bevezettetni faji-nemzeti és vallási hovatartozását, miként ez régen is így volt. Ebből semmilyen hátránya nem adódhat, de persze előnye sem. Tehát e szerint lehet valaki pl. magyar katolikus, magyar unitárius, magyar ősvallású, horvát ateista, oláh görögkeleti, rác református, tót evangélikus, zsidó izraelita (ortodox), zsidó ateista (neológ) vagy zsidó katolikus (kikeresztelkedett). De nem lehet senki magyar horvát vagy horvát magyar, miként zsidó magyar vagy magyar zsidó sem (legföljebb magyarországi zsidó vagy Magyarországról kivándorolt zsidó), pláne katolikus izraelita, izraelita ateista stb. (Ugye világos, mint a nap? Ha még ennyit sem vállaltok, ha még a saját fajtátokat, hiteteket is megtagadjátok, ill. nem meritek egyértelműen definiálni, akkor mit keresnétek – a sok pénzen kívül! – nálunk, hogyan teljesítenétek hazánkkal szembeni kötelességeiteket?) Ebből persze az is következik, hogy valamennyi népcsoport, nemzetiség csak létszámának megfelelő arányban vehet részt az értelmiségi pályákon. (Konkrétan rátok vonatkoztatva: nem kell a túl sok zsidó bankár, közgazdász, orvos, jogász, külkereskedő, színházigazgató, politikus, egyetemi rektor, főszerkesztő, médiaguru stb.; de égető szükségünk van zsidó bányászokra, földművesekre, esztergályosokra, tanítónőkre, kamionsofőrökre, ápolónőkre, pékekre, autószerelőkre és más hasznos dolgozókra. Ne lázongjatok már, ne kiáltozzatok numerus clausust, elvégre a Bibliában is benne van, hogy orcád verítékével keresd meg a kenyeredet. Ne pedig szegény magyarok kiszipolyozásával!)
4.) Magyarország öröktől szabad, önálló és független, s ezt az önrendelkezési jogunkat senki sem adhatja föl, vagy csorbíthatja. Tehát területére, lakosságára egyetlen hódító hatalom, ország, „világállam” vagy „honfoglaló csürhe” sem tarthat igényt, semmilyen határozat vagy esemény sem korlátozhatja ezen alapvető jogában. Hazánk minden állampolgárát ugyanaz a szabadság illeti meg, amennyiben kötelezettségeinek teljesítése révén gyakorolja jogait, valamint hűséges az országhoz (nem Izraelhez vagy az USA-hoz!) és a nemzethez, s mindenekelőtt a magyar érdekeket szolgálja. (Ez alól nincs semmilyen kibúvó, „képviselői mentelem” stb.) Magyarország földje, vize, levegője, energiája, ásványkincsei, természetvédelmi területei, műemlékei, kulturális öröksége (pl. rovásírásunk) stb., azaz létfeltételei, az egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. (Figyeltek, biboldók? Nem lehet ám semmit „privatizálni”, vagy külföldi kézre játszani, netán idegen kaszinókat, lakóparkokat, áruházláncokat építgetni, mert itt az utolsó rögig minden a Szent Koronáé. Annyi földetek sem lehet, amennyibe eltemetünk benneteket, legföljebb a mi irgalmunkból. Azt már le se írom, hogy mindez még Regnum Marianum is, vagyis Boldogasszonyunk szakrális felségterülete, mert úgysem értenétek.) Itt minden döntéshozó szervnek, végrehajtó hatalmi ágazatnak (parlament, önkormányzatok, kormány, bíróságok, rendőrség stb.), valamennyi törvénynek, utasításnak a magyarság boldogulását, biztonságát, értékeinek védelmét kell szavatolnia, s ez ellen semmilyen cselekedet, fenyegetés vagy „paradigma” sem irányulhat. (Lefordítva ezt a számotokra: a multik nem kaphatnak adókedvezményt, a bankokat nem lehet „konszolidálni”, „adósság fejében” senkinek az otthona, ingatlana nem kobozható el; a „magyar izraeli” rendőrség nem léphet föl a békés tüntetők ellen semmilyen formában, az ártatlanokat tilos meghurcolni, a bűnözőket viszont rács mögé kell dugni; továbbá a Moszad, az Inkal Security, a Krav Maga és más efféle fegyveres terror-szervezetek azonnali hatállyal kiutasítandók hazánkból, ill. feloszlatandók. Veszitek a lapot, kedveseim?) Amennyiben bárki vagy bármilyen törekvés korlátozza vagy akadályozza a nemzetet egyetemes történelmi jogainak gyakorlásában, ill. kötelességeinek, küldetésének teljesítésében, úgy e zavar kiküszöbölése s az ország védelme végett az összes honpolgárnak ellent kell állnia mindaddig, amíg a külső vagy belső ellenség meg nem hátrál, vagy föl nem morzsolódik. (Nem lehet ám következmények nélkül gúnyolni hőseinket, rágalmazni népünket, meghamisítani történelmünket, szétverni vagy kisajátítani ünnepi megemlékezéseinket, bemocskolni és lebontatni ősi jelképeinket; de tilos a keresztény többséget irritáló buzi-felvonulásokat, hanuka- és purim-rendezvényeket, „zsidó fesztiválokat”, „tarka marhákat” az utcákra és közterekre vinni, avagy ránk erőszakolni a számunkra legjobb esetben is közömbös holokauszt-vallást s a kereskedelmi tévéitekből, rádióitokból áradó szennyet. Felfogtátok, úgy átabotában?)
Végezetül hadd forduljak az ún. „jó zsidókhoz”. (Szabó Dezső  szerint ilyenek nincsenek, s már-már én is osztom a véleményét, de tegyünk egy próbát, hátha…) Rokonszenvünket nem azzal nyerhetitek meg, ha „magyarabbá” váltok a magyaroknál, s ezért (látszólag!) saját véreiteket is eláruljátok. Fölösleges minden radikális nemzeti pártba, civil szervezetbe, gárdába, keresztény gyülekezetbe befurakodnotok (pláne ezekben „lobbizni” és bomlasztani!), ez abszolút hiteltelen magatartás előttünk. Vállaljátok bátran zsidóságotokat, de fogadjátok el, hogy itt a magyarság a vezérnép, s ezért mindennek az ő megmaradását és fölemelkedését kell szolgálnia. Azok a kisebbségek, nemzetiségek (feltételesen beleértve titeket is), melyek nem a romlásunkra törnek, hanem megtanulnak tisztelni (vagy legalább akceptálni) bennünket, s méltányolják céljainkat, nemzetstratégiánkat, kiveszik részüket a közös ország-építő munkából (önző érdekeik felelőtlen hajszolása helyett!), azok velünk együtt minden áldásban is részesülhetnek, de nélkülünk vagy ellenünkre semmit sem érhetnek el. (Ha látjátok, hogy a fél ország nyomorúságban tengődik, ne követeljetek 27-ik hollókoszt-kárpótlást, hanem dagadó pénztárcátokat nyissátok meg a szegények javára.
Amikor a magyar műemlékek lassan összedőlnek, a keresztény templomok beáznak, és pereg róluk a vakolat, akkor ne azon hőzöngjetek, hogy rég elhagyott zsinagógáitok és nem használt temetőitek rendbetételére milliárdokat áldozzunk adóforintjainkból. Ha pedig hitsorsosaitok acsarkodnak, gyűlölködnek ellenünk, vagy épp ránk uszítják a semmirevaló cigányokat, s úton-útfélen, változatos módokon keresztbe tesznek nekünk, akkor igenis forduljatok velük szembe, de ne csak egy sápadt „elhatárolódás” erejéig, hanem határozottan, keményen fékezzétek meg őket! Közöljétek velük, hogy ezzel maguk alatt is vágják a fát, mert ha a gazdaállat a sanyargatásoktól kimúlik, akkor valószínűleg élősködői is megdöglenek.) Abban biztosak lehettek, hogy mi még soha senkinek nem maradtunk adósai, s minden jótettért százannyival fizettünk. Nem kérünk lehetetlent, csupán annyit, hogy hagyjatok bennünket nyugodtan élni a saját hazánkban, s ne akarjatok rólunk 30 bőrt lenyúzni, mikor csak egy van, s az is roppant viseltes már a tömérdek küzdelemtől és szenvedéstől. Megértitek ezt, maradt még bennetek emberi érzés, vagy soha nem is volt? Rövidesen elválik. Immár nem üres szavakat, „hűségnyilatkozatokat”, hanem valóságos cselekedeteket, konkrét bizonyítékokat várunk tőletek.
