A nyíltan George Soros pénzelte 444.hu alapító főszerkesztője, Uj Péter, kinek portálja impresszumára egy pillantást vetve még az antiszemitizmussal korábban soha nem is kacérkodó, gyanútlan olvasó is inkább baráti teadélutánná értékelné át magában az egyiptomi sanyargatások időszakát, a szélsőbaloldali Népszava kérésére kiáltotta a pusztába hatezer éves bánatát.
Zoom
Uj Péter
Valljuk be, van annak valami diszkrét bája, amikor egy Soros kitartott zsidó lap főszerkesztője panaszkodik kézi vezérelt és nem a piac törvényei által irányított sajtóról egy Orbán-kormány által kitömött szélsőbalos lapban, de - olvasóink drága idejét kímélvén - mi inkább csak az informatívabb részleteket közöljük az interjúból a teljes ajvékáradat helyett. (A vasárnapi szent pihenésüket mindenáron veszélyeztetni kívánók itt olvashatják a teljes cikket. A nem magyar anyanyelvű lap helyesírási hibáit igyekeztünk javítani.)
Zoom
A 444-impresszum egy korábbi verziója
Mit szól a Magyar Nemzet újraindulásához?
Nincs nagy jelentősége. Nyilvánvaló volt már akkor, amikor Simicska Lajos feladta a médiaérdekeltségeit is, hogy valamikor újra fogják indítani. Lehet, hogy számukra fontos, de az újságírás szempontjából nem az. Azt úgyis felszámolták már.
(...)
Korábbi jelentős médiapiaci szereplők vonulnak ki fokozatosan az országból, mint például a Sanoma és más külföldi befektetők. Ezt hogy értékeli?
Bár a magyar gazdaságban a legtöbb területen pozitív szerepet játszanak a multinacionális cégek, éppen a médiában nem gondolom, hogy ez feltétlenül így lett volna. (...) ezeknek a szereplőknek a kitessékelése a magyar médiapiacról tudatos politikai művelet volt. Ment az üzengetés, titokban, hogy „na most kéne eladni, mert még jól jártok, de ha nem...” Meg aztán egy nemzetközi befektetőnek éppen elég, ha változtatgatod az adótörvényeket, rángatod az üzleti környezetet, egy idő után elege lesz és kivonul. Ironikus, hogy mára éppen az lett a magyar médiapiac egyik problémája, hogy nincs külföldi befektető. Illetve nem csak külföldi, belföldi sincs – mármint olyan, aki nem politikai motivációtól hajtva jelenik meg a médiapiacon. És ma már nem is titkolják.
Mit?
Azt, hogy a befektető valójában maga a párt. Évekig ment ez a komédia: úgy csinálni, mintha ez nem a párt volna, hanem valami vállalkozó, még Simicska Lajos cégeinél is kikérték maguknak, hogy ők a Fidesznek dolgoznának. Aztán, hopp, mi lett? Most a nevükre vették az egészet.
Több helyről hallani, hogy idén a miniszterelnök célkeresztjében az Index és az RTL Klub van, őket még „semlegesíteni” akarja valahogy.
Az Index „done”: az már az övék. Nekem ez nagyon nehéz történet, nehéz beszélni is róla. Az Indexről 2010-ig azt gondoltam, hogy az az életművem. Aztán jött a Fidesz-kormány, és azt vettem észre, hogy már nem az. Nagyon nehéz most úgy beszélni erről, hogy ne sértsek meg valakit. Rettenetes csapdába kerültek, akik még ott dolgoznak. Belekerültek játszmába, amire semmilyen ráhatásuk nincs. (...) Mindenki látja, milyen cégek, figurák, tulajdonosok jelentek meg az Index körül. Kicsit szomorkásan szoktuk mondani egymásnak Kardos Gáborral (az Index volt lapigazgatója), akár büszkék is lehetnénk rá, hogy ilyen masszív maradt az Index. Kilenc éve nem tudnak vele mit kezdeni. Nem tudták bedarálni, nem tudták bezárni, csak kínlódnak vele. De az irány egyértelmű, és már nem sok lehet hátra.
(...)
