2020. szeptember 22., kedd, Móric napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
15:21 Már a gyümölcslével nyakon öntött zsidós poénokat is levadássza az érinthetetlenek legújabb számítógépes projektje14:54 Tucatnyi tűzoltót kötött le egy korlátok közé szorult észlény a Boráros téren14:31 Müller Cecília: különösen javasolt odafigyelni a D-vitamin-bevitelre14:16 Hitler kedvenc szobrászának egy elveszett művét találták meg Berlinben - egy cigányt ábrázol13:54 Finn demokrácia: a rasszistákat nem illeti meg a véleménynyilvánítás szabadsága13:34 Aláírták a szerződést az észak-erdélyi autópálya újabb 31 kilométeres szakaszának tervezésére és építésére13:07 Potenciális terrorista került átadási letartóztatásba Budapesten12:58 Minden vádlottat bűnösnek találtak a sószórási kartell ügyében12:48 Operatív törzs: a külföldről érkezőkre tíznapos karantén vár12:38 Egyre biztosabb, hogy Mel Gibson folytatja a Passiót12:31 Kirabolt egy idős házaspárt, majd Angliába szökött - hat év után megy végre fegyházba12:17 Próbára bocsátották a lovasíjászt, aki megsebesített egy nézőt Esztergomban11:54 Délután megkezdődik a csillagászati ősz11:02 Szegény "nemzeti" Fidesz-rajongók: médiabohócaik még a DK-t is előzik zsidóimádatban10:55 Friss ajánlóval jelentkezik a Harcos (x)
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok ::

Elhazudott történelmünk III. - A nyomok a Kaukázus felé vezetnek

Reklám


Írásom eddigi két részében megpróbáltam röviden összefoglalni, miért tarthatatlan népünk finnugor származtatás-elmélete, illetve azt, hogy a 19. század közepétől hogyan és miképpen is lettünk finnugorok. Múltunk, őstörténetünk, vagyis a 895 előtti történeti időszak a finnugrisztika módszereivel nem értelmezhető, egyébként is, pusztán módszertani szempontból tekintve, egy nemzet történelméhez képtelenség csupán a nyelvtudomány nézőpontjából közelíteni.
A 19. század közepéig a magyar történeti köztudatban, a tudományos szakirodalomban teljesen egyértelműen a krónikás hagyomány (Anonymus, Kézai, Thuróczy) által közvetített álláspont volt a meghatározó, mely szerint népünk, kultúránk gyökereit a szkíták (szittyák) és a hunok világában kell keresnünk. Krónikáink a magyar történelmet ugyanis a szkíta és a hun történelem egyenes vonalú folytatásaként közlik, írják le.
Sokszor elhangzó érv a szent hivatalosság részéről, hogy a 895 előtti időkre vonatkozóan lényegében nincsenek olyan írott források és tárgyi emlékek, amelyek a magyarsággal lennének összefüggésbe hozhatóak. Persze, amennyiben finnugor szemüvegen keresztül tekint valaki az említett történelmi időszakra, nyilván nincsenek, hiszen az ilyen kutató számára az északi szélesség 50. fokánál húzták meg a 19. században azt a demarkációs vonalat, amelytől délre már tiltott területre tenné be a lábát.
Az írott forrásokat, a történetírói hagyományt tekintve azonban érdekes dolgokra bukkanhatunk már az antikvitás korában. Hérodotosz, a Kr. e. 5. században élt görög történetíró, aki a görög-perzsa háborúk vonatkozásában tudósít a szkítákról is, azt írja, hogy ők magukat a szarvas népének nevezik. (vö. Hunor és Magyar történetével). Josephus Flavius, az 1. században élt zsidó származású historikus azt a figyelemre méltó megállapítást teszi, hogy a szkítákat ősapjuk Magóg után magoroknak nevezik. Priszkosz bizánci történetíró 5. századi közlése szerint pedig a hunok is szkíták. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a 10.század közepe táján írott művében a magyarokat türköknek nevezi és azt a megállapítást teszi őseinkről, hogy korábban őket szabartoi aszphaloi-nak (rendíthetetlen szavárdok) hívták. Ez az elnevezés pedig azért is figyelemre méltó, mert szintén találkozhatunk vele korábbi, antik forrásokban is. A 4. században élt Ammianus Marcellinus arról ad hírt, hogy a szabartoi nép a Kaukázus vidékén él, és Bíborbanszületett Konstantintól is megtudhatjuk, hogy a szavárd magyarok lakóhelye a Kaukázus déli vidéke. Itteni testvéreinkről más, írott dokumentumok is tudósítanak: például XXII. János pápa 1329-ben kiadott bullája, amelyet Gyeretyán (Jeretyán) magyar fejedelemhez intézett, s amelyben Tamás püspököt nevezte ki a Kuma menti Magyarország püspökévé.
Az írott forrásokon kívül számos olyan tárgyi emlék, művészettörténeti jelenség létezik, amelynek nyomán eleink nyomait a Kaukázus vidékén kell keresnünk. Árpád-kori, ősi Kárpát-medencei templomaink (pl. Kallósd, Tarnaszentmária) érdekes párhuzamokat mutatnak korai örmény templomokkal. Továbbá egész díszítőművészetünk, a figurális ábrázolások, de a legősibb zenei motívumok is e régióba vezetnek el bennünket. Hiszen a szarvas mint napszimbólum, a griff (szárnyas oroszlán)-motívum - amellyel egyébként találkozhatunk, egyebek mellett, a legendás nagyszentmiklósi kincsen vagy Árpád-kori templomok freskóin is - mind déli párhuzamokat mutatnak.
Sajnálatos tehát, hogy a hivatalos történettudomány nem hajlandó elszakadni a finnugor eredeztetés dogmájától, s eleve tudománytalan, délibábos képzelgésnek tekint minden olyan elméletet, amely nem az ő tételeit támasztja alá, noha az ősi, magyar tradíció, a kiragadott néhány példa az írott források tengeréből, a művészettörténeti hagyaték, valamint az egész magyar kulturális hagyomány egyértelműen jelzi, hogy a magyarság eredetét, 895 előtti létének nyomait nem a jeges tundrán, hanem a Kaukázus-Kaszpi-tenger térségében kell keresnünk.
Lipusz Zsolt
Kapcsolódó:
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready