Fotó: Murat Cetin Muhurdar / AFP / Getty Images

A Die Welt az isztambuli egyezményen alapuló, Ukrajna és Oroszország háborúját lezáró békemegállapodás-tervezet részletes leírását közölte, amelyet 2022 tavaszán kellett volna aláírni, de a mai napig nem valósult meg. A fent említett dokumentumban az áll, hogy mindkét harcoló fél 2022. április 15-ig megállapodott volna, de a bucsai vérengzések ismertté válása után folytatódtak a tárgyalások. A Die Welt szerint szinte minden pontban egyetértettek, kivéve néhányat, amelyeket „Vlagyimir Putyinnak és Volodimir Zelenszkijnek személyesen kellett volna megvitatnia egy találkozón, de ez soha nem történt meg”.

A szerződéstervezet első cikkelye szerint Ukrajna kötelezettséget vállalt arra, hogy fenntartja „állandó semlegességét”, így Kijev visszautasítana minden tagságot a katonai szövetségekben, beleértve a NATO-t is. Ukrajna beleegyezett abba is, hogy soha „nem kap, nem gyárt vagy szerez” nukleáris fegyvereket, nem enged be külföldi csapatokat az országba, és nem adja át katonai infrastruktúráját, beleértve a repülőtereket és a tengeri kikötőket, más országnak használatra.

Kijev emellett tartózkodott a külföldi részvételű hadgyakorlatok tartásától és a katonai konfliktusokban való részvételtől. A dokumentum harmadik cikkelye szerint semmi sem akadályozta meg közvetlenül Kijevet abban, hogy az Európai Unió tagjává váljon.

Cserébe Oroszország megígérte, hogy többé nem támadja meg Ukrajnát. Annak érdekében, hogy Kijev erről biztosítva legyen, Moszkva megállapodott abban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és maga Oroszország – átfogó biztonsági garanciákat nyújthat Ukrajnának. A szerződéstervezet ötödik cikkelyében Kijev és Moszkva a NATO segítségnyújtására emlékeztető mechanizmusban állapodott meg.

„Ukrajna elleni fegyveres támadás” esetén a kezes államok vállalják, hogy támogatják Kijevet az ENSZ Alapokmányában rögzített önvédelemhez való jogában. Ez a segítségnyújtás a kezesek teljes vagy egyéni hatáskörének „közös fellépésével” valósítható meg. A 15. cikkely értelmében ezt a szerződést minden részt vevő államnak ratifikálnia kell, hogy biztosítsa a nemzetközi jog kötelező érvényét.

A 2022 tavaszán terítékre kerülő biztonsági garanciákhoz tehát az Egyesült Államok, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország jóváhagyása szükséges. Oroszország be akarta vonni Belaruszt, Kijev pedig Törökországot.

Az isztambuli tárgyaló felek első célja azonban az volt, hogy a Kijev és Moszkva közötti békemegállapodás elveinek közös megértését megteremtsék, hogy a szöveget többoldalú tárgyalások alapjául lehessen használni. Ez nyilvánvalóan Ukrajna kérésére történt annak bizonyítására, hogy Oroszország hajlandó a NATO-szerű védelmi mechanizmus alkalmazására.

Az isztambuli megbeszélések után mindkét ország delegációja a megállapodástervezetet tárgyalta, de már csak online. A 8. cikkely kimondja, hogy a Krím félszigetre és Szevasztopol kikötőjére nem vonatkoznak a biztonsági garanciák.

Ezzel Kijev tulajdonképpen Oroszországnak adná az ellenőrzést a félsziget felett, ami valójában csak jogilag erősítené meg a valós helyzetet a helyszínen.

A dokumentumban továbbra is homályos, hogy Kelet-Ukrajna mely részét zárják ki a kezes államok védelmi garanciájából, és ennek megfelelően maradnának orosz ellenőrzés alatt. Az isztambuli nyilatkozat azonban azt mutatja, hogy Kijev beleegyezett abba, hogy kizárja azon donyecki és luhanszki régiók egyes részeit, amelyeket Oroszország már a háború kezdete előtt ellenőrzött.

A tárgyalásokon Oroszország világossá tette, hogy kész kivonulni Ukrajnából, de nem a Krímből és a Donbásznak azon részéből, amelyet mentesíteni kellene a biztonsági garanciák alól. Azaz Oroszországnak a jelek szerint 2022. február 24-e előtt vissza kellett vonnia csapatait a vonalhoz.

Az államfőknek közvetlenül meg kellene beszélniük a csapatkivonás részleteit, két ukrán tárgyaló egymástól függetlenül megerősítette ezt a Die Weltnek. Másrészt voltak vitás pontok: Oroszország azt követelte, hogy támadás esetén minden kezes állam járuljon hozzá a segélyezési mechanizmus aktiválásához, ezzel Moszkva kvázi vétójogot adna saját magának a védelmi mechanizmus alkalmazására.

Moszkva ráadásul elutasította Ukrajna azon kérését, hogy támadás esetén a kezes államok repüléstilalmi zónát hozhassanak létre Ukrajna felett. Az ukrán hadsereg jövőbeni méretének kérdése szintén megoldatlan maradt. Kijev részben válaszolt az orosz demilitarizálási követelésekre, ugyanis az 1. melléklet szerint Moszkva azt követelte, hogy Kijev csökkentse hadseregét 85 ezer katonára. Ukrajna 250 ezer katonából álló kontingenst ajánlott fel. A katonai felszerelés mennyiségéről eltérőek a vélemények.

A katonai kérdések mellett politikai kérdések is szóba kerültek. Ukrajna nem értett egyet Oroszország követeléseinek egy részével – hogy az orosz legyen a második hivatalos nyelv Ukrajnában, töröljék el a kölcsönös szankciókat, vonják vissza a nemzetközi bíróságok előtt indított kereseteket, és törvényileg tiltsák be a „fasizmust, nácizmust és az agresszív nacionalizmust”. Nem világos, hogy ez a jogi csomag pontosan mit tartalmazna, de feltételezhető, hogy az ukrán államnak valamilyen módon szembe kell néznie a közelmúlt történelméből származó „vitatott” szimbólumokkal és alakokkal.

De még azt is figyelembe véve, hogy egyes pontok továbbra is ellentmondásosak, a megállapodástervezet azt mutatja, mennyire közel álltak a felek egy esetleges 2022. áprilisi békemegállapodáshoz – jegyzi meg a cikk. Putyinnak és Zelenszkijnek személyes beszélgetés keretében kellett volna megoldania a fennmaradó nézeteltéréseket.

Még több mint két év háború után is jónak tűnik utólag ez az üzlet. Ez volt a legjobb opció, amit köthettünk volna – mondta az ukrán tárgyalódelegáció akkori tagja a Die Weltnek.

Ukrajna több hónapja védekezésben van, és súlyos veszteségeket szenved el. Visszatekintve, Ukrajna akkor valamivel erősebb tárgyalási pozícióban volt, mint most. Bár az orosz hadsereg Kijev előtt állt, egyértelmű volt, hogy nem fogják elfoglalni az országot. Ezenkívül a Donbászért folyó csata éppen akkor kezdődött, és olyan városok, mint Mariupol, Liszicsanszk és Szeverodonyeck, még mindig ukrán ellenőrzés alatt álltak.

A megállapodástervezet 18. cikkelye azt mutatja, hogy a tárgyalók akkor azt feltételezték, hogy Zelenszkij és Putyin 2022 áprilisában aláírja a dokumentumot. David Arahamija (orosz születésű ukrán politikus) 2023 novemberében egy televíziós interjúban jelezte, miért nem találkozott soha Putyin és Zelenszkij a várható végső békecsúcson.

Azt mondta, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök április 9-én Kijevbe érkezett, és közölte, hogy London „nem ír alá semmit Putyinnal”, és Ukrajnának folytatnia kell a harcot.

Abban az interjúban Arahamija megerősítette a brit miniszterelnök érintettségével kapcsolatos korábbi pletykákat. Johnson később ezt az állítást visszautasította. Azonban okkal gyanítható, hogy az a javaslat, hogy Oroszországgal egyetértésben adjanak biztonsági garanciákat Ukrajnának, már ebben a szakaszban megbukott.

Vlagyimir Putyin orosz elnököt nem lehet a diplomácia eszközeivel meggyőzni az ukrajnai háború befejezésének szükségességéről - jelentette ki egybehangzóan Radoslaw Sikorski lengyel és Annalena Baerbock német külügyminiszter szerdán a nyugat-lengyelországi Slubicében.

A két külügyminiszter a Lengyelország európai uniós (EU) csatlakozásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen vett részt Slubicében.

A közös sajtóértekezleten Sikorski az ukrajnai háború diplomáciai úton történő befejezésének esélyei iránt tudakoló újságírói kérdésre elmondta: Putyin elnökkel "az a gond, hogy nem tartja be szavát, teljesen hiteltelen".

Mint emlékeztetett, az 1994-es budapesti memorandum értelmében Ukrajna lemondott atomfegyverek tárolásáról, ennek fejében az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Oroszország az ukrán területi egység és szuverenitás tiszteletben tartására kötelezte el magát.
Putyin ratifikálta a határokról szóló szerződést Ukrajnával - folytatta Sikorski. "Nehéz hinni valakinek, aki lényegében azt mondja - megszegtem az előző megállapodásokat, de (...) ha egy újabbat írok alá, azt már betartom" - fogalmazott a lengyel diplomácia vezetője.

Érvelt azzal is, hogy többen, köztük Zbigniew Rau előző lengyel külügyminiszter diplomáciai úton próbáltá lebeszélni az orosz elnököt az ukrajnai háborúról. "Mindegyikük azonos eredménnyel próbálkozott" - jegyezte meg.

"Putyin, mint kiderült, csak a nyers gazdasági és katonai erőre van tekintettel" - jelentette ki Sikorski. Hozzátette: éppen ez a "pénznem", amelynek felhasználásával az orosz elnököt "meg kell győzni, hogy az invázió hiba volt, a háború pedig megnyerhetetlen". Sikorski hozzáfűzte: "csak akkor van némi esély békére".

Annalena Baerbock német külügyminiszter elmondta: ő ugyanúgy értékeli a helyzetet, mint lengyel kollégája. "Két és fél éve a fél világ mást sem tesz, csak diplomáciai úton próbálja meggyőzni Putyint, hogy ne okozzon még több szenvedést Ukrajnának" - jelentette ki.

A német külügyminiszter fontosnak nevezte, hogy Európa ne támogassa az orosz gazdaságot. Az EU ezért újabb szankciócsomagot készít elő - erősítette meg Baerbock.

(Die Welt - Index - MTI)