Pintér mindig is a hatalom, és azon belül is a karhatalom közelében mozgott. Az 1989-es úgynevezett rendszerváltás előtt az MSZMP hűséges kutyájaként a rendőrségnél futott be egy igen sikeres pályát. 1978 és 1985 között az akkor még törtető "Sándorunk" az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának előadója volt, majd főelőadója lett. 1985-ben átkerült a Budai Rendőrkapitányságra bűnügyi osztályvezetőnek, majd megbízott kapitányságvezetővé léptették elő. 1988-ban átirányították a Pest Megyei Főkapitánysághoz, ahol a vizsgálati osztály vezetőjévé nevezték ki. Ez a pályafutás természetesen nem mindenkinek adatik meg, de ha valaki abban az időben a párt hűséges katonája, akkor bizony könnyebben juthat előre. A "jobboldali" kormány belügyminisztereként az MSZMP-s múltról inkább nem is beszélt Pintér, aki természetesen nem az első és nem is az utolsó a Fidesz-tagok közül, akik ilyen "szép" múlttal rendelkeznek.

Az 1989-es szörnyű "katasztrófa" sem akasztotta meg Pintér pályafutását, amely nemhogy leszállóágba került, hanem még jobban felívelt, mint azelőtt. 1990 és 1991 között a Pest megyei főkapitány közbiztonsági helyettesévé léptették elő, majd 1991 márciusában Budapest rendőrfőkapitánya lett. Pár hónappal később, 1991 szeptemberében Boross Péter akkori belügyminiszter kinevezte országos főkapitánnyá, mely tisztséget öt éven keresztül viselt, amikor nyugállományba vonult. 1991-ben vezérőrnaggyá, majd 1993-ban altábornaggyá nevezték ki.

Vajon egyéni tehetsége és teljesítménye juttatta előre, vagy kapcsolatai révén kerülhetett egyre feljebb és feljebb a ranglétrán? Miként érhette el Pintér Sándor ilyen gyorsan a rendőr-főkapitányi posztot az 1990-es években? Az az egy biztos, hogy már akkor is kiterjedt kapcsolatrendszere volt mind a politikában, mint pedig az alvilágban, azonban erre belügyminisztersége idején is számtalan példát fogunk látni.

Nyugdíjazása után őrző-védő céget alapított Civil Biztonsági Szolgálat Zrt. néven, majd 1997-ben az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója, illetve igazgatóságának tagja lett, és Csányi Sándor közelébe került, aki jelentős részvénytulajdonnal is rendelkezik a bankban.

Számos vállalkozása alapján az Index információi szerint már többször felkerülhetett volna a leggazdagabb hazai vállalkozók listájára, de ő inkább - talán nem véletlenül - kimaradt a top 100-ból.

Az 1998 és 2002 között működő Orbán -kormány idején az MSZMP-s Pintér Sándor azzal a feladattal került a BM-be, hogy szedje ráncba a rendőrséget, és javítson a közbiztonsági statisztikákon. A rendőrség helyzete egy mostani hatalomváltás után ismét központi eleme lehet a kormányprogramnak, a Fidesz vezetésében pedig tudják, kevés ember alkalmas egy gyors, látványos beavatkozás végrehajtására a rendvédelmi szerveknél, ezért is szeretnék őt belügyminiszternek. Azonban ne ugorjunk ennyire előre.

Pintér Sándor érdekes módon lett belügyminiszter. Méghozzá úgy, hogy a bíróság első fokon elítélte közokirathamisításért. Honnan tudta Orbán Viktor, hogy ezt az ítéletet nem fogják helyben hagyni másodfokon? Egyáltalán, ki kér fel első fokon köztörvényes bűnért elítélt embert a Belügyminisztérium vezetésére? Talán Orbán intézte el, hogy másodfokon felmentsék az emberét? Ismerjük be, Magyarország nem a bátor, igazságért szenvedélyesen küzdő bírák és ügyészek országa volt, és sajnos most sem az.

Talán sokan emlékeznek, hogy az 1997-1998-as évek robbantásos merényletektől voltak hangosak az országban. A Fidesz és az FKGP háza táján történt robbantásoktól sokáig hangos volt a média, és sokan emlékezhetnek a hálóköntösben sétáló Torgyán Józsefre, az FKGP-"fővezérre", akinek az ajtaja előtt is történt egy robbantásos merénylet. Mindez persze még a Horn-korszak végén történt, és a Fidesznek pont kapóra jött, hiszen a kampány egyik fő retorikája a közbiztonság megerősítéséről szólt. Még valakinek jól jött ez a sok robbantás, az pedig nem más mint a mi jó "Sándorunk" .

Érdekes az is, hogy Pintér mindezen események előtt együtt vacsorázott a bombagyárossal, Dietmar Clodóval - akiről azt mondta, nem ismeri, és ezt követően történtek ezek az érdekes robbantások a Fidesz és az FKGP háza táján, persze senki sem sérül meg, kicsit sem. Fura bombák voltak ezek... Pintér csodálkozik, beismeri, hogy valóban találkozott az illetővel, igen, tudta, hogy a neve Dietmar Clodo, ittak is egy pohárkával, de nem tudta, hogy Dietmar Clodo pontosan az a Dietmar Clodo. A bíróság felmenti, mert valóban: százezrével mászkálnak Magyarország utcáin e rendkívül fura nevet viselő egyének, nincs honnan azt tudnia – pláné nem egy szegény belügyminiszternek –, hogy melyikük az, aki épp bombagyárost játszik. Egy Zempléni nevű rejtélyes fickó a mi jó "Sándorunk" ellen vall, véletlenül meg is hal infarktusban. A rendőrség kapásból kizárja az idegenkezűséget.

Miután a Fidesz szövetségeseivel legyőzte a Pufajkást és bandáját, újabb robbantás rázta meg a fővárost és a közvéleményt is. Az Aranykéz utcában történt robbanásról a világ tv-i is beszámoltak. A körülbelül négy kiló TNT-nek megfelelő robbanóanyag szörnyű pusztítást végzett. Szemtanúk szerint az egész olyan volt, mint egy amerikai katasztrófafilm. Hatalmas robbanás, sűrű percekig hömpölygő koromfekete füst, káosz és jajveszékelő sérültek. Az utcát üvegtörmelék lepte el, a kigyulladt autók alkatrészei a házak tetejéig repültek. Sajnos ezúttal mindez valóság volt, Budapesten fényes nappal 1998 július 2-án történt. Boros Tamás volt a célpont, aki véletlenül az olajügyekben is szép részt vállalt, amelyekben sok nyom pont Pintérhez vezetett. Persze az ő halála is "véletlenül" pont ebben az időszakban történt.

Azt, hogy az olajtanúként elhíresült Nógrádi nevű fiatalembert hogyan nyilvánították nem szavahihető tanúnak, már ne is emlegessük. Országos ismertsége miatt nehéz lett volna eltenni láb alól, ő olyanokat is mondott akkoriban, hogy Pintér több alkalommal is találkozott Flajsz Ferenccel, az olajmaffia egyik vezetőjével, akitől milliókat vett át. Az ügy vége: Nógrádi lassan megőrült az állandó rettegéstől, tanúként nem szavahihető. Pintér tehát ebből az ügyből is ártatlanul távozott.

Az olajügyek utáni nyomozás idején regéltek egy történetet egy nyomozóról, akinek a megszerzett információi alapján fél évszázadra le lehetett volna csukni a fél parlamentet akkoriban – Pintér keresztapával együtt. Érdekes módon halt meg. A balkezes nyomozó a jobb kezével a bal halántékába eresztett egy golyót, utána letette a pisztolyt a szélvédő kormány előtti részére, komótosan átült az anyósülésre, és meghalt. Helyszínelni az őt jól ismerő kollégák érkeztek, akik vélhetően nem voltak mind beavatva a történetbe, így aztán, ha a nyomozati anyagok el is tűntek, a szóbeszédet már nem lehetett megállítani.

A Fidesznek tehát kellett egy erős ember, Pintérnek pedig kapóra jött a belügyminiszteri poszt, sok üzleti ügyet könnyebben is intézett ebből a pozícióból. Tehát 1998-ban megkezdhette a "rendrakást", és a fenti esetekből is jól látszik, hogy belügyminisztersége alatt rendet tett, ráadásul az üzleti ügyei is virágoztak ezalatt.

Az 1999-es év elején megmutatta Pintér, hogy a rendőrség ráncba szedéséről szóló hírek igazak, és a választási kampányban nem hazudtak. Ez lehetne jó hír, azonban nem az igazi bűnözők lettek áldozatai a karhatalomnak, hanem, ahogy ez már szokás, a hazafiak váltak Pintér ámokfutásának első célpontjaivá. 1999. február 13-án a Becsület Napja utáni koncertet - amelyet a Viking klubban tartottak - brutális módszerekkel verte szét a Pintér-féle rendőrség. Rátámadtak a szórakozó fiatalokra, összesen két hullámban, amiből az első sikertelen volt, és úgymond beáldozták a rendőröket. A több mint 500 fős hazafiakból álló csoport könnyedén megvédte magát az akkori sünöktől. A második hullámban viszont a 2006 októberében látott brutalitás volt tapasztalható. Nem hazudtolta meg tehát magát Pintér, aki Gergényi egyik jó barátja, és módszereikben is hasonlítanak egymáshoz, ugyanis a pártállami időket idézte a volt kommunista eljárása. Kicsiben 2006. október 23-ához lehet hasonlítani ezt a történést, azonban akkoriban még sem nemzeti jogvédelem, se nemzeti média nem állt rendelkezésükre a harcos fiataloknak. Ők úgymond egyedül voltak, bár egy magát nemzetinek mutató párt, a MIÉP bent volt a parlamentben, Csurkáék mégsem tettek semmit ez ügyben.

Ezen felül ott volt még a 2002-es móri mészárlás, ahol 8 embert öltek meg a rablók. A rendőrség munkája itt is csődöt mondott. Elfogták Kaiser Edét és Hajdú Lászlót, azonban később kiderült, hogy nem ők követték el a bűncselekményt. Kaisert nemrég felmentették, azonban más bűncselekmények miatt továbbra is börtönben ül. Az ügy még mindig homályos, és az elkövetők kiléte sem ismert. Bár 2007-ben megtalálták N. László lakásán a Móron használt fegyvereket, és őrizetbe is vették, de itt is látható, hogy Pintér belügyminisztériuma csődöt mondott. Az akkori főkapitány, Orbán Péter pár héttel az eset után lemondott, de Pintér továbbra is a helyén maradt.

Sokan emlékezhetünk még Tánczos Gábor ügyére, amelyben őt egy 11 éves körmendi kislány 1998-ban történt megölése miatt ítéltek el. Ez az ügy sem tisztázott azóta sem, bár Tánczost már szabadon engedték. Az ügy igen bonyolult és a rendőrség itt is csődöt mondott. Talán Tánczos csak egy bűnbak volt, ahogy később a móri mészárlás esetében Kaiser?

Összegezve: az akkori belügy és a rendőrség munkája a folyamatos leromlás időszaka volt. Ezt a fenti események is jól mutatják. Az MSZP kormányra kerülése után ez a folyamat felgyorsult. Pintér tehát a 4 éves ciklus alatt látszattevékenységet folytatott, és a feladatát - a rendőrség talpra állítását - nem teljesítette.

Abban az időben, mikor a nemzeti ellenállás hajnalán a hazafiak, élükön Budaházyval lezárták az Erzsébet hidat, és követelték az elcsalt választások felülvizsgálatát a szavazócédulák újraszámlálásával, Pintér belügyminiszterként megtehette volna, hogy utasításba adja a választási bizottságnak a szavazatok újraszámlálását. Nem tette.

Persze a 2002 utáni időkben sem ment rosszul az ex-belügyminiszternek. 2002-ben a tábornok úr visszatért a gazdasági életbe, különböző őrző-védő cégekben rendelkezik most is jelentősebb tulajdoni hányaddal, valamint egy gazdasági tanácsadó Kft. és egy utazási iroda ügyvezető igazgatója, ill. tulajdonosa.

A 2006 végén alapított Admiral Tours Hungary Utazásszervező Kft.-ben Gergényi Péternek 30 százalékos tulajdonrésze van, míg a többségi tulajdonos - 60 százalékkal - az a P&V Tanácsadó Kft., amely Pintér Sándor volt belügyminiszternek és Valenta Lászlónak, Pintér volt kabinetfőnökének tulajdonában van.

Gergényi még 2007-ben a következőket nyilatkozta Pintérről és a közös cégükről: "Ez a közös vállalkozás egész pontosan egy utazási iroda, amelyben nekem 30 százalékos tulajdonrészem van. Ebben az utazási irodában tulajdonrésze van a P&V Kft.-nek is, amelynek résztulajdonosa Pintér Sándor úr, aki 25 éve a barátom, és én nem aktuálpolitika alapján válogatom a barátaimat. Minden barátomra, így őrá is, büszke vagyok."

2010 választási év, azonban a mostani körülmények között a Fidesznek áll a zászló, és ebből a remek új "üzletből" természetesen Pintér sem akar kimaradni. Persze most már az egyszerű belügyminiszteri poszttal nem elégszik meg a mi Sándorunk, és a Fidesznek is más tervei vannak, úgy látszik. A hatalom koncentrálásának jegyében a narancsosok összeolvasztanák a belügyminisztériumot és a titkosszolgálatokat, ez a központosítás pedig a legsötétebb dél-amerikai diktatúrákat idézi fel. Az így létrejövő „csúcsminisztérium” élére nem mást tennének, mint – nem fogják kitalálni –: Pintér Sándort.

A kérdés csupán az, hogy Magyarország újkori történelmének egyik legnagyobb rablóvezérétől mit várhat a radikális nemzeti oldal – és az egész ország?