Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt.

Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valahogy. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.

- Té ásszony, há` mostán mit léhétné csiná`ni?

 - Ménnyí él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle 100 ezeret.

 - Dé há uccsé ádná!

 - Csák próbá`d még!

Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.

 - Jó éstít álássán csókolom á kezsit. Áz á hélyzét, hogy élfogyott á pízünk, már mindent éládtunk, csák égy színes tívínk márádt. Kíne 100 ézér forint hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.

Gazsi legnagyobb meglepetésére Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt. De mielőtt átadná, mondja Gazsinak:

 - De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?

 - Gazsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot. De Kohn folytatja:

 - Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.

Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét, Kohn folytatja:

 - Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot? Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy, és később majd megadod.

Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót. Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:

 - Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ézérrél á Kohnnák...

Szolgáljon ez a vicc tanulságul és figyelmeztetésül azoknak, akik bedőlnek a reklámokban vidáman pénzt átvevő emberekkel illusztrált beetetéseknek, és akik nem is gondolnak bele, hogy ez mivel is jár valójában.