Augusztus 19-én elmondhattuk, hogy a hivatalba lépő Tisza-kormány pontosan száz napja "vezeti" országunkat. Így talán eljött az ideje annak, hogy röviden górcső alá vegyük a Magyar-kabinet kormányzati tevékenységének néhány "eredményét".
Zoom
A teljesség igénye nélkül számolhatunk be arról, hogy szándékukban áll eltörölni a szívhangrendeletet, egyértelműsítve, hogy számukra a magzatok élete nem számít, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy még kevesebb magyar gyermek szülessen meg, fokozva nemzetünk katasztrofális demográfiai helyzetét.
A tiszás parlamenti többségnek továbbá mindenfajta társadalmi egyeztetés nélkül sikerült köztársasági elnökké választania azt a Baka Andrást, aki még 2008-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága bírájaként hozzájárult az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az elnyomó, nemzetünket megnyomorító bolsevista rendszer ellen megmozduló magyar emberekre Tatán sortüzet vezénylő kommunista gyilkos, Korbely János mentegetéséhez.
Arra is érdemes emlékeznünk, hogy Magyar Péter még július elején nyilvánította ki, hogy kormányának feltett szándéka a vármegyék átnevezése megyékké. (Ez az akció a becslések alapján kb. félmilliárd forinttal terhelné meg a magyar költségvetést, sőt ha a miniszterelnök ezt véghezviszi, elmondhatja magáról, hogy Rákosi (Rosenfeld) Mátyás nyomdokaiba lépve változtatta meg újra hazánk ezen közigazgatási egységeinek közel ezer éven át használatos megnevezését.)
A miniszterelnök szájából hallhatunk arról is, hogy kormánya kilátásba helyezte a gyermekek örökbefogadási jogának a kiterjesztését homoszexuálisokra.
Orbán Anitától pedig megtudhattuk, hogy minisztériuma nem kíván fellépni határon túli magyar nemzettársaink védelme érdekében, mert "nem akar beavatkozni más államok belügyeibe."
A minap pedig arról is tájékozódhattunk, hogy augusztus 25-én a kormány elfogadta az ENSZ Közgyűlés 81. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség számára elfogadott irányelveket tartalmazó dokumentumot, mely az orosz-"ukrán" háború témájában a következő lényegesebb elemeket fogalmazza meg: "hazánk célja a nemzetközi jog elvein alapuló igazságos és tartós béke előmozdítása". "Magyarország elítéli az orosz katonai agressziót, és teljes mértékben támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását". "Oroszország magatartása fenyegetést jelent Magyarországra, Európára és a globális rendre, valamint a Kárpátalján élő magyar kisebbséget is komoly veszélybe sodorja, ezért támogatunk minden törekvést, amely a fenntartható béke és a hosszú távú biztonsági garanciák irányában tett tárgyalások kezdeményezésére irányulnak".
A leírtakkal kapcsolatban néhány kérdést azért megfogalmazhatunk. Melyik az az állam, amely a területén élő magyar és más nemzetiségű férfiakat hosszú évek óta ágyútöltelékként használja egy olyan háborúban, amelyikhez nekik semmi közük nincs? Melyik az az állam, amely már harmincöt éve folyamatosan semmibe veszi azt a törvényes népszavazást, amely Kárpátalja és az ott élő magyar testvéreink számára széleskörű autonómiát biztosít? Melyik az az állam, amely folyamatosan csorbítja, lehetetleníti el a kárpátaljai magyarság és az Ukrajna terültén élő más népek még meglévő jogait? Mikor hallatszott el olyan kijelentés, íródott olyan dokumentum, amely alapján feltételezni lehet, hogy Oroszország célja Magyarország vagy valamelyik másik európai állam megtámadása? Hogyan akarja a "magyar" kormány elérni "a nemzetközi jog elvein alapuló igazságos és tartós béke előmozdítását", ha teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Ukrajna keleti területein (melyek évszázadokon át Oroszországoz taroztak) sok millió főt számláló orosz kisebbség él, amelynek jogait és biztonságát semmibe vette és veszi a háborún nyerészkedő, korrupt Zelenszkij-rezsim? Hogyan egyeztethető össze "az igazságos és tartós béke" kialakítása Ukrajna "területi integritásának" fenntartásával? Miért nem fogadható el Oroszországnak az az igénye, hogy Ukrajna maradjon katonailag semleges állam, továbbra se legyen a NATO tagja? Az EU feltett szándéka 2027 végétől az Oroszországból érkező olcsó fosszilis energiahordozók importjának megtiltása a tagállamok számára. A kormánynak szándékában áll-e ezt a tervet megvalósítani, és ha igen, a drágább nyugati energiahordozók megvásárlása, az átállás megvalósítása a következő évtizedekben várhatóan mennyibe kerül majd a magyar adófizetőknek?
Természetesen ezekre a kérdésekre a kormány részéről nem fogunk válaszokat kapni. Hiszen a háborúval kapcsolatos politikájuk is egyértelműen illeszkedik finanszírozójuk, a háborút eszkaláló és azon gazdagodó liberálglobalista fősodor álláspontjához, folytatni a háborút az utolsó magyar, ruszin, ukrán stb. katonáig Oroszország térdre kényszerítése érdekében. A dokumentumban leírt, néhol szépen hangzó szavak ellenére láthatjuk a valóban igazságos béke iránti teljes érzéketlenséget, a magyar nemzeti szempontok teljes feladását, az Ukrajna területi integritása melletti kiállás korábbról is jól ismert, unos-untalan való ismételgetését.
Jó lenne már egyszer szakítani végre kontinentális szinten és hazánk vonatkozásban is az európai népek és a magyarság ellen ható globalista politikával, és megegyezésre törekedni Oroszországgal.
Kölcsényi László
(A szerző olvasónk.)