Fél éve tapasztaljuk nap mint nap, hogy a titkosszolgálatok tolakodó szeme és füle nem ismer határokat, és úgy gondolják, nincs az a hatalom, ami túl nagy lenne számukra. Persze, gondolják ők, mindezt a mi védelmünkben! A módszeres, alattomos, nyilvános tönkretétel Isti irányában az emberek kiállásába ütközött, és ő, mi, maradtunk a nekünk szánt úton! E kemény hónapok alatt minden törvényes lehetőséggel élve támogattam Istit, a családot, neveltem gyerekeinket, próbálva kicsit apa helyett apa lenni, és vezettem cégünket!

Azt a céget, amely 1999 óta foglalkozik biztonságtechnikával, melyet nagyon sok munkával építettünk fel, magunk, kollégáink és nem utolsósorban megrendelőink, beszállítóink segítségével.
Az eltelt idő alatt soha nem kaptunk semmiféle büntetést biztonságtechnikai szakterületen, folyamatosan képeztük magunkat, embereinket, és mégis célponttá váltunk. A román titkosszolgálat bármilyen indoklás hiányában visszavonta előzetes beleegyezését működésünket illetően, ez pedig egyenértékű a működési engedélyünk semmisségével biztonságtechnikai szakterületen.

Ennyi! – Mi ez, ha nem merénylet a család megélhetése ellen? Ez már nem csak Isti ellen van! Kiveszik a gyerekek, a család, az alkalmazottak szájából a kenyeret? Tudatosan tönkreteszik és veszélyeztetik a megélhetésünket? Miért?

Mert amit „csináltam”, „csináltunk” az jó volt, netán túl jó? Biztonságos alapokon tettük a dolgunkat, klienseinkben mérve pedig sohasem dolgoztunk nemzetiségi, vagy politikai alapon. A céget nem négy évre tettük fel! 18 éve piacon vagyunk, ezt kell egy tollvonással tönkretenni???

Megtehetik! És nincs, aki ezt számon kérje! Nemet mondtam a cég eladására, amivel az eltelt hónapokban „bombáztak”, nemet mondok ma is, és holnap is azt fogok! Nekünk a cégünk életformává vált. Szeretjük, amit csinálunk. Ebből élünk. Ehhez értünk.

Feladni nem fogom, és nem fogjuk! Küzdeni fogunk a végsőkig, és azután is! Közvetett módon Isti biztonságos hátterének tönkretétele a cél, nem számít, hogy a „járulékos veszteség”, ártatlan gyerekek, ártatlan emberek személyében merül ki.

Kitartok. Bízok önmagunkban, hiszem azt, hogy a nehézségek között mindig ott van a lehetőség, és Isten segítségével élni fogok vele! Nagyon szeretném, ha minél többen tudnának ez újabb ocsmányságról!

Köszönöm!