2019. március 24., vasárnap, Gábor, Kapolcs napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
16:10 II. Rákóczi Ferencre emlékeztek a kuruc hagyományőrzők 15:49 EU-s szintre emelnék a Hungary Helps Programot15:18 Március utolsó napjaiban is lesznek mínuszok14:30 Hogy miért lettek hirtelen Varga-Damm Andrea barinői a magyargyűlölő ballib luvnyák? Mert Bundás Andi nem más, mint egy tőrőlmetszett kommunista13:51 Az ellenzék nyerte a thaiföldi választást, de a junta így is előnyös pozícióban marad13:29 Látványos TEK-felvezetéssel, de a hátsó bejáraton érkezett a bíróságra F. Haszan12:48 Újabb palesztint lőttek agyon a zsidók12:07 Továbbra is túl sok Merkel-vendég érkezik Németországba, a "civilek" pedig szabotálják a kitoloncolásokat11:25 Venezuelai miniszter: Guaidó szélsőjobbos segítséggel orgyilkosokkal tör a chávista rezsimre11:16 Kigyulladt egy családi ház Dömsödön - az épületben két holttestet találtak11:00 Hazaérkezett Zoltán, a gemenci fekete gólya10:12 Fajvédőt még nem, de fejvédőt már fog népszerűsíteni a rendőrség09:42 Újabb migránskaraván indult útnak simogatni az amerikai demokraták aggódó lelkét09:19 Huszadik alkalommal rendeznek nemzetközi gitárfesztivált Szegeden08:57 Ágyúzgattak a Nyugat-kedvenc demokraták - Aszadék szerint mérgesgázt vetettek be
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok, Extra :: :: Hozzászólások

A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió tükrében - egy történelmi áttekintés

Európa sötét megszállása zajlik napjainkban továbbra is. Miközben naponta ezrével özönlenek hazánkba is az idegenek, nehéz eldönteni, néha melyik csoport is visszataszítóbb: a követelőző betolakodó, aki szerint Európa nyilván csak egy terülj, terülj, asztalkám; az ellenséges, képmutató zsidó, aki megköveteli tőlünk saját életterünk átengedését az idegen tömegeknek, s elvárja, hogy még mosolyogjunk is hozzá (mert ha nem, akkor rasszisták vagyunk); vagy a gerinctelen fehér liberális, aki aktívan segíti az egykoron szebb napokat látott haldokló Európa, és ezzel saját népének, hagyatékának elpusztítását...

Igen, ilyen pólókat készítenek
A magyarországi, a különböző fertőző betegségeket behozó betolakodóknak a Nyugati pályaudvarra hajszárítós fürdőszobákkal ellátott tranzitzónákat kiharcoló, súlyosan zsidógyanús Migration Aid szóvivője, Zsohár Zsuzsanna szerint például "Frankfurtban teljesen normális dolog az, hogy 30-40%-os a más ajkúaknak [a száma]". Ezzel azonban vitába szállna maga a német Belügyminisztérium, egy tőlük kiszivárgott dokumentum szerint ugyanis a bevándorlás "fenyegeti a társadalmi békét", melyben Frankfurt is meg van nevezve. Ezt megerősíti az Oxfordi Egyetem tavaly megjelent kutatása, mely tartalmaz egy esettanulmányt pont a frankfurti muszlim bevándorlók bűnelkövetéseiről, ebben olvashatjuk: "Németország olyan ország, ahol a másodgenerációs bevándorlók bűnözési mutatói egyértelműen meghaladják a többségi nemzetét" (31. fejezet). Tudhatjuk azt is, hogy szintén Frankfurtban a hat év alatti gyerekek között már 70% a "bevándorló hátterűek" száma. Hazánkban tehát olyanok segítik az új honfoglalókat, akik szerint ez "teljesen rendben van", miközben már titkosszolgálati szakértők is ki merik mondani: ez az idegenáradat egy Európa-ellenes hadviselés része. (Ugyanakkor sajnálatos, hogy még mindig "amerikázás" hallható, ahelyett, hogy megneveznénk őket: Amerikát már évtizedek óta cionisták irányítják, ahogy az egész közel-keleti részvétel is zsidó érdekek mentén történik.)
Közben Zsohár bagázsát a német idegenimádók már meghaladták. Ott öngyűlölő német liberálisok azon munkálkodnak, hogy civil németek saját otthonaikba fogadjanak be néhányat közülük - miközben Margarete Koppers berlini rendőrfőnök szerint a már régen letelepedett "berlini" bevándorlók teszik ki a város bűnözőinek 68,4%-át, de a fiatalság között is háromszor hajlamosabbak az erőszakos bűnelkövetésre. A Flüchtlinge Willkommen ("Isten hozott, menekültek!") csoport azon munkálkodik, hogy saját otthonukat felajánló németekhez helyezzen el idegeneket. A csoport olyan jó dolognak tartja a saját népüket megszálló, pár generáció alatt azt lecserélő idegenek üdvözlését és lakhatásának megoldását, hogy még pólókat is gyártanak Refugees Welcome ("Isten hozott, menekültek!") felirattal (alatta: "Hozzátok a családjaitokat!"). Nem zavarja morálisan kificamodott "humanizmusukat", hogy mindeközben a nemi erőszak nem csak hogy megnőtt az utóbbi időben, de maguk az újabb honfoglalók, "menekültek" sem fogják vissza magukat (példákért lásd: itt, itt, itt, itt, itt vagy itt, vagy itt), áldozataik gyermekkorú, fiatalkorú lányok, vagy akár vak nők, és ez csak pár példa a közelmúltból. Essen városában egy 14 éves lány volt az áldozat, ahol a helyiek szerint mindennaposak a problémák a "menekültekkel", de ez a fajta annyira képtelen magát visszafogni, hogy még a saját táboraiban is erőszakol: ebben a szintén német példában, Detmoldban egy 13 éves táborlakó lány volt az áldozata egy másik táborlakónak. (De két nemi erőszak között akad idejük törni-zúzni, késelni is.) A helyzetre jellemző, hogy Pockingban egy iskola igazgatója utasította a diákok szüleit arra, hogy lányaikat saját biztonságuk érdekében olyan ruhákban küldjék iskolába, amely eltakarja karjaikat, lábaikat, az iskolával szemben ugyanis "menekülttábor" áll. Mint azt korábbi írásomban bemutattam, ez a fajta idegen kirívóan hajlamos a nemi erőszakra. Fontos tehát tudni, hogy az Eurostat adatai szerint tavaly a "menekültek" 70%-a férfi volt. A 14-34 éves, tehát a legaktívabb korosztályban minden négyből három férfi.
Zoom
Idegenek, férfiatlan "férfiak", nőietlen "nők" - közösen Európa elpusztításáért
Ezek a jövevények persze nem kímélik azt sem, aki segítene rajtuk. Például napjainkban az angolokat Franciaország felől a calais-i csatornán át ostromló betolakodók az ott már csak "A dzsungel"-nek nevezett helyén pár éve egy fiatal újságíróhallgatót erőszakoltak meg az akkori jöttmentek, a rendőrség szerint "rendkívül brutális módon". Elvileg a fő elkövető egy már francia állampolgár arab embercsempész lehetett, ezzel is bizonyítva, hogy nem csak Európa elsötétítésén munkálkodik, de civilizáltságot se sikerült magába szívnia ittléte alatt. Közben nálunk a betolakodók becsempészéséről a cigányok gondoskodnak. Vajon a megerőszakolt szerencsétlen tanult valamit az esetből, vagy a liberális elmebaj olyan stádiumában van, mint pár másik hasonlóan járt társa? Amanda Kijera amerikai "emberi jogi aktivista" Haitibe utazott a pusztító 2010-es földrengés után, túlzónak találta ugyanis azon beszámolókat, melyek a helyi nők elleni erőszakról szóltak, ezt szerette volna megcáfolni egy cikkel, amin dolgozott (a fekete férfiak "becsületét" próbálva menteni). Ottléte alatt, minden könyörgése és fekete "testvérei" melletti elkötelezettségének hangoztatása ellenére fogva tartotta és sorozatosan megerőszakolta őt egy néger. Mint elképesztő, a kóros, morálisan degenerálódott liberálisok fejébe jó betekintést nyújtó írásában (újraközölt cikk itt) kijelenti, hálás az élményért, mert ezzel is jobban megértette a nők elleni erőszakot. Hogy szerinte mi az oka annak, ami történt? Természetesen a fehér ember: "a fekete férfiaknak minden okuk megvan arra, hogy dühösek legyenek a globális hierarchiában betöltött pozíciójuk miatt, de dühük félreirányított. Nem a nők az ő elnyomásuk forrása; az elnyomó politika és a még mindig nem kezelt fehér férfiuralom az, ami még mindig a globális színteret uralja." Szegény néger tehát csak frusztrált volt az elnyomó fehérek miatt, nem tehet róla. Ez nem egyedi eset, ebben a videóban egy másik beteges példány látható. Kimberly L. Smith egy olyan szervezet elnöke, amely Szudánban segít az ottani négereknek (mert az amerikai fehér emberek között nyilván nem akad, aki segítségre szorulna), ott elmondása szerint többször is megtámadták, illetve egy esetben súlyosan összeverték és megerőszakolták. Hogy ő mit tanult mindebből? Nem azt, hogy ezek a lények emberalatti szinten vegetálnak, erőszakosabbak, deviánsabbak, és potenciálisan veszélyesek, hanem azt, hogy mivel az ő fajtájuk mindig is összevissza erőszakolta egymás asszonyait, gyerekeit, így emiatt traumatizálva vannak, tehát érthető, hogy szegények maguk is megerőszakolnak másokat, illetve, hogy bennük is az emberi méltóságot kell meglátni. Innen logikus út vezet oda, ahol már nem csak a "másságot" menti fel a liberális annak bűnei alól, saját fehér fajtáját okolva, de saját fajtájának már nem is hajlandó életet adni. A szélsőliberális Huffington Post bloggere, Ali Michael a következőképpen vall:
Volt egy időszak a húszas éveimben, mikor minden, amit megtudtam a rasszizmus történelméről, hozzásegített, hogy megutáljam magam, a fehérségemet, az őseimet... és a leszármazottaimat. Emlékszem, elhatároztam, hogy nem vállalhatok biológiai gyerekeket, mert nem akarom propagálni a saját [fehér] kiváltságaimat biológiailag. Ha tovább adom kiváltságaimat, azt egy olyanra akarom ráruházni, akinek nincsenek veleszületett kiváltságai; így elhatároztam, hogy örökbefogadok. Ellenszenves volt a fehérségem, de még inkább ellenszenves volt más fehér emberek fehérsége. Úgy éreztem, ahhoz, hogy igazán megszüntessük a rasszizmust, bűntudatunk kell legyen miatta, és más fehérekben is bűntudatot kell ébreszteni emiatt.
Megjegyzendő, hogy esetenként ezek a "fehér öngyűlölők" valójában zsidók, akik persze nem zsidóságukat ostorozzák, hanem azt próbálják a fehérekkel éreztetni, hogy "egy közülük" belülről ostorozza a csoportot, ami morálisan manipulatívabb, mintha nyílt, külső kritikáról lenne szó. Ilyen a szintén Huffington Postban pár hete megjelent cikk is (szerzője zsidó), aminek már a kezdete az, hogy "ez a cikk fehér embereknek szól fehér emberektől. A 'te', 'mi', 'miénk' stb. itt így van alkalmazva". Ebben a szerző a fehér olvasókban próbál bűntudatot, öngyűlöletet, szégyenérzetet kelteni a szokásos módon: rabszolgaság, meg nem érdemelt fehér kiváltságok, fehér felsőbbrendűség stb. emlegetésével, miközben "fehér megsebzést" propagál; hogy a fehér közösség bántsa, sebezze meg önmagát, ezzel is lebontva a "fehér felsőbbrendűség rendszerét". Értsd: pusztítsuk magunkat még jobban, ez morális kötelességünk, mert csak az hoz el "faji és szociális egyenlőséget". A fehérellenesség, mint tudjuk, politikailag korrekt a jelenlegi zsidó légkörben. Ez a gyűlölködő cikk pedig jellemzően zsidó, az ilyen "belső radikális kritika" módszerét alkalmazta több felforgató zsidó mozgalom és irányzat a történelemben, főleg a múlt században, mint alább látni fogjuk.
Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizony a fehér emberek tömegeivel mára már súlyos gondok vannak, ami a fehérellenességet illeti. Az egykori szinte teljesen zsidó mozgalmak mára már részben önjáróvá váltak, és sokszor zsidó vezetés nélkül működnek patologikus, etnomazochista fehérek által. Mint a fenti példák is mutatják, ez egy komoly, veszélyes jelenség. A világ népei közül gyakorlatilag csak a fehér ember teszi ezt. Közel-keleti arabok nem utaznak Afrikába, hogy néger törzseken segítsenek, malájok vagy filippínók nem fogadnak néger gyerekeket örökbe Haitiről... Például ez a gusztustalan oldal olyan képernyőfotókat gyűjt szociális médiumokból, melyeken "humánus" fehérek láthatók, amint nem fehér embereket segítenek, ölelgetnek és így ünneplik egymást és magukat, mutatva a világnak, hogy ők mennyire nem rasszisták. Ez a fajta viselkedés a morális önigazolás része, ezen keresztül érzik úgy, hogy ők erkölcsös, jószívű, figyelmes emberek... Csak a fehér embereknél látjuk ezt a tendenciát ennyire beteges szinten. Miért jellemző oly sok fehér emberre tehát az idegenimádat (a külcsoportért rajongás) és az önmegtagadás (a belcsoport démonizálása)? Az alábbiakban megkísérlem felvázolni ennek a hajlamnak az eredetét, illetve bemutatom azokat a folyamatokat, melyek a jelenlegi bizarr, beteg helyzethez vezettek.
Az európaiak és a zsidók evolúciós pszichológiája - röviden
Az alapfelvetés az, hogy az európai ember hajlamosabb az individualizmusra, mint más emberfajták általában. Fritz Lenz német genetikus szerint az északi emberek kisebb közösségekben fejlődtek ki a jégkorszak nehéz körülményei közt, így hajlamosabbak a szociális elszigeteltségre, semmint az összetartó csoportokba tömörülésre.1 Ez a nézőpont nem feltételezi, hogy az észak-európaiak nem rendelkeznek kollektivista mechanizmusokkal, ami a csoportversengést illeti, de azt igen, hogy ezek a mechanizmusok viszonylag kevésbé kidolgozottak, és hogy egy fokozottabb csoportkonfliktusnak kell fennállnia ahhoz, hogy ezek aktiválódjanak. Ez egybevág az ökológiai teóriával, miszerint ökológiailag kedvezőtlenebb életkörülményekben a hangsúly a mostoha fizikai környezettel való megbirkózáson van, nem más csoportokkal való versengésen, és ilyen környezetben kevesebb nyomás nehezedik a csoportra, hogy kiterjedt rokonsági hálózatokat és kollektivista csoportokat alkossanak.2 Evolúciósan az etnocentrikusság kihangsúlyozódik, mikor csoportok közötti versengés áll fenn, de ennek fontossága alacsonyabb, mikor a környezeti kedvezőtlenségekkel kell a (vadászó-gyűjtögető, etnikailag jellemzően homogén) csoportnak megküzdenie, mert az adott környezet nem tudna nagy csoportot táplálni. Ez az individualizmusra való hajlam látható a jellemzően európai egyszerű háztartás rendszerében is: egy férfi, egy nő és gyerekek. A monogám házasság, mely egyéni beleegyezésen és szereteten alapul, hamar átvette a szervezett házasságok helyét, melyek rokonsági vagy családi számításokon alapultak. A jégkorszakban és nehéz környezeti adottságok közt eltöltött idő elegendően hosszas volt ahhoz, hogy az európai ember pszichológiai és kulturális karakterét jelentősen formálja. Christopher Boehm antropológus a vadászó-gyűjtögető társadalmakat erkölcsalapú társadalmaknak nevezi, melyekben a nőknek jelentős szerepük van. Ezekben a társadalmakban az emberek alaposan odafigyelnek rá, hogy mások nem térnek-e el a szociális normáktól; az eltérőket elkerülik, kiközösítik. Döntéseket egyetértéssel hoznak. Felnőtt férfiak egymást egyenlőként kezelik. A kiközösített ember megmaradása a kedvezőtlen természeti élettérben bizonytalan, így evolúciósan a beilleszkedés és a csoportmorál elfogadása alakult ki és erősödött.3
Az európai kulturális eredet: északi vadászó-gyűjtögető. Rokonsági rendszer: Kétoldalú, enyhén férfiközpontú. Családrendszer: egyszerű háztartás. Házasság: exogám, monogám. Házassági pszichológia: harmónikus, közös beleegyezésen és vonzalmon alapul. Nők pozíciója: viszonylag magas. Szociális struktúra: individualista, demokratikus. Etnocentrikusság: viszonylag alacsony. Xenofóbia: viszonylag alacsony. Szocializáció: hangsúlyos a függetlenség, önállóság. Intellektuális helyzet: okfejtés, tudomány. Morális helyzet: morális univerzalizmus: az erkölcs független a csoportérdektől.4
A Közel-Kelet népeinek pszichológiai, erkölcsi fejlődése merőben más volt. Őket az antropológusok, mint Carleton S. Coon, "szegmentált társadalmaknak" nevezik. Ezek meglehetősen áthatolhatatlan (vér)rokonságon alapuló csoportokat alkotnak. A csoportok határait gyakran külső jegyek jelölik, mint sajátos hajviselet vagy öltözet, amint az a zsidókra is mindig jellemző volt egész történelmükben. Különböző csoportok telepednek le külön területeken, ahol megőrzik egységüket más egységes csoportok között.5 Jellemzően a csoportok közti konfliktus gyakran a felszín alatt lappangott. Például a késő 19. századi Törökországban viszonylagos felszínes harmóniában éltek zsidók, keresztények, muszlimok, de a legkisebb szikra is robbanáshoz vezetett.6 Mindez a zsidó etnocentrikusság a mai napig meghatározó a zsidók között, elég Izrael egész történetére, a rengeteg befolyásos zsidó nyomásgyakorló szervezetre, értelmiségire, mozgalmakra vagy eleve a zsidó etnikai kapcsolatrendszerre gondolni, mely híresen terebélyes, erős és agresszív.
