2019. szeptember 23., hétfő, Tekla, Ildikó, Ilona napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
10:56 Túl vidám kukoricát termesztett egy orosházi férfi10:38 Telefonokkal seftelő szerb ellen emeltek vádat10:19 Átvonult Japánon a Tapa tájfun09:44 Délvidéki magyar fiatalt vertek agyon a cigányok Törökkanizsán09:21 A rasszista térfigyelő szerint nem svéd cserediák akarta felgyújtani (faj)társait Székesfehérvár szívében09:05 Bruttó 1,3-2,7 milliót keresnek az állami egyetemek rektorai - az állami vállalatok első emberei jóval nagyobb fizetést kapnak08:33 Hatmillió látogatót várnak az Oktoberfestre - idén 4000 forintot kérnek az egyliteres korsóért08:04 Irán elengedi a júliusban lefoglalt brit tartályhajót07:56 A MACS kérte Magát Krisztina versenyzési jogának felfüggesztését07:32 Eltűnt egy gleccser Svájcban06:54 Jobban árthatnak a Földnek a vegetáriánusok, mint azok, akik kevés húst esznek22:29 Újra megjelent a gyermekbénulás a Fülöp-szigeteken22:09 A Fidesz-KDNP-kormány a legmagasabb kategóriában elismert egyházzá teszi Slomóék Chabad-szektáját21:53 A magyar szenvedéstörténet krónikása 21:37 Az arab koalíció Beni Ganz kormányalakítását támogatja Binjámin Netanjáhu ellenében
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika, Videók :: :: Hozzászólások

Párját ritkító csőcselék a zsinagógában

Reklám

Vasárnap este a Dohány utcai zsinagógában megnyílt a Zsidó Kulturális Fesztivál. Ma reggel megnéztem a Mazsihisz és a fesztivál honlapját, valamint Facebook-oldalát; semmi nem jelezte, hogy tegnap este a választott nép botrányosan viselkedett. Pedig így történt, amint ezt egy több mint tíz perces felvétel is bizonyítja.
Zoom
Szegény Latorcai eddig mindig hűségesen elszavalta bűnbánó/adakozó (mikor mire volt szükség) szövegét
A Petrás Mária-ügyről korábban már írtam, de egy fontos hír elkerülte a figyelmemet. Az énekesnő elleni hajszát egy, a Népszavában megjelent olvasói levél indította el. Aztán teltek-múltak a napok, a botrány nem maradt el, Petrás kitiltása ellen még két, közismerten liberális közszereplő is tiltakozott, s végül a Népszava is visszakozni kényszerült. Augusztus 28-án kora reggel a Népszava honlapján az alábbi szerkesztőségi közlemény jelent meg:
A Népszava szerkesztősége sajnálatát fejezi ki, amiért augusztus 21-i lapszámunkban a Szerintem rovat „Egy megdöbbentő, méltatlan meghívás” címmel közölt olvasói levele hozzájárult az utóbbi napokban keletkezett méltatlan botrányhoz. A levél hitelességét, mely Petrás Mária Príma Primissima díjas csángó népdalénekes személyét és munkásságát érintő kijelentéseket tartalmazott, szerkesztőségünk – mint minden hasonló esetben – igyekezett ellenőrizni. A konkrét esetben jelenleg is ellentmondásos információk állnak rendelkezésünkre, ennek ellenére a jövőben fokozottabban vizsgáljuk és kontrolláljuk az olvasói levelek tartalmát, az érintettektől pedig ezúton is elnézést kérünk.
Ez a hír tehát elkerülte a figyelmemet. Tény, hogy a Népszava szerkesztősége elnézést kért (bár a szövegben azért van egy kis maszatolás), s ezt a gesztust értékelni kell. (Ettől függetlenül a véleményem a régi: a Népszava „a magyar nemzet elbetyárosodásának vezető piszoklapja”, ahogy ezt Prohászka Ottokár közel száz éve máig ható érvénnyel megállapította.) A Népszava példáját sajnos nem követte a Mazsihisz és a zsidó fesztivál vezetése.
A fesztivál vasárnapi megnyitóján Heisler András Mazsihisz-elnök többek között ezt mondta:
Mi képesek vagyunk nemcsak mások, hanem saját hibáinkból is tanulni.
S itt megállt. Semmi sajnálkozás, semmi megkövetés a Petrás-ügyben. A nagy pátoszú kijelentés nyomtalanul elillant, akár a kémény füstje.
Amit Heisler elmulasztott, azt Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára igyekezett pótolni.
Mielőtt folytatnám, el kell mondanom, hogy Latorcai úr politikai pályáját nem igazán ismerem, a zsidó ügyek körüli sürgölődését azonban igyekszem nyomon követni. Tudom, hogy sűrű vendége a zsinagógáknak (ha jól látom a felvételeken, több, különböző színű kapedlije van, hogy mindig legyen kéznél egy frissen tisztított példány), minden olyan zsidó kezdeményezést, amely pénzről (is) szól, örömmel felkarol (temetők rendbetétele, zsinagógák felújítása). Latorcai Csabára tehát büszkék lehetn(én)ek a zsidók. Most azonban elkövetett egy súlyos hibát. Olyan súlyosat, amely megbocsáthatatlan.
Zoom
Minden eseményre jut tiszta sábeszdekli
Térjünk vissza a Dohány utcai zsinagógába. Vasárnap este van, Heisler András befejezte nagy tapssal kísért beszédét, némi szünet után a mikrofonhoz lép Latorcai Csaba. Egyetlen tenyér sem csattan, s ez bizony nem jó előjel.
Latorcai percekig beszél a fesztivál fontosságáról, s szép lassan, akárcsak ha mollból dúrba lépnénk át, elindul a nem várt irányba. A párbeszéd fontosságát ecseteli, kifejti, hogy a kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus, rasszizmus ellen, de akkor is fel kell szólalni, ha valakit alaptalanul vádolnak meg antiszemitizmussal. Latorcai ezt mondja:
Ha a közbeszédben megalapozatlan vádak, nyilvánvaló hazugság terjednek és sároznak be ártatlan embereket, ott a leghatározottabb fellépésre van szükség.
Aki figyelmesen hallgatja a felvételt, tanúsíthatja, hogy a közönség soraiban néhány izzadmányos kapedli zizegni kezd. Nem véletlenül. A hangnemváltás most már teljes, Latorcai kimondja a tiltott nevet:
Egy ellenőrizetlen dokumentum, olvasói levél alapján olyan bélyeget akartak ragasztani egy köztiszteletnek örvendő művészre, Petrás Máriára…
Ekkor csattan fel először a taps. Persze nem az egyetértés, hanem a tiltakozás jeléül. Latorcai azonban ekkor még folytatja:
…ami emberileg, erkölcsileg messze áll tőle, ugyanakkor alkalmas volt arra…
Ekkor megszakad a beszéd. Latorcai Csaba hangját elnyomja a zsinagógai csőcselék tüntetése. A helyettes államtitkár megkövülten néz, de most is szerencséje van, mert a taps lassan elhal, s beszélhet tovább:
…ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy a nevét besározzák, s kárt tegyenek ennek a fesztiválnak is. A párbeszéd ezernyi színben pompázó mezei csokrába tüskés tövis került. A fesztivál szervezőinek céljától eltérően 17 év után, sajnos, most nem érezheti mindenki a sajátjának ezt a fesztivált. Nem elég tehát a kellő körültekintéssel megfogalmazott nyilatkozat vagy sajnálkozás. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az antiszemitizmus bélyege súlyos vád, büntetőjogi kategória. Nyíltan vagy burkoltan valakit ezzel vádolni csak abban az esetben szabad, ha az minden kétséget kizáróan bizonyított. Ha ez nem áll meg, úgy a már említett párbeszéd lehetősége kap egy újabb, nehezen gyógyítható sebet. A nyílt és őszinte párbeszéd fontos része az is, hogy ha valaki hibázik, annak tényét elismerje. Ugyanakkor bátor, elismerésre méltó, gesztus értékű tett az, hogy aki a hibát elköveti, beismeri, s azért bocsánatot is tud kérni. Engedjék meg, hogy itt és most Brunszvik Teréztől hívjak segítségül egy idézetet: „Az ember soha nem olyan szép, mint amikor bocsánatot kér, és amikor megbocsájt, ezek az élet legszebb pillanatai.” Tisztelt Heisler András elnök úr, tisztelt Ács Tamás elnök úr, tisztelt Kunos Péter ügyvezető igazgató úr.
S ekkor a felcsattanó taps ismét megszakítja Latorcai beszédét. A lárma rövid időre elcsitul, s Latorcai már csak néhány szót mondhat:
A fesztivált szervező Mazsihisz és BZSH vezetőiként nyissák és mi itt mindannyian nyissuk szélesre a kultúra kapuit…
Itt a vége. Kurjongatás, lárma, purimi hangulat. A csőcselék Latorcaiba fojtja a szót, aki egy percig nézi a csőcseléket, bámul maga elé, végül mond még valami érthetetlent a mikrofonba. Utána összecsapja mappáját, s távozik. Kapedlivel a fején.
„Nyissuk hát szélesre a kultúra kapuit…” Ezt már nem viselte el a zsinagógai nép. Nagyon beszédes ez a zárás.
