 |
„Az országgyûlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik” – mondja ki az Alkotmány 20. § (2) bekezdése. És ezt a mondatot jól jegyezzük meg, még akkor is, ha tökéletesen semmi értelme sincs. Ugyanis ki mondja meg, mi a köz érdeke? A hatalomban levők, még akkor is azt állítják, hogy a köz érdekében cselekszik mindazt, ami esetleg akaratlanul, avagy szándékosan a köz érdeke ellen való. Mint ahogy semmi értelme sincs az Alkotmány azon rendelkezésének sem, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.
Most, amikor pedig kiderült, hogy a gazdaság dübörgése nem volt más, mint egy haldokló halk sóhaja, viszont a feketétől a szürkéig terjedő gazdasági árnyalatok széles skálája tovább tobzódik – mondhatnánk: dübörög –, vizsgáljuk meg közelebbről, miként valósul meg kicsinyke országunkban, a fent idézett, két fennköltnek tûnő alkotmányos mondat.
A közérdek költségei és az arányos közteherviselés
A köz érdekében munkálkodó képviselők tisztelet díjban részesülnek. A tiszteletdíj alapdíjból és pótlékokból áll. 2002. május 15-től 2005.12.31-ig ez az alapdíj összesen 8 344 500 forint/fő volt. A pótlékok értéke képviselőkként más és más. A bonyolult rendszerből párat példaképül ismertetek. A százalékok a mindenkori alapdíj vonatkozásában értendők. A frakcióvezető pótléka 120%, ezen időszak alatt ez 10 013 400 forint. Az országgyûlési alelnök pótléka 180%-a, bizottsági tag pótléka bizottságonként - két bizottságig – 40-40%-a. Természetesen szegény képviselőnek a köz érdekében kifejtett tevékenysége kapcsán, költségei is adódhatnak. Amit az egyszerû mezei adófizetőnek a köz érdekében, alapvető kötelessége megtéríteni. Így aztán a képviselő utazási költségtérítésben részesül, és ha Pesten nyilatkozata alapján lakással nem rendelkezik, szállásköltség-térítést is kap, ami az alapdíj 50%-a. Az utazási költségtérítési átalány a lakóhely függvényében az alapdíj 70% (Budapest) – 160%-ig (200 km-nél messzebb) terjed.
Ugyanakkor az alkotmányos, egyenlő és arányos közteherviselés biztosítása miatt a költségtérítések után a képviselők közterheket nem fizetnek. Nem úgy, mint a mezei adófizető, akinek mindenfajta útnyilvántartást kell vezetni. Amiben pedig el kell különülnie az üzleti és magáncélú felhasználásnak. És akiknek, minden kiadásukat számlákkal, minden részletre kiterjedő kimutatásokkal kell igazolni. De az sem árthat, ha még két tanúval is igazoltatja, a kiadás, a felmerült költség valóban a vállalkozás érdekében keletkezett. Hátha az ellenőrző, a szigoráról híres APEH kétségbe vonná, hogy a vállalkozás érdekében történt a kiadás. Mert ha kiderül, hogy a költségként leírt telefonszámlában némi - 20 Ft 50 fillér –magánbeszélgetés is van, akkor jön a haddelhadd!
Erre a szigorú gyakorlatra jó példa, hogy egy 1996-os PM és MM rendelet, a mûvészeti tevékenységet folytatók vonatkozásában előírja, hogy a mûvész nem számolhat el költségként olyan kiadást, ami magán célra is használható. Most tessék mondani olyan dolgot, ami magáncélra nem használható. Fellépő ruhát csináltat, bálozni mehet benne, stb.
Most pedig utánam kedves olvasóm, és nézzük meg egy két konkrét példán is, mitől szegényednek el politikusaink a köz érdekében történt tevékenységük ideje alatt. A példákban 2002. május 15-től 2005. december 31-ig terjedő időszak adataira támaszkodom, mivel az Országgyûlés honlapján csak erre a 3 és féléves időintervallumra vannak személyre szólóan, összesített adatok.
Több SZDSZ kevesebb adó…
Demszky Gábor Budapest el és alulmúlhatatlan főpolgármestere 2002. május 15-től 31-ig minden nap reggel kétszer is bejött Budapestre, Budakeszin levő lakásából. Először, hogy főpolgármesteri hivatalát ellássa, másodszor pedig hogy - a csak fél hónapig tartó - képviselői utazásiköltség-térítésének jogosságát megalapozza. Ugyanis erre a fél hónapra ezen a címen 220 000 forint költségtérítést vett fel.
Természetesen adó és járulék mentesen, következetesen ragaszkodva a szabaddemokraták azon állandó elvéhez és eszményéhez, amit 2004-ben az Európai Unió képviselőinek választása kapcsán saját honlapján (www.demszky.hu) is kifejtett: „Mi, liberálisok legfontosabb kérdésnek ma az adócsökkentést tartjuk. (…) Mi, liberálisok abban hiszünk, hogy emberek okosabban tudják elkölteni a pénzüket, mint az állam ezért adócsökkentésre van szükség”.
És lám-lám Demszky okosabban is költi el. Míg az adófizető polgárok többsége elszegényedett, ő gyarapodott.
Vagyonbevallásai szerint idejének jó részét ingatlanok vásárlásával és eladásával töltötte. Az ember nem is igen érti, hogy miközben Budapestből világvárost, majd európai fővárost épített és időnként még országgyûlési képviselő feladatainak is maximálisan megfelelt, hébe-hóba válóperes tárgyalásokra járt, lovagolt és vitorlázott, hogy volt ideje az ingatlanvásárlásokkal és eladásokkal kapcsolatos ügyeit intézni.
Szó ami szó, Demszky vélhetőleg azért került bele ebbe az irdatlan ingatlan vásárlási kényszerbe, mivel pl. az olcsón megvett önkormányzati ingatlanokat, a „véletlen szeszélye” folytán igen rövid idő alatt busás haszonnal tudta eladni. És mivel a liberális ideológia szerint az adó jobb helyen van nála, mint az államnál, kénytelen volt az értékkülönbözetek után fizetendő adó befizetésének elkerülése végett, a nyereséget egy újabb ingatlan vásárlására fordítani.
Kérem higgyék el, Demszky valójában nem nyert ezen az üzletein. A 2006-os vagyonbevallása szerint teljesen eladósodott. Tartozása van a Raiffeisen banknak 5.7 millió és magánszemélyek felé 5.4 millió forinttal.
Kuncze Gábornak vagyonnyilatkozata szerint 14.8 milliós takarékbetéten kívül 18 és fél milliós banktartozása van. Szegénynek rá ment a gatyája is a képviselőségre. Csak tudnám miért, hiszen ingatlanokat nem vett. Egy 400 négyszögöles balatoni telke 2/3-át birtokolja, azt is örökölte. Úgy tûnik, a felesége különvagyonát képező házban lakik. Autója nincs, bár ajándékba kapott egyet, de erről nem tudni, hogy kitől s mitől, és hogy csak használatra-e vagy örökbe? Egyéb költséges szenvedélye, bélyeggyûjtemény stb. sincs.
Tévedés ne essék, az olcsó államot követelő Kuncze Tökölön lakik, ami az Országháztól számítva is kb 27 km. Ami távolságban annyi, mintha mondjuk, Rákoskeresztúron lakna. Vagyis rendes piarista neveltetésének megfelelően, minden este hazamehetett párocskájához. A havonkénti egy képviselői fogadónap sem magyarázza meg, hogy e 3 és félév alatt miként tudott elkölteni az utazásokra 8 millió 512 161 forintot. Most már csak az a kérdésem, ha estéit Tökölön töltötte, az őt vacsorával és puha ágyikóval váró asszonykájánál, miért vett fel 3 millió 636 000 forintnyi szállásköltség-térítést? Ha viszont kikapós férjet alakítván – Lsd. Katánghy Menyhért - Pesten szállt meg, magára hagyva önagyságát, mire föl kapott utazási költségtérítést?
Wekler Ferenc 2006-os vagyonnyilatkozata szerint Budapesten a III. kerületben rendelkezik egy lakóházzal, melyet még 1996-ban vásárolt. Révfülöpön van egy zártkertje 33 m2-es gazdasági épülettel, melyet 1992-ben vásárolt illetve épített. Révfülöpön egy 1500 m2-es zártkert jelentős hányada 1992-ből. Mecseknádasdon egy 5600 m2-es belterület fele 2004-ből. Különböző helyeken összesen 1694,53 aranykorona értékû mezőgazdasági és erőterület. Hogy ezeket mikor szerezte, arról nem nyilatkozott. Van 22 millió értékben államkötvénye, és 1.5 millió értékû részvénye. Bankbetétje: 39 millió forint és 40000 dollár, valamint 30000 eurója. Minden esetre neki a képviselőségre nem ment rá a gatyája, ugyanis még mintegy 83 millió forintnyi tagi kölcsönt is tudott adni egyik cégének. Mint Mecseknádasd polgármestere havi 150 000 forinttal rövidítette meg a község amúgy bizonyára szegényes költségvetését. Bevallása szerint két Kft 50%-os, illetve 98%-os tulajdonosa.
Képviselői tiszteletdíja cakumpakk - alapdíj és pótlékok: országgyûlési alelnök (2002.05.15 - 2004.09.14), bizottsági alelnökként (2002.06.04 - 2006.05.15) - a vizsgált 3 és fél év alatt 24 millió forint volt.
Mindenesetre 2002-tól 2005 végéig, mint az SZDSZ országos listáján bejutott képviselő, akinek nem kellett választó körzetébe utazni, utazási költségtérítés címén felvett 11 065 810 forintot. És bár 1996-ban vette meg a budapesti lakóházát, ami az én korlátozott felfogóképességem szerint azt jelenti, hogy rendelkezett budapesti lakással, mégis felvett adó és járulékmentesen szállásköltség-térítés címen 4 millió 256 081 forintot.
Íme láthatjuk, több SZDSZ-esnek egyre kevesebb az adónk…
(folytatjuk)
Kiss-Dobos László
