Pazar sámánkiállítás látható Párizsban július 29-éig az Eiffel-torony árnyékában, a világ egyik legnagyszerűbb, 2006-ban megnyílt etnográfiai múzeumában, a Musée du quai Branly-ban („Ott, ahol a kultúrák párbeszédet folytatnak”).
Annak ellenére, hogy A káosz mesterei címet kapott tárlaton július 3-án, vasárnap délután óriási volt a tömeg, magyar szót nem lehetett hallani.
„Nyilván” megrettentek az oda zarándokolni szándékozók az újpogányság, sámánizmus és a táltosok hazai hívei attól a négy teljes nyomtatott oldalt betöltő vészjelzéstől, amelyet Vincent Baumgartner és Corentin Léotard tett közzé a Magyarországon élő frankofónok tájékoztatására megjelenő Hu-lala nevű internetes honlap május 17-i kiadásában. A sámánizmus már az Országházba is beszökött, figyelmeztetnek, amikor a Szibéria peremén fekvő Tuva orosz köztársaságból érkezett Odzsun Adigzsi Szé-Oglu nagysámán rituális táncot lejtett a Szent Korona előtt. Terjed a turulizmus is, kiált fel a Hu-lala, amely rendszeresen tájékoztat „Orbánisztán” mindennapjairól, beleértve a Magyar Nemzetet, amelyben, panaszolja, soha nem bírálják a kormányt. Szemben a Népszavával, folytatnánk, de nem tesszük, mert hogy arról a lapról és a szocialistákhoz fűződő viszonyáról mi a véleménye, azt ott hiába keresnénk.
A párizsi kiállítás viszont azt a megengedhetetlen gondolatot is felveti, hogy párhuzamot vonjunk az akkori kor teremtő, és a mai kor inkább pusztítónak nevezhető káosza és urai között. Azzal a még inkább arcátlan következtetéssel, hogy 1:0 a sámánok javára. Szemben a mai világválságért „némi” felelősséget viselő Goldman Sach-szal és társaival, a modern világ állítólagos demokráciájába nehezen beilleszthető, most véget ért éves Bilderberg-konferenciával és a „válságkezelő” Európai Unióval, amelynek három biztosa éppen most vett részt vett a nyugati világ leghatalmasabbjainak szupertitkos találkozóján, amelyről a „rettenhetetlen” nyugati sajtó közül jószerével csak a brit Guardian mert írni.
Az említett Hu-lala cikk azután a mai kormány kétharmados győzelme óta oly divatos néplélek-elemzésbe is kezd, amelyből megtudhatjuk, hogy a magyarok frusztrált nép, amely az elveszett Paradicsomot keresi, mert jelene elviselhetetlen. A magyarok, találja meg a honlap a megfelelően idézhető forrást, hosszú évszázadok óta szokott hozzá a szolgasághoz, várva Messiás Mózesét, aki majd a Kánaánba vezeti problémái megoldására.
Nyilván az egykori káosz uraira, a sámánokra kellene várni, hogy hozzanak létre egy olyan médiát, amely felteszi a kérdést, miként lázadhattak fel „ezek a szolgalelkű magyarok” 1956-ban a tízezerszeres túlerőben lévő szovjet megszállók és helytartó ávósaik ellen, miközben leszögezné, hogy semmiféle egzakt archeológiai vagy egyiptológiai bizonyíték nincs arra, amely szerint Mózes létezett volna és bárhová vezette volna népét.
De ameddig ilyen média nincs, addig jegyezzük meg, hogy 2010 áprilisa óta visszavágás nélkül nemzeti karakterezi az a média a magyarokat, amely ezt elfelejtette megtenni Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai éveiben, amikor a „bölcs” magyar nép döntése „gyümölcseit” élvezhettük. Sámáni bátorsággal viszont már most kimondjuk: a magyar nép karakterébe és genetikailag meghatározó jellemrajzába belemélyedt sajtó náci alapvetést üvöltene, ha a jobboldali sajtó gyakorolna etnikai karakterológiát nem saját magán kezdve ezt az aljas játékot.
E faji elemzők azt is állítják, hogy a keleti nyitás nem tesz jót „a magyaroknak” (ez esetben is gondos távolságot tartva a mikroszkóp tárgylencséje alá helyezett objektumtól és fehérköpenyes önmaguk között), mert az csak megerősíti bezártságát és elszigetelődését a külvilágtól. A globális versenyben a Nyugatot kékké verő Szingapúrra, Kínára vagy Törökországra gondolnak, amikor a ránk nézve súlyos elszigeteltség-növelően ható keletiekről és Ázsiáról beszélnek?
Magyarország keleti nyitásától – „Koppány felülemelkedésétől Szent Istvánon” – azonban „a másik oldal” szellemi világának egyetlen olyan embere is tart, méghozzá nagyon, akire valóban érdemes figyelni. Arról a nem gombnyomásos Róna Péter közgazdász-egyetemi tanárról van szó, aki valóban a nemzeti érdekeket mérlegeli, szemben a balliberális médiában megszólaló, életvitelszerű magatartásukban globálisan páratlan társaival, akik bármilyen magyar-idegen konfliktusban automatikusan az utóbbiak pártját fogják.
Dramatizálni persze lehet a keleti nyitást, de azt mi is tudjuk. Ellenkező előjellel, azaz pozitívan és egzaktan, számokra, távlatokra és elsősorban a hosszú távú nemzeti érdekekre nyitottan.
Aki az Economist hetilap szokásos adatsorára vet egy pillantást, elámul azon, hogy a 2013-ra előrevetített bruttó nemzeti termék növekedésben mekkora a cezúra Nyugat és Kelet között. E szerint jövőre az USA GDP-je 2,3, Franciaország gazdasága 0,8 %-kal bővül, Németországé 1,3 %-kal, Nagy-Britanniáé 1,6 %-kal, Olaszországé 0,3 %-kal zsugorodik, Spanyolországé 1,7 %-kal lesz kisebb, a hollandoké 0,8 %-kal. Ezzel szemben Kína gazdasága 8,4 %-kal nő, a török 4, az orosz 3,8, a malajziai 5, az indonéz 6,5, a tajvani és a szingapúri 4,3 százalékkal lesz nagyobb. Ha Keletre nyitunk, az nem a mesterséges Szent István kontra Koppány választás, hanem egy remélhetően mind dinamikusabbá váló elfordulás egy jó esetben vergődő világtól egy szárnyaló világ felé.
Nyugati felsőbbrendűség az emberi jogok terén? Ugyan, ugyan! Több mint egy millió irakit megölni az oda kívülről betolakodóknak akkor, amikor az al-Kaida összesen mintegy ötezer embert ölt meg eddig? Emberjogi felsőbbségről beszélni annak a világnak, amely azt látja, a palesztin területek évtizedek óta tartó, az ott élőknek iszonyatos sorsot és veszteségeket okozó gyarmati megszállása csak jutalmat szül az Egyesült Államok és az Európai Unió részéről, mondta tegnapelőtt a brüsszeli nemzetközi sajtóklubban Haneen Zoabi, a Knesszet palesztin tagja.
És milyen jutalmat kap ma az uniós és NATO-tag Magyarország a nyugati világ bástyáinak számító intézményeitől? Saját intézményeitől?
Ami a központi kérdések tematizálását illeti, ott is egy halódó világ mellébeszélését látjuk. Kirekesztés, gyűlölet, rasszizmus…, recseg a szómalom. Hogy a mai Magyarország az 1930-as, 1933-as, 38-as vagy a 39-es Németországra hasonlít-e. Ahelyett, hogy arról lenne szó, miként etessük az éhes gyerekeket, fiatalítsuk a társadalmat és legfőképp növeljük a GDP-t, vagy arról hogy – ha a határainkon kívüli távlatokról van szó - 2030-ra Kína lesz a világ legnagyobb földgáztermelője.
Végül pedig: a mai destruktív káosz urai ne teremtsenek ellentétet ott, ahol annak pontosan az ellenkezője az igaz: a nyitás, megbékélés és harmónia.
A tuvai nagysámán a Szent Korona előtti táncával nem ellentétet szított, hanem Szent István Magyarországa előtt tisztelgett, hulala!
Lovas István - MN