A fehér bőrű Naftali Tamír egy oda nem illő,ausztráliai őslakos társaságában

Az izraeli diplomácia, s vele együtt a nagyvilág zsidó közösségei állandóan fajvédelemmel és antiszemitizmussal vádolnak más népeket és egyes vallások képviselőit, miközben saját maguknak a legvisszataszítóbb rasszista kijelentéseket is megengedik. A (fehér?) zsidó állam canberrai nagykövete nemrégiben azzal hencegett, hogy az ázsiai kontinensen csak Izrael és Ausztrália lakossága nem rendelkezik a sárga faj jellegzetes sajátosságaival. ( E kiváló "fehér" férfiú ezek szerint azzal sincs tisztában, hogy mely földrészen teljesít szolgálatot. Ausztrália ugyanis Óceániával együtt külön kontinenst alkot. - a szerk. )

A hivatalos izraeli politika – nem beszélve a fajgyűlölő rabbikról – menetrendszerűen belesüllyed a rasszizmus lápvilágába. Vagy úgy, hogy másokat rasszistáznak, vagy úgy, hogy a kiválasztottság teóriáját hirdetve a zsidóságot emelik a többi nép fölé.

Naftali Tamír, Izrael ausztráliai nagykövete legutóbb a Háárec című héber nyelvű napilapnak nyilatkozva a többi között kijelentette: „Izraelt és Ausztráliát tulajdonképpen testvérországoknak kell tekinteni Ázsiában, mert ezen a földrészen csak mi nem rendelkezünk az ázsiai emberekre jellemző vonásokkal”, kérkedik az izraeli diplomata, majd hogy még világosabb legyen a kép, hozzáteszi: „A mi bőrünk színe ugyanis nem sárga, a szemünk nem ferde, s mi alapvetően a fehér fajhoz tartozunk.”

Lassan már természetes jelenséggé válik az, hogy egyes izraeli és más országokbeli zsidó politikusok, vallási vezetők vagy éppen újságírók bizonyos népeket megalázva ország-világ előtt kinyilatkoztathatják a zsidóság felsőbbrendűségét, következmények nélkül sértegethetnek, vádolhatnak nemzeteket és közismert személyeket, miközben az ellenük irányuló, vélt vagy valós bántást rögtön a legmagasabb nemzetközi fórumok elé kívánják citálni.

„Sárga bőrű, fehér bőrű, ferde szemű, fehér fajú.” Hát nem tudom, hogy mi ez, ha nem az aljas fajvédelem legmarkánsabb verbális megjelenítése. Az ezekhez hasonló izraeli, illetve diaszpórabeli zsidó kijelentések hallatán mindig eszembe jut az a tragikomikus jelenet, amelyre a múlt század 80-as éveiben került sor Izrael nemzetközi repülőterén az úgynevezett Mózes-művelet folyamán. A fekete bőrű etiópiai zsidók, a falassák akkoriban légihídon érkeztek Izraelbe. Az etiópiai Gondar tartomány a világtól teljesen elzárt őserdejéből jött a Szentföldre a fekete zsidók legrangosabb vallási vezetője, akinek ünnepélyes fogadására az izraeli politikai élet előkelőségei is megjelentek. A színes napernyőt szorongató etiópiai zsidó vallási vezető megilletődötten lépkedett lefelé a repülőgépről, s amikor meglátta a tiszteletére megjelent vezető izraeli politikusokat, amhara nyelven fölkiáltott: „Istenem! Megértem 89 esztendőt, s eddig nem tudtam, hogy fehér zsidók is léteznek a világon!”

A fekete zsidó vallási vezető később nyilván tüzetesebben és közelebbről is megismerhette a fajvédő és kirekesztő fehér zsidóság minden báját.

Hering József