Eközben Trump pénzügyi támogatója és bizalmasa, Elon Musk a világ leggazdagabb embere, az X közösségi médiaplatform tulajdonjogát arra használja fel, hogy agresszívan támogassa az európai szélsőjobboldali pártok ügyét, és

Trump irredentizmusa a második ciklusa előtt nem korlátozódott Európára. A leendő amerikai elnök arról elmélkedett, hogy Kanadának valóban amerikai államnak kellene lennie, hogy az USA-nak vissza kellene szereznie a Panama-csatorna tulajdonjogát, és hogy a Mexikói-öblöt át kellene nevezni Amerika-öbölre, és figyelmeztetett, új vámokat vezetnek be.

Trump területi ambícióinak következményeit azonban Európában érzik a legélesebben – állítja a lap. Az országok dilemmában vannak, hogyan reagáljanak, a szélsőségesek javára történő kirívó beavatkozás miatti felháborodás, valamint a Trump és Musk személyes sérelmeinek fókuszába kerülése miatti aggodalom között tépelődve.

A tét nem csupán egy fenyegető transzatlanti kereskedelmi háború egy olyan elnökkel, akinek a vámok az első számú eszközei.

Az európai politikusok tudják, hogy az ukrajnai háború új szakaszba lépett, Trump arról dönt majd, hogy továbbra is szállít-e amerikai fegyvereket Ukrajnának. „Az európai országok azt szeretnék, ha azt mondhatnák: rendben, megyünk a magunk útján, és csökkentjük az Amerikával szembeni kitettségünket” – mondta Elisabeth Braw, az Atlanti Tanács vezető munkatársa. „De jelenleg Európának szüksége van Amerikára a saját védelmünk érdekében, és ez az az alapvető dilemma, amellyel az európai vezetők szembesülnek.”

Az európaiak igyekeztek meggyőzni a megválasztott amerikai elnököt, hogy ha a béke nevében támogatná az ukrán területek tömeges átadását, azzal gyengének tűnne. Most, hogy Trump bejelentette, találkozni kíván Vlagyimir Putyinnal, még inkább sürgetővé vált, hogy befolyást gyakoroljanak a leendő elnökre, és még fontosabbá vált, hogy elkerüljék, hogy az Ukrajna jövőjéről szóló tárgyalásokba Washington ellenében kezdjenek bele.

és az a fenyegetés, hogy vámokat vet ki, ha ezt meghiúsítja. A dán kormány óvatosan fogalmazott. Amikor a miniszterelnök, Mette Frederiksen az első ciklusában „abszurdnak” minősítette Trump területi követeléseit, válaszul lemondta dániai útját. Ezen a héten felajánlotta, hogy beszél az elnökkel a kérdésről, mondván, a terület sorsa a grönlandiak ügye.

Az európai dilemma még összetettebb Musk esetében, aki a Trump-adminisztráció része lesz, a „kormányzati hatékonysággal” fog foglalkozni. Musk az X-et megafonként használta a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland párt népszerűsítésére, azt állítva: „Csak az AfD mentheti meg Németországot”. A párt vezetőjével, Alice Weidellel csütörtökön folytatott puhatolózó beszélgetésben Musk elhalmozta őt dicséretekkel. Ez közvetlen kihívás volt a németországi mainstream pártok azon törekvéseivel szemben, hogy karanténba zárják és kizárják az AfD-t a hatalomból a február 23-i döntő fontosságú választások előtt.

Az EU-n kívüli, és hagyományosan a Washingtonnal való kapcsolatokhoz jobban kötődő Nagy-Britannia számára a Trump és Musk provokációira adott válasz ugyanilyen tétova volt – írja a The Guardian. Musk a brit miniszterelnöktől, Keir Starmertől egy szélsőjobboldali szélsőséges (a Mandiner fordítása, az eredeti szövegben szereplő „far-right extremist" szó szerint ezt is jelenti, ha stilisztikailag kifogásolható is, a hisztit végül is visszaadja az elöl-hátul szélsőségezés – a szerk.), Tommy Robinson börtönből való szabadon bocsátását követelte, és

„Egy második Trump-időszak előestéjén az Egyesült Államok és Európa ritkán tűnt ennyire ellentétesnek” – írta európai külpolitikai szakértők egy csoportja a Foreign Affairs című folyóiratban. „Pedig az amerikai kivonulás lehetőséget kínál Európának, hogy a saját lábára álljon, és megmutassa a világnak, hogy megbízható szövetséges tud lenni ott, ahol az Egyesült Államok kezd alulmaradni.”