A Jobbik elnökhelyettese és EP-választási listavezetője a pártlapnak adott egy hosszabb interjút. Ahogy korábban az elnökválasztás után a leszámolásról, az ÁSZ-bírságra adott adományok kampányra költéséről és a képviselői béremelés kapcsán a honatyák éhbéréről is vallott, most a neojobbikos Európa-képbe is kaptunk egy kis betekintést, ami a korábbi nyilatkozatok és a választási program fényében nem túl meglepő. Ugyan az Európai Egyesült Államokig nem megy el, és még a kereszténységet, illetve keresztény értékrendet tekinti közös európai alapnak (a vadliberális svédekkel és az egyéb agykasztrált útra állított népekkel ez biztosan tökéletesen működne...), kérdéses, hogy a szociális néppárt további eszmei fejlődésének ezek mikor szabnak gátat. Az utóbbi években sorra lépték át az összes korábban egyértelműen kijelölt határt, és kukázták az összes tabutémát, amely a Dobrev-féle barátaik előtt kellemetlen lenne. A rezsimdöntés áldozatvállalást kíván a hősöktől... Alább közöljük a beszélgetés vonatkozó utolsó szakaszát.
 |
Ez egy nagyon fontos közjogi vita. A Jobbik határozott álláspontja az, hogy a föderalizmus egy olyan sokszínű és összetett kontinensen, mint Európa, alkalmatlan, kivitelezhetetlen és kontraproduktív konstrukció. Ahogyan a „Nemzetek Európája” koncepción alapuló De Gaulle-i eszme is…
Korábban a Jobbik a Nemzetek Európája koncepció mellett kampányolt.
Igen, de be kellett látnunk, a világ annyira nyitottá és globalizálttá vált, hogy a szűk értelemben vett szuverenitás védelmére épülő „Nemzetek Európája” koncepciótól is el kell mozdulni valamilyen irányba. Talán egy konföderáció tudná ezt a kérdést feloldani...
Most két végletes eszme áll egymással szemben, de egyiknek sincs teljes realitása azon viszonyok közepette, ahogy most a XXI. században találjuk magunkat. Föderalizmus már csak azért sem lehet, mert minden föderális konstrukciónak van egy alapfeltétele. Mégpedig az, hogy meghatározzuk azt az identitásképző elemet, azt az identitást, ami köré felépíthető egy föderális struktúra. Ahogy ezt láthattuk, amikor Bismarck Németország egyesítésében gondolkodott, de utalhatnék az olasz Garibaldira is vagy az Egyesült Államok alapító atyáira. Előbb deklarálni kellett az identitást.
Ha tovább viszem ezt a gondolatot, akkor jól értem, arra gondol, hogy definiálni kellene az európaiságot?
Abszolút. Mielőtt ezt a közjogi vitát lefolytatjuk, meg kellene határozni azt, hogy mi az Európai Unió, vagy Európa identitása, és mi az, ami mindannyiunkat összeköthet. Ennek nem egy absztrakciónak kell lennie.
Ez nem lehet Beethoven örömódája: az esztétika, meg ízlés dolga. Vagy szereti valaki Beethovent, vagy nem. Nem lehet Conchita Wurst sem, és az Eurovíziós Dalfesztivál sem, ami gagyi és talmi.
Fontos alapértékekben kell gondolkodni, amikben az írek, a portugálok, az észtek és a magyarok is egyet tudnak érteni. Az a jó hírem, hogy van ilyen, csak bizonyos gátakat át kellene szakítani vagy le kellene bontani.
Mire gondol?
A kereszténységre. A keresztény kultúrára, identitásra, vallásra gondolok. A híres brit történész, Toynbee mondta azt, hogy minden civilizációnak az alapja a vallás, és ezzel mélyen egyetértek. Ha megnézzük a hindu, a konfucianista és az iszlám civilizációt, mindenhol a vallás az, ami identitásképzőként megjelenik. Aztán persze rárakódik sok minden más is. Európában azt lehet mondani, hogy a humanizmus, a római jogból fakadó jogállamiság, a szabadságjogok, mind olyan elemek, amik felsorakoztathatóak értékként, de egyáltalán nem állnak szemben a keresztény kultúrkörrel és identitással.
Ez működhet még egyáltalán a XXI. században, mikor arról hallunk, hogy üresek a templomok Európában? Mintha a kereszténység elvesztette volna azt az erejét, ami évszázadokig kötőanyaggá tette Európában.
Mint ahogy a konfucianizmus is elveszítette egy ideig a jelentőségét Kínában, mégis ott maradt a kínaiak ösztöneiben és zsigereiben. Konfuciusz tanításai ma is a kínai állam alapjait képezik.
Hogyan tudna hatni arra az Európai Unió, mint intézmény, hogy a kereszténység meghatározó értékké válhasson egész Európában?
Deklarálni kell. Ennek már több alkalommal is nekifutott az Európai Unió. Most ott tartunk, hogy Európa, az európai identitás a sokszínűségre épül.
Sokszínűségre azonban, és arra, hogy semmiben sem értünk egyet, nem lehet identitást, illetve nagy struktúrákat felhúzni.
A Fidesz uniós politikájának sarokpontjai a migráció és Soros György. Milyen témákra fog fókuszálni a Jobbik az európai parlamenti választásokig tartó kampányidőszakban?
Három plusz egy témánk van. Elöljáróban el kell mondani, hogy ezek mind olyan témák, melyeket nemzeti sorskérdésként azonosítottunk. Ezek nem ideológiai kérdések, hanem ügyek, melyek mentén mind itthon, mind külföldön és a nagyvilágban is szövetségeket építhetünk. Ilyen a migráció kérdése, amiről már beszéltem. Ez egy globális kihívás, ami globális megoldásért kiált. Partnerek akarunk lenni a vitában, nem úgy, mint Orbán Viktor.
A bevándorlásnál talán még fontosabb az elvándorlás problémája. Itt emlékeztetnék a béruniós kezdeményezésünkre, ami minket igazolt. Magyarországon ugyanis az elmúlt harminc évben az a neoliberális gazdaságpolitika, ami a bérrabszolgaságra, az alacsony munkabérekre, a gyenge munkatörvénykönyvre, és gyenge szakszervezetekre épült, meghalt. Ám közben elüldözött innen, illetve erre késztet több százezer magyart, akiknek a helyére olcsó munkaerőként, idegeneket telepíthetnek be. A Jobbik új kohéziós politikát, új gazdaságpolitikát kínál, valamint a korrupció kíméletlen üldözését, mert leginkább ez utóbbi a legnagyobb akadálya az ország versenyképességének. Ezért is szorgalmazzuk az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Fontosnak tartjuk az autonómia ügyét, ami az önrendelkezésről szól és arról, hogy az őshonos kisebbségek kollektív jogokat kaphassanak. A plusz egy téma a közszolgálatiság védelme.
Magyarországon a közszolgálati média nem tölti be eredeti szerepét, áldozatává vált a Fidesz diktatórikus törekvéseinek. Arra várunk, hogy Európában határozzák meg azokat az ismérveket, szempontokat, melyek alapján a közszolgálatiságnak működnie kell. Mindenkinek joga van az objektív tájékozódáshoz és a független információhoz.
Hány képviselőre számítanak az Európai Parlamentben?
Minimum célként határozom meg, hogy a 2014-es eredményünket meg tudjuk ismételni, tehát a három mandátum megszerzését. Lévén, hogy három tőlünk teljesen független think-tank közvélemény-kutató négy mandátumot jósol a Jobbiknak, így boldog akkor lennék, ha növelni tudnánk a mandátumaink számát, és úgy tűnik, hogy ez egy reális cél.
Kapcsolódó:
