A mélyen tisztelt olvasó, leemelve bármely hírlapárus standjáról az említett folyóiratpéldányt, a következő épületes látvánnyal szembesül. A címlap fenti képe - A Szent Korona viszontagságai felirattal - azt az 1938-ban rögzített felvételt ábrázolja, melyen báró Perényi Zsigmond országos koronaőr legszentebb nemzeti ereklyénk közszemlére tétele alkalmából (Szent István halálának 900 éves évfordulóján) vizsgálja a koronát. Balra a koronaőrség parancsnokait, Máriássy Lászlót és Pajtás Ernőt láthatjuk. A fedőlap alsó részének durván kontrasztos, diabolikus célzatú felirata pedig imigyen szól: Bordélyvilág a békebeli Budapesten. Eme titulus szellemében és szexuális aurájában három korabeli prostituált fotójában "gyönyörködhetünk" a Szent Korona, az országalma és királyi jogarunk tőszomszédságának árnyékában.

Belelapozva az inkriminált - egyébként igényes megjelenésű és nyomdatechnikai kivitelezésű, ennélfogva korántsem olcsó - magazinba, azt tapasztalhatjuk, hogy a Szent Korona történetével a 4-29. oldalakon olvasható tanulmányok foglalkoznak, a legalizált, illetve a törvényen kívüli kurválkodás boldog békeidőkbeli históriájával pedig a 42-65. lapszámokon lévő eszmefuttatások ismertetik meg a kiérdemesült olvasót. (A köztes 30-41. oldal esszéi a 13. századi várbirtokos arisztokrácia születéséről közölnek fontos és figyelemre méltó adalékokat - ám ez témánk szempontjából most indifferens).

Már elöljáróban és a félreértések elkerülése végett jelezzük: a történettudomány nagyon fontos ágának tartjuk a mentalitás és a mindennapi viselkedéskultúra tanulmányozását, így a prostitúció kultúrtörténetének részletes feltérképezését is, amely egyidős az emberi nem történetével mindenféle prűd nyavalygás és szemforgatás ellenére is. (Közhely, de sok tekintetben velős igazság, hogy a nagy emberi sorsfordulók mindig a nászágyban dőlnek el.) Mi több, azt is meg kell jegyeznünk, hogy ama békebeli szép időkben - összevetve a jelenkori pornográf perverzió állati mocskával - még valami diszkrét bája is volt a szexbiznisznek, hiszen azon kéjtündérek képeinek többsége, akiket erre a folyóirat szerkesztősége közlésre méltónak találtatott, egyfajta nőies esztétikumot, bájt és férfiakra ható vonzerőt sugároz, ám esetünkben nem erről a feminin nemiségi mágikus auráról van szó.

Az alapkérdés, kissé nyersen megfogalmazva, ugyanis az aktuális Rubicon-számot illetően a következő: mi lehet a közös nevező a Szent Korona, a magasztos égi szakralitás attribútumának isteni szimbóluma és manifesztációja, valamint egy közönséges evilági, szexuális élvezeti kéjtárgy gyanánt szolgáló, alantas földi ribanc között??

S ezen problémafelvetésből önkéntelenül következik az ennél is fontosabb dilemmánk: az a szerkesztőgárda, amely e folyóiratszámot összeállította, s áldását adta ilyen formában történő közzétételére, miért tette azt, amit tett? Tudatlanságból és tájékozatlanságból, figyelmetlenségből aligha követhette el ezt a blaszfémiát, hiszen a szerkesztőbizottság egytől egyig csupa nagy műveltségű, hatalmas tárgyi tudással bíró történészekből áll. Olvasóközönségünk méltó arra, hogy nevüket megismerhesse. Jelesül a főszerkesztő Rácz Árpád, a szerkesztőbizottság névsora pedig a következő: Bácskai Vera, Katus László, Mezey Barna, Ormos Mária, Orosz István, Romsics Ignác. A szerkesztőség névsora az alábbi szaktekintélyekből tevődik össze: Ablonczy Balázs, Csorba László, Hermann Róbert, Németh György, Poór János, Rainer M. János, Romsics Gergely, Szakály Sándor.

Esetünkben - mindenféle paranoid összeesküvés-elmélet kényszerképzetes víziója nélkül - nemes egyszerűséggel arról van szó, hogy a Hanák Péterné (gaz antiszemita jetik késsel szúrták meg a harmadik emeleti lakásában), Nádas Péter, Eörsi István, Eszterházy Péter, Konrád György, Kertész Imre és haverjaik által kijelölt cionista ideológiai csapásirány nyomvonalán tovább folyik nemzetünk gyalázása, köpdösése, megalázása és spirituális kohéziós kötelékeinek szétszaggatása.

Érdekes és megszívlelendő szituációs játékként varázsoljuk magunk elé a következő gondolati konstrukciót. Minthogy az üzletszerű kéjelgés jövőformáló hatásának forrásokkal dokumentált feltárása valóban a történettudomány egyik kiemelt fontosságú kutatási területe, mi következne be vajon abban az esetben, ha a Rubicon szaklap következő száma az alábbi szalagcímmel jelenne meg: A holokauszt tragikuma és a prostitúció kultúrtörténete. Ugye, ugye... Természetesen revizionista történészek tanulmányaival és szemnyitogató lábjegyzeteivel tarkítva. Ne adj' Isten, ily hiánypótló tematikus kiadvány is napvilágot láthatna az ezt követő, nem oly távoli jövőben: Bordélyvilág az auschwitzi koncentrációs táborban. Merthogy ilyen históriai csuda is létezett. Még ha a holodogmatika éteri-platonikus történetfilozófiájának axiómáival ez teljességgel összeegyeztethetetlen is, s az egykor volt kupleráj épülete ma már nem látogatható a táborkomplexum központi részlegében. Úgy bizony!

Ótestamentumi prófétai jóstehetségtől gójként nem megihletve, ám szerény jövendölést téve, egy efféle folyóirat léte borítékolhatóan minden idők hazai olvasói és kasszabevételi rekordját toronymagasan felülmúlva megdöntené, nem csekély anyagi hasznot hozva a kiadónak. Nos, akkor miért is nem merészelnek szellemi inkvizítoraink egy efféle kiadványt publikálni? Netán holmi érzékenységeket sértenének ezáltal? Csak talán nem a zsidóságét? Miért, azt az egyet en bloc globálisan tilos? S miért nem közösség elleni izgatás, továbbá büntetőjogi tényállás a magyar néplélekbe nap mint nap a leggaládabb módon belegázolni és azt porig alázni?

Ceterum censeo: A leghatározottabb módon tiltakozom az ellen, hogy Szent Koronánkat bármilyen konkrét vagy áttételes utalások és galád sejtetések révén célzatos összefüggésbe hozzák holmi alantas, állatias ösztönökből sarjadzó közönséges provinciális pornónagyüzemi kurválkodással. Ez az a tett, amely valóban a Rubicon átlépése volt a hasonló nevű folyóirat szerkesztőgárdájától. Alea iacta est, azaz a kocka immár valóban el van vetve! Ébresztő és előre, spirituális, illetve létharcra fel végre, Magyarország!

Lipusz Zsolt – Kuruc.info