Hornyik Miklóssal 1994 tavaszán, vagy inkább télutóján találkoztam először a Magyar Televízió Szabadság téri épületében. Akkoriban, pontosabban 1991-ben települt át a Délvidékről az anyaországba, miután odalent éppen háború dúlt az addig Jugoszláviának mondott tákolmányország különféle szláv, albán és muszlim bosnyák népei között. A szerbek akkor besorozták a délvidéki (Hornyik sosem ejtette ki száján a szláv Vajdaság fogalmat – H. J.) magyar fiatalokat többi között a szlovénok, koszovói albánok, horvátok és a muszlim bosnyákok elleni népirtó csatározásokat vívó hadseregükbe. Hornyik Miklós sorköteles fia, Csongor is megkapta a behívót, ám a laktanya helyett szüleivel együtt a gúnyhatár felé vette az útját. Akárcsak sok más délvidéki magyar fiatal, Hornyik gyermeke sem kívánt például a horvát erőkbe besorozott magyarokra lőni, vagy életét föláldozni az országrabló szerbekért.

Az anyaországba történt szökésig azonban Hornyik Miklós is sok mindenen átment a Délvidéken. Újvidéken (Neusatz) született bele 1944. január 12-én a mintegy nyolc-tíz hónap múlva bekövetkezett szerb és egyéb szláv partizánsöpredék délvidéki magyar- és németgyilkolászásába. A Hornyik család túlélte a vérengzést, s Miklós az általános iskolát, a gimnáziumot, majd az egyetemet a szülővárosában, Újvidéken végezte.

Hornyik Miklós első újságírói, szerkesztői munkahelye a vele egyidős, tehát 1944-ben, véresszájú magyar és zsidó kommunisták alapította, s időközben sok viszontagságon átment újvidéki Magyar Szó szerkesztősége volt. 1969-től hat esztendőn keresztül a Képes Ifjúság főszerkesztője. Az Újvidéki TV magyar osztályán kétszer is dolgozott, előbb 1975-79, majd végül 1986-91 között, mint a kulturális műsorok szerkesztője. Végül az utolsó délvidéki munkaköre adta az apropót arra, hogy Budapestre menekülése után 1991-től a a Magyar Televízió Külpolitikai Főszerkesztőségének vezetőhelyettese legyen. Akkoriban dolgozott a Főszerkesztőségen a nem délvidéki születésű, de a térséget jól ismerő, kitűnő televíziós újságíró, Szaniszló Ferenc is.

Chrudinák Alajos volt 1994-ben – valójában Horn és bandája 1994-es választási győzelméig - az MTV Külpolitikai Főszerkesztőségének vezetője, Hornyik Miklós pedig a helyettese. Mondanom sem kell, hogy Sugár András is meghatározó egyénisége volt ekkoriban a csapatnak. A Chrudinák Ali által megteremtett, s a magyarságnak elkötelezett szellemi műhelyben több értékes ember volt akkoriban a Külpolitikai Főszerkesztőségen, mint például a háromszéki Uzonból akkoriban átjött Beke György író, az erdélyi magyarság és a moldvai csángóság krónikása, vagy Lovas István, aki szintén nem sokkal korábban tért haza hosszabb nyugati emigrációjából. S természetesen ott volt a délvidéki Hornyik Miklós, akit az egyik hol fideszes, hol maszopos (ahogyan éppen a szél fújt), mindenki ellen áskálódó kolléganő nem egyszer visszaküldött a „szülőhazájába”. De ezzel együtt jó volt magyarnak lenni, magyarságot tanulni a Chrudinák irányította Panorámában. A csapat tagjainak többségét – az említett áskálódó perszóna kivételével – szélnek eresztették Hornék 1994-es országlása kezdetén. Szegény (mert a halottakról már így illik beszélni) Hornyik Miklós az ellene is irányuló áskálódásokra szokta volt mondani: a Délvidéken a legrosszabb rémálmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy ennyi magyargyűlölő van az anyaországban.

Hornyik Miklóssal a televíziós korszak megszűnte után a '90-es évek végén futottam össze az Astoria Szálló előtt, s örömmel újságolta, hogy ismét talált egy jó magyar szellemű alkotóműhelyt, s gyorsan megkérdezte, lenne-e kedvem írni Csurka István Magyar Fórumának, ahol akkoriban korrektorként (!) állt alkalmazásban. Hornyik Miklós szó szerint az utcáról vitt be Csurka lapjához, s nem pedig a Moszád ültetett a nyakára, amint arra az öreg később „rájött”, miután a pereputty ámokfutását már nem voltam képes elviselni, és vettem a kalapomat. Később Miklós is vette a kalapját, a kabáttal együtt. Volt még néhány rövidebb életű munkahelye, de valójában az anyaországi irodalmi élet, a sajtó nem használta ki a benne rejlő lehetőségeket. Úgy nyolc évvel ezelőtt, egy forró nyári napon a Nyugati pályaudvar előtti, már eddig is sok átnevezést elszenvedett téren találkoztam vele: poros, festékes munkaruhában volt, s magyarázatképpen elmondta, hogy néhányadmagával lakásfölújításokat végez, mert sok kötetes író mivolta ellenére nem kell a hazai kulturális életnek. Utoljára 2007 márciusában, a Chrudinák Alajos születésének 70. évfordulóján tartott ünnepségen találkoztam Hornyik Miklóssal, de akkor még nem látszottak rajta a gyilkos kór jelei.

Hornyik Miklós könyveit ezentúl be kellene iktatni az anyaországi közép- és felső iskolák irodalmi és történelmi tananyagába. Mondhatnánk úgy is, hogy Hornyik életművének inkább ott lenne a helye, mint például a Prohászka Ottokár katolikus püspök szobrát ledöntő gyűlölködő költeményeinek. Alig egy éve, 2010 novemberében a délvidéki Temerinben mutatta be Hornyik Miklós a Meghasonlásunk története című könyvét, amelyben a most elhunyt szerző, mint korábban már többször, megint a délvidéki és az egyetemes magyar nyelv, irodalom és a sajtó módszeres elsorvasztásának okait elemzi.

A szerzőnek dedikált könyv

De szintén nyugodt lélekkel ajánlhatjuk iskolai tananyagnak Hornyik Miklós Titokfejtők című könyvét is, amely 1988-ban, tehát még a család elmenekülése előtt látott napvilágot az újvidéki Fórum Kiadónál. A kötet tartalomjegyzésének föllapozása, majd az egyes fejezetek elolvasása elegendő ahhoz, hogy belássuk: Hornyik Miklós személyében egy enciklopédikus tudású, nagy magyar szívvel megáldott irodalomtudóssal és született tanáremberrel van dolgunk. A kötetben ismét, mint ahogyan majd később is, szól Ottlik Gézáról, górcső alá veszi az írásait és az írót magát. De megismerhetjük belőle József Attila, Németh László és a pályakezdő Mészöly Miklós írói eszközeit is.

Hornyik Miklós másik híres kötete

Az Arany János-díjat is elég későn, 2010 végén kapta Hornyik Miklós, pedig korábban is kiérdemelte. A díjnak mégis nagyon örült, s a Magyar Nemzetnek adott interjú néhány szava a délvidéki író hitvallásaként is értelmezhető: „Határon innen és túl is meg kell maradnunk annak, akik vagyunk: magyarnak. A külföldi és a hazai magyarellenes támadások pergőtüzében nem árt, ha tudjuk: magyarnak lenni érték.”

Hornyik Miklós nagy tudásáról és a magyarság iránti elkötelezettségéről hűen tanúskodik a Szaniszló Ferenccel, az Echo TV-ben megejtett 2009-es beszélgetés.

Miklós, nagy értéket hagytál ránk. Nyugodj békében!

Hering József – Kuruc.info