Bezár!
2020. február 28., péntek, Elemér napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
16:23 Már megint15:55 "Beni Ganz nem meri megtámadni Iránt" - mondja egy kiszivárogtatott hangfölvételen a saját főtanácsadója15:38 A Volánbusz soron kívüli higiéniai intézkedésekkel védi utasait és munkavállalóit15:20 Súlyos veszteség érte a török haderőt Szírában15:08 Ketten hazamehettek a budapesti kórházi karanténból14:44 Késsel rabolt ki egy férfi egy ékszerboltot Nagykanizsán14:18 Nem azt kérdezi a NATO, mit keres Törökország Szíriában, inkább felszólítják Aszadot, hogy tegye le a fegyvert14:05 Hétfőn megkezdik a kerti zöldhulladék elszállítását Budapesten13:23 Erdogan megnyitotta a határt az Európába irányuló migránsáradat előtt - íme az első sáskák13:01 Dr. Ilkei Csaba: az első 3 év a 32-ből: 1988-1990 - Lakitelek, Magyar Televízió, MDF12:55 Történelmi mélyponton a forint12:32 A facebookos zsidók is félnek a koronavírustól11:57 Toroczkai a Horthy-megemlékezésről az ATV-ben - 3 percet kellett várni, amíg előkerültek a "halálvonatok"11:41 Kalapáccsal és gumibottal verte meg "riválisa" autóját egy féltékeny mosonmagyaróvári asszony10:51 Árad a Felső-Tisza, egyre több hulladék érkezik Ukrajnából
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok ::

Elhazudott történelmünk III. - A nyomok a Kaukázus felé vezetnek

Reklám


Írásom eddigi két részében megpróbáltam röviden összefoglalni, miért tarthatatlan népünk finnugor származtatás-elmélete, illetve azt, hogy a 19. század közepétől hogyan és miképpen is lettünk finnugorok. Múltunk, őstörténetünk, vagyis a 895 előtti történeti időszak a finnugrisztika módszereivel nem értelmezhető, egyébként is, pusztán módszertani szempontból tekintve, egy nemzet történelméhez képtelenség csupán a nyelvtudomány nézőpontjából közelíteni.
A 19. század közepéig a magyar történeti köztudatban, a tudományos szakirodalomban teljesen egyértelműen a krónikás hagyomány (Anonymus, Kézai, Thuróczy) által közvetített álláspont volt a meghatározó, mely szerint népünk, kultúránk gyökereit a szkíták (szittyák) és a hunok világában kell keresnünk. Krónikáink a magyar történelmet ugyanis a szkíta és a hun történelem egyenes vonalú folytatásaként közlik, írják le.
Sokszor elhangzó érv a szent hivatalosság részéről, hogy a 895 előtti időkre vonatkozóan lényegében nincsenek olyan írott források és tárgyi emlékek, amelyek a magyarsággal lennének összefüggésbe hozhatóak. Persze, amennyiben finnugor szemüvegen keresztül tekint valaki az említett történelmi időszakra, nyilván nincsenek, hiszen az ilyen kutató számára az északi szélesség 50. fokánál húzták meg a 19. században azt a demarkációs vonalat, amelytől délre már tiltott területre tenné be a lábát.
Az írott forrásokat, a történetírói hagyományt tekintve azonban érdekes dolgokra bukkanhatunk már az antikvitás korában. Hérodotosz, a Kr. e. 5. században élt görög történetíró, aki a görög-perzsa háborúk vonatkozásában tudósít a szkítákról is, azt írja, hogy ők magukat a szarvas népének nevezik. (vö. Hunor és Magyar történetével). Josephus Flavius, az 1. században élt zsidó származású historikus azt a figyelemre méltó megállapítást teszi, hogy a szkítákat ősapjuk Magóg után magoroknak nevezik. Priszkosz bizánci történetíró 5. századi közlése szerint pedig a hunok is szkíták. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a 10.század közepe táján írott művében a magyarokat türköknek nevezi és azt a megállapítást teszi őseinkről, hogy korábban őket szabartoi aszphaloi-nak (rendíthetetlen szavárdok) hívták. Ez az elnevezés pedig azért is figyelemre méltó, mert szintén találkozhatunk vele korábbi, antik forrásokban is. A 4. században élt Ammianus Marcellinus arról ad hírt, hogy a szabartoi nép a Kaukázus vidékén él, és Bíborbanszületett Konstantintól is megtudhatjuk, hogy a szavárd magyarok lakóhelye a Kaukázus déli vidéke. Itteni testvéreinkről más, írott dokumentumok is tudósítanak: például XXII. János pápa 1329-ben kiadott bullája, amelyet Gyeretyán (Jeretyán) magyar fejedelemhez intézett, s amelyben Tamás püspököt nevezte ki a Kuma menti Magyarország püspökévé.
Az írott forrásokon kívül számos olyan tárgyi emlék, művészettörténeti jelenség létezik, amelynek nyomán eleink nyomait a Kaukázus vidékén kell keresnünk. Árpád-kori, ősi Kárpát-medencei templomaink (pl. Kallósd, Tarnaszentmária) érdekes párhuzamokat mutatnak korai örmény templomokkal. Továbbá egész díszítőművészetünk, a figurális ábrázolások, de a legősibb zenei motívumok is e régióba vezetnek el bennünket. Hiszen a szarvas mint napszimbólum, a griff (szárnyas oroszlán)-motívum - amellyel egyébként találkozhatunk, egyebek mellett, a legendás nagyszentmiklósi kincsen vagy Árpád-kori templomok freskóin is - mind déli párhuzamokat mutatnak.
Sajnálatos tehát, hogy a hivatalos történettudomány nem hajlandó elszakadni a finnugor eredeztetés dogmájától, s eleve tudománytalan, délibábos képzelgésnek tekint minden olyan elméletet, amely nem az ő tételeit támasztja alá, noha az ősi, magyar tradíció, a kiragadott néhány példa az írott források tengeréből, a művészettörténeti hagyaték, valamint az egész magyar kulturális hagyomány egyértelműen jelzi, hogy a magyarság eredetét, 895 előtti létének nyomait nem a jeges tundrán, hanem a Kaukázus-Kaszpi-tenger térségében kell keresnünk.
Lipusz Zsolt
Kapcsolódó:
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready