Kedves König Sándor Igazgató Úr!
Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy mily lejárató kampány indult ön ellen még a Kurucon is azért, mert egy pimasz kis kölyköt rendreutasított. Pedig a Kurucon írtak ártatlan, szalonképes, kis rózsaszínű emlékfüzetbe való szövegecskének minősülnek azokhoz viszonyítva, amiket önről élőszóban lehet hallani. És mindez azért, mert az a kis senkiházi nem átallott magára venni egy pólót, melyen hatágú csillag helyett Nagy-Magyarország térképe és a Turul van. Oly jelképek, melyeket egy tisztességes zsidó soha fel nem venne.
Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy mily lejárató kampány indult ön ellen még a Kurucon is azért, mert egy pimasz kis kölyköt rendreutasított. Pedig a Kurucon írtak ártatlan, szalonképes, kis rózsaszínű emlékfüzetbe való szövegecskének minősülnek azokhoz viszonyítva, amiket önről élőszóban lehet hallani. És mindez azért, mert az a kis senkiházi nem átallott magára venni egy pólót, melyen hatágú csillag helyett Nagy-Magyarország térképe és a Turul van. Oly jelképek, melyeket egy tisztességes zsidó soha fel nem venne.
Ismer ön tisztességes zsidót? Na, azért kérdezem.
És ön a Nagy Magyar Pedagógus, aki ennek a kis taknyosnak csak jót akar, ezért kell lelkileg szenvednie nap mint nap, mert bizony rontja a szemét a látvány.
Én az ön helyében kiköltöznék. Ki én! Bizony. Ki Tel-Avivba, ahol lehetősége lenne csupa dávid-csillagos, öszvérképű, gyapjas kis kölyköt látni, mely látvány nem rontaná a szemét, mert a szemét az szemét, és kerülni kell, hogy ne bántsa a szemét.
Azért is ajánlom a távozást ebből az elkurvított országból, és ezt a hasonszőrűeknek is ajánlom, mert az önök tevékenységének van egy rendkívülien erős erjesztő hatása a magyar nemzeti oldalra: a fiatalság minden Judenseife-, ciánzuhany-lecke ellenére ennek az antiszemét országnak a turulmadaras, Árpád-sávos táborába sorolja be magát, és maholnap élhetetlenné válhat az élet az ilyen makulátlan lelkű áldott jó pedagógusok és társaik számára.
Még szerencse, hogy vannak roma gyerekek, akik ellensúlyozzák az áldatlan magyar állapotokat.
Engedjen meg egy diszkrét kérdést, kedves igazgató úr: Kapott ön már egy pörgető hatású, valódi, hamisítatlan böhöm nagy pofont egy termetes, nyóckeres kurvafuttató cigány apukától? De olyant, amilyentől még az anyatejet is felböfögi?
Nem?
És nincs hiányérzete?
Igazgató Úr! Én azt ajánlom, hogy már holnap induljanak. Futva, sürgősen, mint Egyiptomból hajdanán. Vigyenek mindent magukkal, amit tisztességgel szereztek.
De csak azt.
Hagyják itt magára ezt az Önök megtisztelő társaságára érdemtelen, Árpád-sávos, turulmadaras népséget, mert ezek nem érdemlik meg Önöket. Nem!
Hogy miért?
Mert ezek már nem hiszik a holokausztot sem. (Pedig Önök a bizonyításért semmilyen apai-anyai-anyagi áldozatot nem sajnáltak. A matuzsálem-korú vélt bűnösöket még a sír széléről is visszarángatták, hogy megdönthetetlen bizonyítékokkal alátámaszthassák a holokausztot.) A szemetek!
Pedig holokauszt volt! Igen!! Volt!!!
Soroljam?
Íme: Tokió, Drezda, Hiroshima, Nagaszaki, hogy csak néhányat említsünk. Micsoda napalmos szőnyegbombázás volt az aranyszívű, humánus szövetségesek részéről, esetenként egyszerre 2000 repülővel! És atombomba. Zsidó tudósok áldása a világ részére. Fantasztikus! Tűzvihar á lá R/o/ose/n/velt and Churchill. Ott emberek milliói égtek meg, haltak tűzhalált, hamvadtak el! Sercegtek a tűzben, és kunkorodtak, mint a szalonnabőr.
S valakik az Óperencián túl, süppedős foteljeikben ülve, havannából bodorodó füstfelhőben pezsgőt durrantottak, kávét szürcsölgettek, és elégedetten dörzsölték össze mellső mancsaikat.
Az ő zsírjukból nem főztek szappant, bőrükből nem készült lámpaernyő.
Hát ki meri még tagadni a holokausztot?!!! Ki?!!! A magyarok! Csak ők!
Mert Magyarországon ma lehet tagadni milliók tűzhalálát.
Büntetlenül! Hát ország ez?
Érdemes volna ez az ország arra a csúfságra, hogy tiltakozásul minden zsidó ember elhagyja. Egy szálig!
Tudja, miért? Megmondom halkan, hogy mindenki hallja:
Mert azt mondják sokan ezen hitetlenek közül, akik tagadják a szerintük sosemvolt holokausztot, hogy lesz.
Kérdezhetné Ön: Mármint: mi, hogy lesz?
Holokauszt.
Annyit beszéltek ide-oda, erre meg arra a holokausztról, hogy sokan már szeretnének látni egy igazi holokausztot.
Élőben, zenei aláfestéssel. Pedig az nem egy szívderítő látvány. Beszélni sem jó róla.
És én még ehhez azt is hozzáfűzném súgva Önnek a fülébe, hogy hallják sokan: nem jó az ördögöt a falra festeni.
Mert amilyen kiszámíthatatlan, még megjelenik. És amilyen bolond, hozza magával a poklot is.
Katlanostól, parazsastól, üstöstől.
S akkor tényleg lesz holokauszt. De olyan, hogy füstöt vet a segge mindenkinek.
Önnek is.
Bizony.
Kolumbán Sándor
U.i. Ha mégis az elutazás mellett döntene, akkor – jó utat, ahol sár nincs!








