A szerző cáfolja, hogy könyvével "megosztani kívánta volna a német társadalmat". Pusztán egy tény- és tézisgyűjteményt állított össze, 50 oldalnyi lábjegyzettel, s ezzel kívánt rámutatni a közbeszéd hiányosságaira. Sok politikus és újságíró problémák egész sorát egyszerűen nem hajlandó figyelembe venni, mert számukra túlzottan kockázatosnak, vagy politikailag inkorrektnek tűnik, hogy ezekről nyíltan beszéljenek. Ez azonban rossz közhangulathoz és a problémák halmozódásához vezet a szerző szerint.

Sarrazin tanulmányának egyik alaptézise, hogy az alacsony bevételű és képzettségű csoportok viszonylagos termékenysége részben összefügg a német családtámogatási rendszer kiegyenlítő rendszerével. Jövedelem nélküli, vagy alacsony jövedelmű rétegek több állami támogatást kapnak, mint amennyit a gyerekre költenek. Ez téves ösztönzést jelent számukra. Ugyanakkor nem növeli a diplomás nők szülési kedvét, akik Németországban különösen kevés gyereket szülnek. Egy előzetesen kifizetett 50 000 eurós prémium, amit a diplomás nő 30 éves kora előtt szült gyermekéért kapna, szerinte nem kerülne semmivel többe, mint a mostani családi pótlék rendszere. Ez ugyanis 55 000 euróba kerül a gyermek felnőttkoráig, és nem fejt ki szinte semmilyen értelmes irányítási hatást.

(MNO)