Egyetemre járok, lassan második éve, műszaki karra. Átéltem minden egyes intézkedést, amit ráerőszakoltak a felsőoktatásra. Kezdve 2012-ben a variálást a felvételi helyekről, a költségcsökkentéseken át, a mostani kritikus pénzhiányig. Általános a levertség és a fásult hangulat. Még úgy is, hogy se bölcsész, jogász, gazdász nem vagyok. Igen, mindenki tudja, hogy ők húzták a rövidebbet. Ráadásul ezek olyan fontos karok, amiknek a nemzet formálásában döntő szerep jut. Gondoljunk csak bele: a bölcsész karokon tanárokat, a jogász karokon ügyvédeket, közgazdász karokon pedig a nemzet gazdaságának működését ellenőrző/elemző szakembereket képeznek. Mindhárom karon a tanulási módszernek azonosak a jelszavai: Ülj le, magold be, fogadd el és kuss!

Szerencsére nálunk más a helyzet, de ez is csak azért van, mert az elbocsátásoknak "köszönhetően" tanárhiány alakult ki, ezért visszahívtak ún. óraadó tanárokat, akik már nyugdíjasok. Már egy jó ideje. Nem kapnak ezért fizetést, de nagyrészt a Horthy-rendszerben szocializálódtak, ezért gondolkodásra ösztönöznek minket, ez a tanítási módszerük. Azt akarják, hogy magunktól jöjjünk rá az ok-okozati tényezőkre. Nem tudom, hogy direkt, vagy csak mert fáradtak, de bevált.

Mindazonáltal ettől még nem jön el a megváltás, ha továbbra is droidképzés folyik. Ennek az oka egyszerű: az ún. "semleges oktatás". Hogyan várhatjuk el, hogy a diákok szeme felnyíljon, ha egyszerűen nincs meg hozzá az alap, amire építkezni lehet? Nem állnak ki magukért, se a nemzetért, nem követelik a jogaikat, mert egyszerűen nem tanították meg nekik, hogyan kell, hogyan lehet megtenni. Ha valaki mégis megteszi, azt kirekesztik, mert nem úgy gondolkodik, mint "mindenki más".

Nem más ez, mint a tökéletes biorobot-társadalom megalkotása! Mindenki legyen egyéniség, de az agyuk helyén keletkező szivacsgolyót ne használják. Éljenek a mának, legyen buli, pia, cicanaci. Na meg vasalt hajú fiúcskák.

Ezek után csoda, hogy van olyan, aki még tud gondolkozni! Még kevesebben vannak, akik mernek tenni! E dolgok főként arra a bizonyos három karra jellemzőek, amik az oktatásért, a törvénykezésért, és a gazdaságért felelősek.

Elcsépelt szöveg, de igaz: össze kell fogni azokat, akik hajlandók a cselekvésre, cselekvésre kell bírni azokat, akik képesek gondolkozni, és gondolkozásra kell bírni azokat, akik eddigi életüket droidként élték! Elismerem, nem vagyunk sokan, főleg a kicsapongó életmódot folytató diákság körében, akikben buzogna a tenni akarás. De épp elegen vagyunk, hogy elindítsunk egy folyamatot, ami egy mentőcsónak lehet a nemzet számára. Viszont van egy elég nagy probléma: nincs vezetőnk, nincs aki/akik mögé felsorakozhatnánk. Mert ugyan szép dolog a Magyar Tavasz, de nem igazán látom őket az egyetemeken, hogy reklámoznák magukat vagy gyűléseket szerveznének. Pedig nagyon kellene, mert egyedül semmire sem megyek. Egyikünk sem.

Páran megkérdezik tőlem: "Miért foglalkozol ezzel?" és "Nem tök mindegy?" Erre általában ez a válaszom: "Miért ne?" vagy "Mert nem akarom Londonban mosogatófiúként leélni az életemet, azért!"

Remélem, hamarosan változik a helyzet, és lesznek olyan fórumok, ahol eltervezhetjük a jövőt, közösségeket alapíthatunk nemzeti alapon, és megerősödhetünk gazdaságilag. Mert ugyan nagyon jó és helyes, hogy a politikában és az utcán is jelen vagyunk, de gazdasági háttér nélkül és önfenntartó, nemzeti hagyományokra épülő közösségek nélkül szinte lehetetlen rendbe hozni az országot. Hiszen mielőtt a nemzet testét gyógyítanánk meg, a lelkét kell rendbe rakni!

Egy 19 éves fiú,
aki akar egy szebb jövőt

Kapcsolódó: Van még visszaút ebből az elkorcsosodott világból? - Egy 19 éves leányzó gondolatai