 Maradhattál volna Kajmániában |
BÁNÓ ANDRÁS:
Tel-Avivban otthon éreztem magam
Izraelben a Sportújságíró Szövetség meghívására 1977-ben jártam először. Legközelebb már akkor, amikor egyszerűbbé vált a kiutazás. Ez alkalommal Haifán, édesanyám gyermekkori barátainál töltöttem néhány napot. Eilát kivételével, ahová családommal egy későbbi időpontban jutottunk el, az egész országot bejártam.
Számomra lenyűgöző volt, ahogyan egy nem termőföldön álló alapokból olyan országot tudtak varázsolni, amilyen Izrael. Az a szisztematikus hely- és vízkihasználás, amiről az ember addig csak olvasott, ott a gyakorlatban vált láthatóvá, és mély impressziót gyakorolt rám.
A történelmi helyek lenyűgözőek és nemcsak Jeruzsálemre, a Falra gondolok, hanem például Cezáriára vagy Akkóra, de mint turistalátványosságot, igazán sok helyet tudnék felsorolni.
Eljutottam koncerttermekbe és kiállításokra is, ahol szintén pozitív benyomások értek.
Ugyanakkor azonban azt éreztem, hogy Izrael nem az az ország, ahol élni tudnék. Pontosan azért nem, mert erős bennem a közép-európai tradíció - hasonló légkört talán csak Tel-Avivban tapasztaltam, mely egy kicsit Budapestre, egy kevéssé Bécsre, és Prágára is emlékeztet. Ott éreztem úgy, mintha itthon lennék. Sétálni a nyüzsgésben... üzletek... kávéházak.
Izrael több részét keletiesnek tartottam, és egy kissé mindig idegen maradt számomra... annak ellenére, hogy - mint tudjuk például Jeruzsálem több vallás, több kultúra színhelye. Ott döbbentem rá, mennyire mások az ott élő zsidók...
Izrael állandó veszélynek van kitéve. Erről jutott eszembe egy kairói utazásom keltette benyomás.
Láttam, hogy ugyanabból a földből Egyiptomban mit képesek kihozni. Fényévekre maradnak el ott attól, ahogyan ez Izraelben történik. Ekkor kicsit megnyugodtam. Az életveszély ugyan látens, de mégsem lehet túl nagy, hiszen hosszú-hosszú idő kellene ahhoz, hogy a két ország valahol egyensúlyban legyen egymással.
Anélkül, hogy dehonesztálni akarnám Egyiptomot, ez egyfajta biztonságot is jelent Izraelre nézve, Egyébként nehéz lenne a szomszédoktól fenyegetve állandó feszültségben élni.
Az ötvenéves Izraelnek kívánom; ismételjék meg a következő fél évszázad során, amit eddig tettek, elértek. Mert ha csak megismétlik, anélkül, hogy túlszárnyalnák, már akkor is fantasztikus dolgot vittek véghez.
Forrás: Nemzeti Hírháló a http://www.interdnet.hu/zsido/UJELET/archiv/u980913.html alapján
Számomra lenyűgöző volt, ahogyan egy nem termőföldön álló alapokból olyan országot tudtak varázsolni, amilyen Izrael. Az a szisztematikus hely- és vízkihasználás, amiről az ember addig csak olvasott, ott a gyakorlatban vált láthatóvá, és mély impressziót gyakorolt rám.
A történelmi helyek lenyűgözőek és nemcsak Jeruzsálemre, a Falra gondolok, hanem például Cezáriára vagy Akkóra, de mint turistalátványosságot, igazán sok helyet tudnék felsorolni.
Eljutottam koncerttermekbe és kiállításokra is, ahol szintén pozitív benyomások értek.
Ugyanakkor azonban azt éreztem, hogy Izrael nem az az ország, ahol élni tudnék. Pontosan azért nem, mert erős bennem a közép-európai tradíció - hasonló légkört talán csak Tel-Avivban tapasztaltam, mely egy kicsit Budapestre, egy kevéssé Bécsre, és Prágára is emlékeztet. Ott éreztem úgy, mintha itthon lennék. Sétálni a nyüzsgésben... üzletek... kávéházak.
Izrael több részét keletiesnek tartottam, és egy kissé mindig idegen maradt számomra... annak ellenére, hogy - mint tudjuk például Jeruzsálem több vallás, több kultúra színhelye. Ott döbbentem rá, mennyire mások az ott élő zsidók...
Izrael állandó veszélynek van kitéve. Erről jutott eszembe egy kairói utazásom keltette benyomás.
Láttam, hogy ugyanabból a földből Egyiptomban mit képesek kihozni. Fényévekre maradnak el ott attól, ahogyan ez Izraelben történik. Ekkor kicsit megnyugodtam. Az életveszély ugyan látens, de mégsem lehet túl nagy, hiszen hosszú-hosszú idő kellene ahhoz, hogy a két ország valahol egyensúlyban legyen egymással.
Anélkül, hogy dehonesztálni akarnám Egyiptomot, ez egyfajta biztonságot is jelent Izraelre nézve, Egyébként nehéz lenne a szomszédoktól fenyegetve állandó feszültségben élni.
Az ötvenéves Izraelnek kívánom; ismételjék meg a következő fél évszázad során, amit eddig tettek, elértek. Mert ha csak megismétlik, anélkül, hogy túlszárnyalnák, már akkor is fantasztikus dolgot vittek véghez.
Forrás: Nemzeti Hírháló a http://www.interdnet.hu/zsido/UJELET/archiv/u980913.html alapján
