A közelmúltban hallhattunk róla, hogy Oroszország megelégelte és felfüggesztette a Jehova Tanúi szekta működését, arra hivatkozva, hogy az „szélsőségesen tevékenykedik”. Ennek kapcsán érdemes egy kis időt szánni egy másik szélsőséges szekta működésének vizsgálatára, amely ráadásul nem csak egyéneket, kisebb-nagyobb csoportokat vonz magához, s az ő életükre van rossz hatással, de a fősodratú politikai elit irányelveiben is megnyilvánul, s a pusztító hatása nem csak az egyén, de egész nemzetek vesztét is jelentheti, terjedését tömegmészárlások, a nemi erőszak és bűnözés egekig növekedő adatai kísérik, szellemi, erkölcsi, kulturális sorvadás jellemzi, majd civilizációs hanyatlásban ér véget. A multikulturalista liberalizmus szektája a jelenlegi nyugati világ egyik szélsőségesen ellenséges problémája.
Janja Lalich, a Kaliforniai Állami Egyetem szociológiaprofesszora, a Vedd vissza az életed: talpra állni a kultuszokból és bántalmazó kapcsolatokból című könyvében az alábbi pontokba szedve írja körül a szekták jellemzőit.
• A csoport túlbuzgó és megkérdőjelezhetetlen kötődést mutat a vezetőjéhez (akár élő vagy halott), és az ő hittételeit, ideológiáját, gyakorlatait tartja az igazságnak, a törvénynek
Mivel a multikulturalizmus szektája nem egy, hanem több személyt, sőt, inkább csoportot tart követendőnek, imádandónak, így ezen szektások nem egy messiáshoz, hanem a sokszínűség paradicsomát elhozó messianisztikus („menekültek”, homoszexuálisok, kisebbségek), vagy mártír csoportok (kiirtott zsidók, rabszolga feketék) iránt mutat megkérdőjelezhetetlen kötődést – melynek része, hogy ezen csoportokra semmiféle kritika nem mondható, függetlenül attól, hogy az mennyire van tudományosan, statisztikailag, bizonyítottan megalapozva.
• A megkérdőjelezés, kétely és ellentmondás el van utasítva, vagy meg van büntetve
Akár a csoporthoz tartozik valaki, akár nem, az „eretnek” hozzáállás (például a nem fehérek bűnözésre való hajlamosságának faji alkatukban való keresése, a zsidók viselkedésének kritizálása, szexuális ferde hajlamok elítélése stb.) fenyegetéssel, iskolából, munkahelyekről való kirúgással, „közösség elleni gyűlöletkeltés” miatti jogi eljárásokkal kerül szabályozásra, büntetésre (lévén, hogy ezen szektások nemcsak a tagokra vannak hatással, hanem befolyásos helyzetük miatt mindenki másra is, mely ismét veszélyességüket mutatja).
• Elmeállapot-módosító gyakorlatok használata a csoport és vezetője közötti kétely elnyomására
Felvonulások, „parádék”, érzelmileg manipulatív felvételek (migráns gyerekek, mosolygós, „aranyos meleg párok”) folytonos mutogatása, érzelmileg hatásos szlogenek mantraszerű ismételgetése („a sokszínűség az erősségünk”, „senki sem illegális” stb.) Az éppen aktuális iszlamista tömegmészárlás miatti esetleges kételyek megvitatása helyett épületek fénnyel színezése, felszólalás az „iszlamofóbia” és „gyűlölködés” ellen stb.
• A vezetőség diktálja, néha részletesen, hogy miként gondolkozzanak, érezzenek, viselkedjenek a tagok
A befolyásos, elitpozícióban lévő zsidók és szektatag fehér társaik folyamatosan prédikálnak, vagy a televízióból, zsidók által pénzelt (és sokszor vezetett) „civil” szervezetekből, vagy Brüsszelből, megszabva, hogy mi a megengedett vélemény, mi az elfogadhatatlan, mi a konkrétan büntetendő.
• A csoport elitista, speciális, kiemelkedő státuszt követel meg magának vezető és tag között
Az egyszerű befolyásolt tag menjen és segítse a betolakodó idegen hordákat, vagy deviáns cigányokat, éljen velük egy városban, egy utcában, de a vezető réteg, Merkeltől Soroson át Junckerig nem ereszkedik le ilyen szintekre. Így fordul elő, hogy a nemi erőszakban felülreprezentált közel-keletiek és észak-afrikaiak beözönlését támogató svéd feministák menekülnek a kegyeltjeiktől fertőzött környékekről, mint a stockholmi Husby régióból. A feministák is szektások, a természetes rendet tagadják, így nyilván ez se fogja őket önvizsgálatra késztetni.
• A csoportnak sarkító „velük szemben vagyunk mi” mentalitása van, mely konfliktusokat eredményezhet a többségi társadalommal
Ők, a humanizmus, a felvilágosult tolerancia és szeretet hívei, akik túlléptek már a faji, nemi, szexuális biológiai valóság „kirekesztő” mivoltán, szemben velük pedig állnak a maradi, rasszista, ilyen-olyan fóbiás eretnekek.
• A vezető nem tartozik elszámolással semmilyen hatóságnak
Például a nem fehér nem lehet rasszista a fehérrel szemben, mert a rasszizmushoz kell a „hatalom” és a „privilégium”, amijük a kisebbségeknek nincs, így ők gyűlölhetik a fehéreket szabadon. A zsidók szerveződhetnek fajilag homogén csoportokba etnikai érdekeikért harcolva, az nem rasszista, akkor sem, ha palesztinok Gázába zsúfolt civil tömegeit mészárolják le. Csak az tartozik elszámolással, aki mindez ellen felszólal.
• A csoport azt tanítja, vagy sugallja, hogy az elvileg emelkedett céljai minden eszközt szentesítenek
• A csoport azt tanítja, vagy sugallja, hogy az elvileg emelkedett céljai minden eszközt szentesítenek
A toleránsok nem tolerálnak semmit, ami nekik nem tetszik: cenzúra, tiltás, erőszak, minden megengedett és szentesített, ha a szekta dogmáit kritizálja valaki. (Lásd alább.)
• A vezetőség szégyenérzetet és/vagy bűntudatot kelt a tagokban azok befolyásolása vagy irányítása érdekében. Ez gyakran társak nyomásgyakorlásán vagy rábeszélésen keresztül történik
A fehér ember alapvetően erkölcsorientált, s ezt az alkatát ellenséges és aljas felforgatók mindig is kihasználták: minden káros folyamatot erkölcsi köntösbe bújtatva sikerült elfogadtatni, vagy legalábbis átverekedni a fehér társadalmakon. Elvégre a harmadik világbeli bevándorlók is emberek, csak jobb életet akarnak, nekik és gyerekeiknek is jár az alapvető életszínvonal, csakis szívtelenek mondhatnak erre nemet! A szexuális deviánsok is csak „szeretni akarnak”, hadd házasodjanak hát ők is! A nőket nem a monogám házasságban való anyai rabszolgaság, hanem a szabadon választott karrier, a szabad szex gyakorlása teszi szabaddá, márpedig ki ne akarná, hogy valaki szabad legyen? Minden szektás dogmának ellentmondó gondolat és vélemény megszégyenítéssel jár, elvégre a „rasszizmus” a legromlottabb dolog, gázkamrákhoz vezet! A „homofóbia” egy fóbia, tehát beteg vagy, ha a ferde hajlamot nem tekinted normálisnak. A „többség” már így gondolja, ha te leragadtál a múltban, szégyelld magad, rossz, gonosz, szívtelen ember vagy!
• A vezetőnek való behódolás a tagok családjaikkal, barátaikkal való kapcsolatának megszakítását követeli meg és radikálisan megváltoztatja a személyes célokat és foglalatosságokat, a csoporthoz való csatlakozás előtti időhöz képest
A toleránsok képesek a saját egykori barátaiktól, esetleg családtagjaiktól is elfordulni, ha azok „rasszisták”, „kirekesztők”, mondván „az intoleranciát nem szabad tolerálni”. Jóban lenni eretnekekkel az eretnek elfogadását jelentené.
• A csoport új tagok toborzásával foglalkozik
Televíziós műsorok, filmek, a popkultúra „ikonjai”, magazinok, szervezetek, politikai erők propagandája a „sokszínűség” fontosságáról, a homoszexualitás normalizálása gyerekeknek, például mesekönyveken keresztül, ráadásul fajkeverő formában stb.
 Szektapropaganda: normalizált fajkeveredés, gyermektelen és hedonista életmód, illegális bevándorlás, gyerekkori „transzneműség” a világ legnagyobb magazinjaiban... |
• A csoport pénzszerzéssel foglalkozik
A multikulturalizmus inkább jár hatalmas összegek kiadásával, a be nem illeszthető elemek valamilyen ellátása miatt, de jellemzően az adófizetők pénzét igyekeznek saját szektás céljaik megvalósítására fordítani, mind a politikai berendezkedés, mind a sokszor államilag támogatott ilyen-olyan szervezetek.
• A tagoktól elvárt, hogy sok időt szánjanak a csoportra és az azzal kapcsolatos teendőkre
Ha a hívek nem tesznek semmit, csak tűrik a szekta aktivitását, már azzal segítik azt, de minden hívőtől elvárt, hogy tegyen a „kirekesztés ellen”, jelentse a hatóságoknak, szégyenítse meg a kételkedőt, adakozzon, vállaljon önkéntes munkát, menjen szivárványzászlót lobogtatni stb.
• A tagoktól elvárt, hogy csak más tagokkal éljenek, azokkal töltsenek időt
A „kirekesztőket” kirekeszteni, és máris csak a hívek maradnak. Ne olvasd lapjaikat sem, azokat tiltasd le, vagy tiltasd be, jelents fel „gyűlöletkeltőket” és „holokauszttagadókat” stb.
A végső megjegyzés is helytálló: „A leghűségesebb tagok (az „igaz hívők”) úgy érzik, hogy nem lehetséges élet a csoport keretein kívül. Úgy hiszik, nincs más út, és gyakran tartanak megtorlástól, ha elhagynák a csoportot, vagy ha azt csak fontolgatnák.” Láthatjuk is folyton a közösségi oldalakon a saját „erényeiket” villogtató embereket, akik annyira nem rasszisták, hogy nem fehéreket ölelgetnek, akik szivárványos képekkel mutatják a világnak: ők nagyon toleránsak, csak nehogy valaki rosszat gondoljon róluk.
Az elmúlt évszázadban a nyugati világot eluralta a hitevesztettség, a lelketlenség, élvhajhászat. Az őszinte meggyőződés helyett a meggyőződés iránti őszinte igény az, ami esetükben megfigyelhető. A kiürült lelkületüket betöltő valami magasztosabb tudatalatti igénye, hiszen az embert egész létezése alatt jellemezte a szellemi világnézet, a spiritualitás igénye, a nihilizmus és ateizmus csak az elmúlt évtizedekben vált olyan mértékben elterjedté, hogy az ma már gyakorlatilag a „normális”. Ezt a viszonylag új szellemi sorvadást, és az ebből eredő értetlenséget, gyökértelenséget hivatott pótolni a multikulturalizmus kultusza mint pótvallás. Megfigyelhetők a vallási elemek: a szentek és mártírok („kirekesztett, kiirtott kisebbségek”); az eretnekek és rontást hozók („rasszisták" és „homofóbok” stb.); a templomok, szent helyek (buzibárok, parádék, fesztiválok); a pokol (hagyományos, fehér, „kirekesztő” társadalom); a mennyország (a többfajú, kevert, soknemű vagy nemtelen egyének alkotta szivárványos égbolt alatti szép jövő) stb.
A klasszikus liberalizmus a Voltaire-nek tulajdonított szavak szerint így állt a világhoz: „Egyetlen szavaddal sem értek egyet, de meghalnék azért, hogy elmondhasd a véleményedet”. Ma már egy elzsidósodott, szektaszerű liberalizmus rombol, mely inkább így foglalható össze: „Nem értek veled egyet, így inkább feláldozom a saját szabadságomat is, csak hogy te azt el ne mondhasd!” Itt gondolhatunk a különböző szájkosártörvényekre, konkrét témakörök betiltására (mint az ún. holokauszt szabad vizsgálata és eredményeinek a közönséggel való megosztása), ilyen-olyan statisztikák vezetése és ismertetése, de akár gondolhatunk az amerikai példára is, ahol egy ötgyerekes keresztény pár cukrászdája elutasította egy leszbikus „pár” homoszexualitást dicsőítő tortájának az elkészítését (amit az aberráltak „mentális nemi erőszaknak” neveztek), s ezen bűnükért 135 ezer dollár büntetést kellett fizetniük, melynek következtében tönkrement a vállalkozásuk, a férfi pedig visszatért korábbi állásába, szemétszállító kamionsofőrnek. A szekta uralma alatt álló társadalmak ugyanis nem szabadok; az ilyen-olyan „szabadság” csak egyeseket illet meg, mindenki, aki valamilyen szinten eretnek, kirekesztendő, megbüntetendő, elhallgattatandó, börtönbe vetendő. Nem túl meglepő, hogy egy igazságellenes és természettagadó kultusz képmutatást, hazugságokat és megtévesztést alkalmazzon saját mesterséges rendszerének fenntartásához, miközben toleranciáról, szabadságról és mindenféle jogokról beszél. A megtévesztés, magasztos elvek álnok hangoztatása és a nem behódolók szigorú kiiktatása a szekták jellemzője.
Az utopikus dogmának ellentmondó megnyilvánulások jelenkori cenzúrázása sem elég nekik azonban – a múltat is akarják. Például Mark Rylance, a híres és történelmi Globe Színház egykori művészeti vezetője elmondása szerint néha cenzúrázta Shakespeare műveit: „Meg kell hoznom a döntést, hogy használom-e [a problémás részt] vagy sem? Van néhány nagyon szerencsétlen antiszemita dolog, amit a karakterek mondanak. Csak azért, mert egy karakter azt mondja, nem jelenti azt, hogy a szerző úgy is gondolja, de a holokauszt óta ezek a kijelentések sokkal nagyobb hatással bírnak, mint annak idején.” A zsidóság márpedig mártírja és szent karaktere a multikulti szekta panteonjának, így az ő érdekeik és igényeik védelme fontos.
Heaven's Gate
A Heaven's Gate (A mennyország kapuja) egy híres amerikai szekta volt, melynek egy pár, Marshall Applewhite és Bonnie Nettles volt az alapítója a '70-es években. Magukat földönkívülieknek vélték, szerintük a vallások által Istennek nevezett lény tulajdonképpen egy magasan fejlett földönkívüli, s azt hirdették, hogy az emberi test és a földi élet maga alacsonyabb rendű, melyet, ha a megfelelő utat követik a hívek, felvált majd egy emberfeletti „magasabb evolúciós szint”. Hitük szerint fel kell készíteni az embereket erre a továbbállásra, mert a föld hamarosan „újrahasznosítva” lesz, elpusztul. Ahhoz, hogy az ember az evolúciós létrán képes legyen magasabbra lépni, el kell hagynia minden emberi tulajdonságát: családot, barátokat, szexualitást, egyéniséget, pénzt stb. Hogy még inkább megszabaduljanak emberi ingereiktől, többen kasztráltatták is magukat. Amikor a pár nőtagja, Nettles rákos lett, elvesztette egyik szemét, majd a rák terjedése miatt meg is halt, némi zavar keletkezett, hiszen ez a pár nem egy földi, emberi pár, hanem amolyan hírnökök, miért vinné el egy emberi betegség egyiküket még azelőtt, hogy eljönne értük az űrhajó, mely egy fejlettebb létezésbe viszi őket? Ez idő tájt viszont ők már nem is annyira „földönkívüliek” voltak, inkább amolyan földönkívülieknek testet adó médiumok, a nő teste pedig egyszerűen nem volt megfelelő, így idő előtt elpusztult. (Ehhez hasonlóan magyarázzák ki és helyezik figyelmen kívül a hittételeiknek ellentmondó adatokat a multikulturalisták is.)
A '90-es években már saját birtokkal rendelkezett a csoport, ott éltek, számítógépes és világhálós munkákkal tartották fenn a közösséget. Amikor 1995-ben csillagászok felfedezték a Hale-Bopp-üstököst, mely a 20. század legfényesebb és leghosszabb ideig látható üstököse volt, Applewhite állította, hogy egy űrhajó rejtőzik az üstökös mögött, s eljött az idő: a magasabb szintre kerüléshez öngyilkosságot kell elkövetni, hogy megszabadulva földi testüktől, az érkező úrhajó elvihesse lelkeiket az „emberen túli szintre”. A hetekben pont 20 éve, 1997 márciusának végén a szekta összesen 39 tagja lett öngyilkos három nap leforgása alatt.
 Míg a Heaven |
Applewhite (szektás nevén Do) utolsó videójában, melyet pár nappal a csoportos öngyilkosság előtt rögzített, így beszél:
El tudlak vezetni az emberen túli birodalomba. Ez nem történhet meg másként, csak úgy, ha hátrahagyod az emberi világot, melyben élsz, és jössz, követsz engem. Az idő véges. Ez az utolsó esély.
A Heaven's Gate egy klasszikus halálkultusz, mely utópiát ígér, ha megtagadod a természetes rendet, elutasítod a valóságot, feladod mindazt, ami emberré tesz, lemondasz családról, nemzetről, életről. Nem számít az igazság, hogy az üstökös mögött nincs űrhajó, hogy semmi jel nem is utal arra, hogy lenne, mert az utópiába vetett hit az, ami számít, az adatok, statisztikai, természetes, biológiai valóság lényegtelen, ahogy nem számít mindez a multikulti szekta elvakult fanatikusai számára sem. Csakis egy súlyos téveszmével rendelkező személy lehet képes elhinni, hogy az ő lelkét most egy semmivel sem igazolhatóan létező „űrhajó” elviszi egy jobb világba, ha öngyilkos lesz, ahogy hasonlóan elvakult téveszmés liberálisok képesek csak elhinni, hogy az amúgy statisztikailag kimutathatóan erőszakosabb, intoleránsabb, élősködőbb, kizsákmányolóbb, alacsonyabb intelligenciával és impulzuskontrollal rendelkező idegenek milliós, végeláthatatlanul életterünkbe áramló tömegei egy „toleránsabb, biztonságosabb, jobb” világot hoznak majd el. Hogy egy statisztikailag kimutathatóan káros, deviáns és mindenféle betegségekre fogékonyabb, gyerekmolesztálásra hajlamosabb és családtalansághoz vezető ferde hajlamú életmód elfogadása, reklámozása, térnyerésének segítése egy „jobb világot” eredményez. Hogy a természet adta és fontos feladatokat ellátó nemek közti biológiai és pszichológiai különbségek tagadása, a férfi és nő hagyományos, valós alkatának erőszakos megváltoztatása (mint a „toxikus férfiasság” és a tekintélyelvű monogám családmodell démonizálása, a női hedonizmus és könnyűvérűség dicsérete stb.) valahogy „jobb világhoz” vezet, ennek a már most is teljesen világosan látható katasztrofális eredményeinek ellenére. A valóság tagadása, és egy alternatív természetellenes utópia ígérete, mint szektajellegzetesség, a multikulturális liberalizmus alapja.
Egy másik elem, ami a Heaven's Gate esetében is látható, az öncsonkítás, az öngyűlölet. Applewhite és követői nyilván súlyosan megvetették saját emberi mivoltukat, abban nem találták helyüket, mindazt hátránynak, visszatartó tehernek tekintették, s egy „azon túli, annál jobb szintre” vágytak. Ezért alakult ki a saját egyén, természetes öntudat és család megtagadása, majd a konkrét kasztráció is. A multikulti szekta hívei is hasonlóan megvetik természetes önmagukat: fehér emberi mivoltukat. A szekta mártírjait, szentjeit ugyanis – a mítosz és dogma szerint – a fehér ember elnyomta, kiirtotta, szappanná változtatta stb. A fehér hagyományos európai kultúra, ahogy az olyan prófétáktól azt tudjuk, mint Herbert Marcuse, vagy Theodor W. Adorno, az áhított utópia elérésének fő akadálya, s eredendően bűnös is egyben, mely csoporthoz való tartozás szégyene alól feloldozást csak az önostorozás, az önkínzás jelent – de itt csoportról lévén szó, ezen önkínzás a csoport bántalmazását jelenti, például a fehér nemzeti és faji érdekekkel ellenkező folyamatok támogatása révén.
Egy érdekes különbség a hagyományos szekták és a multikulti között, hogy történelmileg a különböző szekták alulról, úgymond az árnyékok közül kinyúlva vonz be magához embereket, a multikulti szekta viszont fentről lefelé működik. Felforgatók magas pozíciókban tematizálták és normalizálták a kultusz bizarr elveit, értékrendjét, az akadémia, tömegmédia, politika szintjén, majd ilyen befolyásos magaslatokból könnyedén tudott tömegeket befolyásolni, főleg a Nyugaton, a nyugati ember ugyanis hajlamos a „morális belcsoport” kialakítására, s viszonylag könnyedén elfogadja azt, amit „magasabb, tiszteletreméltóbb” helyekről hall. Azok az öltönyös, szemüveges professzorok és „szakértők” a televízió képernyőjén csak jobban tudják, miről beszélnek, mint ő, az „egyszerű ember”. Hogy ezek az emberek és médiatulajdonosok, akik futtatják őket, aljas, az ő „egyszerű ember” világával ellenséges, azt átformálni akaró zsidók, vagy fehér szektások, már nem igazán tűnik fel a tömegnek, akik - magukból kiindulva – gyakran nem is feltételezik, hogy valakik aljas mód felforgatásra használnák a befolyásukat.
Ez a felülről lefelé folyó manipulációs hadviselés és szektatagok ilyetén „toborzása” főleg a nőkre hat leginkább, ők a szociálisabb nem, akik számára az elfogadottság, a beilleszkedés és a „csoportmorálhoz” való idomulás nagyobb jelentőséggel bír, mint férfiak esetében – hogy aztán mi is az éppen (látszólag) uralkodó „csoportmorál”, azt a felül elhelyezkedők szabják meg a tömegmédián keresztül a politikai korrektség határainak meghúzásával.
 |
A nők problematikája
Mivel az igazságot kutató ember a politikai korrektség korlátjait nem fogadja el, a népek és fajták mellet a nemek esetében is érdemes talán kellemetlen, de fontos dolgokat elemezni. Megfigyelhető, hogy a betolakodókat babusgató szervezetek, önkéntesek, felvonulások, cikkek írói stb. között rendkívül sok a nő – fehér nő, főleg. Ez a probléma kellemetlen, de nem lehet szőnyeg alá seperni. Mi ennek a női hozzáállásnak az oka? Mit lehet ezzel kezdeni?
A nem fehér nők, akik a betolakodók mellett kiállnak, tulajdonképpen etnocentrikus aktivisták, hiszen saját, nem fehér csoportjuk érdekében cselekednek, ellenben fehér társaikkal, akik saját fajtájuk érdekei ellen tesznek mindezzel... Külön tanulmányt érdemelne a témakör, de alapvetően a következőket érdemes figyelembe venni: történelmileg szemlélve, a nő gyengébb volta miatt mindig kénytelen volt a felette álló erőknek, személyeknek behódolni, azokkal kompromisszumot kötni, főleg nem csak saját maga, de tehetetlen gyermekei érdekében is. A nő így alapvetően szubmisszív, behódoló alkat, konfliktuskerülő, a szociális státusz és elfogadottság (népszerűség) iránt érzékeny. Ezzel társul az alapvető anyai ösztön, az elesettnek és gyengébbnek véltről való gondoskodás vágya – a veszélyes kombináció így máris látható. A (többnyire zsidó felforgatók által) kialakított jelenleg sajnos domináns erő nyugati világunkban a liberalizmus, a politikai korrektség kultúrája. A nők eredendően (egy egységes és egészséges társadalomban) áldásos alkatát ezen rendkívül káros halálkultusz eltérítette eredeti hivatásától. A nőiességet démonizáló és a férfiakat elnyomókként és kizsákmányolókként beállító, az ez alól hedonista könnyűvérűséggel vagy lelketlen karrierizmussal való „felszabadulást” ígérő feminizmus miatti gyermektelenségben vergődő, de legbelül még az anyai ösztönt magukban hordó fehér nők így ilyen-olyan kisebbségek ápolgatásával igyekeznek betölteni az anyaság érzésének hiányát, akkor is, ha ez sokszor nyilván nem tudatosul bennük.
Ezzel egy időben a nők behódolnak a domináns liberalizmus nyomása alatt, s haladnak a programmal, a nő ugyanis jellemzően a dominánsat követi, nem elveket vagy értékrendet: csak akkor, ha azt az értékrendet a domináns (személy, kultúra) megköveteli tőlük. A jelenleg uralkodó korszellem pedig a multikulturalizmus kultusza, mely saját kiforgatott, pusztulásba vezető, de univerzális, „jó érzést” kiváltó jelszavakkal reklámozott értékrendjének elfogadását követeli meg. Ezen jelszavak, mint „tolerancia”, „szeretet”, „elfogadás”, „együttérzés” a női kompromisszumra hajló lelkületnek húrjait pengeti. Annak a megértése, hogy itt perverz devianciák „toleranciájáról”, hogy saját pusztulásuk „elfogadásáról”, hogy velünk együtt nem érző, s a mi életterünket megszálló idegenekkel való „együttérzésről” van szó, már alaposabb elmélkedést igényel, a nő viszont inkább érzelem és impulzus alapján működik, absztrakt logikai térben való látás helyett – mely megint csak evolúciós okkal bír: míg a férfi a harcok, vadászatok, élelem- és tűzifaszerzés megtervezésével, térképek készítésével és olvasásával foglalkozott, addig a nő a gyermekekről gondoskodott, azok igényeinek kellett alárendelnie magát, velük kellett, hogy kommunikatív, együtt érző és gondoskodó legyen. (Ugyanezen okok miatt a fiúk jobban tájékozódnak térben, míg a lányok könnyebben megtanulnak írni, olvasni stb.)
Ezen liberális, megszállókat segítő fehér nők esetében hagyományos társadalom és család ugyan már nincsen, de ezen sok ezer és ezer év alatt alkatukba ivódott adottságok és hajlamok nem tűntek el nyomtalanul, s ezt a jelenlegi rendkívül aljas szektapropaganda ki is használja (jusson eszünkbe a „vízbe fulladt szír kisfiú” fotójának érzelmileg manipulatív sulykolása). A sötét megszállókkal kapcsolatban tanúsított igen problémás női viselkedés ellenére, ha megfigyeljük annak fentebb is vázolt okait, a fehér férfi felelősségét fogjuk ott találni. A második világháború elvesztésével a fehér ember megroppant, s ennek hatása a mai napig érezhető. A fehér férfi elvesztette saját élettere feletti irányítását, azt lassan (történelmileg nézve: egy pillanat alatt) átengedte ellenséges felforgatóknak, s ezzel együtt elvesztette a fehér nő feletti domináns pozícióját is, mert immár ez az ellenséges elit által mesterségesen formált új kultúra lett dominánssá, melyet a nők követtek, ahogy az alkatukból ered. A német nők ma lufikkal és puszikkal várják tapsolva a betolakodókat, pár évtizede viszont az ő nagyanyáik voltak azok, akik Hitler látogatásakor könnyekig hatódottan integettek a Führernek – mert akkor az volt a domináns kultúra és korszellem, ma meg ez. A nők idomuló alkata áldásos egy tiszta és biztonságos társadalomban, egy kevert, felforgatott világban, ahol ellenséges elit uralkodik, ezen alkat viszont halálos folyamatokhoz járul hozzá.
A feministák, a természet- és valóságtagadó szektások szent dogmáinak ellenére mindezt alátámasztani látszik a napokban kiadott, minden eddiginél átfogóbb és nagyobb, több ezer férfi és nő vizsgálatával készült kutatás eredménye, mely a nemek közötti különbségek agybeli okait vizsgálta. Az ábrákkal és adatokkal bőven ellátott anyag angol nyelven itt található. Hosszabb elemzés helyett csak a 7. oldalon található eredményt emelném ki. Itt azt olvashatjuk, hogy a férfiaknál kiemelkedően erősebbek az agy többek között tervezésben, irányításban, térérzékelésben fontos részei (kétoldalú szenzomotoros területek, látókéreg, orrirányú oldalsó prefrontális kéreg), míg nőknél kiemelkedőbben erősebbek az agy többek között dolgokhoz és döntésekhez, emlékekhez kapcsolt érzésekkel és szociális kapcsolatokkal foglalkozó részei (kétoldali hátsó cinguláris kéreg, elülső cinguláris kéreg, prefrontális kéreg, temporoparietális csomópont, halántéklebeny). Mint a nem fehérek bűnözési statisztikáinak esetében, úgy a nemek közötti természetes különbségek, s ezekből következő csoportviselkedés kapcsán is az „eretnekek” oldalán van a tudományos adat, az igazság, míg a szektásoknál téveszmék, dogmák, parancsolatok mutatnak zavaros utat a természet isteni ösvényéről messze letérve.
A csoportátlag velejárója, hogy persze vannak kivételek; a múltban is voltak, ma is vannak honszerető és hagyományos értékek mellett szigorúan kiálló nők, talán mindannyian találunk ilyenre példákat, de ezen példák ellenére a nők mint csoport jellemzően balra szavaznak, jellemzően liberális, konfliktusokat inkább egyezkedéssel, engedéssel kezel és hajlamosabb az érzelemalapú manipulációnak bedőlni (amit a demokrácia rendszeresen alkalmaz) - ezért is esnek nők könnyen a multikulti szekta áldozatául.
Egy másik eleme a betolakodók női támogatásának lehet szexuális eredetű is, bármilyen kellemetlen is ez a téma megint. (Lásd a calais-i táborba járó önkéntes segítők szexuális kalandjait az ottani feketékkel, vagy a svájci fiatal börtönőrnő által megszöktetett, egy 15 éves lány megerőszakolása miatt ülő arab „szerelmének” esetét stb.) A női exogámia nem ismeretlen. Történelmileg a gyengébb és gyermekekről gondoskodó nőknek azonnal tovább kellett állniuk, ha férjüket elvesztették, férfi nélkül nagy valószínűséggel nem élték volna túl a telet sem, újat kellett találni. Mindehhez még jön egy alapvető női szexuális vonzalom a domináns férfi iránt, aki ebben az esetben a betolakodó, pofátlan idegen is lehet, főleg a hollywoodi zsidó filmeken és popkultúrán nevelkedett, eleve könnyűvérű, hedonista egyedek számára, akiknek a néger, a sötét jellemzően vonzóként van bemutatva.
 "A holland fiúk nagyon nőiesek és azt nem igazán szeretem" |
 A "holland fúk": miniszoknyában tiltakoznak a nőket ért kölni tömeges szexuális támadások ellen (de annak betolakodó jellegét elhallgatják, ahogy arra számítani is lehet ilyen töketlenektől) |
Bár véleményem szerint a jelentős női migránstámogatás elsősorban nem szexuális, hanem manipulált, a mélyreható következményeket fel nem fogó érzelmi/erkölcsi okokból ered, akármerről is nézzük ezt a problémát, a fehér férfiak felelőssége megkerülhetetlen. Addig így marad ez, amíg a fehér férfi a sarkára nem áll, fel nem éleszti magában őseinek harcos, gerinces alkatát, s ezzel vissza nem nyeri, vissza nem követeli megbecsülését és tiszteletét. Ha ismét a kulturálisan és fajilag öntudatos fehér férfi akarata és kultúrája lesz domináns, a fehér nők is ahhoz idomulnak majd, mint mindig.
A folyamatok miértjét fontos érteni, de azt továbbra is szem előtt kell tartani, hogy egy kritikus helyzetben (mint amilyen az életterünk idegenek általi felforgatása, megszállása), mindenféle segítség az ellenség irányába: árulás. Az árulóknak pedig mindig is szigorú büntetés járt. Eredendően jóravaló, de aljasan eltérített ösztönök és jellemvonások ide vagy oda: a szülőföld eredeti kultúrája és nemzete ellen tevékenykedőket könyörtelenül helyükre kell tenni. A hadszíntéren nem kérdezi senki, hogy megtévesztett-e a ránk támadó, vagy öntudatos ellenség. Ha ellenünk tesz, el kell taposni. Nőt, férfit, fehéret, nem fehéret.
A zsidó alap
A zsidóknak domináns szerepe volt és van ennek a jelenlegi, rendkívül káros multikulturális liberalizmusnak a több évtizedes kialakulásában. A szektás fehérek nem feltétlenül tekintenek a zsidóságra vezetőikként, de ettől függetlenül, amit követnek, az a zsidóság évszázados munkájának útmutatása, mely csoport bár nem hisz saját teremtményében (lásd a tipikus liberális zsidót, aki nagyon gyorsan fajvédő lesz, ha Izraelről és fajtájáról van szó), azt saját csoportérdekének megfelelően tudja alkalmazni gazdanépek testében. (Hogy a zsidók ezt miért is teszik, nemrégiben elemeztem.) A marxizmustól a freudi pszichoanalitikus mozgalmon keresztül a Frankfurti Iskola értelmiségijein (lásd itt) és a feminista agitátorokon (lásd itt) át a hippimozgalomig (lásd alább), mindenhol zsidókat láthatunk vezető, méregkeverő szerepben. A multikulturális liberalizmus jelenlegi formájának kialakulásához például alapvető munka volt az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) által támogatott Tanulmányok az előítéletességről című sorozat Tekintélyelvű személyiség könyve, melyet a frankfurti iskolás Theodor W. Adorno írt pár zsidó társának segítségével. A könyv patologizál mindent, ami hagyományosan európai, a családmodelltől a kulturális berendezkedésig, az általuk kialakított F-skálával mérve, hogy ki mennyire „fasiszta”. Aki például hagyományos, európai szexuális erkölcsiséget, monogám párkapcsolatot, a nemek természetes szerepét fontosnak tartotta, eleve a fasiszta skálán indult. A marxista és pszichoanalitikus alapokon nyugvó ideológiai alapként is felfogható könyv és a zsidó kör egyéb, hasonló munkái a „szexuális forradalom”, feminizmus, hippimozgalom, majd a jelenleg is borzasztó károkat okozó multikulti szekta táptalaja.
 Az "elnyomott nők" és a "felszabadítottak" |
„Egyetlen, a háború óta kiadott szociálpszichológiával foglalkozó könyv se volt ilyen nagy hatással az egyetemeken zajló mai tudományos munka irányára” olvashatjuk a könyv Wikipédia-oldalán.
S hogy kik uralják az akadémiát, akik ezt a fajta szemléletet meghonosították ott? Olyanok, „mint Alan Levinovitz”.
A zsidó Michael Kinsley által alapított liberális Slate magazinban közölt le cikket nemrég Alan Levinovitz, virginiai professzor, melyben a liberális intoleranciát veszi védelmébe. A cikk alapjául egy egyetemi beszéd meghiúsítása szolgált, nemrégiben ugyanis Charles Murray szociológus, a híres The Bell Curve könyv társszerzője (mely könyv egyik része az emberfajták intelligenciabeli különbségeit adatokkal mutatta be, s így a természettagadó szekta dogmáinak ellent mond) tartott volna beszédet, de nem fehér hordák, zsidók és fehér szektások folytonos kiabálásokkal megakadályozták, majd a már távozó férfi autójára is rátámadtak. Murray persze egy udvarias, békés ember, de tudományos könyvet írt húsz éve az intelligenciáról, így elkövette a halálkultusz szent dogmája elleni bűnt. Az eretnek könyve volt ugyanis az oka ennek az ellenállásnak, lévén ő „rasszista”. Levinovitz szavait érdemes megérteni:
A haladás manapság, mint mindig, azon áll, hogy sikerül-e ellenállni a hamisság és erkölcstelenség elfogadásának. Bizonyos helyzetekben a helytálló tolerancia megkövetel értelmes párbeszédet; más helyzetekben ordítást és a törvény megszegését követeli meg. Talán nem értünk egyet abban, hogy miként harcoljunk azért, ami helyes, de ez a nézeteltérés az erényes intoleranciában való részvételünk büszke, fontos történeti felismerésének kontextusában kell, hogy létezzen. Csak így remélhetjük, hogy meg tudjuk védeni a képmutatástól és önellentmondástól szabad igazságot.
Ironikus ez egy zsidótól, kinek népét az egész emberiség történelmében a hamisság, erkölcstelenség, képmutatás és önellentmondás vette körül, ahogy Levinovitz esetében most is: miközben „toleranciáról” és „igazságról” beszél, egy tudományos kutatásokkal és adatokkal ellátott könyv szerzőjének erőszakos elhallgattatását támogatja.
Levinovitz máshol, a Trump-támogató (szerintük „rasszista” stb.) embereknek címzett szavai szintén fontosak:
Tulajdonképpen a humán tárgyak professzorai, mint én is, a ti sok alapértéketek ellen dolgozunk. Megmagyarázni a kreacionista áltudomány eredetét és fennmaradását? Vallás és filozófia. Elhallgattatni rasszistákat és szexistákat, akik a kirekesztést „természetes különbségekkel” magyarázzák? Antropológia és történelem. Nem miénk minden érdem, persze, de az a tény, hogy a történelem íve látszólag az igazság felé hajlik immár, a humán szakok szakértőinek köszönhető, legalábbis részben.
Az akadémiai légkör és irányelvek zsidó dominanciája azonban nem kiemelkedő adottságaiknak köszönhető (bár magas intelligenciájukat senki sem vitatja), hanem a szokásos fajtársi háló segítségének, mely előszeretettel emel befolyásos pozíciókba törzsbélit. Az „olyanok, mint Levinovitz” további „olyanokat” akarnak maguk körül tudni, mert bár a nyugati világ országaiban élő zsidók messzemenően támogatják a „sokszínűséget”, saját köreikre nézve ezt nem tartják „erősségnek”. Jó példa erre a zsidó bíró Elena Kagan esete, akinek egész pályafutását zsidók egyengették: a Princeton Egyetemen diplomamunkájának tanácsadója Sean Wilentz professzor volt, majd gyakornokként Ted Weiss kongresszusi tagnak dolgozott, később Elizabeth Holtzman kongresszusi tag asszisztensi sajtótitkára volt. Első hivatalnoki állása Abner Mikva bírónál volt, majd Mikva, aki a Fehér Ház jogtanácsosa volt Bill Clinton alatt, besegítette Kagant a Clinton-kormányba. Azt követően a Harvard Egyetem karába került, ahol két év múlva a szintén fajtárs Larry Summers, aki a Harvard Egyetem elnöke volt, kijelölte az egyetem dékánjává, nem túl kiemelkedő képzettsége ellenére. Hasonló folyamatok figyelhetők meg a két másik hatalmi ágazatban: a médiában és politikában.
Többek között így kerülnek pozícióba azok a zsidók, és az általuk hasznos idiótaként használt szektás fehérek, akik a hagyományos fehér ember „alapértékei ellen dolgoznak”. A kevésbé akadémiai jellegű, inkább az utca emberét és a fiatalságot megcélzó hasonló ideológiai alapokon működő hippimozgalom egy másik fontos lépcsőfoka volt annak az útnak, ami a mai viszonyokhoz vezetett. Az akkori fiatalság a mai középkorú réteg, évtizedek óta az ő szavazataik sok mindenben döntöttek. Az akkori hippimozgalom egyik kiemelkedő ikonja volt a zsidó Jerry Rubin, aki egyben a „yippik” (a hippik politikai vonalának) a feje is volt, a Youth International Party megalapításával, melyet két másik zsidó társával, Abbie Hoffmannal és Paul Krassnerrel hozott létre. Rubin csoportjának elveit mutatja be az alábbi idézet:
A yippik programjának első része, hogy megöld a szüleidet. Nem vagy felkészülve az ország megváltoztatására mindaddig, amíg nem vagy képes megölni a szüleidet, mert a szülők az első elnyomók. (The Last of the Hippies: An Hysterical Romance, 2009, 38.o.)
Ahogy a feministák esetében is láttuk, a Rubin-féle militáns hippi zsidók is saját beteg világukat hányták egy jobb sorsra érdemes (a második világháború után megroppant és sérülékeny) fehér társadalomra. Rubin így vélekedett saját anyjáról: „fehér bőrű, semmirekellő, szextelen, seggfej, foghíjas, rákos kígyóméreg, aki tönkretettél születésemtől fogva”. (The Psychotic Left, 2013, 165.o.)
 Jerry Rubin |
Saját könyvében, melyet az egyetemisták széles körében terjesztettek, így ír céljairól:
A taktikánk, hogy niggereket és hosszú hajú söpredéket küldjünk a fehér középosztály otthonainak megostromlására, hogy ott basszanak a nappali padlóján, a csillárokra csimpaszkodjanak, a Jézus-képekre spermát fröcsköljenek, széttörjék a berendezést és szétzúzzák a vasárnapi iskolás napalmvérű Amerikát örökre. Megteszünk mindent, ami tiltott. Addig dühítjük Amerikát, amíg a burzsoázia gutaütésben meg nem hal. Amerika kollégiumait nudista táborokká változtatjuk. Új módot találunk az együttélésre és gyerekeink nevelésére. Isten egy yippi! (Do It!, 1970, 111.o.)
Rubin az alapot szolgáltató zsidó társainak akadémiai munkáját csomagolta így alpári, nyers formába. Egyik hatása, egy másik frankfurti iskolás zsidó hasonlóan felforgató műve kapcsán David Allyn, a Princeton Egyetem karának tagja Make Love, Not War című könyvében úgy látja, hogy „a fiatal baloldaliaknak Herbert Marcuse könyve, az Érosz és civilizáció (1955) a [szexuális] forradalom sarokköve volt”. Ugyanezen kultúrmarxista, zsidó alapokra építkezett itt Európában a fajtársi Daniel Cohn-Bendit-féle '68-asok mozgalma is, melyről részletesebben korábban már írtam.
Az emberi történelemben sokszor átélt küzdelmekkel és harcokkal ellenben, ez a jelenlegi ideológia egy aljasabb és rombolóbb méreg, mint egy ránk rontó hadsereg, mert belülről mar szét mindent, vírusként felhasználva a gardanép testének egy részét, immunrendszerének alkalmatlanná tétele után... Mint a betegségek esetében, most is csak úgy van esély ezt a fertőt leküzdeni, ha részletesen ismerjük a tüneteket, az okokat, a folyamatok mikéntjét. Ha ez nem sikerül, a multikulturalizmus mérge felfalja a gazdatestet és egy szétroncsolt, dögevők által szétcincált tetemet hagy idővel maga után. Akik elértek írásom végére, bizonyára egyetértenek velem abban, hogy szégyen lenne őseink hagyatékét így veszni hagyni. A szektás árulóinkkal és népeink testébe furakodott méregkeverőkkel való harc jelenleg a legfontosabb.
Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info
