A pénzvagyon helyébe az alkotó s dolgozó embereknek és munkájuknak gondozása került az új szociálpolitika középpontjába, amely különösen a kapitalista-gazdasági rendben igen gyakran megrövidített parasztnak és munkásnak: biztos, egészséges emberhez méltó munkalehetőséget, létalapot, az életben és munkában örömöt biztosított. Mindezt a gazdasági életnek és a munkaerő latba vetésének tervszerű irányításával érte el, valamint nagyvonalú egészségügyi és szociális gondoskodással, a spekulatív piaci ingadozások kikapcsolásával. Szocializmus, teljesítményversengés mindenkinek felelőssége a nemzeti közösséggel szemben! E hármas csillagzat alatt új erőhöz és új kulturális virágzáshoz jut a nép, — függetlenül a nemzetközi pénzügyi-kereskedelmi és monopolisztikus hatalmaktól, — lehetőleg saját kielégítő mennyiségben rendelkezésre álló földterületén, amely az önellátást legalább is a legszükségesebb javakra nézve biztosítja, azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az illető nép aszkéta módjára elzárkózik az idegen országokkal való gazdasági kapcsolatoktól. Annyi kétségtelen, hogy a szociális forradalom népei saját népiségüket tisztán és minden káros idegen behatástól mentesen akarják tartani, azonban az összes kultúrnépekkel békés versenyben és teljesítménycserében együtt akarnak működni, eltelve attól az igazi nemzetiszocialista hittől, hogy az összes dolgozó emberek és népek jól felfogott szolidaritása többet segíthet és használhat, mint mindenkinek mindenki elleni irigy harca.

Húsz, illetve tíz év óta a fasiszta, illetve, nemzetiszocialista mozgalmak gyakorlatilag megvalósították az egészséges népi értelemnek ezt a szociálforradalmár programját, amelyet a marxista és kapitalista világ először kinevetett. Ez a két mozgalom olyan nagy eredményeket mutathat fel Európa két legrégibb kultúrbirodalmának gazdasági és szociális újjáépítése terén, hogy az egész világ pillantásai részben csodálattal, részben pedig irigy féltékenységgel irányultak rájuk. Az európai államoknak egész sora, amelyek a kontinensen az 1919—20 évi békeszerződések folytán bekövetkezett balkánizálása miatt — akárcsak Németország, — állandó szociális bomlásnak voltak kitéve és gazdasági függésbe kerültek, csakhamar példaképnek tekintették Németország szociálforradalmár berendezéseit a munkaszolgálat, a szociális és népesedéspolitikai gondoskodás, az ifjúság szervezései a téli segélyakció, a fizetett szabadság és annak megfelelő felhasználása terén.

Vajjon a hasztalanul elnyomott és virágzásnak induló nemzeti államoknak szociális forradalma, amely a pénz- és osztályuralmat a dolgozó nép életjogainak biztosítása érdekében megszüntette, nem talál-e párhuzamra a világpolitikában hasonló átalakulási folyamatban, amely a birtokban lévő hatalmakat —, amelyek büszkén hivatkoznak óriási területeikre és természeti kincseikre, — kényszerítené arra, hogy kizsákmányoló monopol uralmukat és a világ javainak ellenőrzését a jövőben igazságosan megosszák, a nincstelenekkel, a termelési javakból kizárt nemzetekkel? Ez végeredményben az egész világ szocializálását jelentené, a munka új evangéliuma, az összesség érdekében végzett közérdekű teljesítmény figyelembevételével és az imperialista kapitalizmus likvidálását az angol-amerikai térségben is, valamint a gyengébb népek nemzetközi kizsákmányolásának megszüntetését!

Csak a fentiek figyelembevételével érthetjük meg, hogy a Németországnak 1939 évi szerény kívánsága, amely Danzig német városnak visszaadására és a német-lengyel korridor revíziójára irányult, olyan háborús tüzet gyújtott, amely a plutokrata világhatalmak által élesztve végül is az egész földkerekséget lángba borította.

Míg az első világháborúban lényegileg rokon-kapitalista nagyhatalmak imperialista vetélkedéséről volt szó, jelenleg igazán két világ harcáról van szó, amely a tekintélyalapon vezetett, megújhodott szociális államok és a kapitalista uralom alatt álló pusztuló ideáljaikért és önző érdekeikért aggódó államok között folyik. A demokrata kapitalizmussal szövetkezett a despotikus marxista bolsevizmus, mivel a régi plutokrata világ isteneinek alkonyát érzi, azoknak örökébe akar lépni és már csak a népileg újjászületett nemzetiszocialista és fasiszta munkaállamban látja terjeszkedésének legnagyobb akadályát.

Európa azonban Németország vezetésével tudatára ébredt kötelességeinek és életjogainak. Európa megmentésének útját az elhárító harcban és olyan új rendben látja, amely minden egészséges szellemi, testi, fizikai és anyagi erőt jól átgondolt teljesítményközösséggé foglal össze az emberi élet valamennyi vonatkozásában.

A teljesítmények és munkaerők legnagyobb igénybevételét követő totális háború a legjobb nevelő- és tanítómestere ennek a harcos gazdasági- szociális sors- és munkaközösségnek. Milyen termékenyítő teljesítmény csere történik az új szociális rend szellemében Németország és a vele szövetkezett államok között a külföldi munkásoknak a német üzemekben történt alkalmazásával, akik itt első forrásból ismerik meg a német szocializmust, az átfogó, szociális biztosítást, az üzemi munkásvédelmet és a teljesítménynövelést, míg ugyanakkor a németbirodalmi munkaszolgálat és számtalan szolgálatra kötelezett német férfi és nő védelmi munkát végez egész Európa érdekében, német gyermekek pedig a vendéglátó külföldön élvezik a vendégbarátságot. A német munkarendnek számos fontos alapelvét már egész megszállott területeken is érvényesítik.

Így szociálforradalmár akarat és alakító erő áramlik Közép-Európából kiindulva az egész kontinensre. Ennek folytatódnia kell a háború befejezése után is. Milyen gigantikus szociális feladat Közép-Észak és Kelet-Európának 250 millió keresőképes emberét tervszerűen latba vetni és tervszerű együttműködésüket megteremteni, valamint biztosítani a lehető legnagyobb méretű teljesítményüket, hogy Európa saját jólétét, saját erejével és saját földjén külső segítség nélkül biztosíthassa és növelhesse.

— Kétévi fegyház dollárral való üzérkedésért

A büntetőtörvényszék Vályi-Nagy István-tanácsa Szabadkán tárgyalta Einhorn József budapesti izraelita hitközségi kóser mészárszéki felügyelő és Krishaber Sándor újverbászi ügynök valutaperét. Az ügyészség mindkettőjük ellen valutatörvénybe ütköző bűntett miatt emelt vádat. Megállapítást nyert ugyanis, hogy Krishaber egy ismerősének azt az ajánlatot tette, hogy tud zugárfolyamon dollárt szerezni. Kérte, segítsen vevőt hozni a dollárokra. Az illető színleg belement a tiltott üzletbe, szólt még két másik ismerősnek, akik szintén bekapcsolódtak a leleplezésbe. Végül a társaság feljött Budapestre, Einhorn lakására, ahol pontosan megtárgyalták a dollárvásárlás részleteit és így az árfolyam kérdését is. Amikor a végleges lebonyolításra került sor, az egyik vevő, aki sógorként szerepelt, felfedte kilétét és így leplezték le a dollárüzéreket.

Krishaber beismerő vallomást tett, Einhorn azonban tagadta bűnösségét.

A bíróság Einhornt a vádszerinti cselekményért kétévi fegyházra, ezer pengő pénzbüntetésre és 2000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte, míg Krishaberrel szemben egyévi börtönt, 500 pengő pénzbüntetést és 500 pengő vagyoni elégtételt szabott ki.

(Kuruc.info)