A Wittner Máriáról szóló portréfilmet több éves előkészület – emlékezők és korabeli dokumentumok felkutatása, archív anyagok összegyűjtése, rendszerezése – után, 2007 augusztusában kezdte el forgatni a két rendező, Siklósi Beatrix és Matúz Gábor, hogy megmentsék a történelmi emlékezet egy nem mindennapi életút legfontosabb pillanatit, személyes vallomásokban és időnként szívszorító dallamokban elbeszélve.

Az alkotók nem szokványos módon örökítették meg az egykori ’56-os forradalmár, a siralomházban annak idején hónapokat eltöltött halálraítélt életét és gondolatait, aki mostanság a Fidesz parlamenti képviselőjeként borzolja a T. Ház falai között – és az azon kívül, ilyen-olyan színekben – nemzetellenes politikát folytatók idegeit.

A filmben a főszereplőn kívül megszólalnak például a Wittner Máriát egészen kicsi korában nevelő apácák, és visszaemlékezik a közös szenvedésekre, örömökre egy korábbi cellatárs (Mansfeld Péter testvére, László). A portréfilm egyediségéhez hozzájárul, hogy látható és hallható benne Waszlavik „Gazember” László zenész, aki időnkénti felbukkanásával végigkíséri a főszereplő sorsát, tangóharmonikájával összekötve a XX. század harmincas éveit az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakával, valamint a vérbe és gyalázatba fojtott ötvenedik évfordulóval. Itt lesz látható első ízben a Magyar Szigeten rögzített dal a Kárpátia zenekarral "Neveket akarok hallani" címmel.

A portréfilm egy másik érdekessége, hogy elkészítésében tevékenyen részt vettek a rendezők nevével fémjelzett Magyar Média Iskola, a Mami legtehetségesebb diákjai is.