A gyászoló család.
K. Jakab Antal többek között az Erdélyi Napló munkatársaként igen sok határozott hangú, az érintettek által szélsőségesnek és antiszemitának tartott írásban adott hangot nemzetféltésének és a magyarul való gondolkodás, politizálás szükségességének, így szomorúan állapíthatjuk meg, hogy újabb harcostársunkat veszítettük el.
Bízunk benne, hogy újak lépnek a helyébe, hiszen Ő is így akarná.
Kuruc.info
Egyik legutóbbi kiváló írásával emlékezünk rá.
Vezessen a nép!
Első mottó: "A Fidesznek az a feladata, hogy megteremtsük azt a lehetőséget, aminek segítségével erőszak nélkül fejezhetjük ki azt a népi erőt, amellyel elmozdítható a csalással hatalomra jutott koalíció. Ismétlem, a kormányt csak a nép távolíthatja el." (Orbán Viktor)
Második mottó: "...forradalmat nem a pártok szoktak csinálni, hanem a nép. Mi pártként tesszük a dolgunkat, készülünk a választásokra, írjuk a programunkat, erősítjük a szervezeteinket és így tovább." (Vona Gábor)
896-ban egy verőfényes tavaszi napon a Vereckei-hágó tövében Árpád a sátrába hívatta vezértársait, és így szólt: "Kedves testvéreim Hadúrban, én az éjjel újraértelmeztem a nagyi álmát, az a különben nem szobatiszta turulmadár azt akarta mondani Emesének, hogy a mi dolgunk, hétmagyaroké, az, hogy a vérszerződést köz- és emberjogilag megalapozzuk, majd eurokonformmá tegyük, nekünk nem szabad erőszakos cselekményekkel akadályoznunk az oláhokat, tótokat, rácokat, bunyevácokat abban, hogy majdan, a századok folyamán beszivárogjanak a Kárpát-medencébe, s amikor kedvük szottyan, államot alapítsanak. Ha a magyar nép mégis meg akarja csinálni a honfoglalást, az ő dolga, mi a magunk részéről fordítsuk vissza a lovunkat keletnek." A vezérek megfogadták a tanácsot, és Árpáddal együtt visszatértek Etelközbe paragrafust puhítani nyereg alatt. Ezenközben azonban a nép tudta, eljő egykor a 20. században Balogh Edgárék izmos közírói iskolája, amely felfedezi a népi önszerveződés fogalmát, s a nép elébe vágva az eseményeknek, benyomult a Kárpát-medencébe.
1703-ban egy verőfényes tavaszi napon a lengyelországi Brezán várában II. Rákóczi Ferenc így szólt Esze Tamáshoz: "Nézze, Esze úr, nekünk itt nem az a dolgunk, hogy a jobbágycsapatok élén betörjünk Magyarországra, hanem az, hogy köz- és emberjogilag kidolgozzuk, majd eurokonformmá tegyük szerződésünket, amelyben szabadsága kivívására biztatjuk a magyar nemzetet. Tapodtat se mozduljunk tehát Brezán várából, hanem készüljünk a választásokra." És a tiszaháti fölkelők II. Rákóczi Ferenccel együtt a várban maradtak, hogy megteremtsék azt a lehetőséget, aminek segítségével kifejezhetik szilárd elhatározásukat, hogy kitérnek a harc elől. A tanulatlan szélsőjobboldali jobbágytömegek azonban lázas önszerveződésbe fogtak, és megvívták a szabadságharcot.
1848-ban egy verőfényes tavaszi napon a Pilvax kávéházban Petőfi Sándor így szólt társaihoz: "Szabadság lánglelkű gyermekei! Óva intelek benneteket attól, hogy velem együtt alkotmányellenesen és erőszakosan az utcára vonuljatok, kikiáltsátok a sajtószabadságot, lefoglaljátok a Landerer-féle rádió-televíziót, és világgá kürtöljétek a tizenkét pontot meg a Talpra magyart. Maradjunk szépen itt a kávéházban, mint törvénytisztelő polgárokhoz illik, alapozzuk meg köz- és emberjogilag, majd tegyük eurokomforttá követeléseinket, a magyar meg hadd menjen, ha híja a haza." És a márciusi ifjak megszívlelték a szárnyas szavakat, és Petőfivel az élükön hátralévő éveiket a Pilvaxban élték le, bojtos hálósipkával a fejükön. A hebehurgya és izgága pest-budai nép viszont, ez a rasszista csőcselék fékezhetetlen önszerveződéshez látott, és végigharcolta 48-49-et.
1989-ben egy verőfényes tavaszi napon a Kossuth téren Orbán Viktor így szólt maroknyi bátor honfitársához: "Én mondom, fiúk, lejártak már azok az idők, amikor az volt a jelszó: Vezessen a párt! A mostani demokratikus korban az a helyes, ha a nép áll önmaga élére, a nép jár elöl, a nép előtt, a nép csinál forradalmat, a nép alkalmaz és szenved el egyedül erőszakot, a nép vereti meg és záratja fogdába magát, nem pedig a nép vezetői. Vágjuk hát zsebre azt a kokárdát, amely néhány év múlva sokakat úgyis az Árpád-sávos zászlóra fog emlékeztetni, térjünk meg fegyelmezetten otthonainkba, fogalmazgassuk szorgosan programunkat a rendszerváltoztatásról, építsük szüntelenül a pártot meg a pártok szövetségét a négy alkotmányos fal meg a két választási vereség között és így tovább." És a maroknyi rettenthetetlen élcsapat hazament az alkotmány sáncai közé építkeződni orrvérzésig.
Így hát 2007. március 15-e verőfényes napján Judapest népe érett önszervezés után megjelent az Apró villa előtt és így szólt I. Hazudós Ferenchez: "Kedves Fletó, ugyan légyszi már átadni Vlagyimir Visszarionovics Putyinnak, az ideiglenesen hazánk területén tartózkodó Szovjetunió elnökének forró köszönetünket a hatvankettedik éve tartó felszabadításért, azzal a buzgó óhajunkkal együtt, hogy maradjanak még nálunk legalább ezer esztendeig." És I. Enyveskezű Ferenc az élő sövénybe vágott kiskapun keresztül átballagott a szomszéd villába, hogy bekopogjon komájához, Vlagyihoz. A moszkvai repülőjegy ekképp megtakarított árát később nagylelkűen felajánlotta a nyugdíjasok, özvegyek, árvák, munkanélküliek és munkakerülők javára.
K. Jakab Antal
(Erdélyi Napló, 2007. jan. 30.)