Kedvenc szófordulata volt korábban, hogy „öles léptekkel haladunk a Pripjaty-mocsarak felé”. Odaértünk már? Vagy már túl is vagyunk rajta?
Sok mindenben már túl is vagyunk rajta. Az Átlátszó leleplező anyaga Orbán Viktor magángép-használatáról például szerintem erősebb volt, mint egy Oroszországban készített drónfelvételes összeállítás Dmitrij Medvegyev vagyonáról, villájáról. Abból a direkt diktatúrának tartott Oroszországban hetekig tartó tüntetések lettek. Nálunk az Átlátszó anyagából mi lett? Semmi. Egy parlamenti interpelláció nem hangzott el. Maga a politikai rendszer már putyini stabilságú – hogy eufemisztikusan fogalmazzak.
(...)
[A kormány uralta médiumok] fantasztikus antitalentumok az újságírás terén valóban. De a fociban is ez van: az isten pénzét is ráköltik, és nulla eredmény jön ki. A médiában talán még kevesebb. De a politika szempontjából nem a jó minőségű, sikeres médiatermék a lényeg. Egy a fontos, hogy a saját politikai üzeneteik mindig műsoron legyenek, amikor kell, mondjuk választási időszakban, és tolják a Fidesz álláspontját vagy éppen manifeszt hazugságait.
A másik oldalon vannak műhelyek, az Átlátszó, a Direkt 36., az Abcúg vagy éppen a 444.hu, egymástól elszigetelten. Itt nem lenne hatékonyabb esetleg egy közös felület?
A kormány, a kormánymédia mindig úgy próbálja kezelni, bemutatni a független médiacégeket, mintha azok is valami hozzájuk hasonlóan egy központból irányított, egy politikai üzenetet közvetítő csatornák lennének, ami persze hazugság. Ezek egymástól is független szereplők, más-más céllal. Mi üzleti vállalkozás vagyunk, a Direkt 36 egy teljesen más finanszírozási modell, de velük személyes kapcsolatokon keresztül együttműködünk. Az Átlátszó megint más és az Abcúg is – utóbbi sajnos már kicsit takaréklángon van. De most már tényleg csak ilyen műhelyek maradnak a páston. Ráadásul az idei év nálunk is nagyon komoly lesz, mert fizetőssé fogunk válni, így az lesz a helyzet, hogy ott lesz a kormánymédia a maga fél-, vagy álhíreivel a másik oldalon pedig zárt tartalmak lesznek – mert szinte biztos, hogy a HVG is fizetős lesz valahogyan, és nem tudom, a 24.hu még meddig tudja tartani magát. A magazin típusú tartalmak már ott is előfizetésesek lesznek. De ez nem csak a politika által megtépázott magyar sajtópiac nyűge, nemzetközi trend.
Zoom
(Kép: Scenic)
(...)
2010 előtt az Indexben még nagyon határozottan azon az állásponton voltam, hogy nem akarok Facebook-like-gombot látni az oldalon, nem akarok megosztásokat, mert csak nekik csináljuk a tartalmat. Az Indexnek semmivel nem lett több olvasója, hogy ráfeküdt a Facebookra, csak a saját olvasóit szolgáltatta ki nekik. Tizedáron lehet rá hirdetni. (...)
Amikor én 1990-ben gyakornok lettem a Népszabadságnál, majd három év múlva felvettek, többet kerestem, mint a 30 éve tanító anyám, az egyetemi oktató apámmal nagyjából egy szinten voltam. Amikor kiléptem 2000-ben, 400 ezer forint volt a fizetésem, és ennél több pénzt ma is csak nagyon jó, tapasztalt újságíró tud keresni. Pedig közben eltelt húsz év. Ma beosztott újságírók ennél többet nagyon kevesen keresnek. Ez a folyamatos jövedelemcsökkenés pedig nem jelenhet mást, minthogy egyre kevesebb az igazán tehetséges újságíró szakmában. Az egész iparág egy folyamatos szétesés-újra összeállás ciklusban van és ezek a ciklusok egyre nagyobb frekvenciával követik egymást. Most éppen azt látjuk, hogy mindenki rohan vissza az előfizetéses modellhez. Mi is. (...)