Nyár óta viszont az állam bizonyos emberek esetében - akiket senki sem hívott Magyarországra - elnéző, nem kér rajtuk számon semmit. E lények Magyarországon nemkívánatos személyek (továbbiakban nksz). Bármit büntetlenül elkövethetnek, megtehetnek, Orbán nem akar közülük senkit pofonnal hazazavarni, nem úgy, mint a gárdisták esetében. Valószínűleg a gárdisták egyetlen bűne az, hogy magyarok, s nem csak szavak szintjén. (Hajrá, magyarok, hajrá, Magyarország!...)

Nézzünk egy nksz-tipikus esetet! Szabályszegő módon Magyarország területére lép, ezzel megvalósítja a tiltott határátlépés szabálysértést (204. §.) Lehetne az nksz-t többek között az ország területéről kitiltani, vagy közmunkára kötelezni, mégsem történik vele semmi. Vándorsáska módjára pusztít mindent, ami elé kerül (gyümölcsösök lelegelése, éléskamrák kifosztása, öntözőberendezések tönkretétele, kukoricatáblák széttiprása stb). Ezek Btk.-ba ütköző bűncselekmények (370, 371. §). Mit tesz e bűncselekmény elkövetőivel szemben a rendőrség? Ez költői kérdés, a választ mindannyian tudjuk.

Ezzel szemben, ha valaki hazáját féltve szeretne valamit tenni az ország védelmében, meghurcolják, rabosítják, feljelentik közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezéséért (352. §).

Tegyük fel a kérdést: - Hol élünk, melyik országban? Tényleg csak nevében magyar az ország? Miért nem védhetem meg hazámat, ezen belül birtokomat, ingatlanomat? Miért kell eltűrnöm mindenféle senkiházi jöttmentet?!

Annak idején, mikor még a Petőfi Rádió szellemi műhelyként, s nem zenecsatornaként működött, sok ismeretre lehetett szert tenni a különböző műsorai által. Ott ragadt meg bennem az a mondat, miszerint Magyarországnak jó törvényei vannak, csak nem alkalmazza. Nézzük meg, mit tehetnénk mégiscsak a kártevők ellen!

Állami tulajdon védelme, tulajdonjog védelme, jogos önhatalom fogalma sokak számára idegenül hangozhat, de itt találjuk meg azt a lehetőséget, mely segítségünkre lehet az nksz-ek ellen.

181. § (1) Aki az állami tulajdon védelmére vagy széles körben fenyegető veszély elhárítására irányuló célszerű tevékenysége folytán károsodik, kártalanításra tarthat igényt, kivéve, ha ez a tevékenység munkaköréből folyó közvetlen kötelessége volt.

Az állami tulajdon védelmét törvény külön ismeri el, tehát a kármegelőzésen van a hangsúly.

A tulajdonjog természeténél fogva védelemre szorul, ezt a védelmet kezdetektől fogva elsődlegesen és közvetlenül maga a tulajdonos nyújtja. Az állam és a jog mindig elismerte a tulajdonos jogát, hogy önerejével védje meg tulajdonát. A tulajdon védelme nem csak önérdek, de társadalom általános érdeke is, ez garantálja a társadalom, gazdaság rendjét, ezért az állam közhatalmi eszközökkel is védelmet nyújt, polgári (magán) jogi úton, valamint a büntetőjog eszközeivel, amikor bűncselekménnyé nyilvánít meghatározott vagyon elleni támadásokat (lopás, rablás, csalás).

A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza, vagy lehetetlenné teszi. A polgári jogban az önhatalom általában tilos, de kivételesen elismeri gyakorlását a tulajdon védelme érdekében.

A tulajdonos két esetben élet önhatalommal: a tulajdon ellen irányuló támadás (tilos önhatalom) elhárítása érdekében, illetve az elveszett birtok visszaszerzése érdekében. Az első esetben a tulajdonos a támadást a szükséges mértékben háríthatja el, nem alkalmazhat azonban nagyobb mértékű erőszakot, amely nagyobb hátrányt idézne elő, mint a védett érték (nem vezethet áramot a kerítésbe, mert a tolvaj halálát okozhatja). A második esetben akkor léphet fel, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevétele miatti időveszteség a visszaszerzést meghiúsítaná.

Mivel olvasóink között tudhatunk többek között jogászokat is, kérem, javítsanak ki, amennyiben rosszul értelmeztem a törvényeket!