A lap keddi cikkében felidézi: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere július végén, a Gulág Emlékbizottság ülése után bejelentette, hogy társadalmi vitát indít egy a Szabadság térre tervezett szovjet megszállási emlékműről, amely – közlése szerint – civil szervezetek kezdeményezésére került napirendre (de persze nem a megszállást dicsőítő emlékmű helyére). Majd a miniszter kérte a zsidó szervezeteket, nyilvánítsanak véleményt. Kellett neki kérni - meg is tették.

A különféle emlékmű- és szoborállítási tervek vagy megvalósításuk folyamatosan súlyos indulatokat gerjesztenek Magyarországon – mondta Heisler András, elismerve: "nincs elragadtatva a Szabadság téri szovjet megszállási emlékmű ötletétől".

"Hagyjuk abba az emlékműépítéseket, mert láthatóan nem jövünk ki jól belőle!" Magyarországnak végre egy kis nyugalomra van szüksége, nem pedig újabb és újabb konfliktusokra - mondta a nemzetünk nyugalmáért oly nagyon aggódó zsidó, aki a szovjet szörnyemlékművet természetesen a legkevésbé sem ellenzi, hiszen a vörös horda "szabadította be" a fajtáját elsöprő arányban a hatalomba...

Amúgy meg a vásárnapi eset után jobb lett volna egy ideig csendben maradni - korábban írtuk: Párját ritkító csőcselék a zsinagógában

De amúgy érdemes megjegyezni az érvelését arra az esetre, amikor az ezredik holokamu-emlékművet akarják majd felállítani, hiszen az is a "XX. század vitatott korszaka". Azaz csak volna vitatott, ha vitatását nem büntetné börtönnel a zsidóbérenc hatalom.

A zsidó hagyományban az emlékezés központi jelentőségű – ezt már Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija nyilatkozta. A pusztulásokra és megmenekülésekre való emlékezés azonban sohasem az elnyomók és üldözők felelősségét, hanem a személyes tanulságot, a mi életünkben is alkalmazható aktuális tanítást helyezi előtérbe. A különleges közép-európai történelmi realitásból adódóan a magyar nemzet töredezetté vált a XX. század traumáinak egymással sokszor versengő és ellentétes módon megélt emlékezethálóiban – folytatta a rabbi. Köves Slomó feltételezi, hogy a közös nevezőt nem ezeknek a széttartó érzületeknek a leegyszerűsítően tanáros bronzba öntésével lehet elérni. Hanem talán azzal, ha a múlt század Magyarországának emberi szenvedéseire emlékezhetünk, helyet hagyva a személyes értelmezésnek és azonosulásnak.

A Szabadság tér már amúgy is túl van terhelve mindenféle emlékművekkel – jegyezte meg Kirschner Péter, a Mazsike (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) elnöke. Persze: az építészeti, várostervezési szempontoknál kényesebb kérdés, hogy a Vörös Hadsereg meddig tekinthető felszabadítónak, és mettől számít megszállónak. A máig tartó vita Kirschner szerint belátható időn nem fog lezárulni, márpedig közmegegyezés nélkül "helytelen" lenne szovjet megszállási emlékművet emelni.

A Mazsihisz véleménye egy vélemény – mondta a Népszabadságnak Balog Zoltán. A miniszter szerint álláspontjuk mögött egy rossz elképzelés húzódik a közélet természetéről. – A vitában, a párbeszédben való részvételnek nincs alternatívája. Az élet ugyanis nem áll meg. És ha mi valamit üresen hagyunk, akkor oda "benyomulnak” mások, és elfoglalják a teret. Olyan nem lehetséges, hogy üres a közéleti viták tere, és ha valaki a saját véleményét nem artikulálja, nem hallatta a hangját, akkor hallatják mások a hangjukat, esetleg ő ellene – mondta Balog Zoltán. Hozzátette, van olyan zsidó szervezet, amelyik megkereste azzal, hogy "kimondottan szeretne részt venni a véleményének az elmondásával” a szoborállítás ügyében, de nem nevezte meg a szervezetet.

Balog a tervezett társadalmi vitáról elmondta: a Gulág emlékbizottsággal közösen szeretnék javasolni a közszolgálati médiának, hogy rendezzenek vitákat, ütköztessék a különböző véleményeket, készítsenek műsorokat. Ezen kívül konferenciákat is szerveznek, történészek és az érintett szervezetek részvételével. – De engem az utca emberének a véleménye is érdekel – tette hozzá Balog Zoltán. A miniszter az áldozatok emlékét ápoló Recski Szövetséget, a POFOSZ-t, ’56-os szervezeteket és az MTA Történeti Bizottságát is megemlítette azok között, akiknek a véleményét szeretnék megismerni az emlékmű felállítása előtt. Külön kiemelte, hogy az egyházak véleményét is szeretnék kérni, hiszen számukra súlyos és nehéz időszakot hozott a szovjet megszállás.

Balog tájékoztatása szerint a civil szervezetek részéről – akik a deportáltak emlékét ápolják – fogalmazódott meg, hogy szeretnének egy központi emlékművet a Szabadság téren. A nyilasok által halálra ítélt, majd megmenekült és a Gulágot is megjárt egykori atléta-medikus politikai hadifogoly lánya fogalmazta meg a szoborállítás tervét. – Mivel arról már beszéltünk, hogy mit gondolunk 1944-ről, beszéljünk arról is, hogy mit gondolunk 1945-ről, hiszen ez az időszak egyszerre hozta el a "náci uralom" végét és a szovjet megszállás kezdetét. Azért gondolt arra, hogy a zsidó szervezeteket külön is felkéri, hogy mondják el a véleményüket, mert "el tudja fogadni, hogy a zsidó közösségnek, de nagyon sok zsidó embernek személyesen is felszabadulás volt 1945 a náci rémuralom után" – mondta végül a miniszter.

Balog Zoltán azt szeretné, ha a szovjet megszállás áldozatainak az emlékműve 2017. február 25-re elkészülne, hiszen akkor zárulnak a Gulág-emlékévek, és ez az évfordulója Kovács Béla kisgazda politikus szovjet hatóságok általi elhurcolásának, ez a kommunizmus áldozatainak az emléknapja. 2016-ban tehát el kell kezdeni az emlékmű felállítását. Ez azt jelenti, hogy háromnegyed év marad a társadalmi vitára, a döntésre és a pályázat kiírására - mondta a miniszter. Csak ne az legyen a sorsa ennek is, mint a fővárosi Trianon-múzeumnak...

(Kuruc.info - MTI - Nol nyomán)