Három hónapja az említett arab országban élek a családommal, ahol nagyon sok új kultúrát sikerült megismernem, köztük természetesen az arabot is.

Mikor eljöttünk otthonról, még javában zajlott a kerítésépítés. Minden külföldi ország nácizott minket, hogy miért akarjuk lezárni a határainkat azok elől, akik útlevél nélkül kívánnak kis hazánk területére lépni, és Magyarországon vagy az EU területén belül letelepedni.

Az ország, ahol jelenleg élek, ugyan kerítéssel nincs körülvéve, mert félsziget, de aki útlevél és vízum nélkül próbál meg belépni, azt a határon lelövik. Ha valakinek, aki ide költözött, lejár a munkaszerződése, záros határidőn belül el kell hagynia az országot. Itt ebből a szempontból rend van.

Nemzetközi "brit" középiskolába járok. Az iskolában szinte minden országból (kivéve Izraelből) és minden kultúrából van valaki, többek között Szíriából és Romániából is. Az iskola 6 alap házirendi pontjából az egyik - és számukra legfontosabb - a "respect". Ebből kifolyólag nagyon kevés probléma van a különböző nemzetek fiai között.

A román osztálytársam első nap, mikor kiderült számára, hogy magyar vagyok (a nagy-magyarországos övemből), kezet akart fogni velem, az arcomba nevetett, és mondta, hogy akkor nekünk most utálnunk kéne egymást.

Mikor a szíriai osztálytársamat kérdeztem a migránsokról, azzal kezdte, hogy az, amit az Iszlám Állam csinál, nem az iszlám vallás része, és az arabok nagy része ezt ugyanúgy elítéli, mint az európaiak. (Ez a spanyol és portugál osztálytársaimnak nem volt tiszta, ezért emeltem ki külön.) Továbbá arról is mesélt, hogy neki mik a jövőbeli céljai. Első mondataként az hangzott el, hogy történjen bármi, ő érettségi után haza fog menni Szíriába, mert az az otthona, de ugyanakkor azt is elmondta, hogy vannak szír másod-unokatestvérei és egyéb családtagjai, akik már Európában vannak. Véleménye szerinte a betolakodók nagy része biztosan nem szír, mert az ő otthoni családjának a nagy része sem vándorolt el.

Amivel véleményem szerint nagyon jól jártunk, mert szeptember előtt csak a médiában értesültem arról, hogy mekkora kulturális különbségek vannak az arabok és az európaiak között, most már a saját bőrömön tapasztalom meg őket, és teljes mértékben át is látom azokat.

Például a szülők nem használnak gyerekülést, és a mi szemünkkel nézve úgy vezetnek, mint az őrültek. Mondván, nem szólnak bele, ha Allah úgy akarja, úgyis meghal a gyerek, minek neki gyerekülés, és én minek vezessek lassan, úgyse tudom befolyásolni Allah döntéseit. Ha úgy akarja, ha lassan megyek is meghalok. Ennek a világnézetnek a következtében a gyerekek, most, hogy beköszöntött a tél (15-20 Celsius-fok van), a kocsi ablakain lógnak ki, miközben az apjuk a közlekedésben használatos törvényeket sorra szegi meg.

Ez csak az egyik legalapvetőbb példák egyike volt, ahogy például az is, hogy mikor kutyát sétáltatok, a helyi járókélők átmennek a túloldali járdára, mert félnek a kutyáktól.

Ebben az országban több a külföldről érkező munkásember (expat), mint a helyi állampolgár. Mégse jutott soha senkinek sem eszébe, hogy megkérjük őket a helyi ünnep elhalasztására. Mindig mi alkalmazkodunk, mert nem otthon vagyunk, és ez a normális. És éppen ezért onnantól kezdve, hogy valaki Magyarországra, vagy az EU területére beteszi a lábát, jogos és minimális elvárás/követelmény mindegyikükkel szemben, hogy ha már itt vannak, akkor próbáljanak meg nem feltűnést kelteni, és örülni annak, hogy itt lehetnek.

Merthogy itt minden egyes nő kínosan ügyel arra, hogy a szoknyája térd alá érjen, és hogy a vállát takarja el a pólója. Pedig semmilyen jogi következménye nincs annak, ha a szoknya nem takarja el a térdet, de van mindenkiben annyi, hogy tiszteli a helyi kultúrát.

Én az európai elmebeteg vezetéstől is csak ennyit várnék el, hogy ha már beengedték ezt a sok százezer más vallású embert, akkor most zárják le a határokat, mert már most is késő, és legalább a kultúránkat hagyjak meg nekünk, ne távolítsák el sehonnan a betolakodók miatt a vallásunk jelképeit, és ne arra kelljen másfél év múlva hazaköltöznöm, hogy ennél is nagyobb romokban van Európa...