Nemsokára, június 6-án kezdődik a "várva várt szent hónap", a ramadán időszaka. Ebben az egy hónapban napkelte és napnyugta között nem ehetnek, nem ihatnak, nem cigarettázhatnak a muszlim vallású emberek egyáltalán. Ezt eddig egy fajta böjtnek is lehetne nevezni. A probléma azonban ott kezdődik, hogy emiatt a muszlimok nem alszanak éjjel, mert akkor táplálkoznak, és érzik jól magukat. Napközben aztán esetenként nem mennek be a munkahelyükre dolgozni, vagy iskolába, és ha bent vannak se dolgoznak, fáradtak, és megállás nélkül imaszünetet tartanak, az egész életük felborul.
Én nemzetközi, brit iskolába járok, ahol a helyi katari emberek száma elenyésző, azonban a környező (vagy éppen nem környező) országokból származó muszlimok száma magas.
Vannak Szíriából, Egyiptomból, Palesztinából, de a kedvenceim, akik kanadainak vagy éppen amerikainak vallják magukat. Miközben méterekről süt az arab fejükről, hogy pont annyi közük van ezekhez az országokhoz, mint nekem: semmi. Csak éppen a szüleik oda költöztek egy pár évre, ők ott születtek, és a helyi jogszabályok következtében megkapták az állampolgárságot.
Ennek a fantasztikus multikulturális társadalomnak a neveléséből, amit az iskolában nap mint nap kapunk (például a néger ’üzleti tanulmányok’ tanáromtól, akit ha megkérdezünk, hogy hova valósi, akkor az a válasza, hogy londoni), következik az, hogy ha valakinek más véleménye van, mint az agymosott helyi embereknek, akkor ő egyből kirekesztő és rasszista.
Az oktatási rendszerben, amiben tanulok, ahhoz, hogy érettségi papírt kapjak, kell írnom egy 4000 szavas dolgozatot. Az iskola segítségképpen minden évben szervez egy kávézást, ahol az évfolyam diákjai leülnek, és a szülőknek, tanároknak beszélnek az általuk szabadon választott dolgozattémáról.
Én a sajátomnak a ’Menekültek hatása Magyarországon’ címet adtam. Azzal kezdtem a beszédem minden emberhez, aki leült mellém, hogy a migránsok és a menekültek nem ugyanazok az emberek. Számomra érthetetlen módon már ezt is lerasszistázták páran, viszont a többi emberrel hihetetlen jót beszélgettem, és meghallgattam, hogy nekik milyen véleményük és tapasztalatuk van az integrációról és az idegen országba való költözésről.
Az is kiderült, hogy az angol (és ő tényleg angol) tanárom szerint a menekültekből származó pozitívumokat is bele kéne írnom a dolgozatba, például szerinte, ha nem lennének migránsok, Londonban hiány lenne buszsofőrökből. Bár később azt a pontomat sem vitatta, hogy akkor talán a bűnözés is fele ekkora lenne. Viszont ebbe a ténybe belegondolni súlyos rasszizmus.
Az viszont kifejezetten érdekelne, hogy Angela Merkel mikor figyel fel arra, ami Angliában történik, mert az angoloknál már nemcsak a fővárosban, hanem Birminghamben is példamutatóan hangosan szól a dal a bevándorlóknak köszönhetően. Szóval a kérdés csak annyi, hogy mikor kezdenek már végre építkezni, hogy a ramadán alkalmából Németországban is különösen hangosan szólhasson a hajnali 3 órás, vagy éppen a sötétedést jelző délután 6-os ima.
Vagy akkor már lehet, egyszerűbb lenne nem egy európai országról példát venni, hanem valami olyan helyről, ahol ennek már hagyománya van.
Ebben az esetben itt van egy kis gyorstalpaló:
1) Lassan itt lenne az ideje küldeni az email-t a gyerekek szüleinek, hogy nem nyit ki a suliban a büfé a ramadánra való tekintettel. Mert Dohában már megkapták a szülők az igazgatóságtól a kör email-t, hogy kérjük, gyermekeiknek csomagoljanak enni- és innivalót, mert a büfé nem fog kinyitni júniusban. Szóval már így is késésben vannak.
2) Lassan az ablakokat, ajtókat is el kéne kezdeni sötétíteni a szobákon, ahol majd enni, inni lehet a nem muszlim gyerekeknek iskolaidőben. Mert Dohában már elkezdték. Ott még nem történt meg? Megint egy fekete pont.
3) Lassan amelyik menekültszállóban még nem lenne wi-fi, ott el kéne kezdeni telepíteni a routereket, hogy mindenkinek legyen ingyen internet, hogy letöltse az okostelefonjára az alkalmazást, mely megmondja, merre van Mekka, és ezáltal tudja, merre kell letérdelni, imádkozni.
4) És végül a legfontosabb: lassan a német parlament elé kerülhetne a javaslat, hogy péntek és szombat legyen a hétvége, mert ezt az arab országokban így szokás. Vagy azzal várjunk még egy kicsit, amíg Berlin polgármestere is muszlim lesz, mert ezen ne múljon.
Vagy lehet, ennek az egésznek lenne egy egyszerűbb megoldása, felébredni az álomvilágból, amiben az EU tagjai már hónapok, évek óta élnek. Lehetőleg addig, míg lehetséges, és amíg az EU elnöke nem lesz muszlim. Mert Európa gazdasági központja már elveszett…
