– Mert nem hagyhatunk mindent szó nélkül, az ellenzék ugyanis sokszor csak nevében az, valójában nem képez határozott ellensúlyt a balliberális kormánnyal szemben. Nem is csoda, hogy ezt láttam felfirkálva mindkét párt óriásplakátjaira: Váltsunk kormányt! Váltsunk ellenzéket! A balhés eszközökre pedig sajnos rákényszerülünk; persze igyekszünk megtalálni azt a szintet, mely már átlépi a média ingerküszöbét, de azért még vállalható. A jobboldali média egyébként – leszámítva a Magyarok Lapját és a www.kuruc.info hírportált – jobban elhallgat minket, mint a nemzetellenes. A Hír TV-be például legutóbb 2004-ben hívtak be jobbikos politikust, azóta legfeljebb egy-egy híradásba kerültünk be, ha jól akcióztunk. Még a két választási forduló közt se kellettünk nekik arra sem, hogy a kormányváltás érdekében feltétel nélkül a Fidesz támogatására buzdítsuk híveinket! Amolyan „parazita kampánnyal” kényszerültünk Orbánék nagygyûlésén egy ötméteres transzparenssel a kamera útjába állni, hogy legalább az élő közvetítésből ne vághassanak ki.

– Nem kívánok ebbe jobban belemenni, ugyanis én még bízom a kapcsolat normalizálásában. Sajnos beigazolódott választási jelszavunk: Nélkülünk nincs kormányváltás! Megbukott az „egy tábor, egy zászló” elve, változások lesznek a jobboldalon. Nyilvánvalóvá vált, hogy több zászló kell, mert egy pártlobogó alá nem terelhető be a társadalom több mint fele. Több tízezren vannak például a jobboldalon, akik soha nem szavaznának a Fideszre, inkább otthon maradnának, ha nem lenne más. Na ezek lennének az igazi elveszett szavazatok!

– Valóban, és egyfajta nemzeti érdekvédő mozgalomként a pártkereteken túllépve is fogunk dolgozni. Advent idején folytatjuk keresztállítási missziónkat, továbbá újabb hazafias feladatokat keresünk, pályázatokat, segélyakciókat tervezünk, kiemelt figyelemmel a Trianonban elszakított honfitársainkra. Antikommunista követeléseinkből sem hagyunk alább: például a Szabadság téri, szovjet emlékmû vagy a Parlament melletti Károlyi-szobor eltávolításáért még komolyabb tömegeket és eszköztárat szeretnénk felvonultatni. Társadalmi célú tevékenységként folytatjuk antiliberális akcióinkat a kábítószerek legalizálása vagy éppen a homoszexualitás népszerûsítése ellen.

– Az esetleges szövetségkötéseket alapvetően a helyi szervezeteinkre szeretnénk bízni, persze központilag segédkezünk benne, hiszen nagyon ravaszak tudnak lenni egyes álszent politikusok, akik a Jobbikot együttmûködési ajánlattal felkeresik. Tagtoborzásba is kezdünk, várjuk a csalódott MDF-eseket, fideszeseket, polgári körösöket, ex-MIÉP-eseket, és ami igazán erőt ad még: sok politikailag „szûz” is jelentkezik a Jobbik Magyarországért Mozgalomnál, mert valami egészen újat, modernebb, tisztább pártot látnak bennünk, mint a „rendszerváltás” óta szerepeltetett garnitúrában.

– Ősszel, az önkormányzati választások után. Bár legfiatalabb pártként mi nem szorulunk nagy megújulásra, de így is folyamatosan vonunk be új személyeket a párt központi vérkeringésébe. Az Országos Elnökség például most engem kért meg a szóvivői feladatok ellátására, de több személy hivatalos még a vezetőségi ülésekre tanácsadóként. Félreértések elkerülése végett: egyetlen pozíciót sem honorál anyagilag a párt, még a telefonszámlánkat is magunk fizetjük. Idén komoly kiadások lesznek az önkormányzati választások, miközben még azokat a tagjainktól kapott tízmilliós nagyságrendû kölcsönöket sem fizettük vissza, melyből az elmúlt kampányt finanszíroztuk képviselőjelöltjeink, tagjaink áldozatos munkája és sok esetben vissza nem térítendő támogatása mellett. A választásokon elért egy százalék feletti eredményünknek köszönhetően végre kap majd a Jobbik állami támogatást, de ez a talán évi húszmillió forint nagyjából arra elég, hogy egyszer egy A4-es szórólapot – saját munkaerőből – eljuttassunk minden postaládába. És akkor még nem beszéltünk a rendezvényekről, missziókról, pártirodákról… Szóval van mit tenni, várjuk a segítőket!