Az interneten megkerestem, mit nem tudott már elmondani Latorcai:
A fesztivált szervező Mazsihisz és BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség – a szerk.) vezetőiként és mi itt mindannyian nyissuk szélesre a kultúra kapuit, mert az őszinte szembenézés és az arra épülő párbeszéd teheti tényleg mindnyájunkévá a Zsidó Kulturális Fesztivált.
Ezt nem akarta hallani a csőcselék. Nekik nem kell párbeszéd. S ekkor eszembe jutott Prohászka Ottokár egyik híres, szeretetteljes mondata:
Nem akarom a zsidókat ghettóba zárni, de viszont azt sem akarom, hogy a ghettók szelleme kiömöljék lelki életünk virányaira.
(Prohászka: Iránytű. Bp., 1929, 192. o.)
Vasárnap este bizony bőven csörgedezett a gettók szelleme.
A fesztivál lemondott vezetője, Böjte József az egyik hírportálnak adott nyilatkozatában azzal büszkélkedett, hogy a zsinagógai tiltakozás „legitimálta” a fesztivál szervezőinek a döntését, Petrás Mária kitiltását. Arról pedig nem tudok, hogy bárki megkövette volna Latorcait a söpredék viselkedése miatt. Ilyen a gettók szelleme.
S most lássuk, hogyan számolt az esetről a zsidó média.
A Szombat.org fajvédő-szemita portál szerint Latorcai „meglehetősen nyers hangon megfeddte a fesztivál szervezőit Petrás Mária fellépésének lemondása miatt”. Ez nem igaz, tessék meghallgatni a helyettes államtitkár beszédét. Állít még furcsábbat is az említett hírportál:
Latorcai „hamissággal és hazugsággal” vádolta meg a Mazsihiszt - a Dohány utcai zsinagógában. Válaszul a közönség letapsolta a politikust.
Latorcai nem vádolta „hamissággal és hazugsággal” a zsidó szervezetet, ez a füllentés is a gettók szellemi terméke.
Érdekesség, hogy a Mazsihisz és a Zsidó Kulturális Fesztivál honlapján és Facebook-oldalán eleddig nem jelent meg a botrány híre (csak egy hozzászóló osztotta meg az interneten terjedő felvételt), Latorcai azonban kapott az olvasóktól kritikát.

Egy képernyőmentés a fesztivál Fb-oldaláról
Összegzésként néhány szó. Ezt a fesztivált (mint oly sok kulturális fesztivált) a magyar állam is támogatja az adófizetők pénzéből. Nem tudom, mekkora összeggel, de bizonyára kemény milliókkal. Ennek a magyar államnak a képviselője nem mondhatta végig a beszédét, mert Saul modortalan fiai és lányai beléfojtották a szót. Értsük meg, nem Latorcait sértette meg ez a degenerált társaság, hanem az országot. A magyarokat. Petrás Mária után minden magyart. Miért? Mert ez a szerencsétlen helyettes, kapedlis államtitkár a bocsánatkérés szépségéről merészelt beszélni. Csak egy hibát követett el: nem ő kért valamiért bocsánatot; a zsidó vezetők részéről szorgalmazott (burkoltan, szelíden!) megkövetést, elégtételt. Ez pedig bűn. Zsidó nem kér bocsánatot, mert zsidó nem hibázik, zsidó nem követ el bűnt. Ezért van mindig kéznél a holokausztpajzs.
Hogy mi a teendő? Válasz helyett egy nagy magyar írótól választottam rövid idézetet.
A magát liberálisnak tartó Márai Sándor a nagy háború után négy évvel ezt írta naplójába:
Van egy zsidó bűn, a bosszúvágy bűne, amit nem lehet teljesen magyarázni, ami egyidős a zsidósággal, ami végigkíséri a zsidóságot egész történelmi szereplésén, minden nép között, minden időben: a mindig jobban tudás, a nyegle hetykeség, az alázatnélküliség, a hitetlenség, a gőg, a dölyf bűne ez, ami állandó bosszúvágyban jelentkezik: lenézni, megvetni és megbosszulni azon, aki nem zsidó, mindent, amit a zsidók önmagukban és a világhoz való viszonyukban nem tudtak harmonikusan elintézni… Beteg nép. Hitler, ez az agybajos nyavalyatörős, tudott erről valamit, de az, amit tudott, semmiképpen sem igazolja azt, amit csinált.
(Márai: A teljes napló 1949. Bp., 2008, 303-304. o.)
Ezt egy liberális író vetette papírra. Ha Hitler tudott valamit, de ez a tudás nem igazolja, amit csinált, akkor mi a teendő? Tudja valaki a választ?
Bistrán Demeter
(Kuruc.info)
Frissítés: Cikkem megírása után olvastam el Böjte József hétfői nyilatkozatát a Népszava honlapján. A zsidó fesztivál frissen lemondott művészeti vezetője elmesélte, hogy Latorcai Csaba beszéde után „a vezetőség összeült” (értsd: a Mazsihisz vezetősége). S most tessék elolvasni figyelmesen a folytatást:
Ami történt, azt kifejezetten a kormány támadásának tartják, és ők hosszútávon együttműködésben vannak a kormánnyal. Úgy gondolták, hogy ebből baj lesz. Nem lesznek meg a zsinagóga, a temető fejlesztések, valami gesztust kéne tenni. Mondtam, hogy oké, akkor én felállok. És akkor felálltam, de azt nem fogadom el, hogy bocsánatot kérjünk. Én sem kérek bocsánatot, de abban bízom, hogy a hisztéria ezzel megszűnik.
Elképesztő fejtegetés. Amit Böjte előadott, az a zsidó amoralitás mintapéldája. A zsidó vezetés támadásként értékeli Latorcai visszafogott, mérsékelt hangvételű beszédét, s a botrány után érzik, baj lesz. Baj lesz, mert talán elmaradnak a zsinagógákra, zsidó temetőkre előirányzott kormányzati pénzek. Bocsánatot ugyan nem akar kérni ez a társaság (Latorcaitól sem, akibe beléfojtotta a szót a zsinagógai söpredék), a kormányzati pénz azonban kell. Ilyenkor lép működésbe a zsidóknál igen fejlett, genetikusan öröklődő alkalmazkodási képesség. Ami történik, nem őszinte, sőt nem zsidó számára egyenesen hátborzongató; gesztusként Böjte lemond, hátha vége lesz a „hisztériának”. Mert kell a pénz, kell a pénz, semmi más nem fontos, csak a pénz, csak a pénz. Hamisítatlanul zsidószagú történet.
Megint eszembe jutott Prohászka Ottokár. Egyik 1922-es naplójegyzetében írja:
Heil Juda! A derék S., zsidó vallástanító, mivel most rabbi nincs, beszédet tartott a zsinagógában az aranyborjúról, s buzdította híveit, hogy ne csaljanak, ne uzsoráskodjanak etc. Lett erre nagy gezéresz Izraelben. Nü – mondták – nem fizetjük magát! Nem adunk magának 600.000 K-t. S miért nem hagy minket keresni?! Ó, Izrael, te vén tetű, már patkány se vagy az én szememben. S ezekről mondják, hogy a vallás tartja őket. A vallás nem tart, mert nincs!
(Prohászka: Soliloquia II. kötet. Bp., 1929, 101. o.)
Ebben a történetben is a pénz a főszereplő, ma is az. Annyi a különbség, hogy a jelek szerint ma már S. zsidó vallástanítóhoz hasonló zsidó elöljáró sem akad a zsinagógák háza táján. Vannak viszont pénzéhes heislerek. Egyébként közállapotainkat jól jellemzi, hogy a püspök kommentárjából kiemelt mondatot a Prohászka-napló új, 1997-es kiadásából törölte a szerkesztő (Lásd: Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek III. Szeged-Székesfehérvár, 1997, 190. o.), meghamisítva ezzel a szöveg értelmét.
Néhány nappal ezelőtt Heisler András Mazsihisz-elnök Szombathelyen azt mondta, hogy „az antiszemitizmus a butaság szinonimája”.
Nem, Heisler úr, ez közönséges szemita butaság. Közel száz évvel ezelőtt Prohászka püspök kifejtette hungarizmusnak keresztelt programját, amelyet az akkori zsidók antiszemita bélyeggel illettek (s illetnek ma is egy idegen szubkultúra tagjai). A nagy püspök azt írta, hogy az ő nézeteire
az antiszemitizmus bélyegét csak azok süthetik, akik a szemitizmust mint különálló s külön érvényesülni vágyó érdeket vallják.
(Prohászka: Iránytű. Bp., 1929, 194. o.)
Ma is ez a helyzet. Heisler András és amorális társasága különálló és külön érvényesülni vágyó érdeket képvisel. Anyagi-materialisztikus érdeket. Erkölcsi elveik nincsenek, csak a pénz, az anyagi érdek számít. Ráadásul annyira buták, hogy ezt nyíltan meg is vallják, ahogy most Böjte úr tette. A szemitizmus tehát nemcsak fajelméletre alapozott, minden erkölcsi értéket és megfontolást sárba tipró, gátlástalanul érdekérvényesítő gazdasági-politikai gyakorlat, hanem „a butaság szinonimája is”.
Igaza volt Prohászka püspöknek, nem árt megismételni: „Ó, Izrael, te vén tetű, már patkány se vagy az én szememben.”
B. D.
Kapcsolódó:
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready