A Muzsinszki Nagy Endre művészi tervei, kartonjai alapján készült Magyarok Nagyasszonya-kápolnát 1931. május 2-án a Zichy Gyula kalocsai és bácsi érsek vezette magyar zarándokok jelenlétében szentelték föl, amelyet rögtön az érsek celebrálta szentmise követett. Pilismaróti Bozóky Gyula templomépítő, nyugalmazott vezérkari ezredes, szentföldi confrater és a Dormitio-bazilikabeli magyar kápolnafülke megépítésének kezdeményezője, a munkálatok krónikása A Szentföld lelke című, 1933-ban, tehát két esztendővel a felszentelés után írt könyvében nem írja, hogy az alkotó művész, Muzsinszki Nagy Endre is részt vett volna a kápolna felszentelésén.

A Muzsinszki Nagy Endre alkotta Magyarok Nagyasszonya-kápolna a Sion-hegyen (fotó: archív)

E sorok írójának megvan a fentebb már említett A Szentföld lelke és a két esztendővel korábban, 1931-ben napvilágot látott kétkötetes, Zadravecz István ferences püspök szerkesztette Szentföld című könyv. Ez utóbbi könyv társszerzőjeként az egyébként a jeruzsálemi magyar kápolna elkészítésének, a költségek előteremtésének körülményeiről és a fölszentelés ünnepi eseményéről, a jelenlevők személyéről a legapróbb részletekig beszámoló pilismaróti Bozóky Gyula tehát egyetlen szóval nem említi, hogy az alkotó, Muzsinszki Nagy Endre festő-, grafikus- és mozaikművész is ott lett volna a Sion-hegyen 1931. május 2-án megejtett kápolnaszentelésen.

A Felsőzsolcán, 1886-ban született és 1975-ben, Nagyberényben elhunyt Muzsinszki Nagy Endréről, az alkotásairól szóló szégyenletesen kevés, imitt-amott megjelent írások szerint pedig éppen a Dormitio-bazilika magyar kápolnafülkéjének 1931-es helyszíni elkészítése miatt és a fölszentelés alkalmából tartózkodott Jeruzsálemben, ahol súlyosan megbetegedett, s hosszú hetekig, hónapokig kórházban feküdt. A jeruzsálemi kórházi ágyán tette a mély vallási hittel átitatott fogadalmát: ha fölgyógyul, s egészséges emberként hazamehet a hazájába, Magyarországra, akkor megfesti a Megváltó életének történetét a Názáretben végbement Angyali üdvözlettől egészen a Dormitio-bazilikabeli magyar kápolnától alig néhány méterre lezajlott Szentlélek eljöveteléig.

A magyar kápolna triptichonja és oltára a Boldogasszony Anyánk első szakaszával (fotó: archív)

Valahol a Sion-hegy alatt, akárcsak e sorok sokat vétkező íróját, a tiszta lelkű Muzsinszki Nagy Endrét is megvárta, megsimogatta és hazasegítette az Úr. Még Jeruzsálemben, a betegágyán elkezdte a fogadalmának beteljesítését, amidőn Jézus életének mozzanatairól 81 grafikát rajzolt, amelyek nyomán itthon előbb színes vázlatokat festett, majd végül a nemrégiben napvilágot látott könyvben is megcsodálható nagyobb méretű olajfestményt. A Jézus Krisztus életét megjelenítő 81 Muzsinszki Nagy Endre-festmény közül karácsony szentestéjén mi csak közvetlenül a Megváltó születését, s annak helyét, Betlehem városát ábrázoló alkotásokat mutatjuk be olvasóinknak.

Szentföldi másfél évtizedes hazátlanságom idején mindvégig Jeruzsálem déli fertályában, a Betlehembe is vivő Hebroni út közelében laktam, s otthonomból gyakran, sokszor gyalogszerrel is átmentem Betlehembe. A ’80-as évek végén – amikor én még mindig a Belügyminisztérium feketelistáján voltam – már egyre több keresztény honfitársunk zarándokolhatott el a Szentföldre, akik közül többen megkerestek, s elvittem, elkalauzoltam őket a többi között Betlehembe, ahol akkor már otthonosan mozogtam, egy sékel baksisért egy Butrusz nevű egyházi alkalmazott még a Születés-bazilika tornyába is fölengedett. Édesanyámat a ’80-as évek közepétől már „nagylelkűen” három ízben is kiengedték hozzám látogatóba. Ha van valami, amiért megérte elszenvednem a zsidók rasszista gyűlöletét, azok a lutheránus, a Bibliát szerető és jól ismerő Édesanyám szentföldi útjai, az ottani keresztény szent helyek, így Betlehem, meglátogatása voltak.

Muzsinszki Nagy Endre: Az angyal megjelenik a pásztoroknak (fotó: Szelényi Károly)

Elsőként nézzük meg Muzsinszki Nagy Endre Az angyal megjelenik a pásztoroknak című képét, amely bibliai történet helyszíne nem Betlehem, hanem az attól mintegy két kilométerrel keletre, a még manapság is 80 százalékban keresztények lakta Bejt-Száhúr palesztin városka a megszállt Ciszjordániában. A mai város szélén van a Pásztorok mezeje, amelyre a születést követő századokban templomok és kolostorok épültek. Szent Lukács evangéliuma szól a Bejt Száhúr-i pásztorok Jézus születésekor betöltött szerepéről, de Bejt-Száhúr településnév említése nélkül. Csak azt írja a szent görög orvos, hogy „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.” Szent Máté evangélista pedig nem is említi őket. De folytassuk Szent Lukáccsal: „Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában.”

Muzsinszki Nagy Endre képén az örömhírt hozó angyal még nem áll a pásztorok előtt, hanem több angyal kíséretében éppen leszállóban van a földre, miközben tőlük balra a napkeleti bölcseket, vagy másképpen a háromkirályokat, mágusokat a jászolhoz vezérlő csillag is föltűnik. A kép alján a festő összesen kilenc, a rémülettől földre rogyó, ám fölfelé, a leszálló angyal irányába tekintő pásztort jelenít meg. A jeruzsálemi Dormitio-bazilika magyar kápolnájának elkészítése körüli, utáni időben a Szentföldön tartózkodó művész jól megismerte az egyszerű emberek évszázadok, talán évezredek óta változatlan öltözékét, s ezért az angyaltól megrémült pásztorokat is testükön burnusszal, fejükön kefijával ábrázolja.

Muzsinszki Nagy Endre: A pásztorok hódolata (fotó: Szelényi Károly)

A betlehemi születéssel kapcsolatos következő festmény, A pásztorok hódolata, akárcsak őket az angyal útmutatása Bejt-Száhúrban, Muzsinszki bennünket vezet el a puha mészkőbe vájt Születés barlangjába, amelynek bejárata Jézus születésekor még a föld felszínéről nyílt. A szent barlang csak akkor lett kripta, altemplomszerű, amikor a kereszténység győzelme után, Kr. u. 326-ban Nagy Konstantin császár föléje templomot épített. A pásztorok hódolatát Szent Lukács így írja le: „Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott. Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.”

Muzsinszki Nagy Endre: A pásztorok hódolata (részlet)

Rendkívül megható és megkapó a magyar festő által ábrázolt barlangistállói jelenet: a festmény középpontjában természetesen a Szűzanya látható fején fehér kendővel, vörös palástban, amelynek alsó szegélyét a tisztelet jeleként éppen megcsókolja az egyik pásztor. Mária bal karján a hozzá hasonlóan dicsfénnyel övezett kisded ül. A képen látható hat pásztor mindegyike elhozta az ajándékát, egy-egy bárányt, egyikük még a nyaka köré véve tartja, a másik az ölében, míg a többiek már letették őket a földre. A Szűzanyát és a kis Jézust körülvevő dicsfényen kívül a sötét barlangistálló megvilágításáról a jobbjában lángoló olajmécsest tartó Szent József gondoskodik. A festmény felső részében angyalok karának hangszeres kísérettel előadott dicsőítő kórusa látható. „Egyszeribe mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette Istent ezekkel a szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az Istennek tetsző embereknek!” Az angyali sereg közepén térdeplő angyal ölébe helyezett szalagra Muzsinszki Nagy Endre ezt írta: „Dicsőség a magasságban Istennek….”

Muzsinszki Nagy Endre: A háromkirályok imádása (fotó: Szelényi Károly)

Közben a csillag útmutatása alapján a napkeleti bölcsek is közelednek a köves, sziklás szentföldi tájékon a betlehemi barlangistállóhoz, hogy hódoljanak, ajándékot vigyenek a megszületett Megváltónak. A háromkirályok című kép pontosan ezt az aszókkal (vádi) szabdalt köves, kopár, kanyargós, magasba nyúló datolyapálmafákkal, jeruzsálemi fenyőkkel övezett utat jeleníti meg. Az út végén a vezérlő csillag már ott ragyog Betlehem városa fölött. A Jézuskához igyekvő három király, mágus vagy napkeleti bölcs – ahogy tetszik – magas tevén ül, előttük, mintegy útmutatóként egy szolga szamaragol, míg egy másik, bottal a kezében és batyuval a hátán gyalogosan halad mellettük.

„S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. (…) Bementek a házba (sic!), és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket, s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”, olvashatjuk Szent Máté evangéliumában, miután a háromkirályok látogatásáról Szent Lukács nem tudósít. Muzsinszki Nagy Endre A háromkirályok imádása című alkotásának felső részében marad az Istent dicsőítő angyalkórus, a barlang száján kinézve pedig a korábbi festményről már megismert két szolgát látjuk, amint fogják az ajándékaikat átadó háromkirályokra várakozó tevék kantárát. Középütt ezúttal is a glóriás Szűzanya és vele a kisded, mögöttük Szent József látható. A három fölnyitott fedelű faládából már előkerültek az ajándékok, a középen térdeplő napkeleti bölcs vánkosra helyezve nyújtja át Krisztusnak a világ fölötti királyságot jelképező koronát.

Muzsinszki Nagy Endre: Menekülés Egyiptomba (fotó: Mudrák Attila)

A tavaly karácsonyi ünnepi anyagunkban a betlehemi Születés-bazilikához közeli Tejbarlangról szólva már megírtuk, hogy a szentföldi keresztény hagyomány szerint az Úr angyala ott, a Tejbarlangban szólította föl Józsefet az azonnali menekülésre, nehogy Heródes megölesse a kisdedet. „Azután, hogy elmentek (a háromkirályok – H. J.), megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba!” – olvassuk ugyancsak Szent Máté evangéliumában. Muzsinszki Nagy Endre a Menekülés Egyiptomba című, Jézus életének betlehemi történéseit lezáró festményén azt látjuk, hogy a Betlehem városkapujánál őrködő római katonák szundikálnak az őrhelyen, s ezt kihasználva Szent József, hosszú vándorbottal a kezében a szamárhátra ültetett Szűzanyával és a kisdeddel együtt éppen sietve kilép a városkapun. A Szent Szüzet és a Jézuskát szállító szamarat az Egyiptomba vivő menekülőút kiindulópontján még nem Szent József vezeti, hanem a maga körül fényességet árasztó angyal.

Hering József – Kuruc.info