A zsidó kulturális eredet: közel-keleti állattenyésztők (pásztorok). Rokonsági rendszer: egyenesági, erőteljesen férfiközpontú. Családrendszer: kiterjesztett család, egyesült háztartások. Házasság: belterjes, vérségi, többnejű. Házassági pszichológia: haszonelvű; családi számításokon alapul, és a (vér)rokonság irányítja. Nők pozíciója: viszonylag alacsony. Szociális struktúra: kollektivista, tekintélyelvű, karizmatikus vezetők. Etnocentrikusság: viszonylag magas; „hiperetnocentrikusság”. Xenofóbia: viszonylag magas; „hiperxenofóbia”. Szocializáció: hangsúlyos a belcsoporthoz tartozás, kötelezettségek a rokonság felé. Intellektuális helyzet: dogmatizmus; alárendelés a belcsoport hatóságának és karizmatikus vezetőknek. Morális helyzet: morális részrehajlás; bel- és külcsoport moralitás; „az a jó, ami a zsidóknak jó".4
Mindezek fényében, a (főleg északnyugat-európai) fehér ember hajlamos morális alapon saját belcsoportjának tagjait is büntetni, ha úgy érzi, hogy azok eltértek a közösség által elfogadott morális konszenzustól. Mindez annak a valószínűségét feltételezi, hogy az európaiak önmaguk ellen fordításának a módja az, ha ezen erős hajlamukat aktiválja valami, mely meggyőzi őket saját morális romlottságuk felől. Ez pontosan az, amit zsidó értelmiségi és politikai mozgalmak csináltak és csinálnak ma is.7 Főleg hogy a zsidó elit alakítja ki bennük azt, hogy mi is pontosan ezen manipulált, öngyűlölő fehéreknek a "morális konszenzus": a média, oktatás, szórakoztatóipar, politikai légkör stb. által. Ma ezeknek a fehéreknek az "antirasszizmus", a "sokszínűség", a másságimádat, a homokosok érdekeinek támogatása, az idegenek érdekének saját fajtánk érdeke felé rendelése, illetve a "rasszizmus", a "kirekesztés" és a "homofóbia" ellenzése a morális konszenzus, mert ezt sugallják az elit, véleményformáló médiumok fentről. Ennek a pszichológiai hadviselésnek járt az élén több zsidó felforgató mozgalom és ideológia is.
A freudi fehérellenes pszichológiai támadás
A pszichoanalízis felforgató mivoltának nem csak azok vannak kitéve akik egy pszichiáter kanapéjára ülnek. Már a kezdetek óta a mozgalom ezen túlmutatott, és hamar az egész nyugati civilizációt áthatotta - társadalmi, kulturális, politikai téren is rombolt. Hatása a mai napig kihat. A londoni Tudományos Múzeum oldala így ír róla:
Freud a 20. és 21. század gondolkodására gyakorolt hatását nem lehet tagadni. Ez áthatotta a nyugati kultúrát egészen a nemzetközi kreatív művészetekig. Gondolatai megtalálhatók művészetben, irodalomban, filmben és a színpadon. Az identitás, emlék, gyerekkor, szexualitás fogalmai és jelentései Freud munkássága mentén - és sokszor annak ellenére - alakultak. Nem kétséges, hatása jelen lesz a jövőben is.
A pszichoanalitikus mozgalom a kezdetektől fogva túlsúlyosan zsidókból állt. 1906-ban mind a 17 tag zsidó volt, és erősen zsidó identitással rendelkeztek. Egy 1971-es tanulmány szerint az amerikai pszichoanalitikusok 62,1%-a zsidóként határozta meg magát, ehhez képest 16,7% protestáns és 2,6% katolikus. További 18,6% nem nyilatkozott, így feltehetően 62%-nál is nagyobb volt a zsidók száma.8
Yosef Hayim Yerushalmi rabbi, a zsidó történelem és kultúra professzora szerint:
A történelem 'zsidó tudomány'-ként tartja számon a pszichoanalízist. Így is volt támadva. El lett pusztítva Németországban, Olaszországban, Ausztriában, és száműzve lett mint olyan. Még most is így tekintenek rá ellenségei és támogatói egyaránt. Persze mára már vannak olyan analitikusok, akik nem zsidók... De a mozgalom élcsapata az elmúlt ötven évben uralkodóan zsidó maradt, ahogy az volt a kezdetektől.9
Az áltudomány egyik vívmánya, hogy patologizálta (kórosnak ítélte meg) az antiszemitizmust (és így minden zsidók elleni kritikát). A Mózes és az egyistenhit című könyvében Sigmund Freud az antiszemitizmus gyökereit abban látta, hogy "az irigység, amit a zsidók kiváltottak azáltal, hogy fenntartották; ők az elsőszülöttek, Isten kedvenc gyerekei, nem lett feldolgozva mások által, mintha hitelt adnának a feltevésnek". Illetve, hogy azok a keresztények, akik a közelmúltban lettek azzá erőszakos térítések által "nem küzdötték még le ellenérzéseiket a rájuk erőltetett új vallás iránt, így azt kivetítették oda [a zsidókra], ahonnan a kereszténység ered". Szerintük az antiszemitizmus teljesen független a zsidók viselkedésétől, az egyfajta nem zsidó patológia, elfojtott szexualitás, kivetítés, pszichés zavar eredménye - melyek mind a hagyományos európai kultúrából erednek. A zsidók ilyetén képtelensége az önkritikára évezredes tulajdonság, Freud zsidó klikkje "tudományos" magyarázatot adott tehát minderre. A mai napig érvként használják ezt zsidók és filoszemiták egyaránt, elég csak a zsidó szerző, Theodore Isaac Rubin pár éve megjelent könyvének címére gondolni, melyben nevetséges freudi kimagyarázással próbál démonizálni minden zsidókat érő kritikát:
Antiszemitizmus: az elme betegsége.
Nem meglepő, hogy Rubin is pszichoanalitikus. Az elfojtott (értsd: civilizált, európai) szexuális morál "felszabadítása" egy fontos területe volt munkásságuknak. Freud azt "megvetendőnek" tartotta, és egy "összehasonlíthatatlanul szabadabb" szexualitást javasolt.10 Mint azt tudhatjuk, a "szexuális forradalom" óta túlszexualizált társadalomban a közerkölcs degenerálódott, a társadalom pedig kevésbé hajlandó közösségi érdekeit nézni egyéni élvezeteinek hajkurászása közben. Kevin MacDonald, a kaliforniai állami egyetem mára már zsidó nyomásra nyugdíjazott evolúciós pszichológia-professzora így foglalja össze a freudi felforgatást (a teljes tanulmány angolul itt):
Jogos azt a következtetést levonni, hogy Freud valódi analizált alanya a nem zsidó kultúra volt, és hogy a pszichoanalízis alapvetően egy agresszió volt ezen kultúra iránt. A metodológusa és rendezett struktúrája a nem zsidó kultúra agymosásának tekinthető, amelyen keresztül az elfogadja saját kultúrájának radikális kritikáját és mindazt, amit a pszichoanalízis alapvetően magával von. [...] A nyugati vallásos és szekuláris intézmények egy erősen egyenlőségre törekvő párválasztási rendszert eredményeztek melyek magas befektetésű gyerekvállaláshoz kapcsolódtak. Ezek az intézmények központi szerepet játszottak a társas kapcsolatokban, mint a házasság alapjai. Azonban, mikor ezek az intézmények radikális támadásnak lettek kitéve a pszichoanalízis által, hamarosan úgy lettek tekintve, mint melyek neurózist szülnek, és a nyugati társadalom maga is úgy lett tekintve, mint ami kóros.7
A zsidó felforgatásra jellemző, hogy a zsidó jellegét igyekeztek elfedni, hiszen ha a célcsoport saját csoportjából jövőnek érzi az adott kritikát, azt könnyebben elfogadja. Így a felforgató mozgalmak se hirdették zsidó jellegüket, sőt, Freud fontosnak tartotta a nem zsidó Jung előtérbe kerülését. Ez dühítette a bécsi zsidó értelmiséget, de Freud ekképp magyarázta a dolgot:
A legtöbben zsidók vagytok, így nem vagytok képesek barátokat nyerni az új tanításnak. A zsidóknak meg kell elégedniük az alapok előkészítésének szerény szerepével. Teljességgel nélkülözhetetlen, hogy kötelékeket alakítsak ki a tudomány világával.10
Az első világháború után pedig a Freudhoz hű Ernest Jones, szintén egy nem zsidó lett a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület elnöke.
Freud, a zsidórasszista
Világos, hogy Freud munkásságával zsidó csoportérdekeket szolgált, nem meglepő tehát, hogy erősen zsidó identitása volt, ezen felül pedig zsidó messianisztikus motiváció hatotta át munkásságát:
Gyakran éreztem úgy, mintha örököltem volna azt a makacsságot és mindazt a szenvedélyt, amivel őseink templomaikat védték, mintha örömmel el tudnám dobni az életem egy nagy pillanatért.10
Az Álomfejtés című könyvében továbbá így vall:
Iskolás korom végén Hannibál volt a kedvenc hősöm... Amikor a felsőbb osztályokban először sikerült megértenem, mit jelent egy idegen fajhoz tartozni, a szemita hadvezér figurája még jobban elnyerte tiszteletem. A fiatal elmémnek Hannibál és Róma szimbolizálta a kitartó konfliktust a zsidóság és a katolikus egyház között.
Ez jól mutatja, hogy Freud saját magát egy idegen fajhoz tartozónak tartotta ez európai civilizációban, harcban "Rómával" és az ahhoz kapcsolódó katolikus egyházzal. Mikor az első női pszichoanalitikus, a zsidó Sabina Spielrein akkoriban kapcsolatban volt a svájci Carl Junggal, tőle szeretett volna gyereket. Számára egyfajta megváltót jelentett volna a gyerek, fúziót zsidó és árja között, Freud és Jung között. Ez nem történt meg. Freud Jézus példáját idézve így írt neki:
Meg kell vallanom... hogy az ön fantáziája, miszerint e Megváltó egy kevert kapcsolatba szülessen, nem tetszett nekem egyáltalán. Az Úr által abban a zsidóellenes korban a felsőbbrendű zsidó fajba született ő.9
Mikor egy évvel később állapotos lett egy zsidó férfitól, Freud így írt neki:
Én, mint tudja, kigyógyultam az árja ügy iránti utolsó szemernyi részrehajlásból is, és remélem, ha a gyermek fiú lesz, egy rendíthetetlen cionistává nevelődik majd. [...] Mi zsidók vagyunk és maradunk. Mások csak kihasználnak minket, és sosem fognak bennünket méltányolni.9
Carl Jung Freuddal való szakítása után ekképpen írt a mozgalomról:
A freudi pszichológiában kifogásolok egy bizonyos egysíkúságot és elfogultságot, és a Freud-követőkben egy bizonyos szabadság nélküli, szektaszerű, fanatikus és intoleráns lelkületet.10
Valóban: Freud szerint ahhoz, hogy a nem zsidók elfogadják a pszichoanalízist, túl kell lépniük a faji eredetű "belső ellenállásaikon". A korai zsidó pszichoanalitikus Karl Abrahammel folytatott levelezésében ekképpen írt:
Ön közelebb áll az intellektuális alapvetéseimhez faji rokonságunk [Rassenverwandschaft] miatt, míg ő [Jung] mint keresztény és egy lelkész apa fia, a hozzám vezető utat csak nagy belső ellenállásokon keresztül találja meg.9
Jung később elég tapasztalatot szerzett a zsidókról, s 1934-es A jelenkor lélekproblémája című művében így ír:
Az árja tudatalatti nagyobb potenciállal rendelkezik, mint a zsidó. [...] A zsidó, aki egyfajta nomád, sosem alkotott saját kulturális formát, és amennyire meg lehet ítélni, soha nem is fog, mivel minden ösztöne és adottsága igényel egy valamivel civilizáltabb nemzetet, hogy gazdanépként elősegítse fejlődésüket.
Zoom
A frankfurti iskola fő ideológusai - mind zsidók
A frankfurti iskola és a fehér identitás patologizálása
A frankfurti iskola nem egy konkrét iskola volt, hanem marxista értelmiségiek csoportja. Tulajdonképpen a fehér világot felforgató kultúrmarxizmus, mai értelemben vett liberalizmus és a minden sorsdöntő kérdés (faji problémák, zsidó befolyás stb.) nyílt megvitatását bénító politikai korrektség megalkotói voltak. A kezdetekben minden tag zsidó volt, beleértve a Társadalomkutatási Intézetet az 1920-as években megalapító milliomos Felix Weil-t is, ahonnan a frankfurti iskola felforgató ideológusai működtek. A nemzetiszocialisták a Társadalomkutatási Intézetet kommunista szervezetnek tekintették, és bezáratták hat héttel Hitler hatalomra jutása után, mert az "olyan folyamatokat bátorított, melyek veszélyesek az államra".11
Miután az intézet az Egyesült Államokba költözött, továbbra is széles körben egy dogmatikus és elfogult marxista nézőponttal rendelkező kommunista szervezetnek tekintették.11 A frankfurti iskola freudi hatásra szintén patologizálta a zsidóellenes kritikákat. A Dialectic of Enlightenment című munkájuk szerint az elmélet, miszerint a zsidók egy sor negatív jellemvonással rendelkeznek, csupán az antiszemita önkivetítése: az antiszemita a zsidókat vádolja azzal, hogy hatalmat akarnak, de valójában az antiszemiták "teljes birtoklásra és korlátlan hatalomra vágynak, minden áron. Ebből eredő bűntudatukat vetítik ki a zsidókra". Bob Altmeyer pszichológia-professzor 1988-as könyvében írtak szerint a tudományos bizonyítékok "nem meggyőző" jellege ellenére az alapvetés, hogy az antiszemitizmus a zavart szülő-gyerek viszony eredménye, "olyan széles körben elterjedt kultúránkban, hogy az közhellyé vált". A mai napig kihat ez a fajta mentalitás, így lesz a történelem folytán mindig, mindenhol bajt okozó zsidóság bírálóiból "szexuálisan frusztrált", a fajtáját, kultúráját szerető, azt a beáramló idegen tömegektől óvó ember pedig "gyűlölködő". A frankfurti iskola talán legnagyobb hatású munkája a The Authoritarian Personality (A tekintélyelvű személyiség) című könyv volt, melyben nem csupán az antiszemitizmus, de maga a nem zsidó etnocentrizmus is patologizálásra kerül, mint valami kór tünete. Erről Kevin MacDonald professzor Daniel Levinson, az egyik szerző kapcsán írja (a teljes tanulmány angolul itt):
Levinson megjegyzi: 'az etnocentrikust a külcsoport igénye meggátolja az egész emberiséggel való azonosulásban, mely megtalálható az antietnocentrikusságban'. Levinson egyértelműen hiszi, hogy az etnocentrikusság egy kóros elmeállapot jele, és az egész emberiséggel való azonosulás a mentális egészség netovábbja, de sosem vonja le az egyértelmű következtetést, miszerint a zsidók maguk valószínűtlen, hogy az egész emberiséggel azonosulnának, tekintve a belcsoport-külcsoport megkülönböztetéseket, melyek a judaizmusra oly jellemzők. Továbbá, az antiszemita Mack példájában Levinson leírja, hogy az elvárja a zsidóktól, hogy asszimilálódjanak, mintha ez annak a követelése lenne, hogy a zsidók 'kiiktassák magukat, hogy teljesen elveszítsék a kulturális identitásukat és az uralkodó kulturális folyamatokhoz igazodjanak'. Levinson szerint a zsidók asszimilációjának elvárása, és ezáltal szigorú belcsoport-külcsoport kategorizálásuk elhagyása Mack antiszemita pszichopátiája; ugyanakkor Levinson teljesen támogatja azt, hogy az antiszemita azonosuljon az egész emberiséggel és elhagyja az ő belcsoport-külcsoport szociális kategorizálását. Világos, hogy az etnocentrikusság és az avval járó belcsoport-külcsoport kategorizálás csak a zsidóknak jár, és kórosnak van feltüntetve a nem zsidók esetében.
Bár nehéz meghatározni az olyan műveknek a nem zsidó kultúrákra tett hatását, mint A tekintélyelvű személyiség, nem lehet kérdés, hogy a nem zsidó kultúra radikális [szélsőbaloldali] kritikája ebben a műben, ahogy a pszichoanalízisben és annak származékaiban a nem zsidó magas befektetésű gyereknevelés és felfelé ívelő társadalmi mobilitás, családban, vallásban, országban lévő büszkeség kórosnak való feltüntetésére törekedett. Az 1960-as évek ellenkulturális forradalma mindenképpen A tekintélyelvű személyiségben került kifejezésre, beleértve a szülők elleni lázadás idealizálását, alacsony befektetésű szexuális kapcsolatokat, vagy a felfelé ívelő társadalmi mobilitás, szociális státusz, családi büszkeség, kereszténység és hazafiasság megvetését. Láthattuk, hogy a nem zsidó kultúra ilyetén elutasításának ellenére, a 60-as évek radikális baloldali zsidói továbbra is azonosultak szüleikkel és a judaizmussal. Az ellenkulturális forradalom egy nagyon mély értelemben egy küldetés volt, melyben a nem zsidóknak a beilleszkedésük és csoportazonosulásuk kórosnak lett bemutatva, míg a zsidó csoport-azonosulás, belcsoport büszkeség, családi büszkeség, felfelé ívelő szociális mobilitás és csoport-folytonosság megtartotta pszichológiai fontosságát és pozitív morális megítélését. Ebben az értelemben ezen radikálisok viselkedése teljesen megegyezett az A tekintélyelvű személyiség szerzőéivel, és a pszichoanalízis és szélsőbaloldali politika zsidó befolyásával összességében: a nem zsidó kultúra és nem zsidó csoportstratégiák alapvetően kórosak és elítélendőek azért, hogy a világ biztonságosabb legyen a judaizmusnak, mint egyfajta zsidó evolúciós stratégiának.7
Ezt a hozzáállást jól ismerheti mindenki. Itthon is a zsidó szervezetek: EMIH, Mazsihisz, TEV stb. folyamatosan azért démonizálnak, adott esetben kriminalizálnak vagy rekesztenek ki magyarokat, mert azok valahogy kifejezik etnocentrikusságukat. Agresszív zsidó aktivisták akkor is ugranak, ha csak egy népdalénekes hazafias rendezvényen való (állítólagos) fellépéséről van szó, mialatt persze az ő szervezeteiknek már a léte is a zsidó etnocentrikusságon és érdekérvényesítésen alapul. Jellemző, arcátlan zsidó részrehajló moralitás: az idetévedt gyökértelenek az őshonos gazdanépnek tiltanák meg a hazafiasságot, miközben ők maguk fanatikusan zsidó érdek szerint cselekednek.
Mint a korábban Franz Boas és zsidó klikkje általi antropológiai manipuláció, minden emberfajta "egyenlőnek" való beállítása nagyban hatott a későbbi idegen fajú tömeges bevándorlást elősegítő törvényekre, úgy a pszichoanalízis vívmányai, a frankfurti iskola értelmiségi manipulációi és az ezekből merítő, hasonlóan túlnyomórészt zsidó vezetésű második hullámos feminizmus szintén jelentős hatással voltak a politikai, kulturális, szociális folyamatok alakulására. A hagyományos család, nemi szerepek, szexualitás, közerkölcs, a bel- és külcsoporthoz való tartozás, nemzeti és faji identitás züllesztése és felforgatása történt az egész nyugati világban. Nathan Glazer amerikai zsidó szociológus 1954-es könyvében írtak szerint "egy könyv se került kiadásra a háború óta a szociológia területén, mely nagyobb hatással lett volna az egyetemeken zajló munkálatok irányvonalára napjainkban". Sokatmondó kell legyen az is, hogy zsidó nyomásgyakorló és érdekérvényesítő szervezetek, mint a Rágalmazásellenes Liga (ADL) vagy az Amerikai Zsidó Bizottság (AJCommitte) előszeretettel finanszírozta hasonló munkák megjelenését, mint Az ésszerűtlenség politikája (1978), Amerikai előítéletesség könyvsorozat (1967), Előítéletesség és társadalom (1959), Tanulmányok az előítéletességben könyvsorozat (1950)...
Tömegmédia a zsidó bomlasztás szolgálatában
A felforgató zsidó elméletek, ideológiák és mozgalmak sikere nem az, hogy ezek olyan zseniálisak lennének feltétlenül, hanem az etnikai együttműködés, hálózatépítés. A befolyásos területekre beszivárgott etnocentrikus zsidók más zsidókat fognak felemelni, beleértve a zsidó érdekeket szolgáló igeológiákat is. Az ún. szociális kondicionálás lényege, hogy ha az ember minél többet lát és hall valamit minél több helyről (tömegtájékoztatás, akadémia stb.), annál inkább elfogadja annak legitimitását. Az elit-konszenzus része lesz. A homoszexualitás megítélését is ez a szociális kondicionálás formálta évtizedeken át (lásd Joe Biden hencegését erről).
A zsidók médiabeli hatalmát nem kell ma már részletezni, a téma megfelelően dokumentált, és számos befolyásos zsidó is elismerte már az egyértelműt. A vén felvásárló Simon Peresz ebben a cikkben például az általa is elismerten zsidó Hollywood fiatalokra való hatását dicséri. A zsidó Philip Weiss a Mondoweiss internetes lapban megjelent pár évvel ezelőtti írása is elismeri ezt, de ezentúl egyértelművé teszi azt is, hogy a zsidók egymás közt érzik kényelmesen magukat, és hajlamosak zsidókat alkalmazni - fontos ezzel tisztában lenni, mert filoszemiták és zsidók szokásos érve az, hogy a zsidó túlsúly csak azért van, mert a zsidók "ennyire jók" abban, amit csinálnak. Magas intelligenciájuk és ambiciózus jellemük ehhez azonban nem lenne elég - valójában magas szintű etnocentrikusság és etnikai együttműködés az, ami az egyes zsidókat pozícióba emeli.
A zsidó Ron Unz író 2012-es Az amerikai meritokrácia mítosza című tanulmányában bemutatta, miként növekedett egyedül a zsidók száma a Harvardon 2000-2011 között, miközben minden más etnikumé csökkent. Az ázsiaiakhoz képest 2,7-szeres, a fehérekhez képest pedig 46,8-szoros a felülreprezentáltságuk a népességbeli arányukat figyelembe véve. Ennek ellenére ami a legjobb eredményekkel rendelkező diákokat illeti (Phi Beta Kappa, a legkiválóbb felső 10%), ott már számbeli sokszoros felülreprezentáltságuk ellenére mind a fehérek (54%), mind az ázsiaiak (34%) megelőzik a zsidókat (11%). Nem a tudásuk eredménye tehát számbeli fölényük, hanem annak, hogy a zsidó Lawrence Summers, a Harvard akkori elnöke a zsidó Elena Kagant, a Legfelsőbb Bíróság bíróját nevezte ki a Harvard dékánjává. Ott ő a kari kinevezések több mint felét szintén zsidóknak adta. (A téma hosszasabb elemzése angolul itt.)
Ez a törzsi együttműködés tehát az, ami a zsidókat és az ő mozgalmaikat, felforgató ideológiáikat felemeli. Így tett szert számottevő befolyásra olyan felforgató áltudomány is, mint a pszichoanalízis, és így tudják a zsidók elit pozícióba helyezni az ő érdekeiket szolgáló érveket, mozgalmakat, politikai irányzatokat, ügyeket. Ezt a faji együttműködést tehát nem feltétlenül úgy kell ezt elképzelni, hogy befolyásos zsidók csoportja fekete csuklyákban gyülekezik egy gyertyafényes szobában, ahol megbeszélik, miként lehetne elpusztítani a nyugati civilizációt... Ha cigányok kezében lenne a média, nyilván a programok tele lennének dajdajozással, ízléstelen förmedvényekkel, mert a cigány karakterből az jön, azt tenné műsorszámokká. Ha arabok kezében lenne a média, szintén a saját etnikai karakterüket tükrözné, ahogy az is bizonyos, hogy saját belcsoportjuk érdekeit szolgálnák ezzel a hatalommal. A zsidók esetében sincs ez másként. A zsidó jellem alapvető vonása pedig, hogy vonzódik a degenerált, a bizarr, a bomlasztó, felforgató dolgokhoz - így a kezükben lévő média is ezt fogja tükrözni.
Zoom
A világ degenerált zsidó (Kandinsky) - és hagyományos európai szemmel (Dahl)
Jól bemutatja ezt a zsidó filmkritikus Neal Gabler A saját birodalmuk: miként találták fel a zsidók Hollydoodot című könyvében, ahol kijelenti:
Megalkották a saját Amerikájukat - egy Amerikát, ami nem az igazi Amerika... De végül ez az Árnyékamerika oly népszerűvé lett, és oly széles körben lett terjesztve, hogy képei és értékrendje felfalta az igazi Amerikát [...] Hollywood nagy iróniája, hogy az amerikaiak végül is ezen Árnyékamerika által határozták meg magukat, melyet kelet-európai zsidó bevándorlók alkottak.
A zsidó bomlasztás nem csak faji, de erkölcsi, kulturális és szellemi fronton is zajlik. Például a degenerált, minden fehér értéket lábbal tipró popkultúrát gyerekekre hányó zsidó Sumner Redstone MTV-je egy ideje már nem csak zenei programokat készít, hanem kimondottan politikai, faji témájúakat is. Az egyik legújabb förmedvény, amit készítettek, és a közelmúltban került adásba, a White People (Fehér emberek), mely a fehér ember szörnyűséges tetteit és jelen társadalomban betöltött "kiváltságos voltát" hivatott bemutatni, és emiatt a fehérekben bűntudatot ébreszteni. Előzetesében szégyenkező, könnyező, bűnbánó fehér fiatalokat látunk, akik nyilván őszintén elnézést kérnek, hogy léteznek egyáltalán. Nem vicc, ebben a videóban néhány gerinctelen példány szó szerint elnézést kér, amiért ők heteroszexuális, fehér "férfiak". (Egyikük erősen zsidógyanús, de persze nem zsidóságáért kér elnézést.) A különböző zsidó médiumok a fehér öngyűlölet mellett még temérdek degenerált, szexuálisan deviáns, fajkeveredést, erkölcstelenséget, hedonizmust propagáló szennyműsorait napestig lehetne sorolni... Az MTV példája azért jó, mert fiatalokat, gyerekeket céloz meg, és kultúraformáló hatása egyértelmű. Valami félelmetes szívtelenség és aljasság kellhet ahhoz, hogy az ellenségnek vélt csoportnak már a gyerekeit is célba vegyék, és egészen kiskortól pszichológiailag öngyűlöletre, szégyenre neveljék, hogy azok majd így pusztítsák el önmagukat, de legalábbis segítsék az ezért tevékenykedő zsidó folyamatokat.
Az MTV alapítója és egykori elnöke, Bob Pittman egy 1982-es kijelentése sokat elárul erről:
A legjelentősebb vonzalom, amit el tudsz érni: érzelmi. Ha az érzelmeiket be tudod indítani, s el tudod feledtetni velük a logikát, már birtoklod is őket. Az MTV-nél mi nem csupán műsorokat készítünk a 14 éveseknek: mi birtokoljuk őket.12
Persze a műsort készítő lelketlen zsidók azt nem fogják megemlíteni az ilyen fehéreket démonizáló műsorokban, hogy a rabszolga-kereskedelemben maguk a zsidók súlyosan felül voltak reprezentálva (a hollandban is), vagy azt, hogy az amerikai fehérek mindössze 2-5%-ának volt valaha rabszolgája (zsidó családok esetében ez 40% Jacob Rader Marcus rabbi kutatásai alapján). Ahogy azt sem, hogy maguk a fehérek is voltak rabszolgái a világ több népének is a történelem folyamán. A rabszolgaság, a gyarmatok ugyanis az emberi történelem részei (és mindennek a fehérek is voltak elszenvedői nemegyszer), nem egy sajátos sötét folt kizárólag a fehérek múltjában. Sőt, amíg a felforgató zsidók ma élő fehér fiatalokat nevelnek szégyenre, bűntudatra, öngyűlöletre azért, mert 150 éve pár százaléknyi fehér ültetvény-tulajdonosnak rabszolgái voltak, addig napjainkban is él a rabszolgaság Afrikában feketék között, a zsidók pedig a gázai koncentrációs táborba szorított palesztinok ezreit mészárolják le pár évente. Akinek a befolyása alatt a tömegmédia, az oktatás, a politika, az fogja a tömegek érzékenységét formálni a saját céljai szerint.
Zoom
Maguk a zsidók dicsekszenek vele, hogy ők uralják a médiát
A szociális kondicionálás mechanikája
Pontosan mi is teszi ezt a kulturális bomlasztást olyan hatásossá emberi szinten? Pszichológusok szerint kétféle információfeldolgozó rendszer létezik: az implicit (mélyen bennünk lévő, automatikus, tudatalatti) és explicit (tanult, irányított). Elménk implicit része automatikusan fogadja be és dolgozza fel az információkat, ezeket a gépiesen működő mechanizmusokat úgy hívják, hogy "modulok". Ilyen például az arcfelismerés: ha valakire ránézünk, azt felismerjük saját akaratunkon kívül, nem tudjuk lekapcsolni ezt az implicit folyamatot, az végzi a dolgát. Ennek a modulnak köze van az etnocentikussághoz is, több kialakult mechanizmus is létezik, ami miatt a saját fajtánkat preferáljuk.
Philippe Rushton pszichológia-professzor Genetikai Hasonlóság Elmélete is jó példa erre. Az emberek hajlamosak olyanokkal szocializálódni, akik hozzájuk hasonlóak több téren is. Az explicit feldolgozás része a nyelv vagy gondolat. Ez már erőfeszítéssel jár és irányított, mint a folyamat, amit matematika feladatok megoldásakor használunk, ahol tudatosan kell terv alapján kalkulálni. Elménknek ez a része fogad be kulturális hatásokat. A fősodratú médiából például sok explicit üzenet jut el hozzánk: "nincs különbség emberfajok között", a "másság jó", a "keveredés kívánatos", aki ezt ellenzi, az "műveletlen", "primitív gyűlölködő", és így tovább... Ez sokszor összetűzésbe kerül az implicit modulokkal, mely inkább arra ösztökél minket, hogy hozzánk hasonlóakkal szocializálódjunk. Így keres a fehér ember ösztönösen olyan közegeket, lakhelyeket vagy hobbikat, ahol hozzá hasonlóak vannak, igaz ez még a liberálisabbakra is, akik (explicit) soha nem ismernék be, hogy faji okok is közrejátszanak, mert az "rasszista" lenne, de (implicit) mégis így cselekednek.
Egy az amerikai Princeton egyetem általi kutatásban FMRI (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat) használatával fehérek feketék fotóira adott reakcióit vizsgálták. Amikor nagyon rövid időre mutatták a fotókat, a fehérek negatívan reagáltak rájuk, ez az implicit reakció. Mikor hosszabban voltak azok láthatóak, a negatív reakció valamelyest csökkent, és a kutatást vezető Jennifer Richeson professzor szerint "a kutatócsoport az agynak egy bizonyos részét aktiválódni látta, ehhez a részhez tartozik a 'végrehajtás kontroll', a célirányos gondolkodásra tett tudatos erőfeszítés. Ez annak a jele, hogy az agy azzal küzd, hogy ne gondoljon negatív gondolatokat." Ez azért van, mert volt ideje az agy explicit (tanult, manipulált) részének aktiválódni, az pedig tudatosan elfojtotta az automatikus negatív reakciót - hiszen azok "rosszak" és "rasszisták".
Természetesen az explicit információfeldolgozás nem csak manipuláció áldozata lehet, azok, akik nem csak manipulatív forrásból szerzik az ismereteiket, hanem például az életben is találkoznak a "mássággal", nem lesznek annyira fogékonyak a hazugságok elfogadására, mint azt a "menekültek" támogatottsága is mutatja, ahogy az is tudható, hogy műveltebb fehérek hajlamosabbak az etnikai alapú önszegregációra. Közismert, hogy már a kisdedek is nyíltan a saját etnikumukhoz vonzódnak, majd ez gyermekkorban is megmarad, míg végül kamaszkorban csökken ennek nyíltsága - bizonyára azért, mert ekkorra már megtanulják a gyerekek, hogy a nyílt etnocentrikusság "kóros" és elítélendő, melyet minél többet hallanak, annál automatikusabb az explicit reakció. Mindeközben implicit módon mégis jellemzően fehér közösségeket keresnek maguknak. Az agy felső, explicit részének ilyetén manipulálása kihat arra, hogy miként foglal állást valaki, mit fejez ki mások irányába, illetve a saját etnikai csoportját is kevésbé fogja nyíltan védeni, például az idegen bevándorlással, vagy zsidó kizsákmányolással szemben.
Beteges esetekben pedig konkrétan a saját belcsoportját fogja büntetni, pusztítani a belenevelt szégyen és öngyűlölet miatt. Ezért tehát létfontosságú a zsidó manipulációtól megszabadítani a fehér nemzetek kulturális, politikai légkörét, és ezt az ellenséges elitet lecserélni olyanra, ami valóban a miénk.
Zsidó befolyás alatt a közvélemény
A tömegek közvélekedésének zsidó érdekek szerinti irányítását jól szemlélteti például a holodomor megítélése. Ezek a holokauszt-propaganda által öngyűlöletre, etnikai szégyenre nevelt fehérek a holodomor szó hallatán nem vágják magukat vigyázzba, nem aktiválódik egy belső érzelmi kapcsoló. Gyermekkoruk óta ugyanis más lett beléjük nevelve, így akként is reagálnak. A belcsoportért felelősséget érezni beteges és romlott, morálisan aljas dolog, míg az idegen segítése, támogatása morálisan szép és jóságos - a freudi hagyaték.
A holodomorról nem hall az átlagos fehér, a nyugati világ médiája, oktatása ugyanis súlyosan zsidó befolyás alá került, főleg a második világháború óta, nekik pedig etnikai érdekük a fehér emberben patologizálni minden nemzeti, faji hűséget és törődést, illetve elfedni a zsidó fehérellenes rémtetteket és csak áldozat szerepében bemutatni saját csoportjukat (a fehérekre jellemző empátiát manipulálva).
Ezzel egyszerre elejét veszik egy potenciálisan megszerveződő fehér ellenállásnak, ami az ő befolyásukat megszüntetné, illetve erkölcsi manipulációval nyernek maguknak támogatást ennek a befolyásnak a megőrzésére. Ez a zsidó i24news nevű oldalon megjelent cikk is elismeri: zsidó érdek a bűntudat fenntartása. Shulamit Aloni egykori izraeli miniszter szintén elismeri ebben a videóban: "Ez egy trükk, amit mindig alkalmazunk. Mikor Európából valaki Izraelt kritizálja, mi felhozzuk a holokausztot. Mikor ebben az országban [Amerikában] valaki kritizálja Izraelt, akkor ők 'antiszemiták' [...] Nagyon egyszerű megvádolni embereket, akik az izraeli kormányt kritizálják, hogy ők 'antiszemiták', felemlegetve a holokausztot, a zsidók szenvedéseit, és ez igazol mindent, amit a palesztinokkal teszünk."
Miközben az ún. zsidó holokausztot saját céljaik szerint bűntudatkeltésre, érzelmi zsarolásra használják, a saját csoportjukra rossz fényt vető dolgokat eltüntetik a tömegek elől. Így tesz a világ talán legbefolyásosabb zsidó nyomásgyakorló szervezetének, a Rágalmazásellenes Ligának (ADL) elnöke Abraham Foxman is, mikor e videó tanúsága szerint ukrán vezetőkkel találkozik, majd tisztességes ember számára már-már felfoghatatlan pofátlansággal képes a következőket mondani Viktor Juscsenko akkori elnök személyes tanácsadójának:
Azért jöttünk, hogy az önök demokráciáját méltassuk, de ugyanakkor vegyes érzésekkel érkeztünk. A zsidók történelme ebben az országban meglehetősen tragikus. Egy sokkal aktívabb, agresszívabb hozzáállást szeretnénk látni az antiszemitizmus kezelésében [...] Van egy dolog, amivel kapcsolatban önöknek érzékenyeknek kell lenniük. Ez az, hogy ne kössék össze [a holodomort] a holokauszttal. Legyenek óvatosak, ne úgy legyen kezelve, hogy 'az ő népirtásuk - a mi népirtásunk' mert az kontraproduktív lenne mindkét oldalon.
Az ún. zsidó holokauszt sajátossága, kiváltságos mivolta és lehetőleg kizárólagos reklámozása a cél. Ahelyett, hogy ráborította volna az asztalt és azonnal kitoloncolta volna az egész pofátlan, tiszteletlen bagázst az országból, a gerinctelen tanácsadó válasza sajnos jellemző:
Mi természetesen tiszteljük a holokausztot, én megértettem az ön üzenetét, és megpróbálunk nagyon diplomatikusak lenni.
A másik, később nyilatkozó ADL-es nőnek meg még van képe azt mondani, hogy
ahhoz, hogy kezelni tudd [az antiszemitizmust], felelősséget kell vállalnod azért, ami a múltban történt, és így menj tovább előre.
Mondja ezt akkor, mikor ők pont azért helyeznek nyomást ukrán vezetőkre, hogy elfedjék saját felelősségüket a holodomorban. A fentebb említett, tipikus zsidó részrehajló moralitás példája ez is. Az a jó, ami a zsidóknak jó, ami másra vonatkozik, rájuk nem - és fordítva.

Tömeggyilkos zsidók: Jagoda és Kaganovics
A becslések szerint 5-8 millió áldozatot követelő holodomor fő hóhérjai ugyanis zsidók voltak: Genrih Jagoda és Lazar Kaganovics, Sztálin két tömeggyilkosa. Egy izraeli lap, a YnetNews 2006-ban közölt egy cikket Sztálin zsidói címmel, alcíme:
Nem szabad elfelednünk, hogy a modern idők legnagyobb gyilkosai közül többen zsidók voltak.
A zsidó lap is elismeri: Genrih Jagoda volt a 20. század egyik legnagyobb zsidó gyilkosa, az Állami Politikai Igazgatóság helyettes parancsnoka és az NKVD alapítója, illetve parancsnoka, Jagoda "szorgalmasan végrehajtotta" Sztálin parancsait, és legalább 10 millió ember haláláért felelős. Zsidó megbízottjai alakították ki és igazgatták a Gulág-rendszert. Lazar Kaganovics becslések szerint legalább 20 millió ember haláláért felelős, az ő osztálya volt a legfontosabb a Kommunista Pártban. A két zsidó bűnlajstroma, illetve az egész bolsevizmus zsidó eredete és terebélyes zsidó jellege nem ezen írásom tárgya, így nem megyek részletekbe, de fontos megemlíteni, hogy a holodomor zsidóbolsevik etnikai érdekeket szolgált. Egy 1953-as előadásában, New Yorkban Raphael Lemkin, a "genocide" (népirtás) szó megalkotója is egyértelművé teszi a holodomor etnikai jellegét (a beszéd szövege angolul itt):
Az ukrán nacionalizmus kiiktatásáért az ukrán parasztság fel lett áldozva [...] ha a szovjet program sikerül teljesen, ha az értelmiség, a papok és a parasztok ki lesznek iktatva, Ukrajna olyan halott lesz, mintha minden ukrán meghalt volna, mert olyan részét veszti el, ami megőrízte és kialakította kultúráját, hitét, közös eszméit, mely igazgatta és lelket adott neki, mely, röviden: nemzetté tette... Ez nem csak egy tömeggyilkosság. Ez a népirtás esete, nem egyének pusztításáé, hanem kultúráé és nemzeté.
Dr. David Duke 2013-as, The Secret Behind Communism című könyvében foglalta össze az elmúlt évtizedek adatait a kommunizmus zsidó jellegéről, és bemutatja, hogy a zsidók a kommunizmussal etnikai érdekeiket érvényesítették. (Itt látható dr. Duke egy terjedelmes videója a könyvről.) Foxman tehát jellemző zsidó pofátlansággal azt követeli meg az ukránoktól, hogy ne említsék egy lapon ezt a holmi holodomort, melyben ukránok millióit irtotta ki két vérszomjas vörös zsidó a szentséges zsidó holokauszttal, mert az "kontraproduktív".
A holodomor példája tehát jól mutatja milyen hatása van az egyértelműen túlsúlyos zsidó médiabeli/akadémiai/politikai/kulturális befolyásnak arra, hogy fehérek tömegei mit tartanak fontosnak, és mit nem. Az általuk tematizált szociális kondicionálás határozza meg, mi iránt alakul ki érzékenység a tömegekben, és mi az, ami a szőnyeg alá lesz söpörve úgy, hogy az utca embere nem is tudja, mi az a holodomor, hát még hogy a részleteket is ismerje, mint a népirtás zsidó jellegét.
Pár éve például a TV2 megszakítás nélkül adta le a több mint három óra hosszú Schindler listája című hazug propagandafilmet, ami főműsoridőben komoly bevételkiesést jelenthetett reklámok nélkül, de valamiért fontos volt nekik a zsidók sajnáltatása és a bűntudatkeltés - közben a holodomorról játékfilmet hiába is keresnénk, főleg ilyen médiumokban.
Konklúzió
Mint láthatjuk, a fehér európaiak (főleg észak-nyugat-európaiak) hajlamosabbak az individualizmusra a világ népeihez viszonyítva. Ezzel együtt nem hiányzott belőlünk az etnocentrikusság, közösségi orientáció sem, amire történelmünk számos példával szolgál (és e nélkül már nem is léteznénk). A felforgató zsidó hatás előtt nemzeteink képesek voltak e kettőt egyensúlyban tartani. Míg a ránk valamelyest jellemző individualizmus segített felfedezőinknek, feltalálóinknak, művészeinknek, nagy gondolkodóinknak, addig az etnocentrikusság megőrizte a nemzet faji karakterét, életterét.
A második világháború után kaptak a felforgató zsidó mozgalmak egy nagy löketet szerte a nyugati világban, főleg a tömegmédia és szórakoztatóipar kialakulásával és zsidó befolyásával. Nem csoda hát, hogy akkor lendült be igazán a fehérellenes propaganda is, ami mára a fentebb vázolt siralmas helyzetet eredményezte.
Ez egybeesett a freudi és marxista módszereket alkalmazó, súlyosan zsidó irányítás alatt álló feminista agitáció és a liberalizmus által széteső család és nemi szerepek, illetve az erőszakos zsidó lobbi által kivívott tömeges nem fehér bevándorlással. Mondhatni addigra érett be a zsidó vetés.
Mindez pár évtized alatt iszonyatos mértékű felfordulást és etnikai/kulturális/erkölcsi hanyatlást eredményezett. Tulajdonképpen ezek a fehér liberálisok áldozatai ennek a kegyetlen zsidó pszichológiai hadviselésnek. Egy egészséges, zsidó befolyás nélküli légkörben valószínűleg hasznos tagjai lehetnének a nemzetnek, viszont felnőtt emberekről beszélünk, nem menthetjük fel őket a felelősség alól. A jelenlegi katasztrofális helyzetünkben árulóknak kell őket tekinteni, kiket kíméletlenül félre kell söpörni az útból, ugyanis a végzetes etnikai lecserélésünk jelentős szekértolói ők, akkor is, ha mindezt egy eredetileg hasznos, de mára már patologizált, eltérített, kiforgatott moralitásból teszik.
Ez a moralitás a fehér ember sajátja, és egy egészséges kultúrában hasznos lehet, de egy fajilag kevert, liberalizmussal felfogatott társadalomban ez a moralitás kifordul önmagából, és öngyilkos folyamatokat segít - melyet nemzeteink végtelenül aljas zsidó aláásói saját érdekeik szerint ki is használnak. Ez a mi Achilles-pontunk. Az erkölcsorientált mentalitással rendelkező fehér emberre sajnos félelmetesen nagy hatással van tehát ez a morális, pszichológiai hadviselés. Mivel azon nőttek fel, hogy ők mint fehérek romlottak, mint fehérek bűnösök, így magukat mint fehérek fogják büntetni - a csoport szenved, nem az egyén, mert a csoporthoz tartozás lett évtizedeken át démonizálva.
Szerencsére még fajtánk egy részében van gerinc és becsület, de sajnos jelentős tömegek ilyen szintre süllyedtek már, ez a jelentős réteg pedig elég ahhoz, hogy a bomlasztó zsidók felforgatási programjainak, ügyködésének megágyazzon a mi közösségeinkben. A magyarországi állítólagos civilek munkássága is sokat árt a magyar etnikai érdeknek, nélkülük a betolakodóknak is nehezebb dolguk lenne, továbbá a politikai színtéren is az ilyen kaliberű öngyűlölő fehérek (vagy elvtelen karrieristák) kerülnek a felszínre, lévén, hogy az ellenséges zsidó politikai elit pont az ilyeneket emeli fel oda, hasznos idiótákként. Kollaboráns árulók nélkül nem tudott volna ilyen befolyásra szert tenni ez az ellenséges elit. Napjaink kollaboránsai ezek a bevándorlást támogató fehérek.
A gondolat, hogy ezekben az emberekben túlteng az "emberség" és "jóság", nem tartható. Bennük a patologikus, beidegződött fehérellenesség, öngyűlölet teng túl. Ezt a pszichológiai késztetést elégítik ki az idegenek segítésével. Ha elbeszélgetünk egy példánnyal, nem meglepő, hogy előbb-utóbb oda lyukadunk ki, hogy a fehér embernek tulajdonképpen kötelessége befogadni a sok idegent, mert "rabszolgaság", mert "gyarmatok", mert "holokauszt", azért. Tehát a fehér ember bűnös és romlott, megérdemli a büntetést - ez a zsidó manipuláció eredménye. Ha csupán humanizmusról van szó, vajon megszerveződtek ezek az emberek, mikor a Máltai Szeretetszolgálat csángó rászorulóknak szervezett gyűjtést? Hoztak létre Facebook-oldalakat, több ezren idejüket, fáradságot, pénzt nem sajnálva megszerveződtek, hogy magyarokon segítsenek? Talán a beözönlő idegenek tömegei előtt a magyar hajléktalanok segítésére fordították energiáikat? Nem tették. Ha már háború és állítólagos menekültek; megszerveződtek ezek az emberek akkor, mikor Kárpátalján magyarok kerültek veszélybe a tavaly kialakult konfliktusokban? Nem tették. A "humanizmusuk" és "jóságuk" nem volt sehol, elvégre ilyen esetekben csak magyaroknak kell segítség, saját fajtánkat óvni pedig, mint tudjuk Freud óta: patologikus, beteges, rasszista dolog.
A jó hír az, hogy ez a mentalitás és pszichológiai állapot visszafordítható megfelelő, pozitív hatásokkal. Jelenleg egy súlyosan zsidó befolyás alatt álló, mondhatni, konkrétan zsidó elit konszenzusa szabja meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy mik a morális bel- és külcsoport határvonalai a fehérek számára, tehát ehhez elengedhetetlen, hogy az ellenséges zsidó elitet, mely súlyos hatással van médiára, popkultúrára, politikai folyamatokra, letaszítsuk jelenleg betöltött kiváltságos pozíciójából, és gondoskodjunk afelől, hogy oda ne térhessen vissza. Megszabadulva minden fehérellenes felforgató érzelmi és pszichológiai manipulációtól (és geopolitikai folyamatoktól), egy zsidómentes, egészséges légkörben megfelelő értéket közvetítve fentről lefelé (az elit-konszenzus hatása a csoportmorálra), lehetséges lenne visszairányítani a fehér ember erkölcsi érzékét egy racionálisabb, természetesebb mederbe. Abba a mederbe, amiben akkor volt, mikor a fehér ember civilizációkat, birodalmakat hozott létre, megálmodott és feltalált dolgokat, időtlen művészetet alkotott, és eleve: nem volt kihalóban. A sor hosszasan folytatható...
A kérdés csak az, hogy mire ez megtörténik, marad-e még fehér ember, maradnak-e még fehér többségű országok, mert ha a jelenlegi katasztrofális folyamatok nem lesznek rövid időn belül megállítva és visszafordítva, érdekérvényesítő képességünk olyan szintre csökken a velünk ellenséges és tőlünk teljesen idegen csoportok tengerében, hogy onnan már nagyon nehéz lenne talpra állni. Ezért kell a jelenlegi helyzetet nagyon komolyan venni, és eszerint cselekedni.
Csonthegyi Szilárd
(Kuruc.info)
Lábjegyzetek
[1] The inheritance of intellectual gifts (Fritz Lenz, 1931)
[2] Habitat, the templet for ecological strategies? (Southwood, T. R. E., 1977)
[3] Moral Origins: The Evolution of Virtue, Altruism, and Shame (Christopher Boehm, 2010)
[4] What Makes Western Culture Unique? (Kevin MacDonald, 2002)
[5] Caravan: the Story of the Middle East (Carleton S. Coon, 1958)
[6] Jewish Communities in Turkey during the Last Decades of the Nineteenth Century (Paul Dumont, 1982)
[7] The Culture of Critique: An Evolutionary Analysis of Jewish Involvement in Twentieth-Century Intellectual and Political Movements (Kevin MacDonald, 2002)
[8] The Fifth Profession: Becoming a Psychotherapist (Henry, W. E., Sims, J. H., & Spray, S. L., 1971)
[9] Freud's Moses: Judaism Terminable and Interminable (Yosef Hayim Yerushalmi, 1991)
[10] Freud: A Life for Our Time (Peter Gay, 1988)
[11] The Frankfurt School. Its History, Theories, and Political Significance (Rolf Wiggershaus, 1994)
[12] MTV is Rock Around the Clock, Philadelphia Inquirer, Nov. 3, 1982
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready