Gyakorlatilag a magyarországi parlamenti választások óta szinte lélegzetvisszafojtva figyelte az erdélyi magyarság politikával foglakozó közönsége, hogy mi szél hozza majd erre az új kormány tagjait, a megmerevedett erdélyi magyar politikai intézményeit miként kívánják átszabni. Aztán a mai hírrel – mely szerint Markó Béla nem jelölteti újra magát az RMDSZ elnöki tisztségébe – végképp nyilvánossá vált, hogy milyen kierőszakolt változásoknak nézünk elejibe.
 A szeretet határtalan - hirdeti a Hargita tetején található kettős kereszt |
A kierőszakolt kifejezés jelen esetben egyáltalán nem túlzás, hiszen akinél a pénz, akinek „van háttere” az előbb-utóbb diktálni is fog majd. Pénzt, hátteret és minden egyebet, ami egy politikai párt fenntartásához szükséges pedig három módon szerezhetett az erdélyi nagypolitikai játszmákban részt venni szándékozó magyar: Budapestről, Bukarestből és mindkét helyről.
A cikk nyomán született felhívás: Az érintettség jogán - az erdélyi Székely Pajzs felhívása
A bukaresti pénzeken az RMDSZ tartotta rajta korántsem enyvességtől mentes mancsait, olyan régóta már, hogy a ’89-es forradalom előtt és után születettek számára ez már szinte evidencia, öröklött jog, vagy valami hasonló, de mindenképp valami olyasmi, ami az RMDSZ-t illeti meg, és amibe beleszólnia senkinek nem lehet.
Így hát a magyarországi választások eredménye nem is annyira az RMDSZ jövőbeni helyzetét befolyásolta, mint a magát nemzetinek és jobboldalinak valló ellenzékét. Ki lesz Orbán kegyeltje? – várta a választ Budapestről Erdély apraja-nagyja.
A megkerülhetetlenek: Markó és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Sokan, a naivabbak közül azt várták, hogy Orbán, háta mögött a 2/3-os felhatalmazással végre ledarálja Markóékat, és az RMDSZ ellenzékéből állít össze egy, a romániai parlamenti választásokon is eséllyel induló magyar pártot. Ám ezt csak az vehette komolyan, aki az elmúlt éveket a hírek és azok elemzésének böngészése nélkül töltötte, igaz, ilyen beállítottságú önjelölt politikusokból nálunk már Kőröst, Marost, Oltot és Dunát lehetne rekeszteni. A vájt fülekkel bírók már sejthettek valamit, hiszen Orbán európai politikájáról – igaz ugyan, hogy egy-két rövidhír erejéig – már a legelején beszámolt a budapesti sajtó. Prioritás: Lengyelország és Románia. Ebből viszont már gondolni lehetett arra, hogy Viktor-Viktor nem fog ujjat húzni a román nagypolitikával, nem fog egy újabb frontot nyitni, különösen akkor, amikor Magyarország Szerbia, Szlovákia és Ukrajna irányába kifejezetten feszült kapcsolatokat kénytelen ápolni. A békés szomszéd jobban kellett Orbánnak mint egy falat kenyér, no meg mint az erdélyi magyarság politikai megtisztulása.
Ebben a játszmában viszont az RMDSZ megkerülhetetlen volt Budapest számára. Ezek után már nyilvánvaló volt: az RMDSZ megmarad Erdély nagypolitikai térképén, kérdés csak mindennek a lemenedzselése maradt. Tavasszal már szárnyra kaptak olyan hírek, miszerint Markó lemond az RMDSZ elnöki tisztségéről. És lám, itt vagyunk. Amint az ma kiderült, nem indul a jövő februárban esedékes tisztújítón. Innen kezdve pedig nyitott az út a „nagy erdélyi megbékélés” nevű színdarab főbemutatója előtt: Tőkés László visszatér az akolba, Budapest elégedett, Bukarestnek nem kell fájjon a feje egy túl radikális magyar párt hangoskodása miatt, ráadásul a jövőbeli „összefogás” biztosan jobboldali lesz, így Traian Basescu elnök tulajdonképp egy szövetségest kapott magának. Azt is illik észben tartani, a Fidesz és a Basescu kedvenc pártja, a Demokrata-Liberális Párt ugyanannak az Európai Néppárt frakciónak a tagjai. Az EP alelnöke pedig Tőkés László. Összeért amit éveken át kevertek gondos kezek? Össze biza’!
Halálos tangó: Tőkés László, baráti köre és az örök vesztes Szász Jenő és az MPP-je
RMDSZ-en kívüli és Tőkés László által befolyásolt politikai szervezetekről nincs értelme beszélni. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amely azután alakult meg, hogy Tőkést megfosztották az RMDSZ tiszteletbeli elnöki címétől mai napig Tőkés Baráti Körként funkcionál. Az első időszakban, még az alakulás és az ellenzékiség szárnybontogatásainak idején talán történhetett volna másként, de jó magyar szokáshoz híven, hamar táborokra oszlott az amúgy is csekély lélekszámú ellenzék. Megalakult a rendkívül kreatív elnevezéssel bíró székely Nemzeti Tanács, majd az erdélyi magyar polgárok verekedték ki maguknak a pártalapítás lehetőségét. Ebből lett a Magyar Polgári Párt élén Szász Jenővel, amit nevezhetünk nyugodtan Jenő-pártnak, vagy inkább Kövér László Erdélyi Baráti Körnek. Mindenesetre ennyiből már gondolhatja az olvasó, hogy valahogy az MPP-ben sem az vált fontossá, hogy eredményeket tudjon felmutatni. A budapesti ellenzéktől (Fidesz, KDNP) érkező pénzek igencsak magas színvonalú megélhetést biztosítottak az MPP prominenseinek, dacára annak, hogy eredményeik siralmasnak is csak nagyfokú eufemizmussal nevezhetők.
Tőkés Lászlóval pedig lassan mindenki összekülönbözött, a helyzet ma már ott tart, hogy Szász Jenő és Tőkés László, az erdélyi magyar jobboldali ellenzék két vezéralakja szóba sem áll egy mással. Azt csak ők tudják, hogy miért, ám Erdély-szerte reménykedtek a magyarok, hogy az Orbán-kormány megérkezése után más lesz a helyzet, kiegyezik a Tőkés- és a Jenő-tábor. Tőkés László ekkor már az RMDSZ ölében ücsörgött, miután az első romániai EP-választásokon függetlenként bejutott, a második lehetőséget már nem merte megkockáztatni: megalakult a magyar összefogás listája, ami tulajdonképp annyiból állt, hogy Tőkés megkapta a tuti befutónak számító RMDSZ-lista első helyét. Temesvár egykori hőse, az RMDSZ legvehemensebb kritizálója visszatért hát az akol melegébe – vonták le a következtetést, sokan árulásnak nevezve és érezve eme tettét.
A kérdés viszont Tőkés László részéről mindig is így hangzott: kivel, ha nem az RMDSZ-szel? És tegyük hozzá, főleg így utólag, joggal sérelmezte Tőkés László, hogy nem talál magának komolyan vehető politikai partnereket Erdélyben. Orbán Viktor akkor már látványosan távol tartotta magát és pártja főbb embereit az MPP-től, Szász Jenő csak Kövér Lászlót és néha-néha egy Bayer Zsoltot tudott felmutatni az illusztris vendégek fogadását erőbemutatóként is felfogó székely-magyar közönségnek, ami az eredményesség szempontjából igencsak sovány teljesítmény. A 2008-ban lezajlott önkormányzati választások pedig bebizonyították: az MPP-nek aligha van helye az erdélyi magyar politikai színpadon. A könnyebb megértés kedvéért csak néhány alaperedmény, illetve eredménytelenség:
- Szász Jenő elbukta a Hargita megyei tanácselnöki versenyt, ráadásul lemondva a székelyudvarhelyi polgármesteri székről (a helyi lakosság biztos benne, hogy Jenőt újraválasztották volna, különösen, hogy egy névtelen és ellentmondásos személyiséggel bíró RMDSZ-es jelölttel kellett volna megmérkőzzön. Szász Jenő eme visszalépését mai napig sokan értelmezik úgy, hogy tudatosan adta el székelyudvarhely polgármesteri székét az RMDSZ-nek)
- Marosvásárhelyen az MPP nem érte el a városi tanácsba való bejutáshoz szükséges küszöböt, ám az eredménye pont annyira volt elég, hogy az addig magyar többségű tanács aránya felboruljon.
A szórványmagyarság körében kifejezetten káros volt az MPP indulása.
A szórványmagyarság körében kifejezetten káros volt az MPP indulása.
- Legjobb példa Magyardécse esete. A húsz éve magyar polgármesterrel rendelkező, egy román tenger közepén fekvő községben úgy került a település élére egy román politikus, hogy az MPP megfúrta a biztos nyerőnek számító RMDSZ-es magyart.
A fentiek után egyáltalán nem meglepő, hogy Tőkés László nem kívánt az MPP-vel együttműködni, annál is inkább, mivel Szász Jenő már szinte nem is titkolta, a polgáriak pártjának csak és kizárólag székelyföldi szerepet szán. Azaz, ahogy egy, a helyzetet jól ismerő székely fogalmazott: megmaradni a saját politikai szemétdombján, hiszen ott biztosan ő marad a kiskakas.
Tőkés László pedig ez idő alatt némiképp magányosan járta útját, visszatérve végül oda, ahonnan elindult, azaz az RMDSZ listájára.
Nemrégiben pedig bejelentette: pártot alapítanak. A nemes egyszerűséggel csak Tőkés Pártnak nevezett politikai formáció pedig hosszú időre bebetonozhatja, és egyúttal meg is nyugtathatja a kedélyeket Erdélyországban. Immár mindenki előtt biztossá vált: Orbán erdélyi kegyeltje Tőkés László. Százmilliókat kapott Demokrácia Központok létrehozására, ahol az erdélyi magyarok állampolgársági kérvényének ügyében segítenek a hozzájuk fordulóknak.
(Míg Tőkés ennek létrehozásáért kilincselt Budapesten, addig az MPP és az SZNT megszervezte a 300 székely budapesti Parlamentbe történő felutazását. Az esemény megható mivoltáról most kár is cikkezni, ám jól mutatja, hogy míg az MPP csak szimbolikus és látványos rendezvények megszervezésére alkalmas, addig Tőkés László az erdélyi magyarok számára egy viszonylag fontos és sürgős ügyben ért el eredményeket.)
Semjén Zsolt a nyár eleji erdélyi látogatásán Szász Jenővel nem, Tőkéssel és az RMDSZ-szel viszont találkozott. Az egykor Markó-tanyának számító Szülőföld Alapnál most Toró Tibor, Tőkés régi harcostársa és jó barátja osztja a pénzt. Ennyi elég is, hogy az erdélyi magyar politika örök vesztesének számító Szász Jenőnek és pártjának világossá váljon, kinél van a személyi igazolvány – hogy erdélyiesen mondjam, a buletin.
Nem segített Szász Jenőn a Barikád hetilapban, és a Barikád.hu hírportálon nemrégiben megjelent cikk sem, amelyben Tőkés László december elsejei Kempinszki szállóban tartott fogadását támadták, nem riadva vissza attól sem, hogy Temesvár egykori hősét alaptalanul rágalmazzák, mintha az egyenértékű lenne a Medgyessy-Nastase koccintással. (A Kuruc.info korrektül számolt be, nem jósolt "előre elkövetett hazaárulást", lásd EZT - Friessner József megjegyzése.)Tőkés pont ellenkező szándékkal ment oda, lemosni a gyalázatot, ugyanakkor az erdélyi magyar közönség visszaemlékezhetett arra, amikor, óriási meglepetésre, a Tőkés László szerint a magyarság számára gyásznapnak számító december elsején a bukaresti román parlamentben láttuk viszont Szász Jenőt, ahol is Basescu elnökkel koccintott a nagyromán ünnepen. Ki beszél? Ennyire nem ismeri a Jobbik az erdélyi valóságot? – csóválta a fejét a józanul gondolkodó székely-magyar a Barikád.hu-t olvasgatva, hogy aztán két napra attól harsogjon az erdélyi és a román média, hogy Tőkést pont a Kempinszkiben tett kijelentései miatt kéne megfosszák a román állampolgárságától.
Összegezve: valóban új szelek fújnak Erdélyben, az RMDSZ új elnökével majd sikeresen el lehet adni a megváltozott párt történetét, Tőkés László pedig összefoghat majd velük. Tegyük hozzá: nem biztos, hogy ez így rossz az erdélyi magyarságnak. A magyarországi politikai helyzet kényszerképzetként történő átültetése Erdélybe megbukott, meg kell tanulnunk, hogy számbeli kisebbségben élve minden egyes apró előrelépés nagy eredménynek számít nekünk. Különösen igaz ez annak fényében, hogy az anyaország, ha akarna sem tudna nekünk segíteni. Így gondjainkkal magunkra maradtunk, célszerű hát olyan embert elfogadnunk közösségünk vezetőjeként, aki helyzeténél fogva képes elérni ezeket az apró eredményeket.
Ez a helyzet pedig mindaddig fennmarad, amíg nem születik meg egy „erdélyi Jobbik”, egy olyan modern, felvilágosult, ám a tabudöntögetések mellett radikálisan elkötelezett párt, amelyik a húsz éve mézesmadzagként használt autonómia nevű kampányprogramot valami elérhetőre, hasznosra tudja lecserélni, sikerélményhez juttatva ezzel a sokat szenvedett magyarságot. Erre viszont egyelőre nem sok esély mutatkozik, az MPP képtelen a megújulásra, ráadásul elvesztette a harcot a Tőkés-irányította platformmal szemben, a püspök úr új pártjának programját pedig Budapest írja, az RMDSZ-ét Bukarest. Remény azonban van: az Erdélyi Magyar Ifjak, a HVIM, a Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör, a Székely Gárda, a Székely Pajzs és a többi civilszervezetben tömörülő fiatalság még mindig jelentős erőt képvisel Erdélyben.
Ennek pedig előbb-utóbb gyümölccsé kell érnie.
Friessner József – Kolozsvár, Erdély - Kuruc.info
(A szerző egykori katonatiszt)
Kapcsolódó anyagok: Ketten pályáznak az RMDSZ elnöki székére
- Szász Jenő szerint nem kellene megemlékezni Észak-Erdély felszabadításáról
- Vihar a biliben: egymást marja Tőkés és Szász Jenő
- Vihar a biliben: egymást marja Tőkés és Szász Jenő
Friessner József Kuruc.infón megjelent írásai:
- A romániai antikommunista forradalom avagy 1989 véres karácsonya (Friessner József és Florian Geyer érdekfeszítő tanulmánya)
- Kuruc-kiállítás: a romániai antikommunista forradalom (Friessner József magángyűjteményéből származó fényképekkel)
- A bolsevizmus ismeretlen bűnei: A lelkek szervezett meggyilkolása – a pitesti-i jelenség (Friessner József és Florian Geyer közös tanulmánya a kommunista diktatúrák egyik leghátborzongatóbb bűnéről)
