Január 18-án, vasárnap a hazai németek kiűzésére emlékeznek a főváros melletti Budaörsön, Csepelen, Óbuda-Békásmegyeren, a Bács-Kiskun megyei Hajóson és Császártöltésen, a Tolna megyei Pakson, a Pest megyei Dunabogdányban és a Fejér megyei Újbarokban - adja hírül a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ honlapja, a Zentrum.hu. Másutt már voltak, illetve ezután lesznek megemlékezések.

A magyarországi németség tragédiáját magyarul - de olykor még németül is - a finomkodó, történelemhamisító "kitelepítés" (németül: Aussiedlung) szóval szoktak illetni, pedig nem az volt, hanem kegyetlen kiüldözés a szülőföldről. A 69 esztendővel ezelőtt elkezdődött gyalázatot sokkal jobban kifejez a német Vertreibung, ami magyarul kiűzést, elüldözést jelent. Elüldözést abból a magyar hazából, amelyet úgy szerettek, hogy több helyen még a a deportáló vagon oldalára is kiírták: "Isten veled, hazám!"

Amint azt már korábban ezen a portálon megírtuk: a hazai németek elűzésének előkészítése és kivitelezése terén "derekas" munkát végzett az az id. Antall József, akinek dicstelen emlékét azóta Budapesten dunai rakpart és emléktábla is hirdeti. (Ha a magukat ezért jogosan sértve érző németek nem tudnák, hogy miért van ez így, kérdezzék meg nyugodtan egykori megválasztott elöljárójukat, Kaltenbach Jenőt, majd ő megmagyarázza.) Id. Antall Józsefnek azonban a németek elűzése terén voltak befolyásos bűntársai is, mint például a saját elvtársai által fölakasztott, majd mennybe menesztett Nagy Imre, a parasztpárti Nagy Ferenc, vagy a "palástos hóhérnak" is nevezett kisgazda Tildy Zoltán. Utóbbiak emléke is nagy becsben van tartva.

A magyarországi németek falvakat, városokat építettek, virágoztattak föl azért, hogy senkiházi kommunisták és bosszúálló moszkovita zsidók kiűzzék őket ebből a hazából, megfosszák őket nemzedékek szorgos munkájával szerzett ingó és ingatlan vagyonuktól. Az "egyetlen batyuval" (20 kilogramm volt) kiüldözött németek ennek ellenére nem követelőznek, nem mocskolják a magyarságot, nem kérnek kárpótlást egykori hazájuktól, Magyarországtól. A rendelkezésünkre álló hivatalos adatok szerint a trianoni Magyarországról 1946 és 1948 között 185 ezer hazai németet fosztottak meg állampolgárságától és üldöztek el a romokban heverő, megszállt Németországba. Időben ezt megelőzően a Magyarországot megszálló Vörös Hadsereg - a "magyar" kollaboráns hatóságokkal együttműködve - 1944 és 1945 fordulóján az úgynevezett málenkij robotra a Szovjetunióba hurcolt mintegy 35-40 ezer 16 és 65 közötti német férfit és nőt (akárcsak a magyarokat).

A második világháború után meghurcolt, elhurcolt és elűzött németség eleji nélkül a magyarság, Magyarország sorsa, a magyar kultúra és tudomány nem úgy alakult volna, amiképpen az ő jóvoltukból történt. Nagyon hosszú lenne a lista, ha minden kiemelkedő értéket teremtő hazai németet fölsorolnánk. Csak néhányat említsünk közülük: Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Schweidel József, Bajor Gizi, Jászai Mari, Blaha Lujza, Honthy Hanna, Karády Katalin, Ganz Ábrahám, Mechwart András, Hess András, Zala György, Ybl Miklós, Semmelweis Ignác, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Gárdonyi Géza, Toldy Ferenc vagy Tormay Cécile.

Hering József - Kuruc.info