Lenne még bőven mondanivalóm, de nem szeretném, hogy levelem túl hosszúra nyúljon, s szándékom dacára habzó  epilepsziát, anginás rohamokat vagy légzési problémákat okozzon közöttetek. Mielőtt üvölteni kezdtek, mint a fába szorult féreg, és bíróért, hóhérért, bérgyilkosért szaladtok, nem árt, ha megfontoljátok a benne foglaltakat. Mert én még jóhiszeműen figyelmeztetlek benneteket, hogy baj lesz, igen nagy baj, ha nem szálltok sürgősen magatokba, s nem változtok meg gyökeresen. Ha tovább pocskondiázzátok, hergelitek, romboljátok és irtjátok a magyarságot, egyszer elfogy a birka-türelme, s akkor nektek annyi! („Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”)
Hát jól vigyázzatok!
Ördög (Jehova stb.) legyen veletek, velünk meg az Isten, a Magyarok Istene! (Hegye)Shalom belétek, azaz békesség nektek!
 
vitéz Siklósi András, egy nem akármilyen hazafi
Szeged, 2009-07-31 

Sasvári Péter első levele: Isten által teremtett, igen tisztelt Siklósi Úr!
Nemrégiben találkoztam az Ön egyik 2008-as írásával, amit a „lázadás versus polgári engedetlenség” témájában írt, mert a Kuruc.info lehozta a napokban.
Ezzel az írásával sajnos nem tudtam egyetérteni. Viszont érdeklődve rákerestem az Ön nevére. És ekkor ismét ráakadtam egy érdekes „levelére”, mely izraelita honfitársainkhoz szól kihívó hangnemben. Azért ragadtam most billentyűzetet, mert Ön a bevezetőben ezt írta: „megadom a lehetőséget, hogy a benne foglaltakat (érvekkel!!) cáfolja meg, aki képes rá.” Nem biztosan az én tisztem ezt megtenni, hiszen magam is keresztény vallású „gój” vagyok, tehát sem fajilag sem vallásilag nem tartozom a zsidósághoz, és erre nem is vágyom. Ellenben bizonyos tévedésekre és elfogult csúsztatásokra szeretném felhívni az Ön figyelmét. Már a levele legelején elköveti az alapvető hibát, amire aztán egész hibás érvrendszerét felépíti. Ez pedig röviden annyi, hogy „a zsidókról” beszél, egyes zsidók helyett. Mintha a zsidók mind ugyanolyanak lennének, ugyanúgy járna az agyuk, sőt talán egyetlen nagy Zsidó Agy létezne, és az gondolkodna a többi helyett. Én ugyan talán, ha kétszer találkoztam életemben zsidóval, ennek az állításnak az abszurditását azonban így is meg tudom ítélni. Ugyanis ha én most Önnek odaadnám Simon Peresz gyermekét, hogy nevelje fel, akkor belőle nem zsidó, hanem magyar ember válna, illetve jelleme olyan lenne, amilyenné Ön és a környezete formálja.
Ha Ön, vagy én zsinagógában nevelkedtünk volna, akkor olyan zsidók lennénk, mint Mózes! AZ ember identitását és mentalitását a nevelés nem pedig a genetika határozza meg. Utóbbi valószínűleg szinte kizárólag a külső jegyek és az örökletes betegségek továbbadásáért felelős. Ehhez a dologhoz már csak plusz adalék, hogy egységes zsidó identitás és mentalitás sem létezik, ahogyan magyar sem. A nemzethez tartozás csak a legalapvetőbb és legmarkánsabb karaktert határozza meg. Egyébként másmilyen egy budapesti és vidéki, egy csongrádi és egy kiskunsági magyar mentalitása. Na, hát a zsidóknál ez ugyanígy működik. Az ateista zsidótól (aki csak nemzetiségileg-ha úgy tetszik: „fajilag” zsidó) és egy ortodox rabbiig nagyon sokféle zsidó identitás létezik. Szintén fontos megjegyezni, hogy még, ha megállapítjuk egy zsidó identitását, abból sem biztosan következik semmi. Ha ez 100%-os biztonsággal determinálna bármit is, akkor mondjuk minden neológ jeruzsálemi zsidó ugyanazokkal a jellemvonásokkal rendelkezne, holott nem kell izraeli szociológusnak vagy néprajzkutatónak lenni, hogy ezt az állítást teljességgel lehetetlennek tartsuk. Ön úgy tesz, mintha minden egyes magyarországi zsidó egyféle jellemrajzzal és identitással rendelkezne. Ez pedig a gójokat gyűlölő, „hazátlan”/Izraelhez hű, pénzéhes, tisztességtelenül harácsoló, nagyszakállú, „sábeszdekli-tetűhintás”, kaftános haszid zsidó. Ez a típus azonban Magyarországon, sőt az egész Világon-még Izraelben is-egy elenyésző kisebbséget tesz ki. Körülbelül annyira reprezentatív példánya a világzsidóságnak, mint amennyire a keresztényeket hiteles lenne, mondjuk vaskalapos, de mellé pedofil papokként megjeleníteni. Az Ön zsidó tévképzete egyetlen helyen van többségben: a két világháború közti korszak nyilas szennylapjainak megsárgult oldalain.
Innentől kezdve pedig nem is nagyon érdeme az Ön érvelését megcáfolni, hiszen az Ön „levele”, és annak érvrendszere teljes egészében arra a fentebb megcáfolt tételen nyugszik, hogy a magyar zsidók 100%-a sztereotipikus „gój-gyűlölő”, nagyszakállú ördögpofájú izé. Nem értem például, honnan gondolja azt, hogy a zsidók többsége ne érezné itt jól magát. Ha Ön elhiszi, hogy a néhány zsidó származású, baloldali hivatalos rettegő „bőröndmarkolászó” reprezentálja a zsidóság véleményét, akkor ők becsapták Önt! Az ő valódi céljuk egyébként hitsorosaik meggyőzése arról, hogy nekik milyen rossz itten a sok nácifasiszta miatt. A következőkben egy egész bekezdésen keresztül élcelődik fertelmes stílusban és cinizmussal a zsidóság zivataros történelmén és azon, hogy hol is kellene nekik Izrael helyett lakniuk. Ez szerintem a nagyromán dákóromaiak szintje. A zsidóságnak ugyanúgy megvan a joga Izrael teljes területéhez-a „megszállt” „palesztin” területekhez, is-mint ahogyan nekünk, magyaroknak jogunk van uralni az egész Kárpát-medencét. Ez természetesen nem indokolja sem a palesztinok diszkriminációját, sem az izraeli hadsereg által elkövetett emberiség elleni bűntetteket. Viszont így beszélni akkor sem lehet Izraelről, hiszen hasonló stílusban, hasonló „érvek” alapján beszélnek a földrabló kisantant államok sovinisztái is. Külön csemege, amikor az ószövetségi nép korai botlásai nyomán megkérdőjelezi a zsidóság monoteizmusát, mintha nekünk, keresztény magyaroknak nem lett volna pogány ősvallásunk. Hozzáteszem: ez minden nép történetében így van! Itt érünk el arra a pontra, amikor nyilvánvaló, hogy Ön is ugyanolyan hevenyészett „érvek”, ugyanolyan alpárian, és ugyanolyan leegyszerűsítések és sértő idióta sztereotípiák (pl.: „a zsidók istene a pénz”) alapján beszél, mint a „csodarabbi”, akivel indít. Ez tiszta sor, de akkor már csak az a kérdés: mivel jobb Ön az említett rabbinál? (Abban, tegyük hozzá a tárgyilagosság kedvéért, hogy Ön nem a befogadó népet mocskolja, a rabbi pedig igen!)
Levelében ezután egy értelmes rész következik, amiben valamiféle programot vázol fel (csak azt nem tudom, miért itt). Ezzel a programmal nagyjából egyet lehetne érteni, például az első pont túlnyomó részével, ha nem használná fel ezt is zsidózásra. A második pont például kétértelmű, és a magyarok 99,9%-át sérti, személyesen engem is, aki felmenőimre nézve sváb és részben szlovák és/vagy magyar származású vagyok. Azért sértő ez a rész, hiszen-ha jól értem, Ön szerint itt senkinek sem szabadna magas állami pozíciót betölteni, aki nem fajmagyar. Nos, ha jól gondolom, jelenleg a magyar nemzet szinte teljes egészében kevert vérű. Vannak persze olyanok sokan, akiknek csörgedezik „eredeti” szittya-magyar vér az ereiben, de olyan, hogy kizárólag az lenne, lehetetlen a rengeteg vegyes házasság miatt. Én márpedig nem értem, hogy valaki, akinek a családja itt él évszázadok óta, és már régen asszimilálódott, miért ne lenne jó magyar. ha most félreértem, és Ön csupán az identitásukat őrző, részben elkülönülő kisebbségekre gondol (pl.: kunsági tótok), akkor az viszont azt a kérdést veti fel, hogy egy asszimilálódott zsidó, vagy cigány miért ne lenne magyar? Nem mindegy, hogy az én őseim a 18. században érkeztek Ulmból, az övéi meg a 16. században a Dekkán-fennsíkról? Az embernek a szívében kell magyarnak lennie, nem a származásában! A harmadik pont szintén egy érdekes kérdést vet fel. Lehet-e az embernek kettős identitása? Szerintem – bár nem szerencsés, de – lehet. Ha valaki mondjuk tótnak vallja magát, őrzi a nyelvet és a hagyományokat, ugyanakkor ismeri és gyakorolja a magyar kultúrát is, vagy legalábbis betartja a magyar állam és társadalom írott és íratlan szabályait, illetve elsősorban magyarnak tekinti magát, és kizárólag Magyarországhoz hűséges, akkor ő bizony igazi magyar (megjegyzés: igazi magyar alatt azt értem, hogy valaki becsületes, jó ember ÉS magáénak vallja a magyar nemzetet, egyébiránt távol álljon tőlem, hogy meghatározzam ki a „jó” és a „rossz” magyar, ami a magyar jobboldal sajnálatos divatja, számomra egy MSZP-s is lehet jó hazafi, ez nem gondolkodásmód függvénye)! A szlovák néphez tartozik, de a magyar nemzethez. A Kárpád-medencében ugyanis hagyományos értelemben, az egyetlen politikai nemzet a magyar, és azon BELÜL léteznek különböző népek, ide tartozik a szlovák és a román ugyanúgy, mint a magyarországi cigányok és zsidók. A trianoni Magyarországon belül pedig a kisebbségek az utóbbi 80 évben olyannyira asszimilálódtak, hogy szerintem nálunk erőlködni sem kell a másodlagos identitás feladásával. Esetleg a cigányság esetében, ami úgy tűnik, hogy 500 éve akadályt jelent az asszimilációban. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy egy cigány ne lehetne jó magyar, illetve, hogy-fékező hatása ellenére-a cigány kultúra megtartásával ne lehetne az.
Azt sem értem, hogy miért tartja Ön most szükségesnek visszahozni a numerus clausust, ami már a maga korában sem volt túl indokolt. Mivel lesz nekünk jobb, ha zsidó orvos helyett gój orvosok lesznek. Tőlem aztán lehet az orvosom maga Árpád vezér is, ha félrekezel, akkor inkább egy zsidó doktor praxisát fogom választani! Megint úgy beszél, mintha a szakmaiság és a lelkület származás függvénye lenne. Ha hazafias egyetemi tanárokat akarunk, akkor az alapján szűrjük meg őket, ne származás alapján! Mintha nem lettek volna zsidó hazafiak, és keresztény hazaárulók! Ha a zsidóság túlprezentált számarányában az értelmiségi pályákon, akkor az azt jelenti, hogy sok tehetséges izraelita él hazánkban, sok tehetséges ember, aminek inkább örülni kellene, mint akadályozni őket. Mondja meg őszintén: Ön valóban megtenné, hogy mondjuk az orvosi egyetemre inkább venne fel egy kevésbé tehetséges fiatalt csak azért, mert keresztény? Akkor Ön lenne a felelős az orvos tehetségtelensége miatt elvesztett életekért, amit talán az Ön által a pályától elrekesztett zsidó orvos megmentett volna! Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy nemhogy zsidó bányásokra és esztergályosokra nincsen szükség, hanem semmilyenre sem, mert ez a két szakma most olyan versenyképtelen, hogy még zsidó tigrisidomárok képzésével is többet érnénk…
A négyes ponttal nem kívánok bővebben foglalkozni. Azonban ehhez tudok kapcsolni egy fontos dolgot. Bizonyára kíváncsi arra, hogy amennyiben elutasítom az Ön zsidóságképét, akkor mégis mivel indoklom a sok zsidó vezetőt a tanácsköztársaság, vagy a népköztársaság idején? Erre a válasz egyszerűbb, mint elsőre látszik. A probléma gyökere az volt, hogy a zsidó emancipáció és a kulturális asszimiláció mellett a „politikai asszimiláció” nem volt teljes. A zsidóság önmagát elkülönítette, illetve a társadalom is kirekesztette a középkorban. Ezért a zsidóság, hiába illeszkedett be a nemzetbe, a jobboldali, hazafias politikai erőktől megriadt. Nem volt elég önbizalma a zsidó közösségnek, hogy valódi magyarként gondoljon magára holott az volt, emellett a nemzeti politikához kapcsolódó enyhe antiszemitizmus, vagy legalábbis antijudaizmus is elriasztotta. A zsidóság tehát olyan politikai mozgalmat keresett magának, ami elfogadja őket, és nem hangsúlyozza túl a nemzeti hovatartozást. Ezt a zsidóság a régi Magyarországon kisebb részben a toleráns radikális liberalizmus (polgári radikalizmus), az egalitariánus szociáldemokrácia, túlnyomórészt pedig a kozmopolita kommunizmus kereteiben találta meg. Ma ugyanezt láthatjuk. Az már nem a zsidók hibája, hogy ezek a mozgalmak kártékonynak bizonyultak. Ma ugyanezt az MSZP-(ex)SZDSZ-nél láthatjuk, akik legalábbis eltűrik a korrupciót. Feltételezhetjük a politikailag aktív zsidók 90%-a az SZDSZ-hez esetleg az MSZP-hez csatlakozott. Azt is láthattuk, hogy ezek a pártok eltűrték a hibás politizálást, illetve rablást eltűrték. Láthattuk, hogy nagyon sok zsidó közéleti személyiség hagyta faképnél az elveit feladó SZDSZ-t. Viszont természetesen az itt vezető pozícióba jutott zsidók közül is nagyon sok becstelen karrierista volt. Őket láthattuk ott a pártok vezetőségében végig. Konklúzió: A zsidók többsége a baloldalra húzott, ezért itt túlprezentáltak voltak. A baloldal rossz politikát folytatott, ezért a zsidók többsége vagy szembefordult velük, vagy csak jobb híján/megtévesztettségből maradt ott. Azok tehát, akik pénzéhségből végig ott maradtak, azok valóban rossz emberek, de elenyésző kisebbségét teszik csak ki a zsidóságnak, hiába felülprezentáltak az adott pártban. Ez így van most is, és így volt a kommunista diktatúrák idején is. Tarthatatlan tehát a „magyar nemzet ellen összeesküvő zsidóság” mítosza! Külön felháborító az a rész, amit a „jó zsidókhoz” címez. Itt például a zsidókat, és a „jó zsidókat” is(!) élősködő bolhákként jeleníti meg.
Abban természetesen egyetértünk, hogy a fent említett zsidó származású szerencselovagok, vagy hivatásos rettegők ellen a többi zsidónak fel kell emelnie a szavát. Ez azonban-ha nem is olyan erélyesen, mint azt kellene- meg is történik. AZ utóbbi időben számtalan ilyen megszólalást halottunk, ott van Reiner Péter, vagy Köves Slomó, akik felemelték a szavukat az antiszemitázó hisztériakeltés ellen! Abban azonban nincs igaza, hogy nem kellene kívánni a zsidó asszimilációt, ami egyébként már nagyrészt végbe is ment! Az már csak hab a tortán, hogy ha Ön a zsidóság asszimilációs képességében sem bízik, helyette melegebb éghajlatra küldözgeti őket, akkor mit gondolhat a roma integrációról! Ez azért is fontos, mert piti zsidózás helyett inkább a valóban elkülönülő és gyakran ellenséges cigány közösség asszimilációján, a cigánybűnözés felszámolásán kellene gondolkodni! Egy szónak is száz a vége: a zsidóság 1000 éve, a kabar törzs bejövetele óta közösségben él a magyarsággal, és ennek így is kell maradnia! A magyarság István óta a befogadás, a kisebbségek építő jellegű „begyúrásának” politikáját alkalmazza sikerrel. A zsidóságot pedig példaként kellene állítani a cigányok, sőt kínaiak, négerek elé, mint az asszimiláció sikerének ékes példáját. A bevándorlást radikálisan korlátozni kell, de a már betelepült kisebbségeket nem kirekeszteni kell, hanem színes hozzávalóként beleaprítani a közös gulyáslevesbe! Az idegengyűlölet, rasszizmus, az antiszemitizmus élesen szemben áll a Szent István-i gondolattal, a Szentkorona-tannal, a keresztény erkölccsel, tehát mindennel, amin nemzetünk alapjai nyugodnak, mindennel, ami keresztény és magyar!
A magyarok és zsidók közös Istene, Jahve, és az Ő fiának, Krisztusnak a békéje legyen Önnel!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Sasvári Péter, szintén egy magyar keresztény (tradicionalista katolikus) férfi, aki azonban nem rekeszt ki senkit. 
3.) Közérdekű válasz egy vitairatra (Siklósi András első levele)
Kedves S. P.!
Előadásaimban és írásaimban gyakran kihangsúlyozom, hogy nem akarok senkit meggyőzni az igazamról; legföljebb sajátos nézőpontom és különleges tapasztalataim alapján felhívom a (köz)figyelmet bizonyos jelenségekre, eseményekre, s már annak is örülök, ha hallgatóim, olvasóim eltöprengenek valamelyest az általam fölvetett problémákon. Úgy sejtem, Önnél ez megtörtént, s valószínűleg ennek következménye hozzám címzett hosszú, bíráló (néhol kissé bárdolatlan és sértegető) levele is.
Ebből azt érzékelem, hogy Ön azok szerint a bevett, „hivatalos” sztereotípiák (klisék) szerint képes csak gondolkodni, amiket az iskolákból, az egyházakból, a politikából és a hírközlésből ontanak ránk, s amely téveszmék sajnos már a magyarság zömét is megfertőzték. Ilyen körülmények közt nem látom értelmét, hogy polémiába kezdjek nézeteivel, hiszen ahogy Ön sem tudott meggyőzni fejtegetéseivel semmiről, nyilván az én szavaim is leperegnének Önről. Megjegyzem azonban, ha csupán fele annyi energiát fordítana a magyarság megmentésére, mint a számunkra ellenséges, hódító és pusztító (tehát a legjobb esetben is nemkívánatos!) zsidóság tisztára mosdatására, bizonyára komoly eredményeket érhetne el e téren. (Amennyiben nekem nem hisz, akkor ismeretszerzés végett ajánlom Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Szabó Dezső, Tormay Cecile, Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc, Henry Ford, David Duke, David Irving és számos más szerző kiváló műveit, melyekből meríthet annyi bölcsességet, hogy fölülbírálhassa naiv, tarthatatlan álláspontját.)
Egyébként járjon nyitott szemmel, ásson a dolgok mélyére, s ne elégedjen meg a rendszerint torz felszín kapargatásával. Gondoljon egy pillanatig arra, vajon kiknek köszönhetjük nagyrészt hazánk és nemzetünk jelenlegi tragikus, halál-közeli helyzetét. Vizsgálja meg tárgyilagosan, hogy a világban uralkodó elképesztő állapotokért (háborúk, vérengzések, éhség, járványok, környezetrombolások, globális jogfosztottság, gyarmati kizsákmányolás, neoliberális haszonelvűség stb.) ugyan melyik faj(ta) mohósága, istentelen és embertelen viselkedése felelős elsősorban. Aztán tegye fel a kérdést, hogy a Sátán választottjai nélkül nem lenne-e sokkal boldogabb, kellemesebb az életünk, szűkebb pátriánkban és egész bolygónkon egyaránt.
Állítása szerint Ön katolikus keresztény, tehát valamennyire ismernie kell a Bibliát. Ebben egy helyütt Jézus a zsidóknak (pontosabban néhány reprezentáns képviselőjüknek, ám valamennyiükre vonatkoztatva) mondja (csak a lényegét idézem): „Ti nem tartoztok az én szeretett nyájamhoz; ti az ördögtől valók vagytok, mert ő a hazugság (gonoszság) atyja, nincsen benne semmi jóság és igazság, miként bennetek sem.” Remélhetőleg ezt elfogadja mérvadó véleménynek (nem véletlenül gyűlölik Őt annyira Mózes ivadékai!); s velem szemben a megfeszített (nem zsidó!) Krisztust talán nem tartja rasszistának, antiszemitának, vagy éppenséggel szélsőséges nyilasnak. Képzelje el, ha Jézus Urunk ma a földön járna, miként ítélné meg ezt a korcs, pokolbéli fajzatot. Aligha illetné őket dicsérettel, hanem inkább korbáccsal. (Ne értsen félre! Tudom, hogy minden népen, nemzeten, így a magyarságon belül is akadnak becstelen, önző és kártékony figurák, de összességében egyik náció sem olyan elvetemült, mint a zsidók döntő többsége. Azért a csekély számú kivételért viszont egyáltalán nem érdemes védenünk vagy pártolnunk őket.)
Ha Ön valóban magyarnak érzi magát, főként a saját szerencsétlen fajtánk megmaradásával és fölemelkedésével törődjön; mert a „felsőbbrendű” zsidók leigázott, kizsigerelt, elhülyített és önmagukból kiforgatott rabszolgáiként erre halvány esélyünk sem lehet.
Isten áldja meg Önt, és világosítsa meg elszomorítóan homályos elméjét!
Tiszteletteljes keresztényi üdvözlettel: Siklósi András
Szeged, 2010-10-29-én
Kedves Siklósi Úr!
Először is örülök neki, hogy eljutott Önhöz levelem, amit a Nemzeti Hírhálón keresztül(?) Próbáltam elküldeni Önnek. Szintén örömömre szolgált, hogy megtisztelt válaszával. És az is jó, hogy levelében nem bocsátkozik sértegetésekbe, címkézésbe, csak azért, mert nem értünk egyet valamiben. Én is próbáltam kerülni az Ön sértegetését, sajnálom, ha ez nem sikerült. Bizonyos esetekben persze nálam „elszakadt a cérna”, mert számomra annyira megbotránkoztató dolgokat írt. De úgy látom önnél is! Amennyiben sajnálkozik, hogy én bárdolatlan voltam néhol, úgy kérem, ne minősítse például „homályosnak” az elmémet! Ez egy nagyon abszolút álláspont. Nyilván nem értünk egyet, de ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünk is „hülye” lenne.
Azt írta mostani levelének bevetőjében, hogy nem kíván másokat meggyőzni a saját igazáról, ezért „nem fog polemizálni az általam leírtakkal”. Ez nyilván nagylelkű gesztus Öntől, csakhogy ezek után elegánsan elsiklik sok minden felett, amit írtam, sok érvem fölött, és akkor – mondhatni bevallottan – elbeszél mellettem, és „mondja a magáét”. Gyakorlatilag leírja ugyanazt, amit 2009-es írásában (amire levelemet írtam) is: tehát, hogy Ön milyen lesújtó véleménnyel van a zsidókról, maximum most, mivel egy keresztényhez (hozzám), és nem „a zsidókhoz” szól a levél, hiányoznak belőle az izraelita honfitársaikat fenyegető, szurkáló részek.
Amit ezután ír, az pedig nem igaz. Én egyáltalán nem a bevett sztereotípiák szerint gondolkodom a zsidóságról. Nyilván magam is elgondolkodom azon, hogy miért volt oly sok „kampósorrú ávós”,  vagy lehet-e igazság a „gójgyűlölő Talmud” legendájában. Ezeket a kérdéseket, és hasonlóakat én fel mertem tenni magamban, de úgy látszik eltérő következtetésre jutottam, mint Ön! Ezeket a következtetéseket nem szándékozom most újra részletesebben leírni, ezeket megtalálja előző levelemben, amit remélhetőleg a Kuruc.info olvasói is megismerhetnek majd. Az is érdekes, hogy Ön szerint sikeres lennék, ha akár csak fele energiát fordítanék a magyarság megmentésére: Nos, egyrészt: Ha ez így van, akkor kérem, szóljon, szívesen írok hosszú, szakszerű és stílusos székely-apologetikát a román kormánynak. Gondolja, hogy ezzel meggyőzném a nagyrománokat? No-hiszen! Másrészt: már vagy egy regényt megtöltene, ha összeszedném azt a sok vitát, amit baloldali és liberális emberekkel folytattam különböző internetes fórumokon. Tehát nyugodt lehet, a magyarság (pontosabban inkább a „nemzeti oldal”, a jobboldal) védelmére legalább ugyanennyi energiát fordítok! Biztosíthatom: nem napi rendszerességű hobbim, mániám és legfőbb célom az antiszemitizmus elleni küzdelem, nem vagyok sem Gyurcsány, hogy erre ráérjek, sem TGM hogy ezért megfizessenek. Harmadrészt: az Önnel való vitámban, ha hiszi, ha nem, én ugyanúgy a magyarságot védem! Hiszen a szememben zsidó vallású, kultúrájú honfitársaink ugyanúgy a nemzet részei, a Szent Korona tagjai. Számomra az, hogy Ön kirekeszti a zsidókat, ugyanolyan, mintha mondjuk a mangalicakolbász kedvelőit, a horgászokat, vagy éppen a kereszténydemokratákat küldené el melegebb éghajlatra. Tehát kiválasztja a magyar nemzet egyik csoportját, és azt elkezdi gyalázni. Viszálykodást szít. Ezzel az egész magyar nemzetet gyöngíti nem csak a magyar zsidóságot!
Azt írja a továbbiakban, hogy vizsgáljam meg, kik okozták a nemzet tragédiáit. Természetesen nem tagadom, hogy nagyon sok ilyen zsidó volt. Viszont már leírtam Önnek, hogy számomra nem létezik egységes zsidóság, egységes zsidó jellem. Én a zsidókat csak egyénenként kívánom megítélni. Azt is leírtam már részletesen, hogy szerintem a kommunista gazemberek között miért felülprezentált a zsidóság. Megírtam, hogy egyszerűen csak a zsidóság idegennek érezte magától a nemzeti politikát, ezért mind a baloldalra özönöltek. Innen aztán a becsületes zsidók nyilván hanyatt homlok menekültek, mihelyt megértették a kommunizmus valódi természetét – esetleg az nem, akit félrevezettek – azok a zsidók pedig, akik ottmaradtak, a rótmanók, kohnbélák, gyurcsányik, a zsidóságon belül egy elenyésző kisebbséget képeznek csupán. Tényleg komolyan gondolja Ön, hogy a több tízezres magyar zsidóságot 50-100 baloldali politikus alapján kellene megítélni? És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ’18-19 és ’49 csupán kettő a magyarságot ért számtalan szerencsétlenség közül. Mohácsért például vajon a zsidóság lenne a felelős? Nem, sokkal inkább a széthúzó magyar nemesség! Most akkor legyünk következetesek és a zsidók mellett fosszuk meg jogaiktól, üldözzük el a történelmi családok leszármazottait is? Vagy ott van a nyilas rémuralom. Csak a hadiszerencse miatt kerültünk kommunista, és nem hungarista diktatúra alá. Bélyegezzük meg – ha igaz a legenda- örmény származású honfitársainkat az idegenszívű hazaáruló és tömeggyilkos Szálasi miatt? Vagy éppen a horvátokat a fiumei Kádár vérengzése miatt? Ezekből a példákból világosan látszik, hogy teljesen értelmetlen egyes zsidók rémtettei miatt az egész zsidóságot felelőssé tenni! Talán úgy lenne, mint a cigányok esetében, és a „zsidó mentalitással” lenne a probléma? Ha így lenne, és minden zsidó mentalitása megegyező lenne, akkor pedig Rákosit például nyilván visszatartotta volna a legalapvetőbb zsidótörvény? Tudniillik: „Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek!”. Így szól a Tóra! Tehát a zsidó származású vörös terroristák, vagy a palesztin civileket gyilkoló izraeli katonák nem „zsidó módjára” viselkednek, hanem éppen azzal ellentétesen, zsidó (és persze emberi) mivoltukból kivetkőzve! Ők valóban a Sátán szolgái, ahogyan a farizeusok, róluk szólt Jézus, nem a zsidókról kollektívan!
Az Ön által idézett bibliai rész is erről szól. Jézus nem a zsidókhoz, hanem AZOKHOZ a zsidókhoz szól itt, akik Őt el akarják pusztítani, tehát a farizeusokhoz! Az ő megfelelőik ma azok a zsidó származású gyilkosok, akikről fentebb írtam! Őket én is, Jézus is, és minden keresztény eltaszítja magától („Menjetek innen, nem ismerlek benneteket!”). De ilyen gazemberek vannak minden nép körében, ahogyan ezt Ön is leírta. Hogyan is taszíthatott volna el Jézus magától minden zsidót? Jézus zsidó földet választott szülőhelyéül, zsidóként testesült meg, földi szülei, első tanítványai, hallgatósága, a csodák megtapasztaló hívek többsége, ezek mind-mind zsidók voltak! A többség pedig, a „birka nép” mindenütt jelen van, a Barabását választókat félrevezették, ők nem voltak gonoszak. Persze a hatalmukat féltő farizeusok számára nincsen mentség (persze nyilván ők biztosak voltak saját igazukban, ahogyan a kommunisták is, d ez már pszichológia). Ők az „ördögtől valók”, ők az istengyilkosok! A farizeusok, tegnap és ma farizeusa, AZOK a zsidók! Ez a lényeges: AZOK a zsidók, és nem „a zsidók”! És innentől a zsidóságuk már nem is lényeges: azok az emberek a rosszak, akik gonoszságokat követnek el, legyen bár zsidók, vagy akármik! AZOK az emberek!
Végezetül pedig fontos egy dologról írnom még, már csak azért is, mert a Kuruc.infón keresztül vitázunk részben. Tehát: én sem fogadom el a liberális paradigmát, a kisebbségek feltétlen elfogadását, a „multikultit”, a feltétlen toleranciát. Kisebbség és kisebbség között is van különbség. Ha jól értem Ön elkülönít két kisebbségi csoportot. Az egyikbe tartozik mindegyik kisebbség a zsidókon és cigányokon kívül, tehát a tótok svábok rácok, stb. Ezeket Ön, úgy látom, többé-kevésbé elfogadja nemzet részeként, nincsen velük problémája. A másik csoporttal pedig gondjai vannak. Nos, én is egyetértek ezzel, egyetlen különbséggel. Ugyanis én a zsidókat is az első csoportba sorolom. A cigányság kérdésében tehát abszolút azonosulok a „szélsőséges” állásponttal, tehát, hogy a cigányság nem volt képes beilleszkedni, jelentős része bűnöző, élősködő, és problémát okoznak a nemzet számára. Azonban itt is van egy fontos kikötésem. Ha jól értettem, Ön a „problémás kisebbségekkel” kapcsolatban a reménytelenség álláspontját veszi fel. Tehát, hogy nem lehet őket integrálni, valami rejtélyes módon, mondjuk genetikailag erre képtelenek. Szerintem ez nincs így. A bevándorlást korlátozni kell, és szinte teljesen leállítani. Ellenben a már itt levő problémás kisebbségi honfitársainkat (cigányok, négerek, kínaiak, és a zsidók, ha ide sorolja őket) nem elüldözni kell, vagy elkülöníteni. Oktatással, engedményekkel, és ha kell kényszerrel a magyar nemzet értékes tagjává kell őket tennünk. Szerintem a cél az kell, hogy legyen, hogy 100 év múlva már ne létezzen cigány identitás, hanem minden cigány magyarnak vallja magát, magyar kultúrája legyen, ezért a hazáért dolgozzon! A cigánykérdés, cigánybűnözés megoldása nem lehet a fejünk homokba dugása! De a cigánykérdés mostani levelemnek nem témája.
Összességében tehát köszönöm jó tanácsát, de feleslegesnek tartom. Én mindig, még jelen levéllel is „saját szerencsétlen fajtánk megmaradásával és fölemelkedésével törődök”. Csupán én a magyar zsidókat is a nemzet részének tekintem. Semmivel sem jobb magyar Ön, és én sem vagyok jobb magyar egy izraelita nemzettársunknál! A tettek és nem a vallás/kultúra határozza meg azt, hogy ki mennyire jó hazafi! És, ha Ön a széthúzásért tesz, attól semmiképpen sem lesz jobb magyar!
Isten áldja meg Önt is! Tisztelettel: Sasvári Péter 
Kártékonyság terén a cigányok csak epizódszerepet játszanak a zsidókhoz képest! (Siklósi András második válasza)
Tisztelt Sasvári Úr!
Eddig úgy véltem, hogy első levelem egyben az utolsó is (általában nem szeretek meddő polémiákba bonyolódni!), ám mégis arra kényszerülök, hogy válaszoljak második (nyilvános) levelére, nehogy azt higgye bárki, hogy elfogadom a benne foglaltakat. Mivel első vitairatára konkrétan nem reagáltam (csupán nagy vonalakban fogalmaztam meg a véleményemet), ezért ha megengedi, akkor most mindkettőről együtt igyekszem kifejteni álláspontomat.
Mindenekelőtt egy – nem Önnek szóló – pontosítással kezdeném. Bár több internetes portálon publikálok időnként (köztük a Nemzeti Hírhálón is), pillanatnyilag „szabadúszó” vagyok, azaz egyetlen honlappal sem állok munkatársi szerződésben. Ennek értelmében legalább annyira a Kuruc.info-hoz is tartozom, mely volt szíves helyt adni kettőnk vitájának is. Itt szeretnék egyúttal helyesbíteni egy kis tévedést. A szerkesztőség bevezető szövegéből úgy tűnhet, mintha én a megjelent levélre válaszoltam volna, holott nem így van. Sasvári Péter írt nekem egy bíráló magánlevelet 15 hónapja megjelent cikkemre (aligha ismerhetik a honlap olvasói, ezért most a teljes anyag felvezetéseként, az 1. pont alatt ezt is közreadom), amit a levéltitok tiszteletben tartása miatt eddig nem hozhattam nyilvánosságra. Az igazság tehát az, hogy a Kurucon olvasható levele az én alatta levő írásomra adott válasz, míg ez a mostani értekezésem a legfrissebb a sorban. Tehát a számok (1-től 5-ig) a pontos időbeli sorrendet is mutatják.
No, ezek után tényleg vágjunk bele! Tekintsük át kicsit a magyarság valódi históriáját. Tömören a lényeg: minden nemzeti kataklizmánk, vereségünk, romlásunk és pusztulásunk mögött ott állnak a zsidók (nyilván nem mindösszesen, de jelentős részük, sőt mondhatnám, a döntő többségük!). Már a szintén magyarnak tekinthető Sumér-Káldeus Birodalmat, majd a pártusok országát is a szemiták (akkádok, asszírok, zsidók stb.) zilálták szét, elpusztítva azok magasabb rendű kultúráját, zömüket egyidejűleg elűzve szülőföldjükről. Az óegyiptomi hixoszok (a Szfinx – eredeti neve HUN! – és a piramis-építők hunmagyar népe) földjét is ők tették tönkre „fogságuk” idején. De a filiszteusokat, galileaiakat, arámiakat, szamáriaiakat (mind magyari népek!) is ők hódoltatták meg, s irtották ki részben. Vérengzéseikről, barbárságukról jó képet ad a Biblia ótestamentumi része (ennek első 5 könyve a Tóra). Elég az, hogy ők sohasem építettek, teremtettek semmit (még a jeruzsálemi templomukat is más fajú mesterek emelték!), hanem már akkor is a környezetükön élősködtek, s az anyanemzeteket mindenütt rabszolgává tették, vagy simán legyilkolták. Mózesük könyvei szerint a világ népei csak azért vannak, hogy őket (a „felsőbbrendű fajt”!) szolgálják, s ha netán ellenállást tanúsítanának, akkor a zsidóknak joguk, sőt kötelességük likvidálni őket. (Lásd a mai palesztinokkal szembeni gyalázatos viselkedésüket – nem „egyesekét”, hanem szinte valamennyiét! Tulajdonképpen jogtalanul foglalták el Palesztinát, a jelenlegi Izraelt, s a kezdeti kb. 40 %-nyi földterületüket lassacskán 85 %-ra növelték, de még ez sem elég nekik. Ugyanilyen mohósággal akarják bekebelezni édes hazánkat is, ha mi leszünk olyan marha „filoszemiták”, s ezt a térnyerést megengedjük nekik!)
Röviden kitérnék arra is, hogy az Ön (s a judeo-keresztények, ill. egyházaik és papságuk túlnyomó részének) hiedelme dacára Jézus Krisztus távolról sem volt zsidó! Ő a galileai, nem pedig a júdeai Betlehemben született (Galil hag Gojim = a gójok földje!), és arámi (mint már említettem: magyari) nyelven beszélt, amiként Szűz Mária és József is. Akkoriban a zsidók szigorú büntetésekkel fenyegetve kötelezték a leigázottakat vallásuk fölvételére (nyilván a „vallásszabadság” és „tolerancia” jegyében!), ezért járt a Szent Család a zsinagógákba, nem pedig jókedvében. S ami azt illeti, Jézus tanítványai (apostolai) – az egyetlen áruló, Júdás, ill. az Üdvözítővel személyesen soha nem találkozó Saul-Pál kivételével – sem voltak zsidók, hanem a mi rokonaink. [Közülük többen a Közel-Kelet magyari népei körében térítettek, Szent András például Belső-Ázsiában, a szkítáknál (szittyáknál). Tehát a mi népünk már jóval Szent István előtt jelentős részben keresztény is volt – bizánci rítusú, valamint manicheus és egyéb –, igaz, nem zsidó-keresztény! Persze emellett őrizte ősi „pogány” mágusvallását és táltos-hitét is (amely vitathatatlanul a világ első egyistenhite, szemben a zsidók tucatnyi „istenével”!), amitől aztán módszeresen megfosztották a „honfoglalás” (én hazatérésnek, bejövetelnek vagy honvisszafoglalásnak nevezem) és az államalapítás után.] Az ártatlan Jézus kegyetlen megfeszítése is nem-zsidó voltát igazolja (valamint a sémik „humánus szelídségét”!), hiszen nincs példa arra, hogy a zsidók fajtestvéreiket valaha is hasonló módon végezték ki. De ha ez is kevés Önnek, akkor bátran lapozza föl a Talmudot, a Sulchan Áruch-ot és egyéb izraelita gúnyiratokat, amelyekben a Szent Családon élcelődnek a leghazugabb, legalpáribb stílusban, minden alkalommal kihangsúlyozva, hogy semmi közük sincs egymáshoz. (Hát ők csak tudják, mivel hetedíziglen számon tartják a közéjük tartozókat!) Jahve (Jehova) tehát a zsidók törzsi istene, a mienk pedig a Teremtő, az Egy Igaz Isten (Ősten), ha úgy tetszik: a Magyarok Istene. Nincs dolgunk a zsidókkal vallási téren sem, a mi tiszta jézusi szkíta-kereszténységünk (univerzális katolicizmusunk) nem az ő rabbinikus-aranyborjús hagyományaikban gyökerezik!
De lépjünk tovább. A kazárok fajilag nem voltak zsidók, csupán kényszerből, ill. árulás folytán vették föl izraelita vallásukat; viszont a két kabar (magyar-rokon) törzs átmenetileg betagozódott ugyan a birodalmukba, de aztán kiváltak onnan, majd csatlakoztak vezérlő fejedelmünk, Árpád seregéhez. Ezért tehát azt állítani, hogy a Vereckét átlépő népünk soraiban zsidók is voltak, sima tudatlanság, vagy ördögi csúsztatás! Azt pedig ép ésszel kibírni sem lehet, hogy netán már korábban itt voltak, mint eleink; mert egyes kaftános-pajeszos „új honfoglalók” mostanában ilyen badarságokat hirdetnek széltében-hosszában (lásd a Traubisoda-hamisításról elhíresült, bíróilag is elmarasztalt Salamon Berkowitz – ez tényleg vicc! – „prédikációit”!). Értem én, hogyne érteném: nem árt egy kis „vérfrissítés” e belterjes vámpíroknak, no meg ideológiailag sem haszontalan megalapozni „történelmi jogosultságukat” a magyarok szent földjére, a Kárpát-medencére! A zsidók csak Mátyás király után kezdtek nagyobb számban beszivárogni hazánkba, de már az Árpád-házi uralkodóink s az Anjouk alatt is gondok voltak velük. Ezt bőven bizonyítják a krónikák, s az Aranybullában kifejezetten megtiltják nekik (valamint az izmaelitáknak), hogy a vámok-révek, a sóbányák, nemesfémbányák és egyéb kincstári jövedelmek hasznát élvezhessék. Nagy Lajos pedig egyenesen kizavarta őket az országból, pimasz harácsolásuk s a pórnép gátlástalan fosztogatása miatt. (Ezeket akarja Ön asszimilálni, velük vállalna testvéri sorsközösséget? Hát sok szerencsét hozzá! Ám én rémálmaimban sem szeretnék effélét átélni.)
S akkor most az Ön által is megemlített Mohács. Ebben az időben egy Fortunátus (Szerencsés) Imre nevű Fugger-zsidó „kezelte” a királyi kamara pénzét. Házában a padló alá több mázsa aranyat és egyéb kincseket, ékszereket ásott el, melyek felbecsülhetetlen értéket képviseltek. Amikor II. Lajos önvédelmi sereget toborzott a török ellen, ez a féreg azt hazudta, hogy nincs egy árva petákja sem, mert kiürült a kincstár. A főurak kételkedtek ebben, s végül hosszas várakozás és huzavona után házkutatást tartottak a tolvajnál, ahol kiderült a turpisság, s őkelme szépen lelepleződött. Nos, a mohácsi vereség fő oka megint a zsidó kapzsiság miatti késedelem volt elsősorban, nem a „magyar széthúzás”! De még nincs vége. A törökök így is alig hitték el, hogy győztek (azt gondolták, ez csak a magyar seregek „előőrse” volt), s még kb. negyed századig nem mertek bejönni, csupán a déli gyepűkön állomásoztak. Derék zsidaink jártak a nyakukra, s biztatták őket, hogy ugyan foglalják már el az országot, hiszen nincs semmi számottevő védelmünk. A folyamatos zsidó árulás eredményezte hősies végvári küzdelmeinket, majd Buda megszállását, s hazánk 3 részre szakadását. Följegyezték, hogy Budavárában is a törökkel paktáltak, s a félholdasok kiűzésekor, ill. Buda visszavívásakor is ellenünk, azaz jóhiszemű befogadóik ellen harcoltak. (Ennek jutalmául a földühödött polgárok nagy hányadukat fölkoncolták.) Aztán jött a 300 esztendős Habsburg(-Lotharingiai) „báli szezon” (II. Rákóczi Ferenc szerint: szenvedhetetlen iga!). Ez a rendkívül sötét lelkű, aljas cselekkel és ármányokkal hatalomra került (a magyar trónt s a német-római császárságot is így szerezték meg!) „uralkodó dinasztia” itáliai (Nápoly környéki) zsidókból eredeztethető, mely „tiszta” vérvonalát (főként beltenyészetet produkáló házasodási szokásai következtében – „Bella gerant alii, at tu, felix Austria nube") századokon át megőrizte, minimális keveredésekkel. Nem részletezem, mi mindent köszönhetünk ezeknek a jórészt degenerált, ferde hajlamú, véreskezű, uborkafára fölkapaszkodott zsarnokoknak, akik közt egyetlen valamirevaló, népünk által megbecsült király vagy királynő sem akadt. A bibliai tíz csapás kutyafüle volt ahhoz a kártételhez képest, amit ezek a zsidó sátánfattyak okoztak tombolásukkal. (S még most is igényt tartanak a Szent Koronánkra! Vigye el őket egy tornádóval kombinált cunami!) Nyomukban aztán csőstül tódultak (a már említett) pénzéhes Fuggerek, majd Rothschildok, s olyan kalandor hóhérok, mint Antonio Karaffa és Julius Jacob von Haynau. Megbecsülni is lehetetlen, mennyi magyar áldozat, nyomorúság, kín és vérveszteség fűződik a Habsburg-dinasztia „áldásos” trónbitorlásához. S vajon a „nagyok” mellett a „kis” zsidók hogyan viselkedtek eközben? Nincs tudomásom róla, hogy részt vettek volna Bocskai, Thököly vagy Rákóczi szabadságharcában, s 1848-49-ben is csupán néhány tucatnyian csatlakoztak Kossuth seregéhez (amit szemtelenül több százra, sőt ezerre „duzzasztanak” újabban); kisebb kockázattal járt, s kényelmesebb, jövedelmezőbb volt seftelni helyette.
De vizsgáljuk meg a XX. századot is, mert ez a zsidó rémtettek mindent überelő Csimborasszója. Valódi őstörténetünk helyett (még a korábbi évtizedekben) kitalálták nekünk a „halszagú” finnugor rokonságot (amit a szintén zsidó szellemű „Magyar Tudományos Akadémia” mostanra nyelvrokonsággá „finomított”, hogy megúszhassa totális megszégyenülését). Csak zárójelben említem a hírhedt tiszaeszlári pert, mely a korábbi „kiegyezéssel” együtt már Trianon közvetlen előjátéka (pettingje?) volt. Az „emancipáció” következtében (ami egyébként egész Európában először adott teljes jogegyenlőséget nekik!) özönlöttek is hozzánk Galíciából, Oroszországból, a Balkánról és mindenünnen a koszos, tarisznyás görbeorrúak (ez nem becsmérlés részemről, valóban ilyenek voltak!), s 1910-re már egymilliónyian tanyáztak nálunk. Mondhatom, gyönyörűen „asszimilálódtak”: 10-20 év alatt jóformán mindent a kezükbe kaparintottak, s a falusi kocsmáktól kezdve a nagybankokig, az értelmiségi csúcspozíciókig mindenre kiterjedően a fejünkre nőttek. Az alapjában tisztességes, dolgos, türelmes magyarság nem volt felkészülve erre az ószövetségi sáskajárásra, s mire legjobbjai (Istóczy Győző, Verhovay Gyula, Egán Ede és társaik) megpróbáltak valamit enyhíteni a rettenetes állapotokon, sajnos már késő volt. Közben a szintén zsidó vezetésű szabadkőműves páholyokban, illuminátus és egyéb titkos, alvilági társaságokban gőzerővel folyt a magyarság elleni szervezkedés, összeesküvés, ill. a velünk élő nemzetiségek föllázítása. Majd kirobbantották az őszirózsás „forradalmat” s az 1919-es patkánylázadást (főkolomposait fölösleges sorolnom, valamennyien zsidók voltak!), mely szétdarabolásunkba torkollott.
A két háború közt sem fogták vissza magukat, s az egyébként sok szempontból nemzeti újjászületést hozó, 25 éves Horthy-korszak alatt is tovább „tollasodtak”, s a roppant emberséges – mégis mennyit kárhoztatott, simfelt – numerus claususok (ill. „zsidótörvények”) dacára is óriási hatalommal és befolyással bírtak, mialatt a szerencsétlen magyarság máról holnapra tengődött, s „nem lelé honját a hazában”. Ám még ezzel sem tudtak kivetkőztetni önmagunkból, s mikor a II. világháború alatt egész Európában (nem épp előzmények nélkül!) üldözték, helyenként (pl. Romániában) öldösték is őket, nálunk a hajuk szála sem görbült, sőt Magyarország számukra – egészen a német megszállásig – a béke szigete volt. Koncentrációs munkatáborokba történő elhurcolásuk is csak ezután kezdődött, de még így is sokan mentették, bújtatták őket; s lényegében csak egyes vidékekről történtek részleges deportálások, viszont a budapesti gettóban és a „védett házakban” zömmel túlélték az apokalipszist. Mindezt úgy hálálták meg őrangyalaiknak, hogy utolsó csatlósnak bélyegeztek bennünket, s a felszaba-dúlás után iszonyú vendettát rendeztek. („Keresztény koponyákon akarunk járni!”) Több magyar „háborús bűnöst” (köztük minisztereket, kormányfőket) végeztek ki, vertek agyon, kínoztak halálra, vagy küldtek börtönbe, munkaszolgálatra s a szovjet Gulágra, mint ahány német, olasz és japán szövetségesünk fölött törtek pálcát. Itt meg kell állnom egy pillanatra. Ugyan írásomnak nem tárgya Szálasi Ferenc értékelése, mégsem hagyhatom szó nélkül az Ön elfogult (a balliberálisok „hivatalos” hazugságait hűen tükröző) minősítését. Szálasit én sem sorolom nemzetünk legnagyobbjai (lásd levelem eddigi fejezeteiben!) közé; az ellenben tagadhatatlan, hogy nem volt tömeggyilkos, ízig-vérig magyar volt („örmény” származása is ócska hamisítás!), jót akart népünknek, nem bántotta a zsidókat (noha nem kedvelte őket, de vagyunk még így páran), sőt bojkottálta elszállításukat (pl. több alkalommal is megállíttatta a vonatokat); valamint (Horthyval szemben) nem hagyta cserben a tengelyhatalmakat, nem tárgyalt a ruszkikkal semmiféle megadásról, hanem a végsőkig kitartott. Ha volt is vétke vagy tévedése, mártírhalálával bőven feledtette azokat. (Jön még idő, amikor sokan másképp látják majd szerepét, az igazság fényében. S egyébként boldog lennék, ha az elmúlt 65 évben akár egyetlen hozzá fogható épkézláb vezető adatott volna nemzetünknek!)
Ami ezután következett, azaz 1945-tól máig (mert én nem különítem el a bolsevizmust a „gengszterváltástól”!), már csak „hal a tortán”: nem más ez, mint a totális zsidó rémuralom és ország-hódítás kiépítése, amely napjainkra (visszavonhatatlanul?) célegyenesbe jutott. Nagy múltú, büszke népünknek nincs jelene, se jövője, a sakterkés a mellünkben forog, félig már a sírban fekszünk, s a létünk fabatkát sem ér; minden téren „pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve széthull nemzetünk”! Rosszabb ez, mint 70 „turáni átok”, hiszen élve falnak föl bennünket zsidó ellenségeink, akiket mi vesztünkre befogadtunk, s most kitúrnak bennünket ősi örökségünk maradék morzsáiból is! Jól tudom, hogy a főként (bicskával „keresztelt”) hitsorsosok által szított cigánybűnözés is igen komoly veszély számunkra, s megold(hat)atlanságában Damoklész kardjaként lebeg fölöttünk; mégis Önnel szemben ki merem jelenteni, hogy a zsidókérdés végtelen drámájának színpadán csupán könnyű epizódnak tekinthető. A csalóka délibáb persze mást mutat sokaknak, de én mindig a dolgok gyökeréig hatolok, sohasem téveszt meg a felszín „fecsegése”, langyosan kellemes fodrozódása és csillámlása. Töretlenül hiszem azt, hogy bár kevesen, azért vagyunk még (már?) néhányan, akik nem süketek és vakok, hanem már evilágon is képesek tisztán az igazságot látni (nem csak „tükör által homályosan”), s támad közülünk olyan elszánt hazafi, „aki fogában tartva, a szerelmet átviszi a túlsó partra”.
Ki kell térnem még arra is, hogy hazánkon és népünkön kívül az emberiség tekintélyes hányada is a zsidók jármában vergődik, hiszen ma jobbára ők uralnak mindent a gazdaságban, a politikában, a tömegtájékoztatásban, a tudományokban s a művészetekben, valamint katonai síkon egyaránt. Egy elképesztően szövevényes maffiát alkotva, bármilyen értéket lerombolnak, és bárkit (egész népeket is!) habozás nélkül eltaposnak, ha nem hajol meg előttük, pláne, ha burkoltan vagy nyíltan szembeszáll velük. Figyelmük rendkívül éber (héber!), megtévesztő és tudatmérgező propagandájuk kifejezetten hatékony (Joseph Goebbels jámbor elemista volt hozzájuk képest!), s nem ismernek könyörületet, ha érdekeiket, terveiket keresztezik. Azonban hiába övék a világ minden kincse-gazdagsága, hiába lesi parancsaikat rabszolgák hada (apropó, a rabszolga-kereskedelem is az ő számlájukat terheli!), a globális világuralmat sohasem érhetik el, mert mindenkor mások munkáján élősködnek, értékeket alkotni képtelenek, siralmasan földhöz ragadt materialisták, hiányzik belőlük a Lélek, a szakrális érzékenység s az Istenbe vetett hit. A Föld kómából ébredő, önrendelkezésre vágyó, szabadságszerető népei hamarosan föllázadnak ellenük, lerázzák bilincseiket, kitörnek börtönükből, s akkor bealkonyul az egyetemes történelem leghitványabb zsiványbandájának! (Jahve irgalmazzon nekik, mert széttépik őket!)
Végezetül dióhéjban reagálnék még néhány fölvetésére. Kutyából soha nem lesz szalonna, azaz zsidóból (cigányból) sem törzsökös magyar, mert rejtetten mindig ott bujkál benne származástudata, genetikai-faji meghatározottsága. Márpedig, akinek zsidó „identitása” IS van, az nem válhat magyarrá. (Senki sem lehet egyszerre férfi és nő, ill. néger és fehér ember!) Ha valaki egynél több „azonossággal” rendelkezik, az nem normális állapot, hanem tudathasadás, s legföljebb a hiszékeny gójok (magyarok) megtévesztését célozza. A neveltetés sokat változtathat valakin, de aligha formálhatja homlokegyenest mássá, mint ami a lényege. Persze hogy nincs uniformizálható náció (hál’ Istennek nem vagyunk egyformák), azonban nyilván Ön is hallott már a nemzetkarakterológiáról, mely a markáns testi és szellemi jegyeket, a jellemző mentalitást igyekszik feltárni. Szerintem, ha valaki jelentkezik a cigány, zsidó (ilyen még nincs, nem véletlenül!), sváb, horvát stb. önkormányzatba, az magyarországi nemzetiség (kisebbség), mert nem azonosul teljesen velünk, tehát többé-kevésbé elkülönül. Ha én bármelyik országba kényszerülnék kivándorolni, sohasem lennék más, mint 100 %-ig magyar; s akármilyen fényes pályát futnék meg idegenben, eszembe se jutna, hogy másokhoz IS hasonuljak, mint a saját fajtámhoz. (Ilyesmit csak a kaméleonok s a karrierista kalandorok tesznek. Ön tán képes lenne francia magyarrá, vagy magyar németté válni? Angliai vagy itáliai magyarrá persze igen – ha rossz sorsunk elüldözne innen –, ám a kettő korántsem ugyanaz.)
Természetesen én sem marasztalom el kivétel nélkül az összes zsidót (elvétve köztük is akadnak rendesebb „példányok”), viszont ha a többségük elvetemült, ugyan miért ne beszélhetnék „a zsidókról”? Ha ők a magyarságot kollektíve „bűnös nemzetnek” címkézik indokol(hat)atlanul, vajon én miért nem szólhatok róluk hasonlóképpen, ráadásul sokkal több joggal? Dehogy gondolom azt, hogy a zsidók nem érzik jól magukat nálunk, a „Paradicsomban”, hiszen ha nem így lenne, már rég fölszedték volna a sátorfájukat. Épp ezért hatványozottan tisztességtelen a befogadó magyarságot szapulni, mely mindig megértően, már-már szeretettel viselkedett velük. (De ennek immár vége, hiszen életünkről s halálunkról van szó!) Ne hasonlítsa össze országainkat se: a Kárpát-medence a mi több tízezer éves, Istentől adott őshazánk, míg a zsidók törvénytelenül, fegyverrel foglalták el Izraelt, a palesztinok ellenében. Önnel szemben ma is vallom, hogy a zsidóság nem egyistenhívő, és pont. Azt is vallom, hogy Magyarország a magyaroké, tehát kulcspozíciókba nem kerülhetnek „kettős vagy többes identitású” hazaárulók, hanem kizárólag „csak” magyarok, bármiféle „jelző” nélkül. Az „asszimiláció” pedig nonszensz zsidók és cigányok esetében; noha elvileg lehetnek korrekt állampolgárai a Szent Korona országának (mutasson legalább néhány ilyet!), de „magyarok” semmiképp.
Ugye csak tréfál, hogy egy MSZP-s (netán SZDSZ-es?) is lehet „jó magyar”. Az idegenek „túlreprezentáltságát”, pozitív diszkriminációját, kiváltságait pedig nem tűrhetjük tovább, amit bizony törvényileg (is) szabályoznunk kell! Ugyan kérem, nem hiheti komolyan, hogy a zsidók csak úgy „beszédültek” a balliberális pártokba, mozgalmakba, mikor valamennyit ők maguk alapították, sőt zömmel a „jobboldaliakat” is (lásd MDF, FIDESZ, KDNP!). Még hogy Köves Slomó komolyan szót emelt a zsidó hisztériakeltés ellen – oda ne rohanjak. Avégett pedig ne „aggódjon”, hogy nézeteimmel gyöngítem (megosztom) a magyarságot; mivel egész életemben éppen az ébredéséért és megerősödéséért küzdöttem minden energiámmal. Amit Ön fölvázol a cigányok és zsidók „beilleszkedéséről”, üdvözlendő, nemes cél, azonban egy minimális arányt meghaladóan kivihetetlen. Erről tanúskodik egész viharvert történelmünk (amit föntebb vázoltam). Azt pedig kikérem magamnak, hogy nem vagyok jobb magyar egy jöttment, sehonnai bitang (sőt bármelyik!) zsidónál. Ezt csak azért föltételezheti, mert hozzávetőleg sem ismer engem.
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok egészen elégedett mostani teljesítményemmel, noha afelől nincs kétségem, hogy a vádjait sikerült visszavernem. Sajnos sürgetett az idő, s mivel nem halaszthattam napokig a válaszomat, ezért nem állt módomban utánanézni a konkrét dolgoknak, csupán az emlékezetemre és pillanatnyi fölkészültségemre támaszkodhattam. Előfordulhat, hogy néhány helyen kissé pontatlanabbul és pongyolábban fogalmaztam a tőlem megszokottnál, de most nem jutott időm alaposabban eltöprengeni írásom tárgyáról. Nem törekedtem arra sem, hogy az Ön tematikáját kövessem lépésről lépésre; mivel úgy érzem, hogy amiket levelemben megemlítettem, legalább annyira fontosak, mintha egy az egyben fölvenném az elém dobott kesztyűt, ill. hagynám magamat beszorítani egy mozgásteremet leszűkítő ketrecbe. Tehát nem támadtam Önt semmiben, viszont nem is védekeztem, hiszen nincs miért. Most is, mint mindig, a lelkiismeretem szerinti igazságot hirdettem, s hogy ezzel részben vagy egészen meggyőztem-e Önt, nem érdekel különösebben. Elég, ha az olvasók magukban ítélnek fölöttünk. Egyébként léteznek eldönthetetlen viták, szerintem ez is ilyen. Ezért a folytatásának nem látom értelmét, részemről ezennel le is zárom. Úgy vélem, mindketten kifejtettük már, amit szükségesnek tartottunk, a többi csak a rétestészta nyújtása lenne.
Minden jót  Önnek! Isten óvja magyar nemzetünket (a zsidóktól is)!
Üdvözlettel Siklósi András
(Kuruc.info)
A témával kapcsolatos véleményét ITT tudja bővebben kifejteni. A hozzászóláshoz regisztráció szükséges, melyet ITT tud megtenni. (Jobboldalt, a "Belépés" ablak alatti "Regisztráció" című hivatkozásra kell kattintani!)
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready