Mindenki számára világos lehet, hogy a Femen visítozó félmeztelen ringyói nem maguk szervezik és finanszírozzák azt, amit tesznek. Talán azt se tudják a feltűnési viszketegségben (és talán pénzéhségben) szenvedő nyomorultak, hogy hol vannak éppen, amikor pózolniuk kell. Nem adhatnak interjút, és minden akcióhoz többnyire újakat használ a szervezet. Az olasz Il Foglio lapot érdekelte, hogy miből fizetik kijevi lakásaikat, külföldi útjaikat ezek az aktivisták, így nyomozásba kezdett pár éve, és kiderítették, hogy amerikai és németországi pénzemberek támogatják a csoportot. A lap értesülései szerint minden kijevi aktivista kap havi ezer eurós fizetést, a vezetők pedig 2500 eurót kapnak (az átlagos kijevi kereset 500 euró). A lap szerint a Kijevben üzletelő amerikai médiamogul, Jed Sanden pénzeli a Fement, továbbá két másik ember Németországból. Valóban, a zsidó Sanden szerepét már tudni lehetett korábban, 2010-ben a KiyvPost lapnak nyilatkozott erről az akkor még fiatal szervezet egyik vezetője, Anna Hutsol:


Majd Sanden maga is megszólal a lap cikkében:

 

A zsidó pénzéből egy másik férfi az, aki a nagyon erős, nagyon független nőket irányítja: Viktor Svyatsky. Egy ausztrál filmes, Kitty Green dokumentumfilmet készített a csoportról, s ebben Svyatsky-t nevezi meg a csoport irányítójának:

Hogy a zsidó Sunden mellett még kik pénzelik a csoportot, nem tudni, igyekeznek titokban tartani. Mikor egyik aktivistájuk, a tunéziai Amina Sboui kilépett, így nyilatkozott:


Egyik korábbi brazíliai szervezőjük szintén támadta a csoportot a finanszírozás miatt. Sara Winter elmondása szerint a Femen nem az, aminek vallja magát:

 

 

A degenerált, tagbaszakadt punkokból és egyéb feltűnési viszketegségben szenvedő aljanépből álló Voina "performansz"csoportban kezdte "karrierjét" az egyik későbbi Pussy Riot-tag. Akcióik legismertebbje egy múzeumban történt, mely egy lefilmezett csoportos szexuális aktus volt, egy nappal Dmitrij Medvegyev megválasztása előtt. A csoport feloszlása után alakult a Pussy Riot, hasonló hozzáállással, szélsőliberális, marxista, anarchista és feminista beállítottsággal. Israel Shamir szibériai születésű zsidó író és újságíró közismert a zsidókat kritizáló írásairól. Egyik cikkében rámutat, hogy Pussy Riot zenekar (akik zenélés helyett inkább demonstrációkat tartanak) támogatói feltűnően zsidók. Megnevez olyan befolyásos személyeket, mint Viktor Shenderovich szatíraíró és karikaturista, Igor Eidman szociológus, Alek D. Epstein szociológus, Marat Gelman művészgaléria-tulajdonos, Xenia Sobchak újságíró és tévériporter, Alexey Venediktov újságíró, rádiófőszerkesztő és egy tévécsatorna tulajdonosa. Támogatja őket továbbá a Solidarnost Putyin-ellenes mozgalom, melynek fő figurái olyan zsidók, mint Garry Kasparov és Boris Nemtsov.
 

Szintén zsidó, szintén leszbikus, és - meglepő módon - szintén a házasság ellensége Masha Gessen, oroszországi születésű, de Amerikában élő "Oroszország-szakértő", író és feminista. Ő így vélekedik:

Nyugatabbra is zsidók találhatók a feminizmus mögött. Az egykoron Al Gore és Bill Clinton tanácsadójaként aktív író, újságíró Naomi Wolf a harmadik hullámos feminizmus egyik főbb arca. Az írásom első részében bemutatott zsidó vonalat képviseli ő is, nem meglepő, hogy a második hullám meghatározó zsidói, mint Gloria Steinem és Betty Friedan dicsérik. Zsidó identitása is egyértelmű; eddigi egyetlen férje is zsidó volt, így két gyermeke is fajilag tiszta zsidó. Befolyásos, a zsidó média által ünnepelt hárpiák, mint a fehér embereket (és kereszténységet) előszeretettel becsmérlő Sarah Silverman, Amy Schumer, vagy a másik förtelmes médiazsidó, Lena Dunham is beleillik ebbe a vonulatba. Ez utóbbi nemrég könyvet adott ki Nem az a fajta lány címmel, ebben arról is ír, hogy gyerekként miként helyezett fel kavicsokat húgának hüvelyébe, illetve később cukorkákat ajánlott neki, ha csókolózik vele.


Tizenhét éves koráig egy ágyban aludt húgával, aki 12 volt akkor. Erről így ír:


Húga később leszbikus lett, amire Dunham nagyon büszke, sőt, egy Twitter-bejegyzésében azzal dicsekszik, hogy húga szerint "ő tette leszbikussá". A szexualitásról így beszél:
 

Olyan közegben nevelkedtünk - a manhattani belváros művészvilága - ahol senki se rejtegette szexuális beállítottságát... Mindig nagyon irigy voltam azokra a gyerekekre, akiknek két apjuk volt. Egy nagy csalódás volt nekem a felismerés, mikor elég idős lettem, hogy a férfiakhoz vonzódom. Mikor a húgon előrukkolt homoszexualitásával, úgy éreztem, 'hála az égnek, valaki a családban igazán megjeleníti azt, amit hiszek, és ami iránt szenvedélyes vagyok.'

 

Mint egy degenerált zsidó a sok közül, szívesen legyintenék és figyelmen kívül hagynám ezt a nyomorultat, de sajnos nagy hatással van fiatal lányokra HBO-s tévésorozata és a fajtársi médiában történő folytonos felbukkanásai miatt. Jellemző rá és társaira, hogy a bevándorlást, szexuális devianciákat és minden szokásos szélsőliberális dolgot támogatnak, mialatt minden hagyományosat támadnak, gúnyolnak, démonizálnak. Akárcsak a második hullámos elődeik. Ilyen és ehhez hasonló nőietlen szörnyűségek tematizálják, mi a fontos, mi a jó és rossz.

 

Az ilyen médiazsidók kapcsán írta Josh Lambert zsidó professzor az izraeli Háárecben:

A modern feminizmus sajnos nagyon népszerű a nyugati országokban, főleg a fiatalok körében. A sok zsidó médium által magasztalt, ikonokká tett feminista vezetők, és jelenkori fiatal feminista degeneráltak jelentős hatással vannak a fiatal lányokra, ahogy a sokat hangoztatott szólam is, miszerint "mindenki feminista, aki szerint a nőket megilleti a férfiakkal egyenlő jog!" Ez természetesen hazugság, mint láthatjuk alább is, a feminizmus lényege nem a nők védelme és segítése, hanem egy marxista utópia kialakítása. A feminizmus az idézett szlogennél bonyolultabb és - mint látható - rendkívül kártékony eszmerendszer, mely alapjaiban forgatja fel a hagyományos nőiességet, férfiasságot, családot és ezáltal a társadalmat is.

A szélsőséges hárpiafeminizmust képviselő internetes Jezebel rendkívül népszerű a havi 16 millió egyedi látogatójával. A lap a Gawker Media tulajdona, melyet a magyarországi zsidó felmenőkkel rendelkező Nick Denton alapított, és jelenleg is tulajdonol. Prominens szerzője, Anna Merlan szintén zsidó. Ebben a szokásos feminista propaganda mellett olyan cikket is olvashatunk, ahol a szerkesztőség azzal dicsekszik, ki miként bántalmazta már korábbi barátját, akivel járt. A világhálós közösségi médiumokban és blogokon népszerű ez a fajta feminizmus; a kék-, rózsaszín- vagy zöldhajú, felnyírt frizurájú piercinges hárpiák feminizmusa, főleg a Tumblr nevű oldal az ilyenek tárhelye, ahol temérdek mikroblog létezik, s bár található rajta más jellegű tartalom is, a legszélsőségesebb fehérellenesség, férfigyűlölet vagy a szexuális aberrációk mindennemű dicsérete mára már divatossá vált az oldalon, mely rendkívül népszerű befolyásolható tinilányok körében, főleg nyugatabbra.
 

A napokban számolt be a Kuruc.info is a svéd hazafiak akciójára adott feminista reakcióról, melyekben kikérik maguknak, hogy svéd férfiak megfenyítsék a svédeket, köztük lányokat és nőket terrorizáló betolakodó utcakölyköket. Világos, hogy pszichésen beteg, patologikus másságimádók és öngyűlölők ezek a nőszemélyek. Nem a nők (esetleg egész nemzetük, hazájuk) védelme fontos nekik, hiszen amiatt nem tiltakoznak, hogy Svédország a második az arányaiban egy főre jutó legtöbb nemi erőszakkal az egész világon az általuk babusgatott idegenek miatt, vagy hogy négy nőből egy nemi erőszak áldozata lesz élete folyamán. Inkább akik erre felhívják a figyelmet, az ellen szólalnak fel ezek a feministák, az ugyanis "rasszizmus". A jelen esetben dühös hazafiak, gerinces férfiak egy csoportja megelégelte, hogy lánytestvéreik, párjaik, feleségeik, anyáik nincsenek biztonságban, miután a rendőrség nyilvánvalóan nem ura a helyzetnek, és azt tették amit tenni kell: saját biztonságukat is kockáztatva adták a betolakodók tudtára, mire lehet számítani, ha a gazdanépet terrorizálják. Ezek a liberális, nagyon "független" és nagyon "erős" nők nem a nők biztonságával foglalkoznak, hanem egy beteges, infantilis utópia fantáziájáért küzdenek a férfiak ellen, a hagyományos értékek, nemi szerepek, és családmodell vagy faji különbségek realitása ellen. Hőn áhított utópiájukban csak "egyenlőség" és "szeretet" van, mert képtelen a megfertőzött tudatuk felfogni a valóságot. Mint a 6 éves gyerek, aki nem érti, miért ne ehetne korlátlanul édességet, ha ő azt kívánja.

Ez a feminizmus valódi arca. Tekintsünk vissza egy kicsit a közelmúltba, és ott is ugyanezt látjuk. A nemrégiben kiderült svédországi fesztiválon történt tömeges fiatalkorú lányok és gyerekek legalább 90 arab általi molesztálásának elhallgatása mögött is egy feminista áll. A 15 éves Anna így számol be tapasztalatairól:


Az egyik szemtanú a vezető svéd napilap, a (zsidó tulajdonú) Dagens Nyheterhez ment beszámolni az esetről, amit látott. Kapcsolatba lépett Hanne Kjöller újságíróval, úgy hitte, neki van elég tekintélye, hogy egy ilyen esetet megírjon, melyben bevándorlók az elkövetők. Tévedett. Így számolt be a Nyheter Idagnak minderről:


Hanne Kjöller, aki szándékosan elhallgatta a lányok elleni erőszakot, közismert "liberális feminista". Aki szerint abszurd és ellentmondásos, hogy egy feminista így elárulja a megtámadott nőket (pedig a legnagyobb újságban megírva az esetet, tudott volna tenni valamit értük), az még mindig abban a tévhitben él, hogy a feminizmus a nők érdekeit szolgálja. A Prospect magazin feminista szerzője, Jessica Abrahams így foglalja ezt össze az újévi események kapcsán:

 

 

A férfiakat állatoknak nevezni hízelgés: ők gépek, sétáló műpéniszek.

 

 

A hatmilliárd ártatlan zsidó, azok a gonosz fasiszták és ártatlan, szegény, üldözött menekültek. Ilyen egy fehér bűntudatba már belebetegedett német feminista. A betolakodók (akik el se követtek semmit) ha bűnöznek, akkor ők egyének, de ennek ellenére ő se egyénekként tekint rájuk; a 3 éves vízbefulladt kisfiúval azonosítja őket,mint csoportot. (Az európaiak csoportját közben nem a 130 lemészárolt párizsi civillel azonosítja, se a többi máshol meggyilkolttal.) Teszi ezt úgy, hogy közben nem hajlandó elfogadni, hogy ez az "esendő", "ártatlan" embertömeg mint csoport, bizony statisztikailag hajlamosabb az erőszakra. A betolakodók csoportjára nem az a jellemző, hogy ők 3 éves ártatlan kisfiúk, de az igen, hogy az ENSZ szerint is 75%-ban életerős férfiak, akik erőszakolnak, bűnöznek, gyilkolnak. Már most. Persze, aki alternatív valóságot épít fel magának és egy természetellenes utópikus jövőképért küzd, az ennek alárendelheti a nők érdekeit (mint biztonságos élet), s az erőszaktevők elleni fellépés helyett az ő (nőkre kiemelkedően veszélyes) csoportjuk további zavartalan tömeges beáramlásáért harcolhat.
 

A franciaországi feministák is a rájuk legveszélyesebb csoportot, a bevándorlókat védik a gonosz statisztikák ellen. A Nemzeti Bűn és Büntetés Ellenőrző Szerv a csak Párizsban 2013-ban és 2014-ben elkövetett 688 nemi erőszakokat vizsgálta. (Tehát gyakorlatilag minden nap megerőszakolnak valakit, és ez csak a bejelentett esetek száma, mely köztudottan töredéke a valóságnak - szép is ez a sokszínűség!) Az eredmény: 52% külföldi (értsd: sötét bevándorló, s mivel párizsi arányszámuk még nem 52%, ez súlyos felülreprezentáltságot jelent, a már állampolgár idegeneket valószínűleg nem is számolták ide), 40% már ismert a rendőrség előtt, és több mint 50%-uk munkanélküli. A vizsgálat alapján az átlagos elkövető profilja: 34 éves, munkanélküli és külföldi. Az Osez le Féminisme nevű feminista csoport tiltakozott a statisztika miatt, mondván, a nemi erőszakoknak csak 10%-uk kerül bejelentésre, így az nem megbízható.
 

A nők alapvető jellemvonása, hogy vonzódnak a domináns, határozott férfihoz. Mivel a sötét betolakodók jellemzően nyers, agresszív, emberalatti népség, így ez a dominanciát sugallja számukra, mindez pedig párosul a kisebbségi (kirekesztett, igazságtalanul megalázott, kizsákmányolt, bántott) szereppel, mely a nők másik alapvető jellemvonását aktivizálja; az empátiát, a gondoskodást. Persze a betolakodókra jellemző primitív erőszakosság és parazitizmus nem valódi férfiasság, de ezen eltorzult nőknek ez nem tűnik fel. A sötét idegen nekik vonzóbb, mint a fehér ember, mert határozottabb, agresszívabb, ugyanakkor "kirekesztett", mely segítendő. Néha az embernek már olyan érzése lehet a híreket olvasva, mintha ezek az elmeháborodott feministák tudat alatt szándékosan provokálnák a fehér férfiakat, hogy azok álljanak a sarkukra és tegyenek valamit, azáltal hogy milliónyi erőszakos, szexuálisan is agresszívabb idegent segítenek Európába jönni. A feminizmus és liberalizmus által kitermelt fiatal fehér férfi pedig elbukja a "tesztet", nem tesz szinte semmit. (Tisztelet a bátor kivételeknek, ahogy tisztelet jár a tisztességes nőknek is, akik, felismervén a katasztrofális helyzetet, tiltakoznak az invázió ellen, vagy támogatják a hazafias férfiakat ebben.)

A feminizmus patologizálta a nők hagyományos nőiességét, s a férfiak, a párkapcsolat és házasság ellen hangolta őket, ennek eredménye a férfiakban kialakult ellenszenv a nők iránt, mialatt maguk is vesztettek hagyományos férfiasságukból. Ez az ellenségesség elidegenültséghez vezet, mely táptalaja az élvhajhászatnak, önzésnek. A nők használati tárggyá, a férfiak lecserélhetőkké és eldobhatókká váltak, a párkapcsolatok, házasságok hanyatlottak, a gyermekvállalás alábbhagyott. Ma szerte a nyugati világon megfigyelhető ez a tendencia. Mint ismert, hazánkban a harmincéves nők 60, a negyvenévesek 40 százaléka gyermektelen. A természetes, biológiai és evolúciós pszichológiai valóságon, a férfi és nő különbözőségének összehangolásán alapuló hagyományos európai rend, a szexualitás, párkapcsolatok és gyermekvállalás rendszere lett kikezdve és felforgatva, melynek eredménye ismert. A nők nem nőiesek, a férfiak nem férfiasak, a gyermekek száma csökken. Természetes, hogy egy ilyen elpuhult és meggyengült civilizációt lerohan és elfoglal egy agresszívabb, idegen népség vagy népségek, mint az jelenleg történik.

Holland "férfiak" miniszoknyákban bohóckodva vállalnak szolidaritást az újévi molesztált áldozatokkal - ahelyett, hogy férfiként kisöpörnék a veszélyes betolakodókat, akik az ő országukat is egyre jobban ellepik

Megfigyelhető, hogy a betolakodókat üdvözlő, támogató, segítő csoportok, tömegek fotóin domináns a nők száma. Nem véletlen ez. A női igény a gondoskodásra egy szép, és ideális keretek között hasznos tulajdonság, de egy fajilag kevert és megszállás alatt álló helyzetben, amikor a megszállókat elesett, gondoskodásra szoruló kirekesztetteknek, menekülőknek állítja be egy fehér nemzetállamokkal ellenséges média és politikai légkör, ez a természetes női tulajdonság (egy rájuk is kimondottan veszélyes) öngyilkos folyamatot segít. A nők hajlamosabbak az érzelmi manipulációnak engedni, ha a megtévesztés érzelmi és morális köntösbe van rejtve, főleg ha mindezt domináns elit pozícióból, felülről kapják (média, politika). Jó példa erre a zsidó Edward Bernays, aki a húszas években - amikor a nőkre még nem volt jellemző a dohányzás - azt a propagandát találta ki, hogy a cigarettát, "a szabadság fáklyái" címszóval kell hirdetni, meggyőzve a nőket afelől, hogy a férfiakkal egyenlőek akkor lesznek, ha ők is dohányoznak, s a dohányzással így a szabadságukat demonstrálják. (Bernays a huszadik század egyik legkártékonyabb zsidójának, Sigmund Freudnak volt az unokaöccse.) Ez jól mutatja, miként tudja egy rafinált zsidó nők tömegeit rávenni valami olyanra, ami káros rájuk, azáltal, hogy azt erkölcsi kérdésnek állította be. Ezzel együtt a liberalizmus és feminizmus elcsaládtalanította a fiatal nőket, akik egyre tovább halogatják a gyermekvállalást, majd harmincas éveikben valamikor talán egyet bevállalnak. Addig is macskákkal, kutyákkal, rosszabb esetben bevándorlók gondozásával, a mellettük való kiállással helyettesítik elfojtott anyai ösztöneiket. Jellemző, hogy ezek a migránstámogatók vagy gyermektelenek, vagy egyedülálló anyák.

A fentiekből is kirajzolódik, hogy a feminizmusra jellemző a nőietlenség. A tipikus feminista harc a "sztereotip nemi szerepek" ellen eleve ezt célozza: a nők nőiességének és a férfiak férfiasságának megszüntetését. Azok a nemi szerepek ugyanis természetes velejárói biológiai, pszichológiai, lelki alkatunknak, faji karakterünknek, kultúránknak. A nőtől elvárni, hogy nőies legyen, a férfitól pedig, hogy férfias, nem "patriarchális, szexista elnyomás", hanem civilizáció. A nőktől megköveteli a feminizmus, hogy szűnjenek meg nőiesek lenni, helyette legyenek olyanok, mint a férfiak, a férfiak pedig legyenek nőiesek, kevésbé tekintélyt parancsolóak - visszatérő feminista érv ugyanis, hogy a "patriarchális elnyomás" a férfiakat is érinti, tőlük azt várja el ez a "szexista" rendszer, hogy férfiasak legyenek, ne gyengék - a nők elnőietlenedése és a férfiak elnőiesedése tehát egy forradalmi ellenállás ("progresszivitás") az elnyomó patriarchális renddel szemben. Ez természetesen vezet olyan agyament dolgokhoz, mint a "nemileg semleges" gyermeknevelés. Elvégre fiút fiúként, lányt lányként kezelni és nevelni "elnyomás". Majd ő eldönti, hogy fiú-e, vagy lány. Sőt, egyre népszerűbb a "nemi képlékenység", mint önmeghatározás, mondván, az illetőnek nincs is neme, az aminek éppen érzi magát: egyik nap nő, máskor férfi.
 

A feminizmus, mialatt a családot és társadalmat bomlasztja, a természet ellen visel harcot, s tagadja annak isteni bölcsességét: a férfi és a nő szerintük ugyanolyan, csak a testük különbözik. Természetesen a biológiai különbségeink kihatnak minden másra is; pszichésen más a beállítottságunk, érzelmileg mások vagyunk, s emiatt máshogy élünk meg bizonyos dogokat, máshogy reagálunk helyzetekre, más megoldást tartunk helyesnek sokszor. Közismert, hogy a nők, lányok intelligenciájának verbális része magasabb, hamarabb tanulnak meg írni és olvasni, beszélni is hamarabb kezdenek. (Nem meglepő, hogy a fiúgyermekeknél sokkal gyakoribb a dadogás, mint a lányoknál.) A nyelvhez jobb az érzékük, mely évezredek sokasága alatt fejlődött így, mialatt gyermekeikkel sok időt töltöttek, ez fejlesztette a gondviselésre való érzékenységüket, a veszély kerülését, ahogy az egyéni igények a gyermek igényeinek való alárendelését (szubmisszivitást) is. Ezalatt a férfiaknál harcok, vadászatok, tűzifagyűjtés, ételszerzés stb. miatt a tájékozódás, tervezés, a térbeli adottságok képessége, a kockázatvállalás képessége fejlődött inkább; ezért is, és nem csak fizikai ereje miatt, hagyományosan a férfi a család és nemzet vezetője, mialatt a nő a gyermek és otthon gondozója. A sor hosszasan folytatható. Számos különbségünk segített az együttélésben is, ahogy a gyermek egészséges fejlődéséhez is kell egyaránt anyai és apai jelenlét, férfi és női minőség. A biológiai (és nem "szexista nevelés") alapú különbségekről számtalan kutatás tanúskodott már, mint például Louann Brizendine tudós, kutató, klinikus több évtizedet átívelő rengeteg genetikai, idegtudományi kutatásai alapján írt A női agy című 2006-os könyve.
 
Ez a természet elleni harc kihat a nők boldogságára is. Az amerikai Gazdasági Kutatás Nemzeti Hivatala egy gyakorlatilag az egész nyugati világot átívelő kutatást végzett, s ebből kiderül, hogy a nők alapvetően boldogtalanabbak most, több évtizedes feminista eredmények elérése után, mint pár évtizede. A kutatás erre nem tér ki, de hozzátehetjük: nem csak boldogtalanabban a nők, sokkal nagyobb veszélyben is vannak ma, mint akkor. A nőket érő erőszak aránya kétségtelenül növekedett, az Egyesült Államokban évi szinten átlagosan 30-38 ezer fehér nőt erőszakol meg néger férfi. Ez napi kb. 100 (bejelentett) eset. A fehér férfiak részéről fekete nőket ért nemi erőszak statisztikailag kimutathatatlanul kevés évente. Svédországban a '70-es évek óta 1472%-kal növekedett a nemi erőszakok száma, beleértve a csoportos nemi erőszak megjelenését, ami akkoriban ismeretlen volt. Mindez az egyre növekvő Európa-idegen bevándorlás eredménye. Hasonló a helyzet másutt is; Angliában sötét bevándorlók több ezernyi fehér gyermeket erőszakolnak meg és prostituálnak más bevándorlók számára legalább 55 városban, melyekről tudni, de pár hete, újév estéjén Németországban, Svájcban, Finnországban, Ausztriában is nők tömegei estek áldozatul ezen új megszállóknak. Általános tapasztalat minden bevándorlók által fertőzött országban a szexuális támadás, nemi erőszak, vagy akár gyilkosság azon idegenek által, akiket feministák rendszeresen támogatnak.

A feminizmus nem hozott se boldogságot, se biztonságot a nőknek, de elhozta a gyermektelenséget, hanyatló nemzeteket, magas válási számokat, férfi-nő ellenségességet és további bajokat, melyeket írásomban bemutattam már. Fontos felismerni, hogy a feminizmus nem a mi lelkületünk teremtménye; ez egy alapvetően zsidó marxizmusban gyökerező, zsidó ideológusok és vezetők által megteremtett, rendkívül kártékony méreg, mely már eddig is sokat rombolt civilizációnkon. Higgyünk a természet isteni bölcsességében, őseink jobban tudták mi a rend, mint ezek a felforgató degenerált zsidók és marxisták!